Hétvégén újra Budapest100, a program, ami évek óta magas színvonalon és igazi lélekkel ünnepli a várost. Idén a Bauhaus nyomába eredhetünk, és amellett, hogy izgalmas történeteknek lehetünk fültanúi, fantasztikus közösségi élményben is részünk lehet, ha nyitottak vagyunk rá. Klaniczay János annak idején még építészmérnök hallgatóként vett részt a Budapest 100-on, ami annyira megtetszett neki, hogy önkéntesként csatlakozott is a programhoz. Először városi sétákat vezetett a 2017-es rakpart tematikájú eseményen, és ma már az esemény egyik projektvezetőjeként mesélt nekünk a hétvégi programokról, a Budapest100-ról és persze Budapestről.
Budapest gyönyörű, még világviszonylatban is kiemelkedően szép. Mit tesznek hozzá a házak Budapesthez?
Nekem Budapest az egyik kedvenc városom! Már csak azért is, mert olyan fajta változatos építészetet lehet itt látni, ami kimeríthetetlen lehetőségeket ad arra, hogy beszéljünk magáról a városról és építészetéről. Az biztos, hogy bizonyos szempontból az épületek határozzák meg ezt a várost, emelett pedig ugyanolyan fontosak a lakók is. A Budapest 100 egyszerre koncentrál mindkettőre. Bár ott vannak a török korabeli fürdők, vagy a római kori emlékek, a belváros nagyrészt a XIX. század végén, a historizmus korában, majd a századfordulón épült ki olyanra, ahogy ma láthatjuk, akár a házakat, akár a városszrekezetet nézzük. Ezenkívül a 20-as és 30-as évek is meghatározóak voltak, így a Bauhaus nyomában nagyon izgalmas dolgokat fedezhetünk fel.
Ahogy a Budapest 100 nevében is benne van, amikor elkezdődött a programsorozat, 100 éves budapesti házak múltját kutatta és mutatta be a közönségnek. Ez azóta változott, színesedett. Hogy lett a Goldberger-ház kezdeményezéséből egy tematikus programsorozat?
Ez azért alakult így, mert amikor az OSA Archivum 2011-ben életre hívta a 100 éves házak ünnepét, nagy tömegével lehetett vizsgálni ezeket az épületeket. Előtte nem volt ehhez hasonló kezdeményezés, kutatás. Az I. Világháború következményeként csökkent az építési kedv a városban, és 2016-ban nem lett volna elég házunk, hiszen ez úgy megy, hogy ha például kétszáz házat keresünk meg, akkor nagyjából ötven fog csatlakozni. Éppen ezért témát váltottunk, és mivel 2016-ban volt a Nagykörút 120 éves, adta magát, hogy rá épüljön az esemény. Egy területi egységként kezelt városszerkezeti adottságot vizsgáltunk a Nagykörút kapcsán, és az ottani házakat nyitottuk meg azzal a metodológiával, amivel korábban is dolgoztunk a 100 éves épületek kapcsán. Következő évben jött a rakpart, ami szintén hasonló lineáris útvonalként tekinthető, tavaly pedig a városi tereket választottuk ki, amik ugyanúgy meghatározó egységként vannak jelen. Idén a 100 éves Bauhaus iskola apropójából járunk a Bauhaus nyomában, de a jövőben valószínűleg még vissza fogunk térni a 100 éves házak kutatásához.
Mennyiben volt más ez a kutatás? Futottatok esetleg nehézségbe?
Ha szigorúan vesszük azt, hogy mitől Bauhaus egy épület, akkor azok tartoznak ebbe a kategróriába, amiket vagy a Bauhaus iskolában végzett tervezők vagy az ott oktatók terveztek. Magyarországon nagyon kevés ilyen van; leginkább Molnár Farkas tervezett ilyen házakat Budapesten. Ha pedig kicsit tágabban értelmezzük ezt a kifejezést, és ezt talán száz év távlatából megengedhető, akkor a Bauhaus stílusjegyekről beszélünk, ami több épületen felfedezhető, és ez egyenértékűvé is vált Bauhaus stílusmegjelölésként a koramodern és az érett modern építészetnek a kategorizálásához. Ezért lett a cím is az, ami. Sokszor lehet érezni az olasz Novecento, a francia Le Corbusier vagy a Berlinben építészirodát fenntartó Peter Behrens hatását, de ezekben nagyon sokszor keverednek a funkcionalista, minimalista, tiszta szerkesztésű hozzáállások, amiket a Bauhaus iskolában is tanítottak. Szerintem ezt ennek a kontextusában érdemes vizsgálni. És itt érdemes még megemlíteni az Art Deco-t is, mert az is jellemző erre az időszakra, és sok esetben vegyül a Bauhaus stílusjegyekkel, felöltöztetve az épületeket.
Margit krt. 15-17. Fotó: Kovács Dániel
A Budapest100 csapat adja az egész magját, de ennél sokkal több ember dolgozik a programon. Kik ők?
