A La Fabbrica csapata
Van egy hely a város szívében, szinte karnyújtásnyira a Bazilikától, ahol egyszerre van jelen a szépség, a tradíció, a kozmopolita stílus, a magas gasztonómia és a vendégközpontú szolgáltatás. A La Fabbrica olasz étterem és bár, olyan formában, amilyet még nem láttunk és tapasztaltunk itthon. Egyszerre szól a hozzánk érkező külföldieknek és azoknak a helyieknek, akik szeretik kiélvezni a város szépségét, és elmerülni annak egyre fejlődő gasztronómiájában. Mi nemrég ott jártunk, beleshettünk a kulisszák mögé, közben pedig Gianni Annoni mesélt új helyéről illetve arról, hogy mi vezette annak idején erre az útra. Megismerhetitek az olasz chef-et, Luca Armellino–t, aki több Michelin csillagos séffel dolgozott már együtt, és New Yorkból költözött Budapestre hat hónappal ezelőtt. Pap Márktól és Ádám Sándortól pedig megtudhatjátok, hogy működik a bár szekció.
Gianni Annonit valószínűleg senkinek sem kell bemutatni; közel húsz évvel ezelőtt kezdte itthon népszerűsíteni az olasz gasztronómiát különbüző TV műsorokban. Pörgős stílusának és lazaságának köszönhetően hamar megkedvelte a magyar közönség, aztán szépen lassan eltávolodott a médiától, és a háttérből folytatta misszióját. Éttermek beindításán és működtetésén dolgozott és turisztikai, gasztronómiai eseményeken szerepelt. Persze ez nem volt mindig ennyire evidens; családjában jóval konvencionálisabb pályaválasztások voltak jellemzőek, ő viszont feladta az egészségügyben tervezett karriert a gasztronómiáért:
„Amikor Magyarországra költöztem, két évig teljesen mást csináltam, de rájöttem, hogy az nem az én utam. Annak idején a családokban megvolt az a hagyomány, hogy a gyerek a szülei nyomdokaiba lép, aki pedig ezzel szembe ment, arra sok esetben fekete bárányként tekintettek. Az emberre fiatalon a baráti társaság –az én esetemben a gimis mag-, és a szerelem hat legjobban. Ebben a korban viszont az egyetlen lehetőséged az, hogy hibázol, és ezzel nincs is semmi baj, mert van időnk rendbe hozni a dolgainkat az életben, hiszen egyre bölcsebbek leszünk. Én akkor a barátaimmal tartottam, és megtapasztaltam, hogy az élet lehetőségeket nyújt, csak csinálni kell. Itt Magyarországon tudtam meg igazán, hogy ki vagyok. És amikor rájöttem, hogy mit szeretek csinálni, illetve, hogy miért szeretem az embereket ennyire, a gasztronómia egy lépés volt. Az egyetemista haveroknak is mindig hoztam vittem a dolgokat; láttam, hogy e körül érzem jól magam. És végül ez a lendület vitt bele engem ebbe az egészbe. Hihetetlen, de akkor még elég volt a nagymamám receptje ahhoz, hogy valakit elbűvöljek! (nevet) De közben, minden, amit csináltam, a gasztronómiáért volt. Fejlődni akartam; rengeteg időt töltöttem a konyhában, iskolába mentem, nyitott szemmel jártam, és ellestem, amit csak tudtam. Ez mind vitt előre, és most már 23 éve vendéglátózom.”
A La Fabbrica talán az eddigi legnagyobb projekt, amibe belefogott; és azt is megtudtuk, hogy miért: „Hiába nyitottunk meg hónapokkal ezelőtt, még mindig fejlődési szakaszban vagyunk; egy ilyen kaliberű helynek minimum egy év kell, hogy megtalálja a végleges arcát. Minden hónapban változtatunk valamin; van, hogy bekerül egy dizájn tárgy, megjelenik valami újdonság a menün. A konyhán és a báron is van még mit dolgozni, különlegesek szeretnénk lenni, nem egy hely a sok között, hanem egy olyan, ami képviselni tudja a saját identitását. Szerintem egy jó vendéglátóhely titka abban rejlik, ha a vendég otthon érzi magát, nem feszeng, és az ételek és italok terén jó szervízt kap. Ez a két sarkalatos pont.”
