Kovács Andrea 10 éve csöppent bele a bartender világba. Valami különleges dologgal szeretett volna foglalkozni, és az sem rémítette meg, hogy ez a szakma annak idején inkább a férfiaknak szólt. Az iskola elvégzése után valahogy egyértelműnek tűnt, hogy elindul különböző versenyeken, amiket aztán szépen sorban meg is nyert, ezzel kikívva az elsimerést, ami biztos alapot nyújt neki a mai napig az érvényesülésben. Mostanában az Akvárium egyik pultjában láthatjuk esténként, ahol meg nem törő lelkesedéssel készíti nekünk a jobbnál jobb italokat. A beszélgetés során egy különösen kreatív, elszánt és vendégközpontú ember képe rajzolódott ki számunkra.

Lehet hogy nem illik ilyet mondani egy nőnek, de megkockáztatom, igazi nagyöreg vagy a szakmában.

Hát igen, jól vetted észre! (nevet)

Hogy látod most és 5 évvel ezelőtt a bartender szakmát?

Öt évvel ezelőtt más volt több szempontból is. Egyrészt mások képviselték a szakma nagyjait, hiszen ez az a munka, amit nem lehet az életed végéig csinálni. Most van egy új generáció, akik formálják a bartenderek világát, és fúziós italokat készítenek az új trendek szerint. Szerencsére elmentünk a friss összetevős, nagyon színes italok irányába. A másik változás, hogy az emberek végre mernek jó italokat kérni, és hajlanak arra, hogy átértékeljék magukban az italfogyasztási szokásokat, elrugaszkodva az úgynevezett tejszínes, színes, édes italoktól. Ahogy változik az élet, úgy változik maga a szakma is, és nagyon sokat kell ahhoz dolgozni agyban, kreativitásban, hogy ott tudj maradni az érdekes egyéniségek között.

Te ezt hogy csinálod?

Folyamatosan kapok egy ihletet, legyen az egy friss gyümölcs, egy étel vagy egy íz, ami esetleg egy fagylaltban jelenik meg. Mindig van egy olyan alkotóelem, ami elkezdi izgatni a fantáziámat, és azonnal úgy érzem, hogy ezt meg kell jelenítenem ital formájában. Sokat bejárok a konyhába, figyelem a szakácsokat, hogy ők hogy dolgoznak, hogy ott mi változott, esetleg konyha technológiában, és sokszor onnan is lopok ötletet. Érdekelnek a különböző izgalmas vagy akár furcsa íz párosítások, szeretek elméletben össze nem párosítható ízekkel kísérletezni majd valakivel azonnal megkóstoltatni. Legyen az vendég vagy a mellettem álló kollegám, esetleg a háttérszemélyzetből akár egy barback.

Olvasd el Andi tanácsait!

Vicky Milon a párizsi Buddha-Barból érkezett Budapestre, hogy átadja tudását és megmutasson néhány trükköt itteni kollégáinak. Az elmúlt 10 évben rengeteget dolgozott, hogy ma ott lehessen a legnagyobbak között. Bevallása szerint ez nem is volt olyan könnyű ebben a férfiak által dominált szakmában. Viszont vallja, hogy akiben megvan a spiritusz, az bármit elérhet, mert ha jól teljesít, akkor elismerés lesz a jutalma. Neki elsősorban a gyökerei adnak inspirációt és teszik sajátossá stílusát. Többek között erről is mesélt nekünk, amikor meglátogattuk a budapesti Buddha-Barban a workshop előtt.

Számodra mi a legnagyobb kihívás a bartenderkedésben?

Amikor 10 éve elkezdtem ezt az egészet, nagyon kevesen voltunk nők a szakmában, és azt kell mondjam, hogy nem igazán volt könnyű kivívni az elismerést, egyáltalán jó helyre kerülni. Olyan bárba, ahol karrierlehetőséged volt, és perspektívád arra, hogy fejlődni tudj szakmailag és karrierileg. Nagyon nehéz volt bebizonyítani, hogy tudunk olyan jók lenni, mint a srácok. Mára ez teljesen megváltozott szerencsére, csakúgy, ahogy a konyhában, a gasztronómia más területein is. Egyre több a női séf, és a bartenderek között is sokkal több lány van, ráadásul a legjobb bárokban sem csak a fiúk vannak már. Ettől függetlenül nem mondom azt, hogy nincs több kihívás nőként. Én most például ebben az új pozícióban élem meg a párizsi Buddha-Barban, hiszen vezető bartenderként több embert irányítok. Ez nagy feladat számomra.

