Herdon Erika, Csalár Bence, Wolf Eszter és Márton Adrienn (b-j.) Fotók: Vaszil Ádám

Az elmúlt 150 év alatt nagyot fordult a világ, a 21. századi nő lehetőségei szinte határtalanok; karriert építhet, miközben gyereket nevel, élete végéig képezheti magát és jogában áll sok olyan dolgot csinálni, amiről annak idején még álmodni sem mertek a nők. Persze ez azzal jár, hogy a felelősség, a feladatok és a kihívások hatványozódnak. Az áprilisi Absolut StudioFlow-n Csalár Bence olyan meghatározó és egyedi látásmóddal rendelkező nőkkel beszélgetett, akik amellett, hogy édesanyák, példaértékű és egyáltalán nem szokványos karriert tudhatnak magukénak. Az este során szó esett a női szerepek sokoldalúságáról, megtudhattuk, hogy mi a közös bennük, kivitelezhető-e család és munka mellett az “énidő”, és mi motiválja őket a mindennapokban. Mi most a legjobb pillanatokat gyűjtöttük össze.

A szereplők:

Márton Adrienn privát séf és ételstylist. Bár eredetileg közgazdász, végül a konyhatudományok területén találta meg önmagát. Kaliforniában szerzett diplomát, mestere Denise Vivaldo séf volt, aki többek között George H. W. Bushnak, Ronald Reagannek és Károly walesi hercegnek is készített már ételeket. Adriennt nemcsak a főzés érdekli, legalább annyira fontos számára, hogy minél impozánsabb környezetben jelenjen meg az adott fogás. Utazásai alkalmával szeret nyitott szemmel járni, és inspirálódni a világ különböző konyháiból. Az Adri’s Kitchenben pedig meg is mutatja nekünk, hogy lehet minőségi alapanyagokból, egyszerű és finom ételeket készíteni, majd izgalmasan tálalni azokat. 

Wold Eszter sokáig modellkedett, mostanában azonban inkább a kamera másik oldalán áll. A fotózás során leginkább a meghitt pillanatok megörökítése motiválja, szereti a legjobbat kihozni az emberekből. A két gyermekes amúgy még csak 27 éves anyukát nemrég láthatta a nagyközönség a Konyhafőnök műsorban, ahol megmutatta, hogy a főzés is remekül megy neki. Eszter sok fiatal nő számára jelent inspirációt, Instagram profilja kifinomult ízléséről árulkodik.

Herdon Erika a Héria Enamel ékszermárka alapítója, ékszer designer, aki volt már sikeres kézilabdázó, modellkedett a világ számos különböző pontján, most pedig egyedi tűzzománcolt ékszereivel hódítja meg a magyar design szakmát. Külön érdekesség, hogy saját márkájának ő a modellje, ezáltal arca is. Állítása szerint az erős, határozott nők számára tervez, akik bátran viselnek karakteres, feltűnő darabokat. A Héria Enamel eddig négy kollekcióval jött ki, és bár mindegyikben megvannak a márkára jellemző vonások, hangulatukban meglehetősen különbözőek. Hamarosan ő is anya lesz.

Ki ne szeretne belelátni a híres zenekarok életébe? Vajon tényleg minden csak a bulizáról szól? Egyáltalán mi folyik egy turnébuszban; és a backstage-ben? Sokszor mondják, hogy ami ott történik, ott is marad. Ez mostantól megváltozik. Miskovits Marci az ország legmenőbbjeit kíséri el egy-egy turnállomásra, így ezentúl ti is beleláthattok a színfalak mögötti világba, a színpad előtti rituálékba, a koncertek utáni őrült partyzásba. A jó hangulatért az Absolut felel, a többi meg kiderül.

Fotó: Kiss Imre

Múlt szombaton a The Great Globe kiállítás megyitóján jártunk az Art Quater Budapestben. A kiállításról és a helyszínről itt olvashattok bővebben. A kiállító művészek mind a globalizmus témájával foglalkoztak, különböző médiumok által vizsgálva számos kérdést. A  nemzetközi, nagyszabású kiállítást Földes András, az Index újságírója nyitotta meg, a jó hangulatról pedig többek között az Absolut gondoskodott welcome drinkjeivel. Mielőtt megmutatnánk a legjobb pillantokat, Gadó Flóra és Heszky András, a két kurátor segítségével kicsit jobban megismerhetitek öt alkotás történetét, a kiállítás pedig egészen június 30-ig látogatható.

