Andok Tamás A Stray Ghost and Other Stories fotósorozata akár egy Edgar Allen Poe novelláskötet címe is lehetne. Nem hiába adta ezt a címet; a képeken látható néhol elmosódó, misztikusnak ható alakok akár a város szellemei is lehetnének. Kísértetek, akik történeteket mesélnek nekünk Budapest rejtett életéből. A fiatal fotósnak különleges érzéke van arra, hogy úgy tárja elénk a rohanó mindennapokat (hiszen valójában mindennapi helyzeteket látunk), hogy közben olyan érzésünk legyen, mintha a fotón látható elkapott pillanat a világ legfontosabb pillanata lenne. Tamás elmondása szerint ezekben a fotókban zanzásítja érzéseit és élményeit; ő inkább vizuális módon szeret elmesélni. Ilyen szemponból nem a szavak embere. Nemrég azonban kivételt tett, és Instagram oldalán felfedte 7 kép történetét. Többek között erről is beszélgettünk vele sok más fotós és nem fotós témában.

2017 elején úgy érezted, lehet, hogy eljött az ideje, hogy kicsit szüneteltesd a street fotózást; erre kijöttél egy olyan erős sorozattal, mint A Stray Ghost and Other Stories. Mi történt?

Akkor már félkész volt ez a sorozat, és ha jobban belegondolunk, változtattam is bizonyos szempontból azáltal, hogy elkezdtem közelíteni a fotós elképzeléseket az irodalom világához. Kicsit furcsa és nehéz feladat az irodalomról és a szövegalkotásról való gondolkodást átültetni a fotózásba. A Stray Ghost esetében ez valójában arról szólt, hogy a fotósorozatot úgy építettem fel, mintha egy novellás kötet lenne. Manapság nagyon népszerű a storytelling, de közben nagyon nehéz is újat mutatni ezen a téren. A Stray Ghost kapcsán éreztem, hogy megvan az egysége, de mégsincs meg benne az a vezérfonál, ami más konceptuális sorozatoknál igen. Inkább úgy éltek a fejemben ezek a fotók, mint az életem meghatározó időszakainak pillanatai, de ahogy összeraktam a őket, feltűnt, hogy minden képnél van egy intim, személyes sztori, ami megadja a szükséges egységet. Emiatt pedig fel tud épülni egy olyan képes anyag, ami hasonlóan működik, mint egy novellás kötet. Ezért van egyébként minden képnek külön címe.

Az Instagram oldaladon nemrég 7 kiragadott fotó személyes történetét ismerhettük meg. Mennyire volt nehéz kiadni ezeket a sztorikat? 

Fú, nagyon! A fotózás nekem nagyon személyes és intim dolog. Sokan mondták már, hogy a képeimben ott van egyszerre a nyitottság és a zárkózottság. Az viszont biztos, hogy mindegyik mögött megjelenik egy markáns, személyes élmény, sztori vagy gondolat. Ezek akár hetekig vagy hónapokig kavargó érzések is lehetnek, amiket egyenként elég nehéz lenne elmesélni. Az ember nehezen adja ki a privát élményeit, számomra a kép, mint médium zanzásítja ezeket. Én ilyen módon szeretem elmesélni a bennem lévő érzéseket vagy az átélt dolgokat. Mivel sokan érdeklődnek a címek mögötti sztorik iránt, és úgy éreztem, hogy vannak annyira érdekesek ezek a történetek, hogy elmeséljek párat közülük, megkértem 7 embert, hogy válasszanak ki egy-egy képet, ami megragadta őket. 

 Horányi Juli nem szimplán énekesnő, inkább jelenségnek neveznénk; saját elmondása szerint kicsit harsány, de nekünk inkább határozott fiatal nőnek tűnik, aki amellett, hogy tudatos, valahogy ösztönösen tudja, hogy merre haladjon. Folyamatosan figyel, tanul, és szívja magába az életet, amiből aztán dalok születhetnek. Sokan az X Faktorból ismerik, pedig régóta a pályán van, három éve pedig a YOULÏ élén. Sokan nem tudják, de jelmeztervezőként is sikeres, több díjat tudhat magáénak, jelenleg viszont csak a zenére koncentrál. Különösen kellemes beszélgetőpartner, aki őszintén, lelkesen mesél magáról, eddigi tapasztalatiról és a zenéről.

