Elég ránézni az Anna Daubner márka logójára, és az ember tudja, hogy mivel van dolga: kifinomultság, gyönyörű pasztelszínek, karakteres megoldások. Daubner Anna már kislányként megőrült a ruhákért, folyamatosan rajzolt, és tudta, hogy mivel szeretne foglalkozni. Nem is engedett ebből az álomból, tudatosan haladt előre, és úgy tűnik, hogy lassan beérik a dolog; itthon már ismerik a nevét, és elindult egy nyitás külföld felől is. Fiatal kora ellenére egy határozott elképzelésekkel rendelkező lány portréja bontakozik ki előttünk ebben az interjúban is.

Már kisgyerekként nagy vonzalmat éreztél a ruhák iránt, és a varrás sem állt távol tőled. Mik a legfontosabb élményeid ezzel kapcsolatban?

Emlékszem, 10 éves koromban elmentünk apukám osztálytalálkozójára, vittem magammal a kis füzetemet, amibe a Spice Girlsnek rajzolgattam fellépő ruhákat. Ott mondta az egyik ismerősünk, hogy aki már 10 évesen tudja, hogy mi szeretne lenni, akkor abból az is lesz. Ez akkor nagyon megragadt bennem! Persze közben volt olyan vágyam is, hogy állatorvos legyek, de ez egy év után elillant, és megint visszatértem a rajzoláshoz. Ha jól belegondolok, ez mindig az életem része volt.

Ismerd meg jobban Annát!

A Vespert Ian Flamming találta fel és nevezte el James Bond Casino Royale könyvében. Inenntől nem is kérdés, hogy az egyik legstílusosabb ital, ami csak létezhet a világon.  Vespanak is hívják egy félrehallás következtében.

 Vilmos saját szavaival:

Igazi testes, harmonikus ital! Egy nehéz nap után egy durva arconvágás, csendes levezetéssel, mikor kimondod magadban, hogy: “Ez az, ami kellett!”

Érdekel hogy készül?

Gryllus Ábris generációjának egyik legsokoldalúbb művésze. Folyamatosan az új kihívásokat keresi, otthonosan mozog a vizuális művészetben és a hangrendszerekben, és van, hogy ezt a kettőt össze is köti. Az biztos, hogy amiben benne van a keze, valami újszerű, izgalmas alkotássá válik. Munkái folyamatosan szembe jönnek velünk, hol az utcán, hol a kíber térben. Mégis mi mozgatja, milyen személyiség bújik meg a név mögött? Ez is kiderül a lenti interjúból.

Ha valaki kicsit jobban utánanéz annak, hogy mit csinálsz, különböző cimkékbe botlik- dj, producer, grafikus, képzőművész. Te hogy definiálod azt, hogy ki vagy?

Ha megkérdezik, hogy mivel foglalkozom, akkor nagyon nehezen tudok erre válaszolni. Ha magamat kell definiálnom, akkor biztos, hogy nem skatulyák mentén teszem. Különböző dolgokat csinálok, különböző területeken, különböző eszközökkel. Mindegyikről elég jól tudom, hogy miért, és mit szeretnék vele abban a pillanatban kezdeni. Azt mondanám, hogy inkább a folyamatok definiálnak engem. Ahogy nagyon irtózom a rutintól és a kitaposott dolgoktól, ugyanúgy kényelmetlenül érzem magam ezektől a jelzőktől is. Úgy érzem, hogy ezek rám inkább korlátként hatnak, mintsem motivációként. Mások tisztában vannak azzal, hogy pontosan miben szeretnének kiteljesedni, nálam ez máshogy működik. Persze egy szóval sem mondom, hogy néha nem irigylem ezeket az embereket, de ilyen vagyok.

Gyerekként mi akartál lenni?

Biológus.

Hogy sikerült ilyen messze kerülnöd tőle?

Gyerekként nagyon sokat kirándultunk, rajongtam az állatokért és a növényekért, ami ma is jellemző rám, de már általános iskolában elindultam afelé, amit most csinálok.

Fel tudod idézni, hogy mikor volt az, amikor elkezdtek érdekelni a hangok?

