Újra divat a "bakelitlemez", amit azért kell idézőjelbe rakni, mert a hőre keményedő bakelitből sosem készítettek hanglemezt, csak a CD megjelenése után kezdték Magyarországon bakelitnek nevezni a régi hanglemezeket. Ez a téves szóhasználat valószínűleg onnan jön, hogy a vinyl lemezek anyaga is fekete és viszonylag kemény.  Hősünk Andrew Heeps, mint sokan mások, beleszeretett a vinyl lemezekbe, és kicsit több, mint tíz évvel ezelőtt létrehozta az Art Vinylt, és annak saját termékét, egy olyan keretet, ami könnyedén a falra rögzíthető, a lemezek pedig ki-be pakolgathathatóak belőle. Hogy ne csak egy szimpla üzleti vállalkozásról szóljon a történet, még abban az évben megszervezte a Best Art Vinyl versenyt, ahol minden alkalommal 50 lemezborító versenyez az év legjobbja kitüntetésért.  2017-ben több helyen pedig ki is állítja azokat; nálunk a Mono Art&Design-ban a Tipton Eyeworks szervezésében, ahol az Absolut. is ott lesz a november 16-i megnyitón.  Amíg eddig csak design szakértők és zeneipar képviselői szavaztak az év 50 legjobb lemezborítójáról, idén már a látogatók lehetőséget kapnak. Kíváncsiak voltunk, hogy Andrew-t melyik lemez borítója indította el ezen az úton. A lenti interjúból ez is kiderül. 

Mikor szerettél bele a vinyl lemezekbe? Milyen korai emlékeid vannak róluk?

Minden egy Blondie lemezzel kezdődött, méghozzá a Parallel Lines-zal. Akkoriban minden, amit láttam a zenekarból, a korong belső borítója volt, szóval nem sok. Emlékszem, milyen sok időt töltöttem azzal, hogy próbáltam a zenekartagokat összepárosítani a borítón látható cipőkkel. Jesszus, ez úgy hangzik, mintha a TV feltalálása előtti időkről beszélnék!

2005-ben hoztad létre az Art Vinylt. Azóta rengeteg minden történt. Mit tartasz a legnagyobb sikernek?

Azt, hogy már több, mint 300.000-an használják a Flip Frame-ünket, ami lehetővé teszi, hogy napi szinten vizuálisan is élvezhesd a lemezeidet. Ez persze egyszerű üzleti siker, ami jó, de számomra mégis az a legfontosabb, hogy azáltal, hogy ezzel foglalkozom, rengeteget tanulhattam és tanulhatok a mai napig művészertről, dizájnról, ráadásul egycsomó új zenét fedezek fel, olyanokat, amikkel enélkül nem is találkoznék.

Érdekel, hol veszik a legtöbb vinylt a világon?

Tavaly a II. Magyar Klipszemle közönségdíját, amit az Index-szel és az Absoluttal közösen hirdetett meg a szervező csapat, Pajor Tamás Szeretem Pestet videója nyerte meg. Új klipje, A Látogató a Klipszemlén elnyert díjjal már az Absolut támogatásával készült el, és hogy milyen lett, az itt és most ki is derül. 

Sztori a sztoriban - érdekességek a forgatásról:

Eredetileg egy teljesen más klip készült volna, de sok gondolkodás és egy előzetes próba során bebizonyosodott, hogy az eredeti koncepció, valamint egy már legyártott díszlet nem alkalmas a gyakorlatban az elképzelések megvalósítására. A próbát ráadásul még jól meg is hiúsította egy vihar, de végül pont így lett jó.

A készítőknek 1200 statisztát kellett koordinálni, ráadásul az volt a cél, hogy egy snittben oldják meg a felvételt, ami egyáltalán nem volt könnyű célkitűzés.

A légifelvétel sohasem egyszerű műfaj; figyelni kell a terepakadályokra, rádiós interferenciára, egyéb légi “járművekre”- madarakra, repülőkre. Minden repülésben van kockázat, de ez a szépsége is egyben. 

NÉZD MEG A VIDEOKLIPET!

