KÉRDEZZ - FELELEK TÓTH BORIVAL

A bárkultúra fejlődésére nagy hatással van a jelenleg fénykorát élő gasztronómia. Rengeteg bartender jár be a konyhába inspirációt gyűjteni. Anger Borbála is sokszor szerez ihletet a Buddha Bar Hotel séfjeitől. A következő koktél is így készült. 

Saját szavaival:

Megpróbálok minél különlegesebb dolgokat kitalálni. Gyakran használom az itteni konyhát inspirációs forrásnak, és szívesen nézem ilyen szempontból a főzőműsorokat is.

 

Nézd meg milyen zöldséget használt fel Borbála ehhez a koktélhoz?

Az Art Garden szeptemberben nagy sikerrel indított. A művészet menedzsmenttel foglalkozó Máhr Annamáriát és Déri Zsófit, valamint a Proud és a Hellowood egyik tulajdonosát, Ráday Dávidot a festmények iránti rajongás hozta össze. Valószínűleg kevés olyan fiatal van ebben a városban, akik csillogó szemmel képesek akár órákon keresztül a magyar kortárs képzőművészetről beszélni. Az általuk létrehozott kezdeményezés nemcsak arról szól, hogy segítsék az amúgy sokszor anyagi gondokkal küszködő művészeket, hanem, hogy kicsit átformálják az újabb generációk gondolkodását ebben a rohanó világban; hogy érdemes pár percre megállni, és belefeledkezni egy vászonnyi sztoriba. A megnyitó előtt pár nappal beszélgettünk velük a még épülő galériában.

Tele van a város mindenféle design és művészeti eseménnyel. Mi az a hiány, amit az Art Garden tölt be?

Dávid: Én azt mondanám, hogy inkább a karácsonyi időszak van tele ilyen jellegű vásárral, eseménnyel, más időszakra annyira nem jellemző. Mi nyáron kezdtük, és az alapcélunk nem a karácsonyi időszak megcélozása volt, hanem egész évben szeretnénk művészeti piacokat tartani. Abban igazad van, hogy design események bőven vannak, de képzőművészeti vásárokkal ritkábban találkozunk. Ez valószínűleg azért is van így, mert a design termékek elérhetőbbek. Szerintem azzal sincs baj, ha több ilyen jellegű eseményt rendeznek, legalább annál többen ismerik meg a magyar művészeket, és annál többen vásárolnak tőlük.

Zsófi: Valószínűleg sokkal többen költenek design gyűrűre, táskára, ma még nem tartunk ott, hogy meglegyen a kultúrája annak, hogy az emberek képzőművészeti alkotásokat gyűjtsenek, sőt továbbmegyek, az sem annyira jellemző, hogy eljárjanak kiállításokra. Itt főleg a fiatalokról beszélek.

Jellemzően az van az emberek fejében, hogy elérhetetlen a képzőművészet. Ezt jól látom?

Zsófi: Igen, egyszerűen megijednek a galériáktól. Ez persze attól is lehet, hogy maguknak a helyeknek olyan a hangulatuk, hogy feszélyezik az embereket. Egyszerűen nem merik megkérdezni az alkotások árát.

Dávid: Mi pont ezért barátságos esemény szeretnénk lenni, és ez az árazásra is vonatkozik.

Érdekel, hogy lehetnél te is gyűjtő?

Anger Borbála két évvel ezelőtt eldöntötte, hogy Magyarország egyik legelismertebb bartendere lesz. Jó úton van, hogy elérje álmát. Ma a Buddha–Bar Hotel Budapestben dolgozik, azon a helyen, amit a kezdetekkor nézett ki magának. A kemény munka és a kitartás meghozta az eredményt, októberben már a hotel párizsi lokációján is bizonyíthatott. Rengeteg tapasztalattal és talán még annál is több élménnyel jött haza. Erről is mesélt nekünk.

Mit szeretsz a legjobban ebben az egészben?

Ez nekünk olyan, mint egy színpad. Úgy érzem, hogy teljes mértékben önmagamat adhatom, kiélhetem a kreativitásomat. Ezenkívül rengeteg emberrel találkozom, ami izgalmas. Ebben a szakmában van, hogy csendes hallgatónak kell lenned, máskor kicsit olyan vagy, mint egy pszichológus. A vendégek imádják a kisebb varázslatokat is. Mondjuk, ha meggyújtunk valamit. Az biztos, hogy ha valaki leül velem szembe, akkor élete legjobb italát szeretném neki elkészíteni, és azon vagyok, hogy ez legyen élete legjobb estéje. Számomra az a legizgalmasabb momentum, amikor beleisznak az italba, és az arcukon meglátom az elégedett mosolyt. Nagyon fontos számomra, hogy örömet szerezzek másoknak.

