A II. Magyar Klipszemle Absolut Budapest díját Pajor Tamás Szeretem Pestet videója nyerte. Ez a közönségdíj egyértelműen mutatja, hogy művészete nagy hatással van az emberekre. Mindez lehet azért, mert dalaiban örök emberi értékek, gyakran felmerülő kérdések jelennek meg, ez pedig sok mindenkit megmozgat, elgondolkodtat. Pajor Tamás szinte legendaként van jelen a kortárs zenében, bár ő ezzel lehet vitatkozna. Rengeteg mindenkit megihletett, szövegei olyan zenészek, művészek munkásságára volt hatással, akik különböző műfajokban értek el nagy sikereket. Kétség nem férhet hozzá, hogy az egyik legmeghatározóbb művészünk. Rengeteg anyag található róla a neten, számos interjú foglalkozott a különböző korszakaival és megtérésével. Mi most különböző témákból csipegettünk a vele való találkozás során, ő pedig őszintén, nyíltan és lelkesen mesélt nekünk, így most jöjjön a vele készült interjú, a teljesség igénye nélkül. 

Tudom, hogy elsősorban szövegíróként definiálod magad, de érdekelne, hogy milyen zenei hatásokkal találkoztál már akár gyerekkorodban, amik aztán azt eredményezték, hogy elköteleződtél a zene mellett?

Először is reflektálnék a kérdés első felére. A kettő elválasztása nem annyira egyszerű és egyértelmű, mint amennyire megpróbálom ezt megtenni, pont abból fakadóan, hogy legtöbbször nem differenciálnak közöttük, és elsősorban zenészként közelítenek hozzám. Én ilyenkor a kettő közötti különbséget szoktam  hangsúlyozni. Egyébként ezt mindig egy kicsit finomhangolni kell, főleg most, Bob Dylan Nobel-díja tükrében. Pont a minap írtam erről egy cikket. Nála is az a fantasztikus, hogy a zene és a szöveg egy koherens egységet képez, és pont ő és még néhányan tették ezt a műfajt azzá, ami egyszerre képviseli a magasművészetet, és közben a popularitás igényeit is kielégíti. Én mindig is erre törekedtem. Ez viszont zene nélkül elképzelhetetlen, legalábbis a zenének azon formája nélkül, amit dalnak nevezünk. Mert a dalban a szöveg és a zene együtt hoz létre egy olyan minőséget, ami korábban külön-külön nem létezett. Tulajdonképpen a dal a zene nyelve, a zene verbális manifesztuma. Ezért tartom nagyon fontosnak külön a zenét is. 

És természetesen a zene és a dal szeretete indított el annak idején a rock szövegírás felé. Már kisgyerekkoromtól rengeteg emlékem van, hiszen apám is nagy kedvelője volt a műfajnak. Emlékszem, folyamatosan szólt a szalagos magnó. Ott volt Elvis, a Beatles, a Creedence Clearwater Revival, Neil Diamond, Tom Jones vagy Berry White; mindenki, aki a 70-es években meghatározó volt. Ebből adódóan azt gondolom, hogy a zenei ízlésem már akkor gyerekként kialakult, és nem tinédzserként, amikor már önmeghatározó identitással a hard rock, a heavy metal akkor alakuló világa mellett törtem lándzsát, és a Deep Purple meg a Led Zeppelin volt az irányadó. Vagy később, amikor fiatal felnőttként magával ragadott a punk és a new wave. Egyébként azóta rájöttem arra, hogy már akkor éreztem ezekben a zenékben valami idegenséget, egy olyan sötét tónust, ami a lelkemet taszította, de akkoriban úgy gondoltam, hogy ezt sikk képviselni. Tulajdonképpen én már ebben az időben is inkább dallamorientált zenét csináltam, és annak a bukéját, amit most képviselek, pont az adja, hogy én a hagyományos értelemben vett populáris zeneelőállításra teljesen alkalmatlan vagyok. Nem rendelkezem azzal az énekhanggal, arccal vagy attitűddel, ami komolyanvehetően meg tud jeleníteni például egy szerelemről szóló dalt vagy el tud énekelni egy klasszikus sanzont. Valószínűleg közröhej tárgyává tenné a próbálkozást, úgyhogy ez az adottság eleve determinálja a dalaimat. A másik pedig az, hogy a mi kis kelet – európai világunkban kevés a szó szoros értelmében vehető valóság. Itt gyakran átértélmezetten, sokszorosan csavartan és idézőjelben kell érteni a dolgokat, és ennek az idézőjelnek a nyomait viseli magán az én művészeti attitűdöm, mert annak ellenére, hogy van olyan, amiben feltétel nélkül, gyermekien hiszek, ami egyébként az én legbelső alkatom, talán úgy védekezem a cinizmus és a kívülről felém törő, a lelkemet megkeményíteni akaró erők ellen, hogy én teszem idézőjelbe azokat a dolgokat, amelyek a valóságban nem őszinték. Inkább ezt teszem, mintsem hogy becsapott legyek általa. Szóval ezért van humorral és iróniával átitatva a dalaim jelentős része. Persze közben sokszor megjelenik az őszinte vállalásnak a kategóriája is, és úgy látom, hogy általában ez az oldalam hat jobban az emberekre. Mert abban jobban önazonos vagyok, őszinte, romantikus, a jót kereső, és abban hívő emberként. 

