Az Espresso Martini az egyik legkedveltebb koktél, kellemes, kávé íze mellett fel is pörget. Tökéletes parti koktél, de vacsora mellé, digesztívként is megállja a helyét. 1983-ban Dick Bradsell találta ki, aki akkoriban a londoni bár élet egyik legragyogóbb csillaga volt, éppen a Soho Brasseries-ben dolgozott, és a „Vodka Espresso” nevet adta neki.
Dick Bradsell – egy igazi legenda
A londoni bárélet egyik legnagyobb hatású bartendere, akinek innovatív munkája a koktélok terén nagy hatással volt a koktél- és bárkultúrára. Akkoriban például furcsának tartották, hogy hatalmas mennyiségű jéggel dolgozott, vagy, hogy frissen facsarta a citromlevet a koktélba, mára ezek a technikák természetessé váltak a bárpultban. A The Player, 6 Degrees és a Match bárpultja mögött több olyan italt talált ki, köztük az Espresso Martinit, a Bramble-t vagy a Russian Spring Punch-ot, amiket ma már modern klasszikusként tartunk számon. Az Observer magazin egyenesen a koktélok királyának hívta Bradsellt, aki újító dolgaival felforgatta London koktél bárkultúráját a 80-as években.
A misztikus szupermodell és Bradsell esete
A nagy klasszikus koktélok szinte mind rendelkeznek eredetmítosszal, az Espresso Martini-é azonban sok szempontból túltesz a legtöbbjén. A legenda úgy tartja, hogy 1984-ben egy modell érkezett a bárba, aki nagyon fáradt volt, de semmiképpen nem hagyta volna ki az esti party-t, így megkérte Bradsellt, hogy készítsen neki egy olyan koktélt, „ami először felébreszt, majd megcsinál.”. Az eredeti szöveg így hangzik: "Wake me up, and then fuck me up." A bartender így is tett; készített egy friss espressot, félretette amíg a többi összetevőt, a vodkát, a cukrot, a kávélikőrt egy shakerbe töltötte, végül ehhez hozzáadta az espressot, jól felrázta, és egy hűtött koktél pohárba töltötte. Ebben a pillanatban új ital született, a sztori pedig mítoszt teremtett. Bradsell végül soha nem árulta el híres vendége kilétét, csak annyit hintett el, hogy az illető pár év múlva a legismertebb szupermodellek egyike lett, ezért többen Kate Moss-ra, esetleg Naomi Campbellre gyanakodnak.
Bradsell így emlékszik vissza az ital megalkotásának körülményeire: „A Soho Brasseries-ben a kávégép pont a munkapult mellett volt, amin készítettem az italokat. Állandóan minden tele volt őrölt kávéval, úgyhogy nem csoda, hogy eszembe jutott a kávé, mint opció. A vodka is egyértelmű volt – akkoriban, mindenki azt ivott.”
A név – azaz nem minden Martini, amit annak hívnak
Bradsell először a Vodka Espresso nevet adta italának, majd Espresso Martini-nek nevezte a martinis pohár miatt, végül 1988-ban átkeresztelte Pharmaceutical Stimulant-re és on-the-rock pohárban kínálta. Mire fel ez a fura név? Dick ekkor kezdett bar managerként dolgozni a Notting Hill-en nyíló új bárban a Pharmacy-ben, melyben Damien Hirst, az angolok fenegyereke nem csak társtulajdonos volt, de a bár-étterem enteriőrjét is ő tervezte: a tabletta stílusú bár asztalok, gyógyszertári szekrények, jellegzetes gyógyszerészeti témájú tapéták és a személyzet műtősköpenyre utaló munkaruhája mellett a koktélok is gyógyszerészeti nevet kaptak. A bár már bezárt, Hirst alkotásai aukcióra kerültek és nem kis pénzért találtak új tulajdonosra.