A Moscow Mule megalkotása nem köthető egyetlen magasztos célhoz sem; az egyszerű ok az volt, hogy sem a vodka, sem pedig a gyömbérsör nem fogyott kellőképpen az amerikai bárokban, így gyorsan ki kellett találni valamit. Végül John G. Martin és Jack Morgan tett róla, hogy ne maradjon a bárosok nyakán a felhalmozódott készlet; összeöntötték a két italt. Az igazi siker azonban nem rajtuk múlt, hanem az A listás hollywoodi sztárokon, akik azonnal rákaptak a jellegzetes réz bögrében felszolgált frissítő koktélra. Ódor András most saját felturbózott verzióját készítette el nekünk, természetesen Absolutból. 

Saját szavaival:

A nap minden szakaszában ajánlom! Kellemesen fűszeres és hihetetlenűl lazító ital! 

Nézd meg, hogy készül!

Ritka az, amikor valaki odaadó szenvedéllyel képvisel egy ügyet, még akkor is, ha ebből semmi anyagi haszna nem származik. Tamási Miklós ilyen; a mai napig kitart elve mellett, miszerint közös múltunkat nem sajátíthatja ki senki, mindenkinek hozzáférést kell kapnia hozzá. Amikor egy barátjával létrehozta a Fortepant, valószínűleg még nem sejtette, hogy nemhogy itthoni viszonylatban nem lesz hasonló fotógyűjtemény, de még külföldön találni majd párját. Jelenleg éppen a 100.000-dik képhez közelít az amatőr és profi fotósok képeit felvonultató archívum, amit bárki felhasználhat kedve szerint ingyen. Mi egy kicsit közelebb szerettünk volna kerülni Tamási Miklós világához, és mindahhoz a sok érzéshez és élményhez, ami átélt a Fortepannak köszönhetően; és akkor már Budapestről is kifaggattuk.

Mióta foglalkoztatnak a fotográfiák?

A 80-as évek közepe óta, de a rendszerváltás idején vált komolyabbá ez a szenvedély; volt egy több éven át tartó korszakom, amikor '56 és a fotózás kapcsolatát kutattam. Ebben az időben még nem volt digitalizálás, minden analógban készült. Pont ekkor kerültek elő különböző amatőr anyagok a forradalom idejéből. Nagyon lázba hozott, és e révén kerültem én akkor nagy anyagokkal kapcsolatba. Az UVATERV Vasúttervező Vállalat több ezer kockás archívumán dolgoztam, azon belül is az építészettörténet részen, ami az '56 utáni helyreállításokat örökítette meg. Akkor realizálódott bennem, hogy nemcsak a múzeumokban találhatunk archív fotókat, hanem intézményeknél és magánembereknél is valószínűleg ott lapul egycsomó fontos kép.

Ha jól tudom emelett lomtalanításokra is rendszeresen jártál.

Igen, elég gyakran lomtalanítottunk, és ott rengeteg fotót találtunk. Mivel nekünk is voltak saját fotóink, arra gondoltunk, hogy akár hosszabb távon is kezdhetnénk ezekkel valamit. Egyébként a mai napig járunk lomtalanításokra, mert ez a fajta gyűjtőszenvedély mindig ott motoszkál az emberben, nem nagyon lehet leállni vele. A lomtalanításban az a legizgalmasabb, hogy elindulsz délután kettőkor, és nem tudod előre, hogy milyen kincs lesz a tulajdonodban estére. Persze már közel nincs annyi fotó, mint régen, és nem ez is a fő forrása a Fortepannak, de muszáj menni, mert különben ott az érzés, hogy lemaradsz valamiről. Egyébként mostanában inkább negatívokat keresünk.

Érdekel, hogy miért nem találsz fotókat 1990-től a Fortepan oldalon?

Az irodalom és újságírás összefonódásának a XIX-XX. században komoly hagyományai voltak Magyarországon. Elég, ha csak  Mikszáth Kálmánra, Móra Ferencre, Gárdonyi Gézára, Ady Endrére vagy Juhász Gyulára gondolnunk, mind foglalkoztak publicisztikával irodalmi tevékenységük mellett. Nap mint nap jelentek meg a mindennapi élet eseményeiről tudósító vagy éppen véleményt formáló írásaik a kor napilapjaiban. 

A HybridArt csapata ezt a hagyományt idézte meg a Hé'77! kiállítással, és kisebb-nagyobb kihívás elé állított öt fiatal kortárs írót, költőt, azáltal, hogy felkérte őket arra, hogy értelmezzenek negyven évvel ezelőtt készült felvételeket. A fotók kontextusba helyezésében talán az volt az egyik legnehezebb, hogy az elkapott pillanatok jóval születésük előtt készültek és egy olyan világot idéznek fel, amit ők csak az idősebb generációk elbeszéléseiből, régi fényképekről, filmekről ismerhetnek. 