Közben pedig egy varázslatos helyen vagy, mintha egy mesébe csöppentél volna, nem?

Nekem az volt az álmom, hogy itt dolgozhassak. Két évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni ezzel, és szerencsés vagyok, mert volt egy nagyon jó mesterem Sándor, akinek ezúton is szeretném megköszönni, hogy elindított ezen az úton. Végig az lebegett a szemem előtt, hogyha sokat tanulok, akkor majd egyszer felnövök a feladathoz, hogy ezen a helyen készíthessem az italokat. Azt hiszem ez mindent elmond arról, hogy mennyire szeretek itt lenni.

Hogy és miért kezdtél bele egyáltalán?

Véletlenül csöppentem ebbe. Nagyon gyorsan szükségem volt valami munkára, és eredetileg fagyis lány lettem volna a Zöld Pardonban, de aznap, amikor bementem dolgozni, pont nem volt elég emberük az italpultban, én meg beálltam. Persze akkor még semmit nem tudtam arról, hogy mitől lesz valaki jó ebben, csak kiöntögettem az italokat. Annyira érdekelt, hogy utánanéztem, és elmentem egy bartender iskolába. A frissen végzettek önbizalmával jöttem ki onnan, aztán szerencsére már az első munkahelyemen igazi bartenderekkel dolgozhattam együtt, és akkor döbbentem rá, hogy semmit nem tudok valójában. (nevet) A mai napig élénken bennem van az élmény, amikor láttam őket italt készíteni. Lenyűgözött, hogy milyen elegánsan mozognak, mekkora tudásuk van. Ott fogalmazódott meg bennem, hogy én ezzel komolyan szeretnék foglalkozni. Ott találkoztam a mesteremmel is, aki egy éven keresztül segítette a fejlődésemet.

Sajnos még mindig ott van a prekoncepció, hogy a bartender nem más, mint pultos. Sokan nem is értik, hogy mi a nagy szám abban, hogy valaki összelöttyint valami italt. Ezzel te is gyakran találkozol?

Itthon még mindig elég alacsony szinten van az italkultúra, annak ellenére, hogy jó úton haladunk. Sokan úgy állnak hozzá, hogy megveszik a legolcsóbb sört, fröccsöt, a lényeg, hogy üssön. Aztán ott vagyunk, a bartendereknek az a szűk rétege, akik megpróbáljuk megismertetni az emberekkel a különböző koktélokat, és azért dolgozunk, hogy bebizonyítsuk, hogy az nem az a kék színű, esernyős ital, és legfőképpen nemcsak lányok ihatják. Ez ennél sokkal több. Biztosan állíthatom, hogy mindenkinek tudunk olyan italt készíteni, ami a korához, személyiségéhez, ízléséhez passzol. Sok esetben megbíznak bennünk a vendégek, de az is előfordul, hogy ragaszkodnak a megszokott dolgokhoz. Ilyen esetben is az a cél, hogy a legjobbat kapják, ha Pina Coladat, akkor legyen az a világ legjobb Pina Coladaja.

Mi köze lehet A kis herceghez egy koktélnak?

December 2-án egy igazi energiabomba érkezik a Homerun vendégeként a Fogasházba. Isis Salam, aki magát csak a fekete katemossként jellemzi, nem vacakol, ha zenéről van szó. Szívét-lelkét beleadja, és megtesz mindent, hogy bebizonyítsa, hogy a csajoknak is van helye a DJ pultban. Kemény, szókimondó, a pénteki bulin valószínűleg sokan keresik majd az állkapcsukat a padlón.

Mi volt az első olyan élményed, ami hatására a zene mellett köteleződtél el?

Amikor először LA-be mentem, hogy elkészítsek egy tracket Pharrellel (Pharrell Williams- a szerk.), Masia One-nal és a Game-mel. Ott találkoztam egy női producerrel Rayna Zamellel. Előtte még sosem dolgoztam női producerrel vagy hangmérnökkel, ő mutatta meg a DAW-t és a Logic 9-t (mindkettő zenei software – a szerk.), és elég tisztán a tudtomra adta, hogy a csajok is lehetnek olyan jók, mint a pasik, ha nem jobbak. Ott akkor egy nagy adag önbizalmat és tudatosságot kaptam tőle. Azóta mindenféle félelem nélkül csak olyan zenét írok, ami igazán boldoggá tesz.