Emlékszem, volt egy átmenet. Tanultam zongorázni, de aztán abbahagytam, sajnos lusta voltam gyakorolni. Nagyon jó tanáraim voltak, akiktől kaptam egyfajta megközelítést , de ez a megközelítés aztán elkezdett egyre kevésbé a klasszikus értelemben zenei lenni. Arra is emlékszem, hogy már egészen kiskoromban viszonylag sok időt töltöttem el bizonyos hangok megfigyelésével; például ahogy pattog otthon a fűtőtest, vagy ahogy az erdőben baromi messziről hallod, ahogy percegnek a kis dolgok. Ezeket mindig nagyon élveztem. Aztán elkezdtem reprodukálni őket. (nevet)

Tudj meg még többet Ábrisról!

“A csajokon van mindig a sztori: vagy a jelenlegi nőd, vagy az ex-nőd vagy anyád.”  Gabi bá

Budapest világváros, Budapest buliváros! Mondják egyre többen. Bizonyos kerületekben hömpölyög a tömeg egy átlagos hétvégi éjszakán, és a világ minden tájáról érkeznek a turisták, hogy a helyiekkel keveredve elvesszenek a főváros klubjaiban.

Ez mind nem valósulhatna meg azok nélkül, akik működtetik a rendszert. Pultosok, bartenderek, portások, WC-s nénik és a budapesti éjszakai élet legmeghatározóbb figurái. Találkoztál már velük? Nem? Akkor neked szól az ABSOLUT BUDAPEST Dirt, a 4BRO DOWNTOWN új sorozata, ahol az ő sztorijaikat hallhatod estéről estére. Ismerős az arcuk? Akkor meg pláne!

 Portások

Vannak azok a fekete ruhás emberek a szórakozóhelyek ajtajában. Néha kicsit morcosak, néha kicsit félelmetesek, talán nem is érted, miért olyan fontosak; pedig vigyáznak rád, amikor kiereszted a gőzt egy fárasztó hét után. Persze van, akinek ez túl jól sikerül. Na, ilyenkor lépnek közbe. Persze egyáltalán nem mindegy, hogy és mikor. Ha azt gondoltad, hogy ez egy könnyű meló, mert csak ácsorogni kell, meg néha behúzni valakinek- az meg ilyen szép darab embernek úgysem nagy kaland, -valamit nagyon félrenéztél.

Gabi bá és Colos, az Ötkert porta főnökei a klub nyitása óta árgus szemekkel figyelik a történéseket. Persze nem most kezdték az ipart, megvan egyénenként a sztorijuk, és igen, pofon is csattant már el egy méteres körzetükben!

Olvasd el a legjobb sztorikat!

Összegyűjtöttük a 2015-ös év bestof-ot, hogy egy kis inpsirációt és motivációt adjunk szilveszter előtt, hogy mi kerüljön a házibuliban a nagy koktélos tálba. Vannak közöttük nagyon egyszerűen elkészíthető italok is, de azok is találnak pár izgalmas koktélt, akik szeretik a kihívásokat.

Koroknai Klári: Elyx Splash

Hozzávalók:


4 cl Absolut Elyx

1,5 dl Lychee jeges tea


1 splash szóda


Uborka



Elkészítése: 


A teát beízesítjük, majd jégre töltjük a vodkával együtt. Hozzáadjuk az uborkát, végül pedig felhúzzuk szódával.

Olvasd el Klárival készített interjúnkat!

Klári további koktéljai: Absolut Cranberry, Absolut Jazmine Lemonade, Raspberry Rose

Nézd meg a többi koktélt is!

Mostantól nem múlhat el a karácsony nélküle! Egyrészt csodaszép, másrészt a friss lime, a vanília és a cseresznye együttes erejének köszönhetően az egyik legkülönlegesebb desszert koktél.

Saját szavaival:

Tökéletes karácsonyi, igazi felnőtt édesség, ha egy kicsit gyerek akarsz lenni!

Készítsd el te is karácsonyra!

December 18-án pénteken a SONYA zenekar a Dürer Kertben játszott. A koncert után a barátok és az Absolut társaságában lazítottak.

Fotó: vargacsabi

Nézd meg a többi képet is!

Hamarosan itt a karácsony, és ennél ünnepélyesebb koktélt nem is találhatnánk! A French Martini igazi műalkotás, klasszikus és harmonikus. Gyümölcsössége miatt inkább női italként tartják számon, de ez persze nem jelenti azt, hogy ilyen könnyen skatulyába lehet zárni. 

Saját szavaival:

Könnyed, gyümölcsös ital!

Érdekel hogy készül?