Fantasztikus volt látni, hogy elevenednek történetté a Fortepan oldalról kiválasztott képek Falvai Mátyás, Hevesi Judit, Kemény Zsófi  Simon Márton és Zilahi Anna által.

Érdekel, hogy élték meg a feladatot?

Az Absolut Epresso Martini nem egy szimpla ital, hiszen a benne lévő eszpresszónak köszönhetően hatalmas lendületet ad még a legfáradtabb percekben is. A bartenderek előszeretettel készítik és isszák, mert frissítő hatása mellett lehetetlen nem figyelembe venni, hogy milyen finom. Ódor András most a saját verzióját készítette el nekünk bárjában, a Black Swanban. 

Saját szavaival:

Nehezen induló reggelek elengedhetetlen kelléke. Szerintem nincs is jobb frissítő! 

Nézd meg, hogy készül az Absolut Espresso Martini!

Design. Képzőművészet. Művészetmenedzsment. - szól a HybridArt mottója. Erdélyi Szabolcsot a magyar képzőművészet iránti rajongása késztette arra, hogy otthagyja a reklám világát, hogy egy sokkal kockázatosabb „üzletbe” vágjon. Művészetmenedzsmenttel sehol nem könnyű foglalkozni, hát még itthon. Ennek ellenére az idő őt igazolta; az ügynökség által jelenleg több hazai művészt közvetít az Öböl menti országokba, ráadásul még arra is van a HybridArtnak kapacitása, hogy különböző művészeti csereprogramokat, művésztelepeket, pályázatokat szervezzen, így lehetőséget adva minél több fiatal művésznek megmutatni magát. Hét éve szervezője az Art Moments-nek, ahol évről évre próbálják a minél inkább befogadhatóbb művészeti programokba bevonni az embereket. Szabolcs mellett Klimo-Kormos Petronella és Szilágyi Róza Tekla dolgozik a projekteken. A lenti interjú kisebb betekintést nyújt a munkájukba.

Mi a HybridArt missziója?

Szabolcs: 2005 óta működünk a kortárs vizuális művészet területén azzal a céllal, hogy a klasszikus formákból és keretekből kilépve, minél szélesebb körben ismertté tegyük a hazai és külföldi képzőművészetet és designt. Ennek szellemiségében szervezzük már évek óta az állandó programjainkat; ezek az Art Moments fesztivált, a Cégér – Jó bornak tervezz címkét!, ami egy gasztro-design pályázat, a Zenith Art Exchange nemzetközi művészeti csereprogramunk és a Hybridart Camp Upcycling művésztelep programok. Ezeken kívül pedig ott van galériánk a belvárosban.

A HybridArt Space mennyire funkcionál klasszikus galériáként?

Petra: Ahogy a neve is mutatja, ez nem egy klasszikus kereskedelmi galéria. Minden olyan kezdeményezésnek próbálunk teret adni, amely nem a megszokott művészeti standardokat célozza meg. Elsődleges szempont a kiállítótér életében, hogy főleg fiatalokról fiataloknak szóljunk.

Itthon még mindig gyerekcipőben jár a művészetmenedzsment. Sok művész panaszkodik, hogy nincs lehetősége igazán befutni, és ha jobban belegondolunk, még mindig az a jellemző, hogy valaki akkor lesz sikeres legtöbb eseben, ha a brandépítéshez is ért, és jól tudja képviselni magát. Van ebben fejlődés?

Szabolcs: A klasszikus kereskedelmi galériák profit orintált üzleti modell alapján működnek, aminek célja az értékesítés, ezért leginkább már ismert „befutott” művészekkel dolgoznak. Egy pályakezdő művész esetében korlátozottak a lehetőségek a bemutatkozásra, ezért szerveztük meg a idén is a friss diplomás művészeti hallgatók részére az Entrée elnevezésű kiállítási programunkat. Az eseményen hét magyar művészeti felsőoktatási intézmény diplomaanyagiból állítottunk össze egy nagyon izgalmas tárlatot több mint száz pályakezdő művészét bemutatva. A program helyszíne a Budavári Mikve. Ennek az atmoszférája különösen érdekessé teszi a kiállítást. Hybridart Space-ben, a belvárosi galériánkban szintén a fiatalokra helyezzük a fő hansúlyt.