Ha az ember végigpörgeti a közösségi média oldalaidat, feltűnik, hogy nagyon karakteres látványviláguk van. Mennyire van benne a te kezed a YOULÏ vizuáljában és képi világában?

Abszolút én határozom meg, igaz, vannak alkalmak, amikor együtt dolgozom másokkal. A március 8-i bulin például lesz egy VJ, Visnyovszky Janó, aki amúgy jó barátom. Nem ez az első közös munka vele, hiszen már több klipet is csináltunk együtt. A YOULÏ látványvilága az én ízlésemet tükrözi, és a kreatív tartalmakat is én csinálom. Ebbe beletartoznak a grafikák, a gifek és a plakátok is.

Ha már itt tartunk; milyen Horányi Juli világa?

Jó eklektikus! (nevet) Sok minden belefér, mert eleve sok minden tetszik. Mindig nagyon nehéz a saját alkotásaimról, főleg a vizuális tartalmakról beszélnem, mert nehéz szavakkal elmondani. Nagyon szeretem a nagyon modern, letisztult dolgokat, de közben imádom a reneszánszot és a barokkot is. Tanultam művészet- és viselettörténetet, ezáltal sok korszakot tanulmányoztam, és ezek mind benne vannak az én vizuális látásmódomban. És ott van mellette, amit a díszlet- és jelmeztervezésről tanultam. Eleve odavagyok a teátrális látványvilágért! Színházban nőttem fel, kicsi korom óta ez a közeg vesz körül, így ez az előadásmódomban és a vizuálban is erősen ott van. Szerintem ha akarnék sem tudnék valami realista dolgot kitalálni akár öltözködésben, akár színpadképben, mert a hatást szeretem. Azokat a dolgokat, amik megmozgatják az érzelmeket, a gondolatokat. Ez lehet egy erős smink, egy feltűnő szín, esetleg egy különleges forma.

Mekkora a különbség a színpadi és a mindennapi, rohangálós, ügyintézős éned között stílusilag?

Stílusilag nincs, arra viszont figyelek, hogy mentálisan különválasszam a színpadi énemet a mindennapitól. Fontos, hogy amikor hétköznap jövök-megyek, a színpadi szerepkört letegyem. Egyedül a színpadon van helye a színpadias viselkedésnek, a mindennapi életben ugyanolyannak kell lennem, mint bárki másnak. Néha ezt nehéz szétválasztani, és kicsit veszélye is ennek a szakmának, hogy ez a kettő könnyen összemosódik. Ha valaki lejön a színpadról, de nem tudja ott hagyni a színpadi énjét, akkor ebből lehetnek kisebb megőrülések, túlkapások. Amúgy én a hétköznapokban is feltűnő ember vagyok, annak ellenére, hogy nincs feltűnési viszketegségem; egyszerűen ez vagyok én. Éppen zsűrizem egy tehetségkutató versenyen, és akárhányszor megérkezem, a társaim sokszor mondják, hogy már messziről kiszúrnak, ha jövök. (nevet) Ez nem tudatos a részemről, csak valahogy az a sok minden, amit tanultam, és ami bennem van, látszik rajtam, ha akarnám sem tudnám letagadni, hogy közöm van a művészetekhez és a szerepléshez. Egyébként maga a színpad számomra egy szent hely, és ünnepként élem meg, ha felléphetek. Ennek a különleges pillanatnak mindig próbálom megadni a módját. Ezt az öltözködéssel is szeretném kifejezni.

Érdekel mit jelent Juli számára a feminizmus?

Mostantól minden Absolut Budapest Bar Talkot egy képregény követ, amit Awesomniac készít nekünk szereplőink főszereplésével. Anger Borbála, a High Note SkyBar vezető bartenderének és Szűcs Péter, a Peter's Planet Travel utazó blog alapítójának a beszélgetését itt olvashatjátok. A róluk készült képregényt pedig ha legörgettek.