A zenészek nagyrésze azt mondja, hogy a csajozás miatt vett a kezébe hangszert. Úgy látszik, ez a bartendereknél is előfordul. Zsengellér Vilmos lassan 9 éve vágott bele a nagy kalandba hasonló okokból. Ma már más mozgatja. Először ő sem tudta, hogy mi lesz belőle, de hamar kiderült, hogy nem csak tehetsége van a koktél készítéshez, de az elkötelezettség is megvan benne! Jelenleg az Ötkertben várja a vendégeket esténként, hogy egy rövid ismerettségkötés után a bátrabbak különleges dologban részesülhessenek; megkapják életük italát. Mint az eddigi bárhősöknél, nála is az elején kezdtük a sztorizást.

Hogy kötöttél ki a bárpultban?

Valami pótlékot kerestem az életemben, és egy haverommal kitaláltuk, hogy így könnyű lesz csajozni! (nevet) Elmentem egy mixer suliba, és aztán alkalomról alkalomra egyre jobban megtetszett. Az ottani tanárom is kinézett, állítólag látta rajtam, hogy szeretek inni. (nevet) Az első ital, amit elém tolt egy Sambuca volt. (Ánizs likőr- a szerk.) Beleöntötte egy feles pohárba, meggyújtotta, rárakta a tenyerét, és mondta, hogy szagoljak bele, majd húzzam le. Ekkor jöttem rá, hogy ezt akarom csinálni! El is kezdtem, és az elejétől kezdve jól éreztem magam ebben a közegben, de még közel sem vettem komolyan. Akkor fordult meg a dolog, amikor bekerültem a Minyonba. Ott rengeteg tudást felszedtem, és egyre jobban kirajzolódott, hogy ezt komolyan akarom csinálni!

 Mik a legszerethetőbb részei ennek a szakmának?

Nekem kettő van. Az egyik a vendégorientáltság. Rengeteg emberrel ismerkedtem meg. Imádom azokat az arcokat, akik leülnek, eléjük rakok egy italt, és azt mondják, hogy “Ilyen jót régen ittam!” vagy “Ilyet még sosem ittam, és ezt kérem legközelebb is!”. Persze nemcsak a bárpulton kívül, hanem belül is jó barátságokat kötöttem az elmúlt nyolc év alatt, és a legtöbb barátom is ebből a közegből van. A másik, hogy a konyhában nagyon jó vagyok, sok fűszert és gyümölcsöt megismertem. És az sem utolsó, hogy ha beállok egy bárpult elé, a legtöbb italról tudom, hogy mi. Ez jó érzés. Aztán tanácsokat is kérnek tőlem. Amúgy a legjobb, amit adhatok, hogy mindig igyál vizet, és ne keverd! (nevet)

 Te hogy állsz a koktélokhoz idegen helyeken? Szereted kipróbálni a helyi bartenderek italait?

Inkább magam felé vagyok kísérletező, ha kimozdulok általában két-három ital közül választok. Persze érdekel, hogy más helyeken milyen a koktéllap, és meg is nézem, de inkább a bárpultban és otthon szeretek próbálgatni.

Olvasd el a teljes interjút!

December 9-én egy különleges kollabnak lehettünk tanúi a Trapéz Galériában.

 A DAIGE őszi-téli kollekciója a gyermekkorból merítkezik. Ki ne emlékezne az általános iskolás napokra, amikor unalmunkban a tankönyvbe, füzetekbe rajzoltunk, egymással amőbáztunk, akasztófáztunk az órákon vagy kisebb gyerekként kipontozott színezőkkel játszottunk. Pont ezeket az emlékeket dolgozta fel Tóth Melinda ebben a kedves kollekcióban. Mert amellett, hogy pimaszak, kissé esetlenek a ruhákon látható minták, nagyon is kedvesek.

 Ehhez társultak a VOY kerámiái minden tökéletlenségükkel együtt. Kocsmár Felícia alkotásai teljesen elhatárolódva a sima, homogén felületektől, ujjlenyomatok által létrehozott textúrát hozott létre tárgyain. Ráadásul a kísérleti projekt keretében elkészült poharakon, tálakon visszaköszönnek a DAIGE minták és színek.

 Ebbe a koncepcióba illeszkedik bele az Architecture Uncomfortable Workshop, akik a ruha- és kerámia kollekció installációját alkották meg. A tárgyakhoz készült kampányképeket - melyek szintén a kiállítás részét képezték - pedig Debreczeni Fanni fotózta.

 Az Absolut is ott volt az eseményen, hogy ünnepelje a tehetséget, a merészséget és a fiatal művészeket.

Nézd meg, mi történt az eventen!