Hogy látod a zenei színteret most? Könnyebb vagy nehezebb érvényesülni DJ-ként?

Bevallom őszintén, megpróbálok nem foglalkozni a zenei piaccal. Még mindig erős a szexizmus, sőt, a rassziszmus sem ritka- ezzel mind meg kell küzdenem, nem beszélve a növekvő stream piaccal, és azzal, hogy mindent túltolnak. Ma már sokkal fontosabb, hogy gyorsan kiadj egy számot, ami aztán egy hétig fent van a listákon, minthogy olyan zenét csinálj, ami megállja a helyét később is, esetleg örökre szól. Ma már mindenki DJ. Én jobban szeretem magamat zenei kurátornak hívni. Szerencsés vagyok, hogy annak idején Kool Herc a saját Cadillacjén vitt körbe Harlemen, miközben beavatott a fontos zenetörténeti momentumokba. Annál sokkal jobban tisztelem a zenét, az alkotást, minthogy eladjam magam a pénzért. A nap végén ez egy kétélű fegyver: egyre több hely nyílik meg a független művészek előtt, csak az a baj, hogy mindenki ugyanazon az ajtón akar bemenni. Ennek ellenére hálás vagyok, kicsit több, mint tíz éve vagyok benne a játékban, ami alatt rengeteget tanultam és sok mindent csináltam. Elég idő ahhoz, hogy most már tényleg csak az érdekeljen, hogy olyan zenét játsszak, ami melegséggel tölti el a szívemet.

Mi jelenti számodra a fő inspirációt?

Sylvester, Grace Jones, a Black Girl Magic (ez egy mozgalom, ami a fekete nők szépségét és tehetségét ünnepli – a szerk.) és Phyliss Hyman.

Érdekel, mit gondol Isis Selena Gomezről?

“Új ígéretes formáció a láthatáron!” – szólhatna a szalagcím, de ez nem ilyen egyszerű. Milyen az, amikor két gyerekként a zenei életbe csöppent srác sok éven át sikeres mainstream rockzenekar élén végigjárja a rocknroll jó és kellemetlen oldalát. Felnőnek, és valami újat szeretnének alkotni. Keresik a motivációt és végig viszik, amit akarnak, energiát nem sajnálva. Ez nemcsak egy friss, új formáció, hanem két ember kemény munkája, tudatos, stratégiával megtámasztott profi project, tehetséges segítők részvételével. Molnár Tamás a mondjuk ki, elég megosztó Anti Fitness Club énekeseként, Czoller Bence pedig a szintén mainstream felé kacsingató The Hated Tomorrow-ban tapasztalta meg a zenészlét lényegét; valami nagyot, izgalmasat alkotni. A JETLAG-gel ez a céljuk.

Idén alapítottátok a JETLAG-et, szigorúan két személyes formációról beszélünk…

Molnár Tamás: Bencével turnéztunk közösen annak idején, és már akkor tudtuk, hogy jó lenne csinálni valamit közösen. Ennek akkor jött el az ideje, amikor az AFC-t feloszlattam.

Czoller Bence: Nagyon sokat agyaltunk a névválasztáson, jöttek a borzasztóbbnál borzasztóbb nevek. Érdekes módon Tominak a legelső ötlete a JETLAG volt, de jóideig nem láttunk benne potenciált, aztán amikor Ausztráliából jött haza, beugrott neki újra. Másodszorra teljesen betalált nálunk.

Molnár Tamás: Megint kiderült, hogy mindig az első ötlet a legjobb.

Zeneileg tettetek egy 180 fokos fordulatot.

Molnár Tamás: Ez is a koncepció része. Egyáltalán nem gondolkodtunk klasszikus zenekari felállásban, az volt a célunk, hogy a megszólalással a dalokat szolgáljuk ki, nem pedig fordítva. Így teljesen a fantáziánkra van bízva, hogy milyen zenei környezetben szólalunk meg, és nem kell a zenekar felállásától függővé tenni a hangszerelést. Lehet, hogy ez elsőre furcsának tűnhet, de azt hiszem korábban sem volt jellemző ránk, hogy önismétlésekbe mentünk volna bele. Mindig úgy találtuk meg a motivációt a zenében, hogy az újdonságokat kerestük. Amikor elkezdtük összerakni a zenekart, voltak olyan dalok, amik klasszikus megszólalásban realizálódtak. Ekkor megálltunk egy pillanatra, és elgondolkodtunk rajta, hogy biztos ezt akarjuk-e, hiszen ilyet már csináltunk, ez abszolút a komfortzónán belül van.