Anger Borbála, a világ egyik legjobb hoteljének választott Aria Hotel tetőteraszán található High Note SkyBar vezető bartendere, Szűcs Péter az Instyle egykori főszerkesztője pedig ma már világutazó bloggerként mesél nekünk oldalán a Peter’s Planet Travelen lenyűgöző történeteket a Föld különböző pontjairól. Ők ketten első blikkre talán messze állnak egymástól, de már a találkozás első öt percében kiderült, hogy igazi rokonlelkek. Ezt a lenti beszélgetés is bizonyítja. Az interjút holnap pedig egy meglepetés követi szintén Borbálával és Péterrel! Érdemes lesz a blogra kattintani!

MESSZI TÁJAK, ISMERŐS ÉRZÉSEK

Borbála: Merre jártál, honnan jöttél éppen haza?

Péter: Egy hónapig utaztam. Kolumbiába mentem, oda érkeztem meg, és Ecuadorból jöttem vissza. Én azokat az utakat szeretem, amikor nincs semmi leszervezve, hanem elindulok egy hátizsákkal.

Borbála: Úristen, de jó! De csinálnám én is!

Péter: Amióta váltottam, az életem felét töltöm így, a másik felében rendszerezem az élményeket, előhívom a képeket, megszervezem a kiállítást rájuk, vagy éppen itt vagyok veled, és beszélgetünk. Ez fontos számomra, mert ez most nagyon nagy issue nekem. Neked van olyan város vagy ország, ami nagy hatással volt rád, vagy megváltoztatta az életedet?

Borbála: Olaszország ilyen. Gyerekként évente kétszer is kint voltunk, nagyon sok élmény köt oda. Síelni mindig  Sappadara és környékére mentünk, nyaralni viszont minden alkalommal máshova. Veronát és Velencét emelném ki. Mindkettő nagyon nagy élmény volt, és mindkét helyen leginkább az életérzés fogott meg. Simán el tudnám képzelni, hogy kilépek a teraszra, kibontok egy üveg bort, és elkiáltom magam „Bon Giorno!!” Ott mindenki annyira pozitív, és ez nekem hiányzik itthon. Anglia a másik, ami megmozgatott. A legjobb barátnőm ott él, őt látogattam meg, és olyan érzésem volt, mintha egy filmben lennék. Na és ott van Németországban Passau, ami úgy néz ki, mint egy képes mesekönyv. Nemrég jártam ott, és akkor tudtam meg, hogy a nagypapám ott született. Végig egy bizsergető érzés járt át. 

BARTENDERNEK LENNI...

Péter: Kislánykorodban mi szerettél volna lenni, és most milyen messze vagy tőle?

Borbála: Kicsiként szerettem volna lenni régész és Forma 1-es autóversenyző is. (nevet) A színészeten is gondolkodtam, de aztán másfelé vitt az élet. Olyan szempontból viszont megmaradt, hogy a bartender szakma is egy mini színház, hiszen minden este megvan a kis fellépésünk a vendégek előtt. Mi előadunk és eladunk. A bartender sokféle tud lenni; egyszer szórakoztat, máskor „pszichológusként” funkcionál. Ezért is fontos, hogy jó kommunikációs készséggel rendelkezzünk. Ráadásul itt nekem rossz napom nem lehet. Egyébként nem bánom, hogy nem úgy alakult az életem, ahogy annak idején elterveztem, mert jól érzem magam ebben. Kisgyerekként mindenkinek hatalmas álmai vannak, meg akarja váltani a világot, aztán sokszor másfele vezet az út. Én imádom a munkámat, semmi pénzért nem cserélném el ezt az életet másikra.

Érdekel, hogy szereplőinknek mi jelenti a boldogságot?

Nincs takargatnivalónk, és ezt be is bizonyítjuk. Gyere, és repülj velünk a dél svédországi Åhusba, ahol tiszteletbeli kollégánk, Gunnar levetkőzve mindennemű gátlását, körbevezet az Absolut. birodalmában, és megmutatja neked, hogy készül a világ legtisztább vodkája.