Esterházy Marcell: A hosszú menetelés vége, 2011

Flóra: Esterházy Marcell munkája, noha szorosan kötődik a művész családi archívumát és múltját feldolgozó életművéhez, mégis, önállóan is értelmezhető. Célunk is volt, hogy a kiállítás globális kontextusán keresztül egy más perspektívába állítsuk. A különböző időbeli rétegek összekapcsolódása, azaz az egyidejűségek már-már misztikus kérdése áll a munka középpontjában.

Andris: A hosszú menetelés vége egy vadászat során elejtett, a talált fényképen látható szarvasbikára és Mao Ce-tungék visszavonulásának végére vonatkozik, amely események ugyanazon a napon történtek meg. Az űzött vad ősmagyar mítosza, a Kínai Népköztársaság legendáriumának főképe vetül egymásra. Mintha Marcell műve keresné a hozzáférést a történelem mélyebb összefüggéseihez, a XX. század kartográfiájához ahol ideológiai közösségek szervezték újra a Föld térképét. De Kínát Európával, így Magyarországgal összekötő új selyemút aktuális geopolitikai projektje is értelmezést adhat a képhez.

Gunther Dóri, Kobrizsa Ádám, Major Réka, Pusztai Lola, Vida Vera, a MIndspace csapatának egyrésze

Sok szempontból jó a VIII. kerület rehabilitációja, de azért van hátránya is; például teljes közösségek tűnhetnek el idővel. A Mindspace azért alakult tíz évvel ezelőtt, hogy hozzátegyen az élhető városhoz, de sokáig csak a körúton belső részeire koncentráltak. Aztán Vida Vera csatlakozásával egy sokkal nagyobb kihívásokkal és talán izgalmakkal is teli útra léptek, ezzel elindult a Csarnok-negyed értékeinek újra felfedezése. Vera az elmúlt közel tíz évben rengeteget tett Budapestért, többek között oszlopos tagja volt a Kolorádó Fesztivál szervezőbrigádjának, évekig szervezte a Toldit. A figyelme viszont egyre inkább a városközponttól a VIII. kerületre irányult. A Józsefvárosba járt általánosba és közel tíz éve ott is él. Mindig ez volt számára a legotthonosabb pontja Budapestnek. Nemrég 180 fokos fordulattal minden eddigi projektjéről levált, és egy ideje a Mindspace stratégájaként az alapítóval Kobrizsa Ádámmal és a mára szépen kibővült csapattal közösséget épít a Rákóczi tér környékén. Hogy miért fontos a dzsentrifikáció moderálása vagy, hogy miért költözik át egyre több fiatal a menőnek tartott budai kerületekből a Józsefvárosba? Ezekre is választ kaptunk. Mint ahogy arra is, hogy miért annyira különleges a VIII. kerület.

Sokan elvágyódnak a VIII. kerületből, Vera, te viszont itt érzed otthon magad. Mi az, amit ennyire tud Józsefváros?

Vera: Ez egyébként érdekes, mert innen elvágyódnak az emberek a budai kerületekbe, onnan pedig egyre többen költöznek ide be; szóval “senki nem azzal van, akivel szeretne lenni”, ahogy a Csaknekedkislány egyik dalszövegében is hallható. Mindenki a romantikát keresi. Annak, aki itt nőtt fel a Szigony utcában, nagy dolog, ha egy utcában fák vannak, azok pedig, akik ideköltöznek, nem mondom, hogy a katasztrófaturizmus miatt teszik, de az biztos, hogy valamiféle balkáni romantikát látnak benne. Lehet, hogy pont azt érzik, hogy azzal, hogy idejöttek a kreatív fiatalok, valami jó dolog van alakulóban, és ők ennek az első gólyái lehetnek. A Nagyvárad téren nőttem fel, a Diószegi utca és az Orczy kert sarkán volt a suli. Ezután tíz évig laktam falun, és pont a vidék dinaminkáját  látom a VIII. kerületben is. Egyértelműen az itteni játékszabályok szerint kell működni, és a Rákóczi térre ez kifejezetten igaz.

Mi az, amitől úgy érzed, hogy ez a te világod?

