Tavaly a II. Magyar Klipszemle közönségdíját, amit az Index-szel és az Absoluttal közösen hirdetett meg a szervező csapat, Pajor Tamás Szeretem Pestet videója nyerte meg. Új klipje, A Látogató a Klipszemlén elnyert díjjal már az Absolut támogatásával készült el, és hogy milyen lett, az itt és most ki is derül. 

Sztori a sztoriban - érdekességek a forgatásról:

Eredetileg egy teljesen más klip készült volna, de sok gondolkodás és egy előzetes próba során bebizonyosodott, hogy az eredeti koncepció, valamint egy már legyártott díszlet nem alkalmas a gyakorlatban az elképzelések megvalósítására. A próbát ráadásul még jól meg is hiúsította egy vihar, de végül pont így lett jó.

A készítőknek 1200 statisztát kellett koordinálni, ráadásul az volt a cél, hogy egy snittben oldják meg a felvételt, ami egyáltalán nem volt könnyű célkitűzés.

A légifelvétel sohasem egyszerű műfaj; figyelni kell a terepakadályokra, rádiós interferenciára, egyéb légi “járművekre”- madarakra, repülőkre. Minden repülésben van kockázat, de ez a szépsége is egyben. 

NÉZD MEG A VIDEOKLIPET!

Természetesen Pajor Tamást is kifaggattuk a dalról és a hozzá készített videóról. 

Amikor megnyerted a II. Magyar Klipszemle Közönségdíját, nem tudtuk, hogy fog érinteni egy alkoholos márka által nyújtott díj. Az emberek fejében ma leginkább egy már-már bigottul józan és csak a hitének élő Pajor Tamás él. Ehhez képest milyen a valódi?

A díj nagyszerű és jóleső elismerés, bár az ajándékba kapott nagy üveg vodkát azonnal elajándékoztuk ott a helyszínen a második helyezett Animal Cannibals-nek. Annak viszont nagyon örültünk, hogy a felajánló tiszteletben tartva világnézetünket, kezdettől nagyon rugalmas és kompromisszumkész volt abban, hogyan határozzuk meg a fődíj mibenlétét és kommunikációját úgy, hogy az ne képezzen összeférhetetlenséget az általunk képviselt értékrenddel. Így jutottunk el a Látogató című szintén Budapest panorámás kliphez. Egyébként a bigottság és a józanság fogalmát én nem érzem együvé tartozónak. A bigottság ugyanis egy eszméhez való fanatikus, elvakult ragaszkodás, ami pont ellehetetleníti a józan gondolkodást. A józanság viszont egyáltalán nem zárja az újszerűségre való nyitottságot, de a szabadságot, az örömöt, sőt, meglepő módon még az extázist sem. Persze az nem mindegy, hogy ez utóbbit mi váltja ki. Az való igaz, hogy az életmódom immár haminc éve gyökeresen szembefordult az azelőtt általam megélt brutális függőséggekkel, de remélem ez nem bűn…

Természetesen nem. Az Absolut esetében sem győzzük hangsúlyozni, hogy a felelősségteljes fogyasztás mellett állunk. A Klipszemle után sok mindenről beszélgettünk, és az akkori terv a következő klipről a „Budapest Te” volt. Bár nem tudjuk, az miről szólt volna, de az új dal, „A látogató” egy jóval súlyosabb, komolyabb hangvételű szám, mint a Szeretem Pestet. Mi változott alig egy év alatt a „Budapest Te” és „A Látogató” között? Mi inspirált ennek a megírására?

Megszületett közben a Budapest Te című dal is, ami egy gyönyörű szép sanzon lett. Ezután elkezdtünk ötletelni, hogy milyen klipet is gyártsunk hozzá. Felmerült, hogy egy helikopterhez rögzítve állok majd, mögöttem a városképpel, de úgy láttuk, hogy ez túlságosan attrakció jellegűvé tette volna a klipet, és ez nem illett a dal hangulatához. Ezután jött a másik gondolat, hogy írjunk inkább egy új dalt, amihez először azt terveztük, hogy egy kereszt úszik a Dunán kompon és drónnal, és amögül vesszük a rakparton játszódó különböző életképeket. Ezt a koncepciót viszont bonyolultság és a dróntechnika jelenlegi korlátai miatt vetettük el. Közben viszont megszületett a Látogató dal, amihez fiam, Ábrahám adta először azt az ötletet, hogy egy folyamatosan távolodó kamerába előadva a szöveget a Hősök terén állhatna mögöttem egy nagy embercsoport, ami fokozatosan tárul fel a kamera számára. Néhány köztes variáció után ezt fejelte meg Grüll Péter, a klip rendezője azzal az ötlettel, hogy a drón fölöttem legyen, és a folyamatos emelkedéssel együtt látszódjon meg a körülöttem álló tömeg, majd Budapest lenyűgöző látképe. Az biztos, hogy ez jóval súlyosabb és komolyabb hangvételű dal mint a Szeretem Pestet, de a helyzet sokkal súlyosabb, és komolyabb, mint néhány éve volt. Engem nagyon régóta motivál a valóság spirituális, sőt prófétikus szemlélete és láttatása. A Látogatóban egy barátságos, szeretetteljes, az embert ismerő és értő, bensőséges hang szólítja meg az embert, ezen belül konkrétan Budapest lakóit, és békét ajánl. Ez a hang, magáé a Messiásé, akivel persze én magam is, mint narrátor azonosulok. Már épp távozóban van, emelkedése a közelgő korszakváltást szimbolizálja, de ma még szól hozzánk. A periodikusan ismétlődő kép és hanghiba effektek pedig a földdel való kapcsolatfelvételét zavaró tényezőkre utalnak. A Szeretem Pestet-ben egyike vagyok a városi embereknek, ha úgy tetszik, "...egy kis budapesti gyarló mandró", aki felfelé néz. A Látogatóban pedig az odafelvalókon keresztül szemlélem a földi állapotokat, ezen belül az urbánus lét esendőségét.