Figyelem, a videóban különböző korú, méretű és formájú emberek láthatóak meztelenül!

Y Konszept debüt a wonderLAB-ben

Pénteken debütált Meyer Eszter-Virág saját márkája a wonderLAB-ben, ahol az Absolut. is ott volt. (A wonderLAB-es lányokkal itt olvashattok egy interjút.)  A Y Konszept első kapszulakollekciója felpimpelt vintage farmerdzsekikből áll, amikre Eszter-Virág egyik kedvenc kortárs költőjének, Závada Péternek versrészleteit festette fel. A kabátok tökéletesen tükrözik a márka alapítójának extravagáns és nőies világát.

Y Konszept X ABSOLUT. kollab

 A buli apropójából Eszter-Virág az Absolut Create A Better Tomorrrow, Tonight szlogenje által inspirálódva készített egy farmerkabátot, amit most meg is nyerhettek. A játék részleteit itt találjátok. 

És hogy ki Meyer Eszter-Virág? Mit áll az ő púder rózsaszín világa mögött? Mi vezette az oversize vintage farmerdzsekik újragondolásához? A lenti interjúban kiderül. 

Eszter-Virág fotók: Szabina Emmer

Meyer Eszter-Virág néha harsány, sokszor vicces és mindig végtelenül őszinte. Ha személyesen találkozol vele, szinte látod, ahogy zsizseg körülötte a levegő. Stílusos, kirívó, egyedi; ha megjelenik valahol, nem lehet nem észre venni. Blogger, aki az úttörőkkel együtt kezdte még 2006-ban. Azóta sok minden történt; például a bloggerekből influenszerek lettek, akikre több ezren, tízezren, százezren, sőt akár millióan kíváncsiak. Könnyűnek tűnik ez a „szakma”; pedig közel sem az, az ember átlépi a határt, és mindennek tétje van. Eszter-Virág púder rózsaszín világa sem mindig tökéletes; posztjaiban a divat, beauty, lifestyle témák mellett simán megférnek a húsba vágóan őszinte vallomások, már-már irodalmi szintre emelve.  A lenti interjúban mesél saját márkájáról az Y Konszeptről, kiderül, hogy megszállottan gyűjti a Pöttyös-könyveket, és azt is megtudjuk, hogy látja a véleményvezérek helyzetét. Ismerjétek meg Eszter-Virágot, aki amerikai állampolgársággal a zsebében mégis Budapesten próbál szerencsét.

Hogy érezted magad a február 16-i eseményen? A kollekció mellett készültél egy meglepetéssel is; egy Absolut által ihletett farmerkabáttal.

És mennyire imádták a dzsekit! Én meg titeket, mert nektek köszönhetően nem estem kétségbe a lámpaláztól. Egyébként eszméletlen volt a dolog! Háromnegyed hétkor már az utca végéig állt a sor, rengetegen be sem fértek az üzletbe, én nem is tudtam, hogy ezek az emberek tényleg eljönnek majd. Mármint, nagyon sokan regisztráltak, de azt hittem, tudod, hogy ez csak formalitás, és ott állunk majd öten és nézzük egymást. Hát, nem így lett. Nagyon jó látni, hogy egyaránt érdekelte a márka a fogyasztói társadalom új generációját és a nálam idősebbeket is. Számomra az volt a legnagyobb elismerés, hogy így szerették a márkát. Tudod, amikor blogot írsz, oké, látod a számokat, de az valahogyan nem olyan kézzelfogható. De ezek az emberek eljöttek és hoztak virágot és megölelgettek és minden, eszméletlen volt!

Mesélj, milyen Meyer Eszter-Virág világa?

Meyer Eszter-Virág világa eléggé kétpólusú. Végletekben élek és végletekben gondolkodom; ez adja az egész dinamikáját a történetnek, ennek megfelelően zajlanak a fentek és a lentek. Azt hiszem, kicsit olyan vagyok, mint Mayan Toledano Girls című képsorozata.

