Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

Elmosódó határvonalak - Interjú Puskás Marcellel

2017. október 10. - absolut_hu

puskasmarcell_portre_logozott.jpg

Puskás Marcell kivételes tehetséggel rendelkezik. Egészen kiskorában beszippantotta a vizuális művészet, így történhetett, hogy már 10 évesen rajzfilmeket rajzolt, báb animációkat forgatott és 3d téranimációkat készített. Végül mégis más területen kezdett dolgozni, ami annak is köszönhető, hogy még általános iskola végén beleszeretett a divatba. Ennek hatása a mai napig érezhető a munkáin. Ma leginkább a modern kor társadalmi jelenségei érdeklik. De hogy kerülnek az önmagukat istenítő rapperek és az apostolok egy könyvbe, vagy milyen egy interaktív boldogságnapló Marcell olvasatában? A lenti interjúból kiderül, mint ahogy az is, hogy milyen helyeket szeret Budapesten.

A grafikában, designban elég sok lehetőség van. Mi az ami miatt a kiadványszerkesztés, ezáltal a tipográfia irányába fordultál?

Kalandos utat jártam be a grafikában. Gyerekkoromban nagyon szerettem a rajzfilmeket, szinte az összes klasszikust megnéztem a Disney aranykorából, még a Frozen előtti időkből. Mai szemmel cseppet sem PC-nek számító, de annál ikonikusabb darabokról beszélünk, amikor a rajzfilmekben még nem létezett női önmegvalósítás, Hófehérke és Csipkerózsika nem önmaguktól ébredtek fel, Jázmin hercegnő és Pöttöm Panna megmentésre szorult, és amikor a fekete oroszlán volt a gonosz karakter. Hát igen… Ma ezek már nem működnének. Én azonban imádtam őket. Ebből adódott, hogy 7 évesen még azt gondoltam, hogy rajzfilmekkel szeretnék foglalkozni. Számtalan kisebb lélegzetű rajzfilmet rajzoltam, hol kézzel, hol báb animációt forgattam. A szövegkönyvet és a forgatókönyvet is én írtam, valamint az elkészült mesterművekhez dvd borítót is terveztem. Ekkoriban a technológia őskorában jártunk a Windows’95 Painttel készítettem munkáimat. Leghosszabb alkotásom másfél perces lett, amelynek minden kockáját – és itt 2250 képről beszélünk - painttel rajzoltam. Ezek után egy kezdetleges szoftverrel 3d téranimációkat készítettem, valamint a klasszikus videofilm készítés is igencsak érdekelt. Ekkortájt 10 éves lehettem.

Aztán beleszerettél a divatba.

Kilencedik osztályos koromban kezdődött. Először klasszikus divatrajzokat készítettem, voltak „kollekcióim” lookjaim, setjeim is. Aztán a divatillusztráció nyújtotta számtalan lehetőség, kifejezésmód és sokszínűség fogott meg igazán. Kezdetekben saját stílusom nem volt, így a példaképem Laura Lain munkáit másoltam le. Az interneten körülbelül 100 munkája lelhető fel, ezeket tízszer hússzor is lemásoltam. A sok rajzolás következtében megtaláltam saját kifejezési stílusom, így a továbbiakban ebben alkottam. Végzősként elhatároztam, hogy divattervező szakra adom be a felvételi jelentkezésemet. Azonban a divattervezés kivitelezési fázisa sosem állt közel hozzám. Nem szerettem szabni, sem varrni inkább csak tervezni. Így végül tervezőgrafikusnak jelentkeztem. Ahogy a híres dal is tartja „you can’t always get what you want” , a felvételi nem sikerült. A felvételi listám második pontján a Gazdálkodás Menedzsment szak állt. Miért? „Mert elég menőn hangzik, fogalmam sincs mi lehet az, de biztos jó lesz, minden osztálytársam ennek tanul.” Fölvettek, de nem volt jó. Egy évig tanultam itt, majd ismét megpróbálkoztam a grafika felvételivel. A felvételi sikerült, innentől párhuzamosan végeztem a két iskolát. A divattervezés iránti szeretet ezután is megmaradt, imádtam a divatmagazinokat, úgyhogy továbbra is rengeteg divatillusztrációt készítettem. Egy alkalommal bekattant, hogy a meglévő illusztrációimból készíthetnék egy fiktív divatmagazint is és azon kaptam magam, hogy egy 200 oldalas magazint raktam össze. Ekkor szerettem bele a betűkbe.