Vera: Sokkal sallangmentesebb minden. Udvariskodás még a körúton belül van, de itt már nem feltétlenül jellemzőek a tiszteletkörök és ez az én attitűdömhöz közel áll. Persze én is szeretek „fancyskedni”, az is hozzátartozik ahhoz, aki vagyok, de ha mondjuk választanom kell, akkor hiába van sok jó hely Nyugaton, ahova szeretek is járni, de valami miatt Albániát vagy Grúziát jobban kedvelem. Budapesten belül pedig a VIII. kerület a kelet számomra. Aztán még az teszi annyira érdekessé, hogy belső kerülethez képest nagyon diverz. Eddig a Nap utcában éltem, az egyik legszegényebb házban, mégis a Corvin Pláza mellett, ahol egy párhuzamos valóság alakult ki az évek alatt a radikális dzsentrifikáció következtében. Most pedig egy kertes házban lakom a VIII. kerület szélén, a Tisztviselőtelepen. Minden reggel, amikor felkelek, és főzök egy teát, ki tudok feküdni a függőágyba, ha pedig aszály van, locsolni kell a füvet, hogy ne égjen ki. De ott a kínai piac, megintcsak egy külön világ, vagy a Százados úti művésztelep, aminek a létezéséről sokan nem is tudnak, ahogy a Kolóniáéról  sem. (A MÁV Gépgyár kolónia, ami eredetileg 1908-ban épült a MÁV munkásainak és tisztségviselőinek, de itt működött a 90-es években a híres hírhedt Fekete Lyuk is. - a szerk.) Ezek mind különálló és megfogható városi közösségek, és sokukon, a városvezetésnek hála szó szerint végigmegy egy bulldózer. Ez a dzsentrifikáció a Corvin mozitól indul, és első körben a Füvészkert magasságáig tart majd, de aztán jön az Orczy Projekt, ami szintén egy irreálisan drasztikus beavatkozás lesz. Ezt megállítani semmiképpen nem lehet, csak moderálni.

Ádám, tudom, hogy a Lumen kapcsán neked is erős kötődésed van a kerülethez. Milyen érzésekkel vágtál bele a Rákóczi téri projektbe, amikor Vera errefele terelt benneteket?

Ádám: Friss lendülettel és kellő izgalommal. Valós kíhívásnak éreztem elhagyni a Palotanegyed már-már megszokott miliőjét. Mint egy rendes randevú, ahol kicsit hülyén érzed magad az elején.

Magyar Dorottya, Gadó Flóra és Heszky András (b-j.) Fotó: Bodnár Dávid

Az Art Quarter Budapestet Wolfgang Bartesch alapította, akinek célja egy olyan szabad gondolkodású művészeti központ létrehozása volt, ahol a külföldi és magyar művészek inspiráló környezeteben alkothatnak távol a város zajától. Az egykori Haggenmacher sörgyár épület ma a világ különböző országaiból fogad alkotókat külföldi rezidencia programján keresztül, emelett pedig otthont ad hazai alkotóknak, mindenféle kreatív kezdeményezésnek és művészeti eseménynek. Az ingatlanfejlesztésnek köszönhetően folyamatosan épül, szépül a telep, most szombaton megnyílik a Pavilon Kávézó, és az sem elképzelhetetlen, hogy egyszer újra sörgyárként is üzemelni fog, ha nem is az egész épület, de legalább is egy része. Május 18-án egy nagyszabású nemzetközi kiállítás nyílik. A The Great Globe fő motívuma a glóbusszal való találkozás dramaturgiája, amit  az alkotások kortárs tapasztalatokon keresztül közvetítenek. Az esemény egyébként az AQB OPEN HOUSE minifesztivál része; amelynek keretében az egész épület szabadon bejárható, így érdemes jó korán érkezni. A napokban mi is kilátogattunk az AQB-ba, ahol Magyar Dorottya mesélt nekünk erről a nem mindennapi művészeti központról, a két kurátor Gadó Flóra és Heszky András pedig a kiállítás mögötti koncepcióról.

Az Art Quarter Budapest egy nagyon összetett művészeti komplexum, ráadásul független. Dóri, te hogy jellemeznéd?