Hogy kezdődött a blogolás, és mi volt az a pont, amikor úgy érezted, hogy ez már jóval több, mint egy egyszerű hobbi?

2006-ban kezdtem el blogolni. Akkor igazából eszembe sem jutott, hogy bárkit is érdekelhetne, amit írok. Egyébként ez a mai napig így van. Akkor éreztem, hogy ez talán elég életképes, amikor egyre több szponzori megkeresés érkezett, illetve elkezdtem freelancerként írni máshova. Talán négy-öt éve több ez, mint egy szimpla hobbi.

Mit jelent számodra az írás?

Gyakorlatilag ez az egyetlen olyan önkifejezési forma, ahol sosem kell izgulnom. Például tudok rajzolni, de az Y-nál hetekig csak néztem a farmerkabátokat, mert azt éreztem, hogy oké, rendben, de közel sem vagyok ebben annyira magabiztos, mint az írásban. Az írás az egyetlen olyan közeg, melyben kiskorom óta magabiztosan mozgok. Olyan ez, mint amikor a kiskacsák először beleugranak a vízbe, és elkezdenek pedálozni a lábaikkal. Én azt érzem, ha írok, sosem süllyedhetek el.

Érdekel, mit gondol Eszter-Virág az influencerek helyzetéről?

Lars Olsson Smith 10 évesen kezdett üzletelni, 14 éves korára pedig sikeres üzletember vált belőle. Mire megismerkedett a borotvával, már Svédország vodkatermelésének egyharmadát a kezében tartotta. Nem csoda, hogy csak úgy hívták, a Vodka Királya. 1879-ben egy forradalmian új lepárlási módszer segítségével hozta létre az Absolut Rent Bränvint, (Absolut Tiszta Vodka- a szerk.). Itt megjegyeznénk, az Absolut. a mai napig az úgynevezett folyamatos-tornyos lepárlással készül. Ez az eljárás sokkal nagyobb tisztasággal jár, mint a hagyományos 3-4-szeres szakaszos módszer, az eredmény pedig páratlan minőségű, teljesen tisztára párolt vodka. Nemcsak Smith tökéletesítette tudományát, Stockholm városa is ezen ügyeskedett, ami egészen a Vodka Háborúkig vezetett. Smith mindkettőből győztesen jött ki. Ez viszont közel sem volt elég számára, az évek alatt kiterjesztette vodka üzletét az ország déli részére is, beelőzve a konkurenciát. Az országon belüli sikert az export követte, gazdaggá téve őt. Sajnos az élet azonban jóval kiszámítathatlanabb, mint gondolnánk, Smith azóta elveszítette teljes vagyonát, és szerény körülmények között él második feleségével Stockholmban. Jelenleg emlékiratait írja. Otthonában mesélt kalandos életútjáról.

Milyen volt a gyerekkora, és miért pont a vodkával kezdett el foglalkozni?

Kiabyban születtem, egy kis faluban Svédország déli részén. Az apám Ola Persson és az anyám Lucie Persdotter meglehetősen izgalmas gyerekkort biztosítottak nekem és nyolc testvéremnek. Vannak nagyon jó és meglehetősen rossz emlékeim is, de unalmasnak semmiképpen sem nevezném azt az időszakot. A szüleim mezőgazdasággal foglalkoztak, abban az időben ez elterjedt volt azon a vidéken. Mi is besegítettünk nekik, és mivel szépen gyarapodtunk, apám szeretett volna saját földet, hogy a maga ura lehessen. Így, amint lehetősége nyílt, kapott rajta, és megvásárolt egy kellemes farmot, aminek Sjöarps volt a neve. A gazdálkodás mellett elkezdett lepárlással is foglalkozni, de sajnos mielőtt még felépíthette volna az üzletet, eladósodott.

Itt megpecsételődhetett volna a sorsa, mégsem így lett. Minek köszönhető?