Mi az, amit a legjobban élvezel abban, amit csinálsz?

Talán azt, hogy nem vagyok mindig egy helyhez, vagy akár országhoz kötve. Beutazhatom akár az egész világot, ha ahhoz van kedvem. Rengeteg bartenderrel találkozom, és sok különböző bárt ismerek meg, sokat tanulva. Aztán amikor hazamegyek, mindazt a sok új élményt vagy akár trükköt megoszthatom a többiekkel. Igen, ez a legcsodálatosabb dolog ebben a munkában! (nevet)

Érdekel, hogy mitől sajátos Vicky stílusa?

Simán előfordulhat, hogy a legnagyobb buli közepén jut eszedbe egy bonyolultabb koktélt inni. A szórakozás hevében azonban ki szeret sokat várni, hogy elkészüljön kedvenc itala? Hidasi Kristóf, a 4BRODOWNTOWN bartendere pont ezért fejlesztette ki Bloody Mary premixét, így az italra úgyis tekinthetünk, mint egy instant koktélra, azzal a különbséggel, hogy szigorúan természetes összetevőkből áll. Ez viszont nem minden: a Passion Mary nevéből adódóan még egy kis passion fruittal (másnevén maracuja) is meg lett bolondítva. 

Saját szavaival: 

Kihasználva a rengeteg vendég kérését tökéletesítgeten a premixet. Mint tudjuk a másnaposság legjobb ellenszere. A vörösbor, passion és fűszerek kombinációja, az uborka frissességével.

Érdekel mi van még a fűszereken kívül a premixben?

Az Espresso Martini igazi klasszikus. A vodka alapú italba, ahogy a neve is mutatja, egy ütős eszpresszó kerül. A koktél a 80-as évek elején született London Soho negyedében. Kristóf most csavart egyet a hagyományos verzión, és szederrel tette még karakteresebbé.

Saját szavaival:

Kedvenc klasszikusaim egyike! A kávé és a friss gyümölcsök harmóniája, kellemes fanyarságával garantált siker nálam!

Nézd meg, hogy készül Kristóf verziója!

Bársony Bence sokrétű művész, fő profilja, a fotózás mellett hobbi szinten zenél, rajzol, videót készít, és egyidőben még a mixerkedéssel is kacérkodott. Nem csoda, hogy megörült, amikor Lukács Rolanddal a Boutiq’barban, a város egyik legprofibb bárjában a bartenderkedés rejtelmeiről beszélgethetett. A srácok annyira belejöttek a megfejtésbe, hogy végül Roland azt is megígérte Bencének, hogy ad neki egy listát, amin rajta vannak azok a koktélok, amiket érdemes megtanulni, ha jövő nyáron el szeretné kápráztatni bartender tudásával a barátait.

NEM MIXER, BARTENDER

B: Találkoztam egy ismerőssel, aki szintén az italkeverés csínját-bínját műveli, és miután lemixereztem, egyenesen megkért, hogy ne használjam ezt a szót. De valójában mi a különbség, körülbelül annyi, mint a fotós és fotográfus között?

R: Szerintem nincs különbség a kettő között, bár sokan úgy tartják, hogy a mixer alapvetően a cement mixer, aki csakúgy összeönti az italokat. Egyébként ma már egészen különleges megnevezések vannak a bartender mellett, ilyen a barchef és a mixológus is. Szerintem ez kicsit túlzás, mert valójában mindegyik ugyanazt csinálja.

B: Akkor nem lehet azt mondani, hogy a bartender nagyobb mestere a szakmájának? Hogy nála fontos a kommunikáció, vagy hogy elcsípje a vendég ízlését, és személyesebbé tegye az élményt?

R: Szerintem nincs ebben különbség. Ezek csak szavak, mint a pincér és a felszolgáló. Az egész lényegét pont a vendéglátás szavunk írja le a legszebben: onnantól kezdve, hogy valaki a pult mögött áll, lényegtelen, hogy bort tölt ki, sört csapol vagy koktélt készít, a lényeg, hogy úgy csinálja, hogy a helynek, a milliőnek megfeleljen. Ha mondjuk magas kategóriájú hely bár részét kell létrehozni, akkor fontos, hogy legyen ott mixológus is, aki rámegy a molekuláris dolgokra, de a lényeg, hogy mindegy, hogy miben vagy, mellényben, nyakkendőben vagy csak egy pólóban, fontos, hogy ahhoz mérten ki tudd kiszolgálni a vendéget, és a legjobb tudásodat add.