Dóri: Az AQB attól tud ennyire szabadon szárnyalni, mert magánszemély tulajdonában van, és emiatt nincsenek megkötések. Szabadon azt csinálhatunk itt, amit csak szeretnénk, persze amennyiben biztosítani tudjuk hozzá a hátteret. A kreatívipari stúdiókon kívül közel harminc magyar művész bérel nálunk műtermet, emellett működtetünk egy nemzetközi rezidencia programot is. Tíz szobát tartunk fent számukra külön műtermekkel, így aki hozzánk érkezik egy-két hónapra megvalósíthatja az előre megtervezett projektjét. Gyakran pop up kiállítást és artist talkot is rendezünk a művészeknek, így a házban alkotók is megismerhetik, hogy mivel foglalkozott az, akit korábban csak a közösségi terekben csíptek el. Ezekből a beszélgetésekből olykor közös projektek is születnek, amikor szerencsésen érnek össze a szálak.

Ez mennyire egyedi Budapesten?

Dóri: A városban több olyan hely van, ahol egy-egy eleme fellelhető az AQB struktúrájának, hiszen nem mi foglalkozunk egyedül külföldi rezidencia programmal, és egyéb műteremházak is vannak Budapesten, de így egyben, ilyen konstrukcióban jelenleg nincs más. Viszont külföldön számos hasonló példa van erre a modellre, ami igazán megnyugtató.

Az Absolut a képzőművészet és a divat után 2003-ban elkezdett nyitni a zene felé is, aminek az eredménye számos kollaboráció és úttörő kampány lett. Az együttműködő zenészek minden esetben olyan karakterek, akik amellett, hogy tehetségesek, valamilyen módon előremutatóak vagy egyedi látásmóddal renelkeznek. Mi hat olyan pillanatot ragadtunk ki, amik évek múltán sem veszíttek jelentőségükből, egyrészt a résztvevők időtállósága, másrészt a kampány üzenetének fontossága miatt.

2009 ROCK EDITION Wolfmother

A rocknroll nagysága előtt tisztelegve, az Absolut különleges limitált palackkal készült 2009 őszére. A palack saját szegecses “bőrruhát” kapott, a kampányt pedig tovább erősítette a Wolfmother és Danny Clinch, fotós, videós jelenléte. Utóbbi még Annie Leibovits gyakornokaként kezdte, aztán karrierje során olyan zenekarokkal és zenészekkel dolgozott együtt, mint a Smashing Pumpkins, a Dave Matthews Band, Björk, Bob Dylan vagy éppen Johnny Cash. De ő rendezte John Mayer Where The Light Is és a Foo Fighters Skin and Bones koncertfilmjét is. A Wolfmothert ismerve, náluk hitelesebb rock bandát nehéz lett volna találni. Clinch egy fotósorozat keretén belül fogalmazta meg a rocknroll esszenciáját a limitált palack és a zenekar jelenlétével; több, mint 4000 képet lőtt, azalatt az pár nap alatt, amíg együtt lógott LA-ban a bandával. Ez pedig nem minden, hiszen egy rövidfilmben is megmutatta saját rocknroll vízióját.

Andrew Stockdale, a Wolfmother énekese számára a legnagyobb élményt az adta a közös munka során, hogy mindkét oldalról megvolt a komoly bizalom, ami egyrészt elősegítette az intuitív alkotást Clinch számára, másrészt lehetőséget adott a zenekar számára, hogy teljesen önmagukat adhassák. Ennek eredményeképpen a rajongók egy autentikus és hiteles anyagot láthattak viszont.

Nem hiába használja Wirth Abigail Instagram oldalán a fashionartist hashtaget; ő nem csak divattervező, vagy képzőművész, annál jóval több. Sajátos, színes világa senkit nem hagy érzelmek nélkül, képzelőereje a legkülönbözőbb médiumok segítségével tör utat magának. Legyen szó hímzésről, festményekről vagy ruhákról, abban biztosak lehetünk, hogy valami igazán sokszínű, kirívó, mégis elbűvölő dolognak leszünk szemtanúi. A tavalyi év nem mindennapi sikert hozott a fiatal művésznek; a világ legrangosabb szőrmeversenyén harmadik helyezést ért el. A zsűri elnöke és a program vezetője nem más volt, mint az olasz Vogue főszerkesztője. Abigail erről a különleges utazásról is mesélt nekünk, amikor meglátogattuk otthonában. És hogy mit keres a cica a fotón, és hogy kapcsolódik új munkáihoz? Ez is kiderül.