Amit még eddig nem olvastál Pajor Tamásról!

A Long Island óta tudjuk, hogy a jeges tea működik koktélként, legalább is névszerint, hiszen ebben az italban egyáltalán nincs tea, csak a színe emlékeztet minket rá. Kristóf új kedvenc kreálmányában viszont fellelhető a fekete tea. Kétségeid vannak? Ne legyenek, nagyon finom!

Saját szavaival:

A citromfűvel és Earl Grey teával fúzionált Absolut Vodka egy kis bodzalikőrrel, valamint a krémességet adó tojással a mostani favorit! Ha szeretitek a teát valamint a jó italokat, gyertek és igyatok egyet a 4Bro Downtown-ban! 

Érdekel, hogy készül?

Nem mondhatni, hogy nehezen ment a barátkozás, Abonyi Alma, designernek és Kovács Andinak, az Akvárium bartenderének. Amíg Almát az italokkal való varázslás nyűgözte le, addig Andit Alma szobrász előélete és kék haja hozta lázba. A beszélgetés végére Andi számára egyértelmű volt milyen italt kever a mindig vibráló, energikus tervezőnek. Előtte viszont jöjjön, hogy miről beszélgettek a csajok.

AMIKOR VONZ A BÁRPULT

Alma: Andi, te hogy lettél bartender?

Andi: Gyakorlaton voltam egy szállodában, és az egyik kollgám kiment egy óceánjáróra dolgozni. Amikor hazajött, tartott nekünk egy bemutatót arról, hogy milyen koktélokkal ismerkedett meg. Gondolhatod, teljesen lenyűgözött minket a kókuszhéjban felszolgált pina colada. Ekkor határoztam el, hogy én is ezzel szeretnék foglalkozni. Egy kis probléma volt csak, hogy abban az időben, amikor a bartender kultúra még nem nagyon volt jelen itthon, úgy tűnt, hogy nincs helye a nőknek ebben a közegben. Aztán egyszer külföldön nyaraltam, és ott tűnt fel, hogy lányok is vannak a pult mögött, úgyhogy amikor hazajöttem, az volt az első dolgom, hogy kerestem egy koktéliskolát.

Alma: Vannak otthoni koktélkészítési élményeim. A 20-dik születés- és névnapomra összevont ajándékot kértem, mégpedig, hogy készíthessek a családomnak koktélokat. Minden alapanyagot megkaptam. Teljesen be voltam zsongva, hogy mennyi mindent csinálok majd, de az első kör után mindenki kifulladt. Egyedül a húgom tartott ki, hogy a kedvemre tegyen, és mindent kikeverhessek, amit csak szeretnék. Persze ennek meglett az eredménye, emlékszem, a nevelőpapám nagyon mérges volt rám! (nevet) Tudom, hogy számomra ez egy vicces dolog, egyfajta játék volt, de valahol mégiscsak átérzem, hogy ez már művészi tevékenység.