A koktél végül Espresso Martiniként vonult be a nagy klasszikus koktélok csarnokába. Bár joggal gondolhatnánk, hogy az Espresso Martini a martini italok egyik verziója, ez nem így van. A jelenlegi nevét valószínűleg onnan kapta, hogy martinis pohárban szervírozták, ahogy a legtöbb koktélt a 80-as, 90-es években. Elég, ha csak a Cosmopolitanra gondolunk.
Forrás: Peter Stone / Alamy Stock Photo
Londonon túl – az Espresso Martini a nagyvilágban
Az Espresso Martini jelenlegi formájában a 80-as években született Bradsell jóvoltából, mégsem ez az első ital, ahol a vodkát és a kávét együtt alkalmazták. A jelenleg számontartott legkorábbi receptet egy svéd bartender, Björn Olsson találta ki még 1795-ben. Ebből az időből származik egy népdal; ez a dal arra invitálja hallgatóságát, hogy helyezzenek egy ezüst érmét egy pohár aljára, töltsenek a pohárba annyi kávét, hogy ellepje az érmét, majd öntsék fel vodkával egészen addig, amíg újra fel nem tűnik az érme.
Az Espresso Martini története az elmúlt néhány évtizedben máshogy alakult Európában, az Atlanti-óceánon és a Csendes-óceánon túl. A 90-es évek, 2000-es évek eleje Amerikában sötét korszaknak számított a koktélok területén. Túlédesített koktélok és cukros, olcsó alapanyagok lepték el a bárokat. Ez volt az az Amerika, amivel az Espresso Martini megérkezésekor szembesült. A cukor túladagoláson túl az is probléma volt, hogy a bárok többségében nem volt akkoriban espresso kávégép. A friss espressot a kevésbé ízletes „amerikai kávénak” titulált vizesebb, hosszú kávéval helyettesítették. Ezért az espresso nélküli koktélban inkább az édesebb összetevők játszottak szerepet az ital ízében, így az elvesztette ízharmoniáját, egyensúlyát. Aztán jött a nagy versenytárs! Az 1990-es utolsó években egy Butter nevű San Francisco-i bár elkezdte a Vodka Red Bull népszerűsítését. Ugyanúgy megvolt a pick-me-up hatás, mint az Espresso Martini-nél, de intenzívebb, robbanásszerű volt, és persze egyszerűbb is volt elkészíteni, mint az Espresso Martini-t. Végül a megújult népszerűségű koktélbároknak és professzionális bartendereknek köszönhető – akik minőségi alapanyagokat kezdtek használni – hogy az Espresso Martini Amerikában is elfoglalta az őt megillető helyet a koktélkultúrában. Az amerikaiak édesebb ízvilágára reflektálva az Espresso Martini Dale DeGroff által feltuningolt amerikai változatának tetejére például tejszín is kerül.
Dale Degroff
Európa nagyvárosaiban sétálva sokszor láthatunk Espresso Martini-t fogyasztó embereket. Mondhatni az Espresso Martini eléggé elterjedt. Ausztráliát viszont uralja! Az ausztrál bárokban a legkelendőbb koktél. Persze ez is a kávékultúrának és az Aussie-k (az ausztrálok helyi megnevezése) „koffeinfüggőségének” köszönhető, akik számára a kávé nem csupán ital, hanem megszállottság. Az első espresso kávégép 1930 körül érkezett Ausztráliába, a Café Florentino-ba egy olasz bevándorló családnak köszönhetően. Az espresso kultúra innen áradt szét, és 1980-ra a kávégépek bárokba, éttermekbe és kávéházakba áramlásával országosan elterjedt – éppen az Espresso Martini boom idejére.
A tökéletes Espresso Martini hat szabálya:
- szabály: Legyen friss az epsresso!
Egy rossz, elégetett espressoval rendesen haza lehet vágni az italt, így erre különösen nagy gondot kell fordítani. Nincs szabály rá, hogy milyen kávéból készüljön, az viszont igaz, hogy minél erősebbek a csonthéjas jegyek az espressoban, annál izgalmasabb ízhatást érünk el az Espresso Martininkkel.
