Anger Borbála két évvel ezelőtt eldöntötte, hogy Magyarország egyik legelismertebb bartendere lesz. Jó úton van, hogy elérje álmát. Ma a Buddha–Bar Hotel Budapestben dolgozik, azon a helyen, amit a kezdetekkor nézett ki magának. A kemény munka és a kitartás meghozta az eredményt, októberben már a hotel párizsi lokációján is bizonyíthatott. Rengeteg tapasztalattal és talán még annál is több élménnyel jött haza. Erről is mesélt nekünk.
Mit szeretsz a legjobban ebben az egészben?
Ez nekünk olyan, mint egy színpad. Úgy érzem, hogy teljes mértékben önmagamat adhatom, kiélhetem a kreativitásomat. Ezenkívül rengeteg emberrel találkozom, ami izgalmas. Ebben a szakmában van, hogy csendes hallgatónak kell lenned, máskor kicsit olyan vagy, mint egy pszichológus. A vendégek imádják a kisebb varázslatokat is. Mondjuk, ha meggyújtunk valamit. Az biztos, hogy ha valaki leül velem szembe, akkor élete legjobb italát szeretném neki elkészíteni, és azon vagyok, hogy ez legyen élete legjobb estéje. Számomra az a legizgalmasabb momentum, amikor beleisznak az italba, és az arcukon meglátom az elégedett mosolyt. Nagyon fontos számomra, hogy örömet szerezzek másoknak.
Közben pedig egy varázslatos helyen vagy, mintha egy mesébe csöppentél volna, nem?
Nekem az volt az álmom, hogy itt dolgozhassak. Két évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni ezzel, és szerencsés vagyok, mert volt egy nagyon jó mesterem Sándor, akinek ezúton is szeretném megköszönni, hogy elindított ezen az úton. Végig az lebegett a szemem előtt, hogyha sokat tanulok, akkor majd egyszer felnövök a feladathoz, hogy ezen a helyen készíthessem az italokat. Azt hiszem ez mindent elmond arról, hogy mennyire szeretek itt lenni.
Hogy és miért kezdtél bele egyáltalán?
Véletlenül csöppentem ebbe. Nagyon gyorsan szükségem volt valami munkára, és eredetileg fagyis lány lettem volna a Zöld Pardonban, de aznap, amikor bementem dolgozni, pont nem volt elég emberük az italpultban, én meg beálltam. Persze akkor még semmit nem tudtam arról, hogy mitől lesz valaki jó ebben, csak kiöntögettem az italokat. Annyira érdekelt, hogy utánanéztem, és elmentem egy bartender iskolába. A frissen végzettek önbizalmával jöttem ki onnan, aztán szerencsére már az első munkahelyemen igazi bartenderekkel dolgozhattam együtt, és akkor döbbentem rá, hogy semmit nem tudok valójában. (nevet) A mai napig élénken bennem van az élmény, amikor láttam őket italt készíteni. Lenyűgözött, hogy milyen elegánsan mozognak, mekkora tudásuk van. Ott fogalmazódott meg bennem, hogy én ezzel komolyan szeretnék foglalkozni. Ott találkoztam a mesteremmel is, aki egy éven keresztül segítette a fejlődésemet.
Sajnos még mindig ott van a prekoncepció, hogy a bartender nem más, mint pultos. Sokan nem is értik, hogy mi a nagy szám abban, hogy valaki összelöttyint valami italt. Ezzel te is gyakran találkozol?
Itthon még mindig elég alacsony szinten van az italkultúra, annak ellenére, hogy jó úton haladunk. Sokan úgy állnak hozzá, hogy megveszik a legolcsóbb sört, fröccsöt, a lényeg, hogy üssön. Aztán ott vagyunk, a bartendereknek az a szűk rétege, akik megpróbáljuk megismertetni az emberekkel a különböző koktélokat, és azért dolgozunk, hogy bebizonyítsuk, hogy az nem az a kék színű, esernyős ital, és legfőképpen nemcsak lányok ihatják. Ez ennél sokkal több. Biztosan állíthatom, hogy mindenkinek tudunk olyan italt készíteni, ami a korához, személyiségéhez, ízléséhez passzol. Sok esetben megbíznak bennünk a vendégek, de az is előfordul, hogy ragaszkodnak a megszokott dolgokhoz. Ilyen esetben is az a cél, hogy a legjobbat kapják, ha Pina Coladat, akkor legyen az a világ legjobb Pina Coladaja.
Mi köze lehet A kis herceghez egy koktélnak?