Nézd meg mi köze Kanye Westnek Jézushoz!

Sokan azt gondolják, hogy betűket formázni bárki tud, hiszen megtanuljuk az iskolában. Mit tud egy tipográfus?

Igazából egy híres művészt tudok idézni; „a tipográfia sokak szerint a betűkről szól. Nem. A tipográfia inkább fehér, mint fekete. A tipográfia az üres területekről, a fehér hézagokról szól”. Egy betűtípust használhatsz nagy, vagy szűk sorközökkel. Használhatod úgy, hogy a betűket szorosan írod egymásra, de úgy is, hogy nagy szüneteket tartasz. Lehetnek kis, vagy nagy margók is. Minden esetben változik a szövegkép, más érzésed lesz ha ránézel az oldalra. Ugyanaz a szöveg, ugyanolyan betűtípussal hathat pozitívan az olvasóra, aki szívesen elolvasá a tartalmat, de meg is rettenhet a szövegtől. A tipográfus igyekszik megszerettetni a szöveg látványát az olvasóval, megkönnyíteni az olvasást. Mondják is, hogy a „jó tipográfia láthatatlan”. csak azon kapod magad, hogy élvezettel gyorsan olvasol. Míg ha nincs, vagy rossz a tipográfia akkor nehezen megy az olvasás.

puskasmarcell.jpeg

Forrás: Behance

Mi az, ami téged inspirál ezen a területen?

Nagyrészt még mindig a divat. Aki megnézi a munkáimat, egyértelműen látszik bennük a high fashion vonal, amire inkább a klasszikus, antiqua betűk jellemzőek, szép talpakkal, hegyes vonalakkal, fekete-fehér színválasztással. De ott a másik oldal is: hogy ez egy idő után unalmassá válik, mivel mindig ugyanazok a megszokott sémák ismétlődnek benne. Ezt pár mondatban össze is lehet foglalni: nagy üres fehér területek, nagy kontrasztarányok a betűkben, egy egész oldalas cím kiemelés, mellette miniatűr magyarázó szövegek; ez a high fashion receptje, bárki kipróbálhatja. Ezért mostanság azzal kísérletezem, hogyan lehetne a fentiek teljes ellentétével, abszolút geometrikus formákkal, felépíteni betűket, foltokat, struktúrákat. Legutóbbi munkáimban négyzetekből, háromszögekből geometrikus patternekből készítettem betűket. Mindemellett a konceptualista művészet és kifejezésmód is dominál munkáimban. Készítettem már betűt húsból, betonból, papírgalacsinokból, vízből, jégből, tükörből. Igazából mindig abból, amit az adott feladat megkívánt. Szerintem minden munkát a folyamatos kísérletezés és a határok folyamatos feszegetése viszi előbbre. „Forget about the good” - Bruce Mau leghíresebb mondata.

Meg tudod határozni a saját stílusodat?

Úgy tudnám jellemezni, hogy „nem sok”. Minimális színhasználat, kevés forma. Ám minden ívnek, betűnek, formának, struktúrának jelentése van és okkal kerül az a munkába. Minden átgondolt, végiggondolt, nincs öncélú szépelgés.

Az első diplomamunkád pont ezekről a komoly gondolatokról szól. Hogy építetted fel és miért volt számodra fontos, hogy ezzel a társadalmi jelenséggel foglalkozz?