A szüleid grafikusok, tervezők. Hogyhogy nem ebbe az irányba indultál?

Bevallom, kicsit dacból fordultam a divattervezés és a képzőművészet felé. Persze anyuékat nem zavarta egyik sem, azt azért fontos itt megemlíteni. Szerintem azért gondolták, hogy a grafika jó ötlet, mert szerettem rajzolni, és mivel anyu is grafikus, ez már egy ismertebb út lett volna. Vicces, a nagymamám varrónő volt, és mindig azt mondta, hogy csak varrónő ne legyek. Engem persze nagyon érdekelt a varrás! (nevet) Mégsem volt meg bennem a konkrét vágy, hogy divattervező legyek, amellett, hogy szívesen tervezek ruhákat, és a nagymamám által tanított dolgok jó alapot biztosítottak később. Az az egy volt biztos, hogy olyan dologgal szeretnék foglalkozni, ami során valamit készítek a két kezemmel.

Az elejétől kezdve Waldorf iskolába jártál, ami nagyon meghatározó lehet a világlátásod szempontjából. Te hogy érzed?

Nem tudom összehasonlítani az állami iskolákkal. Lehet, hogy ha például a Kisképzőre jártam volna, az jobban felkészít szakmailag, de az tény, hogy a Waldorf sokat formált rajtam. Lehet, hogy furcsán hangzik, de nem tudok magázni; és nem azért, mert udvariatlan vagyok, hanem olyan iskolai környezetben nőttem fel, ahol partnerként kezeltek minket a tanárok, és nem volt alá-fölé rendelt viszony köztünk. Arra koncentráltak, ami ment az embernek, és nem arra, ami nem, és ez rengeteg motivációt adott.

Bár a pop zene nem áll hozzád közel, de pop kultúra hatása egyértelműen érződik a munkáidon. Mik voltak a legnagyobb hatásaid?

Tizennégy éves koromtól egészen tizennyolcig volt egy gót korszakom. A tanáraim kicsit aggódtak is értem. Aztán ez elmúlt, és átestem a ló másik oldalára. (nevet) Az, hogy benne voltam egy szubkultúrában, biztos, hogy formált. Egyébként az az érdekes, hogy még ott sem akartam beolvadni; a gótokra jellemző fekete ruhákat hordtam, sok csipkével, de valahogy mindig rám került valami oda nem illő részlet. Tudatalatt alakítottam ezt ki; egyrészt szerettem volna odatartozni, de közben jó volt kicsit különcködni még egy mások számára furának tűnő közösségben is. Egyébként nemrég pont el is tűnődtem, hogy szinte eltűntek a különböző szubkultúrák az öltözködés terén. Annyira összekavarodott minden, hogy már nem tudsz nem divatos lenni, hiszen mondhatni minden divat! A különböző ikonikus darabok jelentése is elveszett.

Hétvégén újra Budapest100, a program, ami évek óta magas színvonalon és igazi lélekkel ünnepli a várost. Idén a Bauhaus nyomába eredhetünk, és amellett, hogy izgalmas történeteknek lehetünk fültanúi, fantasztikus közösségi élményben is részünk lehet, ha nyitottak vagyunk rá. Klaniczay János annak idején még építészmérnök hallgatóként vett részt a Budapest 100-on, ami annyira megtetszett neki, hogy önkéntesként csatlakozott is a programhoz. Először városi sétákat vezetett a 2017-es rakpart tematikájú eseményen, és ma már az esemény egyik projektvezetőjeként mesélt nekünk a hétvégi programokról, a Budapest100-ról és persze Budapestről.

Budapest gyönyörű, még világviszonylatban is kiemelkedően szép. Mit tesznek hozzá a házak Budapesthez?

Nekem Budapest az egyik kedvenc városom! Már csak azért is, mert olyan fajta változatos építészetet lehet itt látni, ami kimeríthetetlen lehetőségeket ad arra, hogy beszéljünk magáról a városról és építészetéről. Az biztos, hogy bizonyos szempontból az épületek határozzák meg ezt a várost, emelett pedig ugyanolyan fontosak a lakók is. A Budapest 100 egyszerre koncentrál mindkettőre. Bár ott vannak a török korabeli fürdők, vagy a római kori emlékek, a belváros nagyrészt a XIX. század végén, a historizmus korában, majd a századfordulón épült ki olyanra, ahogy ma láthatjuk, akár a házakat, akár a városszrekezetet nézzük. Ezenkívül a 20-as és 30-as évek is meghatározóak voltak, így a Bauhaus nyomában nagyon izgalmas dolgokat fedezhetünk fel.