Bár úgy tűnt, az, hogy apám csődbe ment, az én életemre is rossz hatással lesz, de pár hónappal a szomorú végkifejletű eset előtt történt valami. Pont vigyáztam a farmra, amíg a többiek a helyi keresztény közösség eseményén vettek részt, amikor is látogatást tett nálunk Carl Smith kormányzó. Arra kért, vezessem körbe, aminek nagy örömmel eleget is tettem. Hálája jeléül felajánlotta, hogy ha apám csődbe menne, keressem fel, és ő segíteni fog. Így is lett. Nem mondom, hogy apám örült neki, óva intett, az volt a félelme, hogy majd a kereskedők kihasználnak, naiv ifjú lévén. Nem csoda, ekkor még csak hét éves voltam. Smith úr viszont nem feledkezett el ígéretéről, és beíratott az iskolába.

Hogy hasznosította az iskolában tanultakat?

Az iskola elvégzése után egyből a helyi (Karlsham- a szerk.) vegyesboltban lett állásom. Pénzt nem fizettek, viszont kaptam ételt és ruhát, és ez teljes mértékben megfelelt számomra. Így mondhatjuk, hogy tíz éves koromtól önellátó voltam. Egy ideig elvoltam, de ahogy teltek a hónapok, elkezdett bennem motoszkálni a gondolat, hogy tudnám kicsit felpörgetni az üzletet. Kitaláltam, hogy fogom az átutazó kereskedőket bevonzani a boltba. Kihelyeztem egy táblát, amire a következőt írtam: „Jöjjön be és legyen vendégünk egy felesre és egy kockacukorra!” A tervem bevált, a forgalom megnégyszereződött.

Mondhatjuk, hogy ez volt Svédország első hivatalos reklámkampánya?

Nem szeretnék álszerény lenni, úgyhogy mondhatjuk.

Nem hiszed el,  hogy veszítette el teljes vagyonát Lars Olsson Smith?

Nem az első alkalom, amikor cékla kerül egy koktélba itt az Absolut Budapest blogon. Pető Lajos Pure Morning Martinije viszont már csak azért is nagyon izgalmas, mert envalójában ez egy Espresso Martini, friss szederrel és némi céklahabbal a tetején. Igazi kettő az egyben; amíg a kávé élénkít, addig a cékla jó kálcium, vas és magnézium forrás. Ki hallott már egészséges koktélról? A Pure Morning Martini a legjobb példa rá, hogy létezik.

Saját szavaival:

„Tökéletes napindító, ugyan nem a megszokott, de annál izgalmasabb ízkavalkáddal.”

Nézd meg, hogy készül!

Marillai Ildikó és Éva teljesen új koncepciót vezetett be itthon hat évvel ezelőtt. A wonderLAB nem egy szimpla tervezői üzlet, inkább funkcionál közösségi boltként és inkubátorként. A designerek tagsági díjat fizetnek, cserébe marketing szolgáltatást és tanácsadást kapnak amellett, hogy a város egyik legismertebb design üzletében árulják márkájukat. Annak, hogy ennyire stabilak tudnak maradni a piacon, legfőképpen az az oka, hogy mindenféle görcsösség nélkül haladnak az árral, és alkalmazkodnak az igényekhez, úgy, hogy közben megtartják sajátosságukat is. Évi a wonderLAB mellett az INQ concept márkának és a másfél évvel ezelőtt nyílt Eva’s Roomnak is az anyukája. Most egy izgalmas eseményre készülnek, amin az Absolut is jelen lesz; Meyer Eszter-Virág blogger saját márkája, az Y Konszept debütál náluk pénteken. Többek között a magyar design piac helyeztéről, a testvérek közötti dinamikáról és a közelgő eventről beszélgettünk velük.

Ti akkor nyitottátok a wonderLABet, amikor még csak néhány magyar tervezői bolt volt a városban. Mi változott azóta?

Évi: Alapvetően kisebb volt a konkurencia, de ahogy egyre több tervező, showroom és concept store lesz, ez azzal jár, hogy a piacot is növeljük. Az, hogy ebben a szcénában ki tud megmaradni, már más kérdés. Az biztos, hogy mi továbbra is magunkat adjuk, és azt a minőséget, ami eddig jellemzett minket.