Az alapképzésben készített diplomamunkám egy olyan konceptualista divatmagazin volt, amelyben pontosan ugyanazok a szövegek, képek, fejezetek, tartalmak voltak, amik egy klasszikus magazinban is megtalálhatóak, de ezen tartalmakat átértelmezve, újragondolva, kifordítva a divat negatívumaira hívta fel a figyelmet. Divatrajzok, anti-editoriál oldalak, anti-beauty oldalak és számtalan vizuális kísérlet, ami jellemzi az anyagot. Az egyik kedvenc fejezetem a gasztró részleg volt, amit antigasztrónak is hívhatunk. Ételreceptek helyett, újragondolt ételfotókkal mutattam meg, hogyan maradhatunk egészségtelenül vékonyak. Például, ha sokat cigizel, citromot eszel, sok fekete kávét iszol. Ez annyira jól sikerült, hogy kiállítást is szerveztem belőle. A kiállítás jelmondatának Andy Warhol idézetét miszerint, „15 percre mindenki lehet híres” átértelmezve „15 like erejéig mindenki lehet főszerkesztő” választottam. Hiszen a digitális korban a magazinok befolyásolásai eltűntek. Mindenki divatszerkesztő, főszerkesztő lett, és a közösségi média segítségével bárki bárkit befolyásolhat. Aztán jött a nagy stressz, hogy ezt hogy fogom túlszárnyalni a masteren?

Mi volt a kiindulópont?

Mivel sokat Facebookoztam, Instagramoztam, innen jött az alapötlet is. Tervezőgrafikai diplomamunkám három síkon játszódik. „Always-Online“ világunkban megjelentek az önmagukat imádó nárcisztikus személyek, akiket milliók istenítenek és követnek. Legjobb példa erre a Kim Kardashian, Kanye West házaspár. Kim Karadhiant 71 millióan, míg Kanye Westet közel félmillióan követik. Kanye @YEEZUS néven található meg a közösségi platformokon, valamint legújabb albumának is ez a címe. Ezenkívül számtalan előadó és híresség létezik, akik dalaikban vagy fényképeiken önmagukat istenítve mutatják be. Közkedvelt témák a pénz, a hatalom, a csillogás és a fényűző élet. A keresztény vallásban megtalálható a tükörkép effektus. Jézus tükörképe az Ördögnek, a Tudás Almája tükörképe pedig a koponya. A közösségi média számtalan felületén találkozhatunk üres, közhelyes idézetekkel, amelyek motivációs üzenetek is egyben. Egy hatásvadász kép, valamint egy üres, teljesíthetetlen idézet párosításából születnek ezen tartalmak. A felhasználók megoszthatják, likeolhatják, valamint hozzá is szólhatnak ezekhez a képekhez. A motivációs üzenetek sok emberhez elérnek. Munkám a fent bemutatott síkokat egyesíti és hoz létre egy önmagában értelmetlen, összefüggéstelen zsoltáros könyvet, azaz pszaltériumot. A könyv önmagában „olvashatatlan“, ám egy dekódoló olvasósablon segítségével nyer értelmet a benne található szöveg. Ha egy oldalra ráhelyezzük a sablont, olvashatjuk a szent szövegeket. Ha ugyanezen sablont, ugyanezen oldalra, inverzben tesszük, akkor az önmagukat istenítő rapperek dalszövegeit kapjuk, ha pedig nem alkalmazzuk a sablont, az üres közhelyes internetes idézetek mutatkoznak meg előttünk. Munkám 17x24 cm, és ez méret megegyezik az iPad Air méretével, közben ugyanez a méret a Gutenberg Biblia felével azonos. Az egyes oldalpárok két hasábot, bennük 42 sort tartalmaznak. A layout kialakítása során a klasszikus szedéstükör komponálási elvét követtem. Ezen paraméterek szintén távoli reflexiók a gutenbergi bibliára. Munkám címlapja megegyezik az iPad zárolt képernyőjével, amely remek utalás az online világunk mindennapi eszközeire.

puskasmarcell_backstage_03.jpg

A szerkesztés során miket hagytál meg, és miken változtattál?