A dalban rengeteg utalás van a szavak fontosságára. A szavak ereje hatalmas tud lenni, de mintha mostanában nem figyelnénk rájuk. Te hogy látod?

A szavakban valóban óriási erő van, élet és halál ereje. A tettek mindig szavakból származnak. A történelem sírfeliratai tömegméretekben tanúskodnak bizonyos szavak, gondolatok tömegpusztító hatásáról. Ma az egyre jobban eldurvuló közbeszéd, a vad és arctalan kommentelés, beszédterror is egyre jobban tönkreteszi a lelkeket, az az emberi viszonyokat. Ugyanakkor a beszéddel alkotni is lehet, gyógyítani, helyreállítani. A Biblia szavai például évezredek óta jelentik a reménységet rengeteg ember számára. Jézusról az őt elfogni készülő, de ezzel aztán átmenetileg felhagyó pribékek azt mondták kiküldőiknek, hogy: "soha ember nem szólt úgy, mint ez az ember". Ezentúl abban is hiszek, hogy a költészet – esetünkben a zenei költészet - vagyis az esztétikai értékre törekvő beszéd is képes építő jellegű lenni a lélek, sőt az ember mélyebb része, szelleme számára is, amennyiben spirituális tartalmat is hordoz.

Kik voltak az alkotótársak a dal és a klip elkészítése során?

A zeneszerző Szentkirályi Gyuri, aki egyben dalaink többségének a zenéjét is jegyzi. A dal másik legfontosabb alkotóelemét ezúttal is ifj. Balogh Feri barátom tette hozzá zenei producerként, akinek a hangszerelés továbbfejlesztését és a korszerű megszólalást köszönhetjük. A színvonalas képi megvalósítás pedig Grüll Péter és a kraftbp munkatársainak az érdeme.

Mennyire folysz bele ilyenkor a videó készítésébe?

Eléggé, de a több évtizedes tapasztalat arra tanított meg, hogy ennyi idősen már hagyom magam vezetni is. Ez különösen igaz a vizualitás vonatkozásában, ahol nem mozgok annyira otthonosan, mint verbális területen, vagy akár a zenében.

Számodra mitől lesz jó egy videóklip?

Sokféle klip létezik a történetmesélőstől kezdve, a "menő környezetben megállunk és zenélünk" típusún vagy a greenboxoson keresztül az animációsig, vagy a lyrics videókig. A lényeg, hogy a videoklip megtalálja a tökéletes összhangot a dallal. Lényegében ebben különbözik a zenei aláfestéssel rendelkező kisfilmtől. Persze a határok néha elmosódnak. Fontos,  hogy a kép ne vonja el a figyelmet a dalról, hanem azzal szimbiózisban működve kiteljesítse a hatást. Szövegcentrikus zenéről lévén szó esetünkben ez különösen kiemelt szempont. Önmagában már a dal is komplex műfaj, mert ehhez hasonló harmóniát kell megvalósítani a zene és a szöveg egységének vonatkozásában, szemben a két külön művészeti ágat képviselő verssel és az instrumentális zenével.

Ma már teljesen máshogy készülnek a videók, mint régen. A művészeknek folyamatosan jelen kell lenniük, ezért akár ha a minőség rovására is, de ezen a területen is önteniük kell magukból a számokat népszerűsítő “filmeket”. Te nem ragaszkodsz ehhez, ha jól látom. Számodra mi az a periodika, ami fontos ahhoz, hogy úgy érezd, jelen és szem előtt vagy?

Közhely, hogy a videómegosztók milyen szinten változtatták meg a zenehallgatási szokásokat. Ma nem a zene birtoklása dominál, mint a hagyományos hanghordozók esetében, hanem a hozzáférés. És mivel gigantikus mennyiségű tartalomhoz lehet hozzáférni, sőt ez inkább zúdul az emberekre, ma nagyobb kihívás pusztán egy jó dallal figyelmet generálni. Emiatt valóban felértékelődött a videóklip szerepe, hiszen ha összehasonlítjuk a CD eladások számait a letöltésekkel, nagyságrendi különbségeket látunk. A magam részéről azért tolom rendesen, gyártottunk vagy 8-10 videóklipet az elmúlt években, amik között volt néhány komolyabban megrendezett is, és hamarosan továbbiak is következnek, de nem akarok versenyezni.

Felülnézetből a körülötted lévő emberek úgy néznek ki, mintha egy ujjlenyomatot alkotnának. Te, mint Pajor Tamás, milyen ujjlenyomatot hagysz az országon, a városon. Vagy milyet szeretnél?

Tök jó ez a meglátás, ez kiváló példa arra, hogy néha a műélvezők belelátnak és hallanak olyat a produkciókba, ami nem is volt része az alkotói szándéknak. Olyan ujjlenyomatot szeretnék hagyni, amely nincs rajta a körözési listákon (nevet). Viccen kívül pedig azt tudom mondani, hogy az ujjlenyomat hagyása az emlékezetképzés, én pedig nem az emlékezetemen szeretnék dolgozni, hanem Isten munkáját szeretném végezni, mert jobban hiszek az örökkévalóságban mint az elmúlásban. Ha jól teszem a dolgomat, akkor pedig az időben is fognak emlékezni rám.