Van egy tíz fős csapatunk, kutatásvezetővel, zónakoordinátorokkal; ők az önkéntes programszervezőket irányítják. Libárdi Julianna és jómagam vezetjük a projekteket, az idei szakmai kurátorunk pedig Kovács Dániel, művészettörténész. Ezenkívül fontos még megemlíteni a sajtósainkat vagy azokat a munkatársakat, akik a kommunikációval foglalkoznak. A szervezésben nagyon sok önkéntes vesz részt; a felhívásra több, mint kétszázan szoktak jelentkezni a legkülönbözőbb feladatokra. A kutatók épülettörténet vagy szociokulturális kutatást végeznek, a porgramszervező önkéntesek a lakókkal veszik fel a kapcsolatot, és velük együtt szervezik meg a házak programjait. A lakók is nagyon fontos szerepet játszanak az egészben, hiszen ők vállaják, hogy a hétvége során bemutatják a házukat. Emellett vannak kommunikációs önkénteseink, és olyan is, aki az adatokat kezeli.
Hogy találjátok meg a balanszt az épületek kiválasztása során?
Az idei házlistát Kovács Dániel segítségével állítottuk össze, és azokat a házakat kerestük meg, amik vagy az építész személye miatt, vagy pedig a jól megfigyelhető Bauhaus stílusjegyek miatt passzolnak a koncepcióba, és lehet róluk beszélni. Mellette pedig nagyon sok ház jelentkezett magától, miután kikerült az oldlaunkra a lista. Ők is szerettek volna részt venni a programban, így olyan épületek is csatlakoztak, amik az eredeti kutatásban nem szerepeltek. Tavaly, a városi terek kapcsán is egy szakmai kuratórium segített a kiválasztásban a Kortárs Építészeti Központ részéről. Direkt nem olyan terekkel foglalkoztunk, mint péládul a Blaha Lujza tér, ahol leginkább a forgalom dominál, hanem kisebbekkel, mint a Hunyadi Ferenc tér. A korábbi években sokkal könnyebb dolgunk volt, a 100 éves házak pedig bár nem jól kutatható, de mindenképpen könnyen definiálható kategorizálás eredménye volt. A balansz inkább a számokban keresendő; ha 200-250 címet keresünk fel, akkor 50 nyitott házunk lesz.
Az elmúlt években rengeteg lehetőségünk van arra, hogy megismerjük a várost a sok tematikus városnéző túra miatt. Úgy tűnik, hogy a Budapest100 szuperereje a közösségépítésben rejlik. Szerinted is így van?
Pontosan. Ilyenkor a lakók mesélnek a házukról, és bár hasonló történeteket hallhatunk, mintha egy városi sétán vennénk részt, az ott lakók szervezik meg a saját programjukat, ami olyan különleges szituációkat is hozhat, hogy például egy teljes kórus szólal meg egy lépcsőházban, ugyanis az egyik lakó tagja a kórusnak. Nem hiába az a mottónk, hogy „Minden ház érdekes.”. Tehát ez nemcsak azért van, mert az épületek érdekesek, hanem azért is, mert a lakók teszik érdekessé azokat. A programjaink mindig reflektálnak arra, hogy mi volt a funkciója az adott háznak régen, vagy hogy kik laktak ott.
Petőfi tér 3-5. Fotó: Malustyik Mariann
Komoly szakmai programokkal is készültök. Mik ezek?
A tavalyhoz képest idén nem hétvégére szerveztük a szakmai programokat, azt szeretnénk, ha nem terelődne el a figyelem a házakról. Így május 6-án két kerekasztal beszélgetést tartunk a Goethe Intézettel közösen A Bauhaus és a nők valamint A Bauhaus regionalizálódása témában. Német meghívottak is lesznek. Egyébként a témából adódóan a házak is készülnek szakmai programokkal, például többen felkértek neves előadókat. A Krisztina krt. 71-ben az Építész Stúdió leszervezett egy két órás programot, ahol gyors, pörgős előadások lesznek a Bauhausról, a II. János Pál Pápa téren pedig az OTI házakban Dévényi Tamás fog mesélni.
Van olyan ház, ami személyes kedvenced?
Nagyon nehéz az 54 helyszínből kiválasztani, de mondok kettőt. A Pasaréti út 97. alatt található ház azért különösen izgalmas, mert most is ott laknak az építészmérnök gyerekei és unokái, és nagyon aktívan részt vesznek a programban. A másik pedig a Szép utca 3., ahol fantasztikus lakóközösség van! Lelkesen készülnek ők is.
XII. Lejtő utca 22. Fotó: Kovács Dániel
Hogy látod, milyen irányba változott Budapest az elmúlt öt évben?
Azt látom, hogy a városi polgárok egyre inkább igénylik, hogy használják a városi tereket. Szerintem az egyik legjobb projekt az a Szabadság híd, ami forgalmilag nem egy nagy teljesítményű átkelő, de nagy lehetőség a lakók számára, hogy közelebb kerülhessenek a Dunához, hamár a rakpartok autópályának vannak használva.
Mik a kedvenc helyeid?
Tavaly a Valyó Kikötő volt a nagy kedvenc számomra. Fantasztikus a Duna közelében lenni, és kevés lehetőségünk van rá. A másik nagy favorit pedig a Szervita tér, ahol ha körbenézünk, a magyar építészet történet krémjét végig lehet követni, a barokktól egészen a kortársig.