Ahogyan egy klasszikus plszaltérium, munkám is havi bontásban olvasható. Könyvem 52 szöveges oldalt tartalmaz, amely az egy évben található 52 hétnek feleltethető meg. Ezen oldalak 12 fejezetbe, azaz 12 hónapba csoportosulnak. Egy fejezet 4 oldalt, azaz 4 hetet ölel magába a művemben. A fejezetek között egész oldalas illusztrációkat találhatunk. Az illusztrációk a 12 apostol, valamint a 12 legkövetettebb Instagram személy fényképeinek egyesítéséből jöttek létre. Az általam létrehozott betűtípussal, amelyben a nagy és a kisbetűk együttesen szerepelnek a fent leírt elvekre vizuálisan, a tipográfia nyelvén is utalást teszek. A könyvem a #blurredlines címet kapta, ami remek reflexió az összemosódó határokra, az igaz és a hamis közötti ellentét eltűnésére, a szent és profán elvek együttes érvényesülésére, valamint az Isten és hamis isten között megbújó vékony határvonalra. Munkám válaszút elé állítja olvasóját: erőfeszítések nélkül a közhelyes internetes idézeteket olvashatja, ám ugyanezen könyvből isteni és hamis isteni tanokat is megtudhat. A döntés a befogadók kezében van, a könyv sorsát, végkifejletét, menetét és történetét ők irányítják.

A célod az volt, hogy megmutasd ennek a nárcisztikus világnak a hibáit?

Igen. Amíg az alap diplomámban a divat negatívumaira mutattam rá, addig itt a social mediaéra.

Az új munkád egy boldogság napló. Mi volt a célod vele?

Elég önző cél, saját magam szórakoztatása. (nevet)

Mi a lényege, és hogy épül fel?

Alkalmazott grafikusként nem sokszor van lehetőség az egyéni ötletek és stílus megmutatására, ami engem kicsit boldogtalanná tesz. Sokszor kötött brandbookok, ötletek, sémák alapján készülnek a „kreatív” koncepciók. Amikor belevágtam a projektbe, még én sem tudtam mi lesz a végeredmény. Először egy inspirációs üzeneteket tartalmazó pár oldalas könyvecskét készítettem, amelynek különlegessége az volt, hogy a betűket is én terveztem az egyes feliratokhoz. Ez a szabadság és kötöttségektől mentes munka számomra akkora örömet és boldogságot okozott, hogy úgy éreztem folytatnom kell. Gyűltek az oldalak, készültek a betűk. Majd egy ponton úgy gondoltam mi lenne, ha ezt a boldogságot valahogy megoszthatnám az emberekkel. Hogyan tudná ez a projekt őket is boldoggá tenni? Ekkor kezdtem a napló formátumon gondolkodni. Hiszen a boldogság megtalálása alapvető igény, minden nap szükségünk van rá. Kérdés, megtaláljuk-e? Talán ebben ez a kis különleges naptár is tud majd segíteni mindazoknak, akik szeretnék magukat megfigyelni, tanulmányozni és emellett fontos számukra a design is. Egy pszichológiai összefoglalóval kezdődik.; mi az, ami boldoggá és boldogtalanná tesz, illetve tettem bele különböző infografikákat, amik arra adnak tippeket, hogy mit csinálj, ha boldogtalan vagy, illetve abban is próbál segítséget adni, hogy ez miért lehet, és mit gondolj újra, hogy elérd a boldogságot. A boldogok számára is vannak ötletek, arra, hogy gondolkodjanak, hogy ez az állapot minél tovább megmaradjon. Ezután jön a napló része, befejezetlen mondatokkal és hónaptervező oldalakkal.

puskasmarcell_backstage_01.jpg

Mi lesz a sorsa ennek a naplónak?