Olvasd el, hogy miről beszélgettek még a srácok!

Tóth Melinda, a DAIGE alapítója és Hidasi Kristóf, a 4BRO DOWNTOWN bartendere hamar belelendült a beszélgetésbe. Mindketten ambíciózus fiatalok, akik pontosan tudják, hogy mit akarnak, és ezért meg is tesznek mindent. Kristóf nem az a vásárolgatós típus, nem igazán hozzák lázba a ruhák, de hamar megtalálta a közös témát a designer Melindával. Abban pedig megegyezhetünk, hogy nem kis eséllyel a többi tehetséges fiatallal együtt ők fogják felvirágoztatni Budapest divat- és báréletét.

NŐI DIVAT, FÉRFI DIVAT

K: Férfiaknál mennyire jellemző, mint a nőknél, hogy bemennek, és körbejárják hat óra alatt a WestEndet, acélból, hogy találjanak egy alsóneműt?

M: Nem tudom, én női ruhákat készítek, minket általában jobban érdekel az öltözködés, a férfiak inkább a praktikumra mennek.

K: Akkor pont ezért nem is lősz a férfiakra, mint célközönségre?

M: De, szeretnék majd a jövőben, többen kerestek már meg azzal, hogy csináljak férfi dolgokat is. Gyakran kérdezik, hogy mikor csinálok már fiú pólót vagy pulcsit. Lenne rá igény, de még nagyon szűk ez a réteg itthon, és a nagy átlag a praktikumra és a megfizethető árra megy.

K: Igen, mi inkább azt nézzük, hogy ár – érték arányban is jó legyen.

Olvasd el, hogy még miről beszélgetett Melinda és Kristóf!

Így az indiánnyárra Kristóf készült még nekünk egy kis frissítővel, hiszen a következő pár hétben még biztos lesz olyan nap, amikor a teraszon ücsörögve jól esik majd ez a grapefruitos, boros koktél.

Saját szavaival:

Még csak most kapott nevet, pedig már rengetegszer elkészítettem; ez egy boros, levendulás, grapefruitos, nagyon frissítő, nyári ital. Tudom, hogy itt a nyár vége, de ez szerintem a hideg időkben is megállja helyét.

Nézd meg hogy készült!

A vendéglátás gyors és színvonalas fejlődésének köszönhetően mostanra született a bartendereknek egy formabontó, kreatív, tudásra szomjazó generációja, akik kellő magabiztossággal mozognak a bárpult mögött, és egy vodka szóda számukra már nem kihívás. Folyamatosan fejlődni, tanulni akarnak, az álmaik motiválják őket. Szerencsére ez az álom sokszor itthon valósul meg, a fővárosban, Budapesten. Hidasi Kristóf a 4Bro Downtown bartendere pont ennek a rétegnek egy fontos kulcsfigurája. A lenti interjúban nemcsak jobban megismerhetitek, de végre arról is szó esik, hogy miért is kerültek az egykori menő koktélok, a Mojito és a Pina Colada a kispadra.

Mi volt az eddigi legdurvább koktélkérés?

Nem úgy mondanám, hogy durva, inkább nem a megszokott. Megesik, hogy egy külföldi vendég, törzshelyének saját koktélját kéri, és mivel nincs tisztában azzal, hogy az helyi különlegesség, én pedig nem ismerhetem a világ összes házi koktélját, névről nehéz megfejtenem az összetevőket. De időt kell szánnunk arra, hogy a vendég vágyát kitaláljam, így kisilabizálva at összetevőket, ha nem is pont olyat, de igyekszem hasonló ízvilágú itallal kielégíteni a vendég igényeit.

Ezt ilyenkor hogy oldod meg?

Ha esetleg olyan külföldi vendégről van szó, aki nem tud angolul, én pedig nem beszélem az ő anyanyelvét, akkor is a főbb összetevőket, az ital domináns ízeit „mutogatva” is meg tudjuk értetni egymással. Időt kell szánni rá.

Érdekel mi a legnagyobb kihívás Kristóf számára?