Ildi:. Mi pont az elejét csíptük el ennek a boomnak, úgyhogy végigkövettük ezt a fejlődést, és sajnos azt kell mondjam, hogy van negatív hatása is annak, hogy ennyi design üzlet nyílik mostanában. Valójában az a baj, hogy szétforgácsolódik a magyar design piac; túl sok a márka, az emberek pedig nem tudják, hogy hova menjenek, arról nem is beszélve, hogy minőségi romlást eredményezett. Inkább a már meglévő üzletekre kellene koncentrálni, és igenis azok kerüljenek be a boltokba, akik elég jók. Annak idején elsőként hoztuk be a közösségi bolt koncepciót, ami arról szól, hogy tagsági díjat fizetnek a tervezők és a vásárlókat nem terheli extra haszonkulcs. Ma már szinte minden második üzlet így nyit.

Térjünk vissza a kezdetekhez!

Évi: Még az Izabella utcában kezdtük műhely/showroomként, tíz tervezővel indultunk. Akkor tapasztaltuk meg, hogy mennyire jól működik, ha ennek a kis csapatnak van egy anyukája. Ezek lettünk mi.

Ildi: Nekem például teljesen hobbiként indult az egész; az volt a cél, hogy legyen egy hely, ahol kreatívkodhatok, és Évinek is jól jött az aranyműves képzettségéhez, és kikapcsolódásnak a 8 órás munkája mellett. Akkoriban ő ékszereket, én pedig ékszertartókat gyártottam. Ehhez csatlakoztak a designer barátaink, akik örültek, hogy van egy műhely, ahol tudnak alkotni, vásárlókat fogadni. A tapasztalataink alapján alakult ki maga a koncepció, nem volt előttünk példa, egyszerűen kiszűrtük, hogy mi működik, és mi nem. Az első fél év alatt kipróbáltunk sok mindent, például a közös vásárt vagy fotózást, így amikor megnyitottunk a mostani helyen, már nagyjából kiforrt a dolog, ekkor már 30 márkával indultunk neki. Bár az alapkoncepció megmaradt, az évek során mi is változtunk, alkalmazkodva a piachoz, de figyelembe véve a vásárlók, a tervezők és a saját igényeinket is. Vicces, hogy szinte dinoszauruszoknak számítunk a szakmában, miközben mi is csak hat éve nyitottunk.

Évi: A közösségi rész picit gyengült a már említett szétforgácsolódás miatt, mert minden tervezőnek annyi a dolga, hogy a fókusz szétcsúszik. Ha valaki több, mint 2-3 helyen jelen van, nem tud ugyanolyan aktívan kommunikáni mindegyikről.

Ennek megoldása lehetne a kizárólagosság?

Ildi: Nálunk nincs kizárólagosság, sőt, én inkább azt javaslom a designereknek, hogy 2-3 helyen legyenek jelen a városban, teszteljék, hogy mi működik számukra. Nekünk a legfőbb célunk, hogy a márkák fejlődjenek. Ezért működünk inkubátorként is, úgyhogy gyakran előfordul, hogy én javaslom a tervezőnek, hogy melyik üzletben lenne érdemes neki megjelenni még rajtunk kívül. Lényeges kihangsúlyozni, hogy mi nem vagyunk megmondóemberek, de aki bekerül hozzánk, fontos, hogy csapatjátékos legyen, nyitott az építő kritikára és fejlődésre. Szerencsére a legtöbb esetben működik a dolog.

Érdekel, hogy működik egy inkubátor üzlet?

Szereted a Dirty Martinit? Nem muszáj leragadni a régi bevált receptnél; Pető Lajos, a Bar Pharma bartendere megmutatja, hogy a legextrémebb ötlet sem túl extrém! A Need it BB' -t a tintahal tintája teszi igazán merésszé, az íze csak a ráadás!

Saját szavaival:

Amikor egy kicsit többre vágysz a már jól ismert klasszikusnál.

Nézd meg, hogy készül!