Ahogy a Budapest 100 nevében is benne van, amikor elkezdődött a programsorozat, 100 éves budapesti házak múltját kutatta és mutatta be a közönségnek. Ez azóta változott, színesedett. Hogy lett a Goldberger-ház kezdeményezéséből egy tematikus programsorozat?

Ez azért alakult így, mert amikor az OSA Archivum 2011-ben életre hívta a 100 éves házak ünnepét, nagy tömegével lehetett vizsgálni ezeket az épületeket. Előtte nem volt ehhez hasonló kezdeményezés, kutatás. Az I. Világháború következményeként csökkent az építési kedv a városban, és 2016-ban nem lett volna elég házunk, hiszen ez úgy megy, hogy ha például kétszáz házat keresünk meg, akkor nagyjából ötven fog csatlakozni. Éppen ezért témát váltottunk, és mivel 2016-ban volt a Nagykörút 120 éves, adta magát, hogy rá épüljön az esemény. Egy területi egységként kezelt városszerkezeti adottságot vizsgáltunk a Nagykörút kapcsán, és az ottani házakat nyitottuk meg azzal a metodológiával, amivel korábban is dolgoztunk a 100 éves épületek kapcsán. Következő évben jött a rakpart, ami szintén hasonló lineáris útvonalként tekinthető, tavaly pedig a városi tereket választottuk ki, amik ugyanúgy meghatározó egységként vannak jelen. Idén a 100 éves Bauhaus iskola apropójából járunk a Bauhaus nyomában, de a jövőben valószínűleg még vissza fogunk térni a 100 éves házak kutatásához.

Mennyiben volt más ez a kutatás? Futottatok esetleg nehézségbe?

Ha szigorúan vesszük azt, hogy mitől Bauhaus egy épület, akkor azok tartoznak ebbe a kategróriába, amiket vagy a Bauhaus iskolában végzett tervezők vagy az ott oktatók terveztek. Magyarországon nagyon kevés ilyen van; leginkább Molnár Farkas tervezett ilyen házakat Budapesten. Ha pedig kicsit tágabban értelmezzük ezt a kifejezést, és ezt talán száz év távlatából megengedhető, akkor a Bauhaus stílusjegyekről beszélünk, ami több épületen felfedezhető, és ez egyenértékűvé is vált Bauhaus stílusmegjelölésként a koramodern és az érett modern építészetnek a kategorizálásához. Ezért lett a cím is az, ami. Sokszor lehet érezni az olasz Novecento, a francia Le Corbusier vagy a Berlinben építészirodát fenntartó Peter Behrens hatását, de ezekben nagyon sokszor keverednek a funkcionalista, minimalista, tiszta szerkesztésű hozzáállások, amiket a Bauhaus iskolában is tanítottak. Szerintem ezt ennek a kontextusában érdemes vizsgálni. És itt érdemes még megemlíteni az Art Deco-t is, mert az is jellemző erre az időszakra, és sok esetben vegyül a Bauhaus stílusjegyekkel, felöltöztetve az épületeket.

Jónás Vera, Oláh Anna, Alíz (Anna kutyája), Csalár Bence és Merő Péter (b-j.) Fotók: Vaszil Ádám

Amióta művészet van, léteznek múzsák is. Akik szépségükkel, izgalmas személyiségükkel elbűbölik a művészt, ő pedig ezt fajta élményt csatornázza ki alkotásain keresztül. Andy Warholnak ott volt Edie Sedgwick, Gustav Klimtnek Emilie Louise Flöge, Ady Endrének kettő is; Léda és Csinszka, Dante Alighierié pedig Beatrice, csak, hogy a legnagyobbak közül említsünk. A múzsák eredete azonban jóval régebbre nyúlik vissza. A görög mitológiában ők voltak a mítoszok megtestesítői, a költészet, a zene, a tánc és a tudományok istennői, az emlékezés és az imrovizáció ihletői. És ezzel el is jutottunk az ihletig, arra az alkotásra ösztönző érzésig, aminek jelenléte a mennybe emelheti, hiánya pedig a pokolba taszíthatja a művészt. Ezen az estén Csalár Bence a művészet két területéről hívott meg vendégeket, akikkel többek között arról beszélgetett, hogy őket mi inspirálja munkájuk során. Ennek a zanzásított változatát olvashatjátok most.