Andi: Persze, hiszem egycsomót gondolkodtál, hogy mit készíts, kiválasztottad az alapanyagokat hozzá. Ehhez mind kreativitás kell.

Olvasd el, hogy még miről beszélgettek a lányok,és nézd meg, milyen lett Alma koktélja!

KÉRDEZZ-FELELEK A CUKOVY TERVEZŐJÉVEL

Abonyi Alma nemcsak kék haja miatt tűnik ki a mai magyar fiatal tervezői körből. És nem is csak azért, mert szobrászként végzet a Képzőn, és onnan nyergelt át a design területére. A kisugárzásában van valami nagyon impulzív vibrálás, saját bevallása szerint némi őrülettel vegyülve. Valószínűleg pont ez az az energia az, ami segített neki abban, hogy olyan táskákat hozzon létre, amiknek elkészítése nemhogy nem egyszerű, de szinte lehetetlennek tűnt az elején. Évek munkája van benne abban, ami ma az Alma Abonyi márka. Akit érdekel, hogy valójában hogy is dolgozik Alma, és egyáltalán miért pont a karbont választotta múzsájaként, most mindent megtudhat.

Mi volt az a pont, amikor egyszer csak a képzőművészettől az iparművészet irányába fordultál?

Emlékszem, június 2-án védtem a diplomámat, ami egy nagyon nagy, igazából az építészet és a szobrászat határát súroló installáció volt. Négy és fél méter magas, négyszer négy méter alapterületű alkotásról van szó. Nemcsak a mozgatásához, hanem az összehegesztéséhez is szükségem volt segítségre, úgyhogy a végén elegem lett abból, hogy folyamatosan másokra kell hagyatkoznom. Szerettem volna olyan tárgyakat készíteni, amiket elbírok, és meg is tudom csinálni egy az egyben. Amúgy pont akkor vettem egy új fúrógépet, aminek nagyon jó műanyag tokja volt, és az indított el bennem valamit. Beugrott, hogy valami ilyesmit akarok magamnak táskában csinálni! Ekkor a karbon már megvolt, mint szerelem.

Ez a kísérletezős mánia hogy kezdődött nálad?

Anya rajztanár, apa meg mondjuk úgy, hogy életművész. Kiskoromban kerámiáztak, akkor nagyon mentek a kézműves cuccok a vásárokban a Vörösmarty téren, ők pedig mindenféle kis bigyót csináltak. Így otthon adott volt az agyag, én meg ültem mellettük, ott turkásztam, néha beleettem, és persze bemásztam a sütőbe, miközben szárították őket. (nevet) Anya folyamatosan próbált tanítani rajzolni, de ilyenkor mindig okosabbnak gondoltam magam, és sokszor veszekedés lett a vége. Annyira nem érdekelt a dolog, akkor voltam csak hajlandó rajzolni, ha éppen kedvem volt hozzá. A matek meg kémia viszont lekötött, és sokáig azt gondoltam, hogy vegyészmérnök leszek. A felvételi leadások előtt egy héttel viszont meggondoltam magam.

A kémia megmaradt végül is.

Igen meg a kis kotyvasztások. (nevet) Az Iparművészetire és a Képzőre is jelentkeztem. Olyan hirtelen váltás volt, hogy hirtelen nem is tudtam, hogy mit akarok. Végül a szobrász szakot választottam, mert úgy éreztem, hogy az sokkal szabadabb. Nekem akkor ott az volt a fontos, hogy egy kicsit tudjam próbálgatni a szárnyaimat. Maga az egész váltás is úgy jött, hogy szörfös barátom volt akkor, és mindig különböző hülyeségeket talált ki. Egyszer kijelentette, hogy ő most egyedi szörfdeszkát akar készíteni. Jó, mondtam, csináljunk szörfdeszkát, mert az nagyon vicces. El is mentünk ahhoz a céghez, ahol találkoztam ezekkel az anyagokkal.

Miért lett akkora szerelem a karbon?

Nagyon szeretem az ellentéteket: hiszek benne, hogy a dolgok kiegészítik egymást. Ebben az anyagban benne van minden: attól, hogy van ez a szőttes faktúrája, számomra a női princípiumot testesíti meg, attól pedig férfias, hogy fekete, karbon és alapvetően hi-tech anyag.

