Fotó: Kiss Imre
Múlt szombaton a The Great Globe kiállítás megyitóján jártunk az Art Quater Budapestben. A kiállításról és a helyszínről itt olvashattok bővebben. A kiállító művészek mind a globalizmus témájával foglalkoztak, különböző médiumok által vizsgálva számos kérdést. A nemzetközi, nagyszabású kiállítást Földes András, az Index újságírója nyitotta meg, a jó hangulatról pedig többek között az Absolut gondoskodott welcome drinkjeivel. Mielőtt megmutatnánk a legjobb pillantokat, Gadó Flóra és Heszky András, a két kurátor segítségével kicsit jobban megismerhetitek öt alkotás történetét, a kiállítás pedig egészen június 30-ig látogatható.
Esterházy Marcell: A hosszú menetelés vége, 2011
Flóra: Esterházy Marcell munkája, noha szorosan kötődik a művész családi archívumát és múltját feldolgozó életművéhez, mégis, önállóan is értelmezhető. Célunk is volt, hogy a kiállítás globális kontextusán keresztül egy más perspektívába állítsuk. A különböző időbeli rétegek összekapcsolódása, azaz az egyidejűségek már-már misztikus kérdése áll a munka középpontjában.
Andris: A hosszú menetelés vége egy vadászat során elejtett, a talált fényképen látható szarvasbikára és Mao Ce-tungék visszavonulásának végére vonatkozik, amely események ugyanazon a napon történtek meg. Az űzött vad ősmagyar mítosza, a Kínai Népköztársaság legendáriumának főképe vetül egymásra. Mintha Marcell műve keresné a hozzáférést a történelem mélyebb összefüggéseihez, a XX. század kartográfiájához ahol ideológiai közösségek szervezték újra a Föld térképét. De Kínát Európával, így Magyarországgal összekötő új selyemút aktuális geopolitikai projektje is értelmezést adhat a képhez.
Klara Hobza: Diving Through Europe, 2010
Flóra: Klara Hobza projektjét akkor ismertem meg, amikor 2018 szeptemberében találkoztam vele egy prágai rezidenciaprogramon. Rögtön megtetszett a munka, amelyben nagyon izgalmasan jelenik meg a környezetünkkel való szubjektív testi tapasztalat. Európa folyóinak végigúszása Hobza hosszútávú projektje 2010 óta, és az egyszerre ironikus és közben komolyan vett gesztusra (a művész például valóban megtanult búvárkodni) most tíz év távlatból tekint vissza. A kiállítás finissage-án, június 30-án előadást is fog tartani minderről.
Andris: Sok más műhöz hasonlóan, Klara projektje is a személyes, kevésbé intellektuális-racionális, mintsem tapasztalatokon, élményeken alapuló kartográfiát javasol. Az eredmény az emberi lépték és a földrajzi nagyság összeolvasásának abszurditása. Mintha a kontinensen (Rotterdamtól a Fekete-tengerig) átszelő vízi útvonal kétféle olvasatot adhat: egy egybefüggő hely a megélés kontinuitásában, vagy szeparált pontok közötti távolság képe.
Pavel Sterec és Vilém Duha: The Silk Road Vertigo, 2019
Flóra: Pavel Sterec tavaly, a Trafó Galériában megrendezett Gondolat plasztika eseménysorozaton prezentálta folyamatban lévő projektjét, amelyről rögtön tudtuk, hogy kapcsolódhat a kiállításhoz. A három csatornás videóinstalláció a kiállításra készült Vilém Duhával együttműködésben és számos lokáció találkozik benne Montenegrótól kezdve Kínáig. Középpontjában Kína új, nagy kereskedelmi beruházása az Új Selyemút áll (Egy övezet, egy út) amit a videóesszé különböző aspektusokból vizsgál: a montenegróban dolgozó kínai vendégmunkásoktól kezdve a Kína és Kazahsztán közt húzódó “köztes” duty free zónáig vagy az átnevelő táborokban tartózkodó ujgurokig. A videó narrációja pedig akár egyfajta esszének is tekinthető, különösen szép szöveg.
Andris: Az egyik legaktuálisabb mű Pavel Sterecé, mivel napjainkban Kína gazadasági-politikai érvényesülését részben a Magyarországon (ld. Belgrád-Budapest vasútvonal) is áthaladó szárazföldi kereskedelmi út kiépítése, és a fejlesztésekkel-kölcsönökkel való befolyásszerzés jelenti. Pavel útja során eljut a shenzeni élményparkba is a ‘Window of the World’-be, ahol a kínaiak felépítették a világ kicsinyített mását.
Société Réaliste: Lineáris világ, 2012
Flóra: A Société Réaliste duó emblematikus munkája, a Lineáris világ a maga egyszerű ám végtelenül kritikus gesztusával, napjaink izolált és elidegenedő társadalmaiban éppen az összekapcsolódás és a kontinuitás kérdését állítja a középpontba. A sajátos ABC, amely a világ országainak határmintázataiból rajzolódik ki, a különböző láthatatlan kapcsolatokat és összefonódásukat is felidézheti a geográfiai lokalitások között.
Andris: A mű egy fegyelmezett konceptuális, mégis érzéki alkotás. Országok nélküli Föld-térkép, mégsem utópia. Határok képe, mégsem az elhatárolódás olvasható ki belőle. Az elzárkózás és az összeköttetés - stílszerűen - határmezsgyéjén jelenít meg valami nagyon konkrétat, miközben az eredmény egy absztrakt rajz. Két éve dolgozom lassan az acb Galériában, ahol ezt a művet tároljuk, de csak a digitális fájlt láttam róla, és már hónapok óta készültem a művet kicsomagolni. Nem volt kérdés, hogy a The Great Globe egyik fontos műve lesz.
Louis Henderson: All That’s Solid, 2015
Flóra: Az All That is Solid videóról már a kiállítás kezdeti előkészítési szakaszában tudtuk, hogy biztosan szeretnénk bemutatni. Az egykori brit gyarmat, Ghána története egy új fénytörésbe kerül, ahogy Henderson kutatásában kirajzolódik az elektronikus eszközökből álló szeméttelepek sajátos “újrahasznosítása”. Hova kerülnek a kidobott elektronikus eszközeink? Miként lehet ebből érték mások számra? Henderson izgalmas esztétikájú videójában sajátos módon elevenedik fel a kutatása.
Andris: A globális gazdaság milyen egyenlőtlenségeit, láthatatlan körforgásait, anyagi valóságát takarja ki előlünk a virtuális világ? - teszi fel a kérdést a videó, a 2015-ben népszerű stiláris elemekkel (böngészőben megnyitott ablakok és a ghánai szeméttelepek felvételeinek montírozásával). Henderson videója az interfész, a felhő, a virtuális alatt húzódó technológiai tudatalatti, azaz a materiális világ ütköztetésével keresi a józanság, vagy a tudatosság esztétikáját.
Ez történt a The Great Globe kiállításmegnyitón. (Köszönjük a képeket Kiss Imrének!)