Jónás Vera, Fonogram és Artisjus-díjas énekesnő, dalszerző és zenész, a Jónás Vera Experiment alapítója. A London Centre of Contemporary Music-ban szerzett diplomát, és ott is alapította meg első komolyabb zenekarát. Számára a (pop)zene nemcsak szórakoztatásról szól, komoly, mély mondanivalót is kell tartalmaznia, értéket kell képviseljen. 2018-ban az Experimenttel a hazai klub bulikon kívül turnézott Ázsiában, ezalatt érintette Japánt, Dél-Koreát és Kínát, játszott Németországban, Hollandiában, Szerbiában, Macedóniában, Csehországban és Lengyelországban. Kozma Katával ő írta Ujj-Mészáros Károly legújabb filmjének, az X – A rendszerből törölvének a főcímdalát.

Oláh Anna 2011 óta van jelen a magyar divatéletben Anna Amelie márkájával. A főleg táskákra szakosodott brandben egyszerre van jelen a minőség, a játékosság és a vagány nőiesség. Annát művész szülei inspirálták arra, hogy ő is kreatív pályát válasszon; a MOME Textiltervezés bőr szakirányán végzett diplomát. Elmondása szerint álmodozó típus az ANNA AMELIE márkanevet úgy találta ki, hogy elképzelte, hogy a Champs Elyseées-n van egy üzlete, és ahhoz illő nevet keresett. A 2018-as év neki is meglehetősen sűrű volt, hiszen az új kollekciók tervezésén kívül, rendszeresen tartott táska készítő workshopokat, decemberben pedig négy tervezővel együtt megnyitotta a Margot showroomot. Az idei év sem telik tétlenül számára, az Anna Amelie Studio égisze alatt szuper izgalmas projekteken dolgozik, és egy nagyon komoly kollabja is volt áprilisban a Katona József Színházzal.

Merő Péter eredetileg balett táncos, 2007-ben kezdett el divattervezéssel foglalkozni. Ruháiban megjelenik az érzékiség, az elegancia és az erő. Leginkább a hollywoodi filmek femme fatale karakterei inspirálják, az intelligens magabiztos, mégis törékeny nőkre tervez. Minden ruhájának saját személyisége van, szeret játszani a formákkal, anyagokkal, előszerettel használ olyan karakteres színeket, mint a mélyvörös, a királykék vagy a fekete. Számára az őszinteség mindennek a kulcsa, sikerét is ennek tudja be. Nem kertelős típus, de minden esetben azt tartja a legfontosabbnak, hogy a nő, aki hozzá fordul ruháért, meglássa magában akár a múzsát.

Jöjjenek a beszélgetés legizgalmasabb pillanatai!

Ki ne szeretne belelátni a híres zenekarok életébe? Vajon tényleg minden csak a bulizáról szól? Egyáltalán mi folyik egy turnébuszban; és a backstage-ben? Sokszor mondják, hogy ami ott történik, ott is marad. Ez mostantól megváltozik. Miskovits Marci az ország legmenőbbjeit kíséri el egy-egy turnállomásra, így ezentúl ti is beleláthattok a színfalak mögötti világba, a színpad előtti rituálékba, a koncertek utáni őrült partyzásba. A jó hangulatért az Absolut felel, a többi meg kiderül.

5 dolog, amit tudnod kell a Hősökről!

1. Hihetetlen, de lassan 20 éve működik a hip-hop csapat, ezalatt az idő alatt közel 150 számot írtak.

2. A Hősök két formáció az Ammóniaszökevények az Őrült oldal összeolvadásából született.

3. Bár a Hősök magját Eckü, Mentha és Joeker adják, fellépéseiken élő zenekar kíséri őket.

4. Ők is részt vettek az Ákos tiszeletére rendezett MTV Ikonon 2010-ben, ahol az Örvény és az Ikon számok átdolgozott verzióját adták elő.

5. Eckü egy lépcsőházi barátjától kapta becenevét, amihez hozzácsapott még egy c betűt, hogy rapperesebb legyen.

Nézd meg a videót!