Érdekel hogy készülnek Alma különleges karbon táskái?

Nem kell, hogy véget érjen a nyár. Egy ilyen koktéllal bármikor visszavarázsolhatjuk a napsütés és a teraszon ücsörgés hangulatát, csak jelen esetben egy zegzugos bárban. A klasszikus Moscow Mule Absolut Elyxszel még finomabb, ráadásul Kovács Andrea, az Akvárium bartendere csavart még egyet rajta.

Saját szavaival

Az uborka a lime segítségével üdeséget hoz, a friss eper pedig édességével remekül dominál a méltán nagy klasszikusban. 

 Nézd meg, hogy készítheted el ezt a frissítő italt!

Kovács Andrea 10 éve csöppent bele a bartender világba. Valami különleges dologgal szeretett volna foglalkozni, és az sem rémítette meg, hogy ez a szakma annak idején inkább a férfiaknak szólt. Az iskola elvégzése után valahogy egyértelműnek tűnt, hogy elindul különböző versenyeken, amiket aztán szépen sorban meg is nyert, ezzel kikívva az elsimerést, ami biztos alapot nyújt neki a mai napig az érvényesülésben. Mostanában az Akvárium egyik pultjában láthatjuk esténként, ahol meg nem törő lelkesedéssel készíti nekünk a jobbnál jobb italokat. A beszélgetés során egy különösen kreatív, elszánt és vendégközpontú ember képe rajzolódott ki számunkra.

Lehet hogy nem illik ilyet mondani egy nőnek, de megkockáztatom, igazi nagyöreg vagy a szakmában.

Hát igen, jól vetted észre! (nevet)

Hogy látod most és 5 évvel ezelőtt a bartender szakmát?

Öt évvel ezelőtt más volt több szempontból is. Egyrészt mások képviselték a szakma nagyjait, hiszen ez az a munka, amit nem lehet az életed végéig csinálni. Most van egy új generáció, akik formálják a bartenderek világát, és fúziós italokat készítenek az új trendek szerint. Szerencsére elmentünk a friss összetevős, nagyon színes italok irányába. A másik változás, hogy az emberek végre mernek jó italokat kérni, és hajlanak arra, hogy átértékeljék magukban az italfogyasztási szokásokat, elrugaszkodva az úgynevezett tejszínes, színes, édes italoktól. Ahogy változik az élet, úgy változik maga a szakma is, és nagyon sokat kell ahhoz dolgozni agyban, kreativitásban, hogy ott tudj maradni az érdekes egyéniségek között.

Te ezt hogy csinálod?

Folyamatosan kapok egy ihletet, legyen az egy friss gyümölcs, egy étel vagy egy íz, ami esetleg egy fagylaltban jelenik meg. Mindig van egy olyan alkotóelem, ami elkezdi izgatni a fantáziámat, és azonnal úgy érzem, hogy ezt meg kell jelenítenem ital formájában. Sokat bejárok a konyhába, figyelem a szakácsokat, hogy ők hogy dolgoznak, hogy ott mi változott, esetleg konyha technológiában, és sokszor onnan is lopok ötletet. Érdekelnek a különböző izgalmas vagy akár furcsa íz párosítások, szeretek elméletben össze nem párosítható ízekkel kísérletezni majd valakivel azonnal megkóstoltatni. Legyen az vendég vagy a mellettem álló kollegám, esetleg a háttérszemélyzetből akár egy barback.

Olvasd el Andi tanácsait!

KÉRDEZZ- FELELEK a Je Suis Belle tervezőivel

Vicky Milon a párizsi Buddha-Barból érkezett Budapestre, hogy átadja tudását és megmutasson néhány trükköt itteni kollégáinak. Az elmúlt 10 évben rengeteget dolgozott, hogy ma ott lehessen a legnagyobbak között. Bevallása szerint ez nem is volt olyan könnyű ebben a férfiak által dominált szakmában. Viszont vallja, hogy akiben megvan a spiritusz, az bármit elérhet, mert ha jól teljesít, akkor elismerés lesz a jutalma. Neki elsősorban a gyökerei adnak inspirációt és teszik sajátossá stílusát. Többek között erről is mesélt nekünk, amikor meglátogattuk a budapesti Buddha-Barban a workshop előtt.