Hogy lehetne a szélesebb közönséghez is eljuttatni a magyar képzőművészeket?

Kit hoznátok fel példaértékűnek a jelenlegi fiatalok közül, és miért?

Szabolcs: Itthon és a nemzetközi művészeti színtéren leginkább Szőke Gábor Miklós szobrászművész neve a legismertebb. Gábor hosszú évek óta nagyon tudatosan építit magát, és a köztéri szobrai, művészeti installáció hihetetlen népszerűek Moszkvától Budapesten át Atlantáig. Az ő nevéhez fűződik a Groupama Arénánál található Fradi Sas, illetve a világ legnagyobb madár szobra, mely az Atlanta Falcons NFL csapat most átadott új stadionja előtt várja a sportág szerelmeseit. Gáborral több közös munkánk volt az elmúlt pár évben. Ezek során egy hihetetlenül precíz és jó látásmóddal rendelkező fiatal képzőművészt ismerhettem meg.

Érdekel, hogy kerülnek magyar képzőművészek alkotásai a gazdag arab országokba?

A STUDIO CSALAR idén ősszel hivatalosan is megkezdte a működését. Csalár Bence az egyik legismertebb bloggerré vált itthon egyedi stílusának és nagy szakmaisággal megírt posztjainak köszönhetően. Az elmúlt egy-két évben vsizont túlnőtt blogger létén, ma már több iskolában tanít, folyamatosan stylingol és kollaborál különböző brandekkel. Egy ideje olyan stúdió létrehozásán dolgozott, ami ugyanazt a profizmust és kreatív látásmódot hozza, mint amit az egykori blog. A STUDIO CSALAR ernyőként fog össze többek között egy divatra összpontosító kreatív stúdió szolgáltatásait, egy online magazint, egy webshopot és a jövő hét kedden induló ABSOLUT. STUDIO FLOW eseménysorozatot, ahol minden alkalommal egy kerekasztalbeszélgetés során több vendég boncolgat egy témát. Az október 24-i event a Hadikban lesz, és főleg az edgységről az alkotói szabadágról lesz szó.

Bencével már beszélgettünk a bencecsalar.com relaunch party alkalmából, az interjút itt találjátok, most vsizont az érdekelt minket, hogy kik alkotják a csapatot. A csapattagok közül öten válaszoltak kérdéseinkre. 

STUDIO CSALAR Q&A

LOVAS ANETT

Mi a legfontosabb dolog, amit a divattól kaptál?

A divat által jutottam legközelebb önmagamhoz. Megtanultam ezáltal kifejezni önmagam, számomra ez egy folyamatos önismereti fejlődés. Azt gondolom ebben a szakmában csak az tud igazán hiteles maradni, aki teljes mértékben jóban és tisztában van a belsőjével is, csak így működik!

Számodra mit jelent a STUDIO CSALAR részének lenni? Mi a te szuperhős tulajdonságod a csapatban?

Úgy tudnám legszimbolikusabban kifejezni a nemrégiben alapított Studio Csalar szerkezeti felépítését, hogy Bence a Studio feje, én pedig a szíve. Mi együtt szeretnénk összehangolni a szorgos kezek és lábak munkáját, hogy a Studio Csalar szépen haladhasson előre.

Mi az eddigi legnagyobb élményed, ami a munkád során ért?

Idén részt vehettem a londoni és a milánói divathéten a Studio Csalarral, óriási élmény volt! Pár hete jöttünk haza, de annyi impulzus ért bennünket, hogy még csak most dolgozzuk fel a látottakat.

Mi a legfontosabb tanács, amit adnál valakinek, aki a divatszakmában szeretne karriert?

Szerintem ez a szakmát nem lehet szimplán megtanulni, nem egy egzakt dolog. Valaki vagy érzi vagy nem. Aki érzékeny lelkületű az minden erejével próbálja megcélozni azt, hogy ne darálja be a divatszakma.

Hogy írnád le a saját stílusodat?

Kiforrott stílusú nőnek tartom magam, persze azt gondolom, hogy ez is folyamatosan változik, mint minden más az életünk során. Ruhatáramat jellemzik a letisztult nőies darabok, de mindig van köztük néhány melyek az aktuális trendekre reflektálnak. Ezzel szoktam érzékeltetni, hogy “hahó én képben vagyok mi is zajlik épp szakmában”. Cipőim sportosan nőiesek. A táskákból általában a klasszikus minőségi darabokat választom. Persze néha becsúszik egy - egy extravagánsabb darab is. A kiegészítőim nem túl drágák, de mindenképp előremutatóak.