Mojzes Dóra és Koroknai Klári a Déryné Grillben találkozott. Első ránézésre két teljesen külön világ, de a beszélgetés során hamar kiderült, hogy hasonlóképpen gondolkodnak. A nemrég új márkát, a YLD by doramojzest indító Dóri és a Mobilkoktél alapítója, Klári ugyanúgy igénylik a szabadságot munkájukban. Nem hajlandóak alkut kötni, ha saját márkájukról van szó. Az egymással készített interjúban többek között szó esik még a siker megéléséről, a nehézségekről és arról, hogy ki hol vásárol, mit hord a legszívesebben. Igazi csajos beszélgetés következik.

DIVAT, SIKER, SATÖBBI

K: Én azért ismerem a Dórát újságokból, de azért bőven van kérdésem hozzá! Talán az érdekel legjobban, hogy mit érzel, amikor sztárokon látod a ruhakölteményeidet? Ez visszaigazolás számodra?

D: Olyan szempontból jó, ha egy énekesnő vagy egy ismert ember hordja a ruháimat, hogy legtöbbször az extrább darabokat veszik fel, amiket nem feltétlenül árulunk vagy adunk el. Egy színpadon nyilván az a jobb, ha minél extrább egy ruha. Ezáltal értelmet nyernek ezek a darabok is. Persze nem ez a bestseller részünk. Ettől függetlenül nekem tök jó, hogy legalább azokat is valaki felveszi.

K: Az vagy az igazi „Te” egyébként?

D: Hozzám mindig is közelebb állt a jelmeztervezés, úgyhogy szeretem kiélni magam ezekben.

K: A divatszakmában sokat hallani a versengésről, rivalizálásról, ki mennyi pénzt kapott. Te hogy állsz ezekhez a dolgokhoz?

D: Én soha nem voltam irigy típusú ember, nagyon sok tervező barátnőm és barátom van a szakmából, és soha nem gondoltam azt, hogy versengenünk kéne. Főleg azért, mert én kicsit másnak is érzem a stílusomat, mint Magyarországon a többi tervezőé, úgyhogy engem ez soha nem zavart.

Érdekel miről beszélgettek még a csajok?

Kovács Dániel, bartender és Soós Bertalan, a Lefotózlak! alapítója nem most találkoztak először. Persze a budapesti éjszaka sok embert összehoz, de náluk munkakapcsolattal kezdődött a haverkodás. A közös múlt talán még izgalmasabbá tette a feladatot, hogy jól kikérdezzék egymást, illetve, hogy Dani elkészítse Berci személyreszabott (?) koktélját. Danit azonban ismerve, egy jó nagyot csavart a dolgon, aminek közös koktélkészítés lett a vége a Prime Steak House-ban.

LENDÜLETBEN

D: Mióta is ismerjük egymást?

B: Szerintem 2004-ből, akkor kezdtünk együtt dolgozni.

D: Nagyon érdekes volt így megismerkedni, mert találkoztam már más fotóssal is úgy, hogy régebb óta követtem a munkáit, mint ahogy megismertem őt, de ez egészen más volt. Nagyon örültem, hogy olyan fotóssal dolgozhattam együtt, aki nem ez a „tucat”, hogy fotózgatok, és tök jó, és jó is lenne megélni ebből, mert jó kis alibi munka. Te teljesen más voltál, mint ezek az arcok. Ez a folyamatos lüktetés, ami jellemző rád, másokat is inspirál. Mi tart ekkora lendületben?

B: Szerintem hiperaktív vagyok, és ez a megoldás nagyjából mindenre. Nem bírok nyugton maradni. Meg nyilván szeretek fotózni és az a cél, hogy minél jobb képeket tudjak készíteni.

D: Csak a fotózásban vagy hiperaktív, vagy amúgy is?

B: Nem, amúgy is ilyen fazon vagyok, hát ismersz azért, jobbra-balra rohangászom, és mivel mindig nálam van a fényképező, így a kettőt összekötöm.

D: Nálunk volt az esküvőd a 360-ban (360 Bár- a szerk.), és egyedüli párként nektek engedték meg, hogy ott tartsátok. Gondolom ez egy örök élmény lesz.

B: Az biztos! Azóta is szívesen nézegetjük az ott készült képeket.

D: Egyformán pörgősök vagytok mindketten?

B: Nem, a feleségem pont az én ellentétem, nagyon nyugodt típus, úgyhogy kiegyensúlyozzuk egymást.

Nézd meg mit készítettek együtt a fiúk!