Számodra mi a legnagyobb kihívás a bartenderkedésben?

Amikor 10 éve elkezdtem ezt az egészet, nagyon kevesen voltunk nők a szakmában, és azt kell mondjam, hogy nem igazán volt könnyű kivívni az elismerést, egyáltalán jó helyre kerülni. Olyan bárba, ahol karrierlehetőséged volt, és perspektívád arra, hogy fejlődni tudj szakmailag és karrierileg. Nagyon nehéz volt bebizonyítani, hogy tudunk olyan jók lenni, mint a srácok. Mára ez teljesen megváltozott szerencsére, csakúgy, ahogy a konyhában, a gasztronómia más területein is. Egyre több a női séf, és a bartenderek között is sokkal több lány van, ráadásul a legjobb bárokban sem csak a fiúk vannak már. Ettől függetlenül nem mondom azt, hogy nincs több kihívás nőként. Én most például ebben az új pozícióban élem meg a párizsi Buddha-Barban, hiszen vezető bartenderként több embert irányítok. Ez nagy feladat számomra.

Mi az, amit a legjobban élvezel abban, amit csinálsz?

Talán azt, hogy nem vagyok mindig egy helyhez, vagy akár országhoz kötve. Beutazhatom akár az egész világot, ha ahhoz van kedvem. Rengeteg bartenderrel találkozom, és sok különböző bárt ismerek meg, sokat tanulva. Aztán amikor hazamegyek, mindazt a sok új élményt vagy akár trükköt megoszthatom a többiekkel. Igen, ez a legcsodálatosabb dolog ebben a munkában! (nevet)

Érdekel, hogy mitől sajátos Vicky stílusa?

CLAAP Franciaországból érkezik október 7-án pénteken a Fogasházba, hogy megmozgasson minden lábat, amit beindít az elektronikus zene! Előtte viszont ismerkedtünk kicsit a zseni DJ-vel. Jöjjenek a kérdések és a válaszok.

Mi volt az első olyan élményed, ami hatására a zene mellett köteleződtél el?

Egy dobszóló, amit egy big band koncertjén hallottam 12 évesen a szülővárosomban. Addig zongoraórákat vettem, de amikor megláttam a dobos fickót ilyen fantasztikus elánnal ütni a hangszerét, odafordultam a papámhoz, és azt mondtam: “Ezt akarom csinálni.” A koncert után odamentem a pasihoz, és megengedte, hogy megnézzem a cuccát. Voltak elektronikus dob padjai is, és S950-eséből elég őrült hangok jöttek. Emlékszem, volt egy full rackje tele samplerekkel, kompresszorokkal, egy keverővel és mindenféle izgalmas kütyüvel. Elmagyarázta, hogy mi hogy működik, és mivel már akkor nagy geek voltam, teljesen lenyűgözött a dolog. Teljesen belezúgtam ezekbe a cuccokba. Ez az élmény véglegesen meghatározta a későbbi zenei karrieremet: teljesen odavagyok a különböző ritmusokért, és minden olyan eszközért, amivel elképesztően őrült dolgokat lehet kreálni. Egyébként a találkozás hatására a következő héten már dobórákat vettem a zeneiskolában.

Hogy látod a zenei színteret most? Könnyebb vagy nehezebb érvényesülni DJ-ként?

Sosem volt egyszerű, és most sem az. Már eleve az sem könnyű, hogy olyan cuccokhoz juss, amikkel különleges zenét tudsz létrehozni. Ez egy folyamatos küzdelem. Emlékszem, a kezdetektől fogva keményen gyűjtöttem a pénzt a különböző eszközökre, szintikre, programokra és minden szarságra, ami a zenémhez kell. Most már szinte minden elérhető online, ami azt eredményezi, hogy boldog-boldogtalan zenét szerez, és a dalaival bombázza az embereket. Viszont sajnos a legtöbb nem jó. Ezáltal most az az egész nehézsége, hogy kitűnj ebből a fajta zajból. Minden korszaknak megvan a maga hátránya, sosincs semmi ingyen.

Ismerd meg jobban a francia DJ-t!