Ki a kedvenc terveződ, és miért?

Egyelőre nincsen kedvenc tervezőm, remélem egyszer lesznek saját tervezésű darabjaink és akkor azok lesznek a kedvenceim.

Mit gondolsz Budapestről?

Mindig is szerettem, de csak néhány éve kezdem el vele igazán közelről megismerkedni. Valahogy természetes volt számomra, hogy itt élek és inkább más helyekre vágytam. Ma már nagyon szívesen töltök el időt itthon, ismerek meg új kulturális és gasztronómiai helyeket.

Ismerd meg a többi csapattagot!

2010-ben azzal a céllal indult útjára az ART MOMENTS, hogy a klasszikus kiállítóterekből kilépve minél több ember számára elérhetővé, érthetővé és szerethetővé tegye a kortárs képzőművészetet. Azóta a rendezvény jellege és összetétele is sokat változott, de lényege ugyanaz maradt: arra szeretne rámutatni, hogy a művészet mennyiféle módon van jelen és határozza meg életünket, csak észre kell vennünk.

Az ART MOMENTS az idei évben is egy válogatáskiállítás keretében mutatja be a hazai művészeti egyetemeken frissen végzett hallgatók munkáit.  A résztvevő iskolák a Magyar Képzőművészeti Egyetem, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara, az Egri Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézete, a Szegedi Tudományegyetem Művészeti Kara, a Kaposvári Egyetem Művészeti Kara és a Budapesti Metropolitan Egyetem.  Több mint száz idén diplomázott hallgató, mintegy száztíz műve kerül bemutatásra; festmények, szobrok, grafikák, fotók, térinstallációk és kerámiák. 

Mi most három művészt szeretnénk bemutatni nektek, hogy kedved hozzunk a kiállításhoz, ami október 22-ig látogatható a Budai Várnegyed–Mikve kiállítótermében, a Palota út 1. alatt keddtől vasárnapig 12-től 17 óráig.

Kárándi Tünde (Képzőművészeti Egyetem - Festő szak)

Hogy írnád le a művészetedet? Van missziód? Mi az, amit át szeretnél adni?

Az alkotófolyamat során átélt tudatállapotok és azok folyamatos változása foglalkoztat. A tapasztalat kibővítése, a határfeszegetés a célom, ami leggyakrabban egyfajta koncentrációs gyakorlatban nyilvánul meg, de ez persze nem törvényszerű.

Mit jelent számodra az alkotás és képzőművésznek lenni?

Alkotóként az ötlet megtalálása mozgat a leginkább, aminek “legyártása” egy olyan folyamat, amely során önmagamat is próbára teszem. Az elmélyült koncentráció következtében megélhető feloldódást keresem. Megteremteni a kapcsolatot a saját, befelé forduló vizsgálódásom és a befogadó között szintén egy nagyon izgalmas kihívás.

DIPLOMAMUNKA

Mi volt az első munkád, amiről azt gondoltad, hogy igen, ez már művészet?
Az első sütemény, amit gyerekkoromban készítettem. Ehetetlen volt, de én nagyon büszke voltam rá.

Mi az, ami a legjobban megfogja az embereket a munkáidban?

Talán a többnyire egyszerű és letisztult formavilág, ami könnyen értelmezhető, mégis sok asszociációs lehetőséget hordoz magában. Amellett, hogy a megvalósításuk vizuális igényű, ezek sokszor „fejben hazavihető” munkák.

Mit láthatunk tőled az ENTRÉE 2017 kiállításon?

A kiálltáson a Levitáció című olaj-vászon képem szerepel, ami a lét és a semmi fogalmak viszonyával foglalkozó képeim egyik darabja.

Mi jut eszedbe Budapestről? Milyennek látod a várost? Vannak kedvenc helyeid? Budapestet egy lehetőségekkel és energával teli városnak látom, ami sosem áll meg, csak színek és a fények változnak. Az én egyik kedvenc helyem a Feneketlen tó, ahová feltöltődni járok, ha kicsit ki szeretnék szakadni ebből a nyüzsgésből.

További művészek és képes riport a megnyitóról!