Az elsődleges sors, amit szántam neki, a magam szórakoztatásán kívül, hogy referenciaanyagként használom, mivel belesűrítettem az összes grafikai tudásomat. Amibe viszont bele sem gondoltam, hogy annyira meg fog tetszeni másoknak, hogy szívesen használnák, így jelenleg nagy erőkkel dolgozom, hogy megvásárolható legyen

Nagy a verseny a grafikusok között. Hogy lehet ebben fennmaradni?

Szerintem fontos, hogy egyéni stílusa, látásmódja legyen az embernek, ami csak rá jellemző. A megbízhatóság és a pontosság szintén elengedhetetlen, csakúgy, ahogy az alázat. Fontos, hogy szeresse és élvezze az ember, amit csinál. Hogy örömét lelje a munkában. Hogy a készítés folyamata okozzon egy olyan flow-t, ami beszippantja és addig nem engedi amíg az adott munka nem tökéletes. Hogy senki és semmi ne létezzen, amíg a munka tart. Nincs szabadidő, nincs szünet, nincs kutya, cica, nincsenek barátok, haverok, lazulás, mert egyszerűen nincs más, ami akkora örömöt okozzon, mint egy jó munka. Hogy reggel alig várja, hogy felébredjen és újra folytassa a munkát. Hogy a projekttel álmodjon. Hogy a nap minden másodpercében csak azon kattogjon, hogy hogyan lehetne még tökéletesíteni az adott munkát. Hogy, amikor befejeződik a munka olyan büszkén mutogassa a produktumot, mint a nagymama a kis unokáját. Hogy a munka publikálásakor legszívesebben azonnal az egész világnak megmutatná. És, ami legfontosabb: hogy az alkotónak tetsszen. Mert ha neki tetszik, és örömét leli benne, akkor valószínű másnak is fog. A közönség visszajelzése mindig csak másodlagos.  

Mennyire fontos, hogy jól adja el magát? Kell, hogy nagy dumás legyen?

Aki nagy dumás, de nincs mögötte tartalom, az előbb-utóbb kiderül. Egy-két munkáig el lehet így húzni, de sokáig semmiképp. Mindenképp fontos a márkaépítés, önmagunk megmutatása. Szerintem mindkettő egyformán fontos. Számomra a kezdetektől fontos volt, hogy a saját utamat is járjam.

Budapesttel milyen a kapcsolatod?

Salgótarjánban születtem, a szüleim most is ott laknak, a suli miatt jöttem Budapestre. Szeretek itt lenni. A belváros és a Madách utca környéke a kedvencem, főleg a sok kis étterem és kávézó miatt. Nagy kávérajongó vagyok; szinte az összes létező filtereszközt megvettem, amit itthon kapni lehet. (nevet) A másik környék, ami hasonló, és bírom, a Lövőház utca.

Budapest tud inspirálni a munkádban?

Egy korábbi projektemhez nagy segítségemre volt. Martin Heidegger művészetfilozófus Lét és idő című könyvének egyik alapötletét dolgoztam fel, miszerint az emberek azért beszélgetnek mindennapi dolgokról, hogy megfeledkezzenek a halál gondolatáról. Miközben utaztam a metrón, villamoson, buszon, figyeltem, hogy miről beszélgetnek az emberek körülöttem, bizonyos mondatrészleteket felírtam a telefonomba, a 30-40 oldalnyi írásból pedig készítettem egy rövid könyvet és egy videófilmet. A kedvenc mondatom karácsony táján hangzott el: „Elrágtam egy fél angyalt Blaha Lujzát de takarodj innen lelket edzeni kis szerelem, mert nyomja a tüdejét a nyírség, ha ráfordul a bánatos villamosra.” (nevet)

Marcell a Magyar Formatervezési Díjra beadott pályázata alapján lehetőséget kapott, hogy bemutassa munkáját a Design Hét 2017 keretén belül. Az Artus Kortárs Művészeti Egyesület által szervezett csoportos kiállítás a 2017. október 6. és november 5. közötti időszakban tekinthető meg az Artusban, a nyitvatartási rendnek megfelelően; hétköznapokon 12:00 - 18:00 óráig.

 

süti beállítások módosítása