- szabály: Legyen erősen shakelve!
Az Espresso Martini legélvezetesebb része a crema, az a kissé habos, selymes, apró buborékos réteg a koktél tetején. A kávéban természetesen megtalálható olajaknak kölcsönhatásba kell lépniük a kis buborékokkal, így nagyon fontos, hogy a shakelés minél erősebb legyen.
- szabály: Elengedhetetlen a jó minőségű kávélikőr hozzá!
Számos kiváló minőségű kávélikőr van a világon, különböző típusú kávét, különböző típusú alkoholt (vodka, brandy, semleges tiszta szesz vagy rum) használnak alapnak. A legismertebb, legkedveltebb kávélikőr a mexikói Kahlúa, rumalapot és 100% Arabica kávét használ fel a készítéséhez.
- szabály: A cukorral csak óvatosan!
Nem mindenki rajong a cukorért a kávéban, így ha valaki cukor nélkül szereti inni, érdemes a standard recept által megadott cukor mértékét lecsökkenteni, pláne mert a kávélikőr is tartalmazhat cukrot. És soha ne felejtsük el, hogy az a tökéletes Espresso Martini, ami ízlik a vendégnek.
- szabály: Elengedhetetlen a jó minőségű vodka hozzá!
Mivel a kávén kívül a vodka a koktél másik fontos összetevője, a minőségi vodka elengedhetetlen hozzá. A vodkának igenis van íze, nem csak az ital erősségét hozza, hanem saját ízkarakterével gazdagítja azt.
- szabály: Az egész kulcsa a tálalás!
Ma már egyre ritkábban láthatjuk klasszikus martinis pohárba szervírozva a koktélt, de egy dolog biztos; a tálaláshoz hozzátartoznak az illatos, pörkölt kávészemek is – ezek nélkül az Espresso Martinink meztelen. Ahogy Dick Bradsell készítette és mondta: „Három szerencsés kávészem a tetejére, egy az egészségért, egy a gazdagságért és egy a boldogságért.”
Rácz Zoltán, az Absolut nagykövetének verziója
A klasszikus recept mellett számos nagyszerű lehetőség van arra, hogy bárki egy kis „twist”-et, csavart vigyen az Espresso Martini-be. Nem hiába a bartenderek egyik kedvence. Itt a blogon többféle receptet is megtalálsz. Variálhatjuk a cukormennyiséget, helyettesítve egy részét esetleg más likőrrel, vagy kicserélhetjük az alap vodkát ízesítettre, ahogy azt Rácz Zoli, az Absolut nagykövete is tette. Nézzétek!
Zoli emellett, hogy megsoztotta velünk, miért is szereti annyira az Espresso Martinit-t, azt is elárulta, hogy miért az Absolut Vanilia-t választotta itala elkészítéséhez:
„Nincs is jobb a jól elkészített kávé illatánál, talán az, amikor kortyolod. (nevet) Szeretem, ahogy a kávé semmihez nem fogható íze találkozik az Absolut Vanilia tiszta karakteres aromájával, ami tejkaramellás jegyeket és csipetnyi étcsokoládét hordoz magában Nem véletlenül az egész világon népszerű és kedvelt kombináció. Az Espresso Martini-hez használva a Absolut Vanilla hoz az egész italba egy kis sejtelmességet, amitől mégis kerekké válik minden. A vanília- kávé párosítás egyébként sem ördögtől való.”
Absolut Vanilia
Az Absolut Vanilia 2003-ban jelent meg a piacon, és mint az Absolut vodka család minden tagja, ez is Åhus-ban készül, csak természetes alapanyagok felhasználásával, hozzáadott cukor nélkül. Készítéséhez a legfinomabb madagaszkári Bourbon – vaníliarudat használják. Ez ízének és minőségének köszönhetően az egyik legkedveltebb vanília fajta a világon. Íze gazdag, sötét és krémes, ellenállhatatlan édes vajas aromájú.
Koktél fotók: Knapp Dávid