Puskás Marcell kivételes tehetséggel rendelkezik. Egészen kiskorában beszippantotta a vizuális művészet, így történhetett, hogy már 10 évesen rajzfilmeket rajzolt, báb animációkat forgatott és 3d téranimációkat készített. Végül mégis más területen kezdett dolgozni, ami annak is köszönhető, hogy még általános iskola végén beleszeretett a divatba. Ennek hatása a mai napig érezhető a munkáin. Ma leginkább a modern kor társadalmi jelenségei érdeklik. De hogy kerülnek az önmagukat istenítő rapperek és az apostolok egy könyvbe, vagy milyen egy interaktív boldogságnapló Marcell olvasatában? A lenti interjúból kiderül, mint ahogy az is, hogy milyen helyeket szeret Budapesten.

A grafikában, designban elég sok lehetőség van. Mi az ami miatt a kiadványszerkesztés, ezáltal a tipográfia irányába fordultál?

Kalandos utat jártam be a grafikában. Gyerekkoromban nagyon szerettem a rajzfilmeket, szinte az összes klasszikust megnéztem a Disney aranykorából, még a Frozen előtti időkből. Mai szemmel cseppet sem PC-nek számító, de annál ikonikusabb darabokról beszélünk, amikor a rajzfilmekben még nem létezett női önmegvalósítás, Hófehérke és Csipkerózsika nem önmaguktól ébredtek fel, Jázmin hercegnő és Pöttöm Panna megmentésre szorult, és amikor a fekete oroszlán volt a gonosz karakter. Hát igen… Ma ezek már nem működnének. Én azonban imádtam őket. Ebből adódott, hogy 7 évesen még azt gondoltam, hogy rajzfilmekkel szeretnék foglalkozni. Számtalan kisebb lélegzetű rajzfilmet rajzoltam, hol kézzel, hol báb animációt forgattam. A szövegkönyvet és a forgatókönyvet is én írtam, valamint az elkészült mesterművekhez dvd borítót is terveztem. Ekkoriban a technológia őskorában jártunk a Windows’95 Painttel készítettem munkáimat. Leghosszabb alkotásom másfél perces lett, amelynek minden kockáját – és itt 2250 képről beszélünk - painttel rajzoltam. Ezek után egy kezdetleges szoftverrel 3d téranimációkat készítettem, valamint a klasszikus videofilm készítés is igencsak érdekelt. Ekkortájt 10 éves lehettem.

Aztán beleszerettél a divatba.

Kilencedik osztályos koromban kezdődött. Először klasszikus divatrajzokat készítettem, voltak „kollekcióim” lookjaim, setjeim is. Aztán a divatillusztráció nyújtotta számtalan lehetőség, kifejezésmód és sokszínűség fogott meg igazán. Kezdetekben saját stílusom nem volt, így a példaképem Laura Lain munkáit másoltam le. Az interneten körülbelül 100 munkája lelhető fel, ezeket tízszer hússzor is lemásoltam. A sok rajzolás következtében megtaláltam saját kifejezési stílusom, így a továbbiakban ebben alkottam. Végzősként elhatároztam, hogy divattervező szakra adom be a felvételi jelentkezésemet. Azonban a divattervezés kivitelezési fázisa sosem állt közel hozzám. Nem szerettem szabni, sem varrni inkább csak tervezni. Így végül tervezőgrafikusnak jelentkeztem. Ahogy a híres dal is tartja „you can’t always get what you want” , a felvételi nem sikerült. A felvételi listám második pontján a Gazdálkodás Menedzsment szak állt. Miért? „Mert elég menőn hangzik, fogalmam sincs mi lehet az, de biztos jó lesz, minden osztálytársam ennek tanul.” Fölvettek, de nem volt jó. Egy évig tanultam itt, majd ismét megpróbálkoztam a grafika felvételivel. A felvételi sikerült, innentől párhuzamosan végeztem a két iskolát. A divattervezés iránti szeretet ezután is megmaradt, imádtam a divatmagazinokat, úgyhogy továbbra is rengeteg divatillusztrációt készítettem. Egy alkalommal bekattant, hogy a meglévő illusztrációimból készíthetnék egy fiktív divatmagazint is és azon kaptam magam, hogy egy 200 oldalas magazint raktam össze. Ekkor szerettem bele a betűkbe.

Nézd meg mi köze Kanye Westnek Jézushoz!