Czoller Bence: Persze ebben az is közre játszott, hogy elkezdtünk új műfajokat hallgatni, és ezekből folyamatosan inspirálódtunk.

Molnár Tamás: A rocknroll attitűd úgy gondolom megmaradt. Sajnos a rockzene eléggé megfulladt az elmúlt néhány évben, nem történt semmi olyan újszerű, amiről nekem a rocknroll szól. Ez a 3 szó nem merül ki számomra gitárzenét játszó szűknadrágos, hosszúhajú, dühösen kiabáló zenekarokban. Ennél sokkal több; egy életstílus, egy progresszív megközelítés, amihez mi úgy tudunk hűek maradni ebben a pillanatban, ha elektronikus zenét játszunk.

Mi az a future classic electro pop?

Gabor Kraft 15 évet húzott le Coyote-ként a magyar elektronikus zenei színtéren, és valójában mindent elért itthon, amit lehetett. Aztán hozott egy döntést, nevet változtatott, és újra felépítette magát. Nem az a típus, aki megijed a kihívásoktól, viszont nem is görcsöl a sikerért. Bár sokszor úgy tűnik, hogy lépéseit gondosan megtervezi, leginkább ösztönösen építi karrierjét. Magát music freakként (a freak csodabogarat jelent- a szerk.) jellemzi, ami passzol is hozzá, hiszen sem megjelenésében, sem zenei téren nem lehet átlagos DJ-nek nevezni. Az interjú során viszont nemcsak zenélésről, DJ-zésről mesélt, hanem beavatott családfájának titkaiba is, és azt is megtudhattuk, hogy Budapest melyik olyan részén volt már, ahova egyszerű földi halandó nem nagyon léphet be.

Music freakként definiálod magad. Ez mit takar?

Próbálom a fellépéseim során a teljes sprektumát megmutatni azoknak a zenéknek, amiket kedvelek. Természetesen nemcsak elektronikus zenékre kell gondolni. Lehetnek ezek a korai 80-as évekből hip-hop nóták, cold wave vagy synth wave zenék, post punk, továbbá olyan, akár rock zenekarok által készített dalok, amik hatást gyakoroltak a mai elektronikus színtérre. Otthon sem feltétlenül hallgatok csak elektronikus zenét, szeretem a rockot, a jazzt és a komolyzenét is, úgyhogy ez is kimerítheti a freak fogalmát. Mostanában például újra rátaláltam a népzenére. Kölyökkoromban citerán játszottam, úgyhogy van is kötődésem hozzá. Vagyis pontosítanék, inkább azt mondanám, hogy citeráztam, mert amióta hallottam Lajkó Félixet citerán játszani, azóta meggondolom, hogy miként aposztrofálom ezt a tevékenységem. (nevet)

A másik dolog, ami feltűnt a közösségi oldaladon található bióban, az a bornenternainer (született szórakoztató- a szerk.) kifejezés. Már gyerekkorodban is szeretted szórakoztatni az embereket?

Igen, érdekes dolog, hogy azóta a színpadra vágytam. Az első dolog, amit megtanultam három évesen, Petőfi Sándor verse volt, a Falu végén kurta kocsma. (nevet) Azt már akkor bőszen szavaltam, aztán az óvodás és iskolás időszakban végigjártam és nyertem a vers- és mesemondó versenyeket, és színjátszó körökben is voltam. Mindig szerettem a világot jelentő deszkákon állni, úgyhogy ez is lehet az egyik oka, hogy a lemezlovas hivatás mellett kötöttem ki.

Az Instagramon büszkén pózolsz apukáddal, és a kép alapján úgy tűnik, hogy elég messze esett az alma a fájától, vagy tévedek?

Édesapám agrármérnök, közgazdász és egy szociálisan rendkívül érzékeny cégvezető, akire nagyon büszke vagyok. Bizonyos tekintetben messze esett az alma, de közben meg mégsem. Az ő indíttatására én is közgazdaság tudományi egyetemet végeztem, és dolgoztam is pár évig a bank szektorban. Aztán úgy döntöttem, hogy a zene az, amivel elsősorban foglalkozni szeretnék, így azt választottam fő csapásiránynak. Édesapám már több, mint húsz éve egy mezőgazdasági részvénytársaságnak a vezérigazgatója és az a kép az Instagram oldalamon, amin közösen vagyunk láthatóak, egy szupermodern szarvasmarha istálló. Az egész tehenészeti részlegükben az utóbbi időben komoly fejlesztéseket eszközöltek, amikor a fotó készült, pont ezeket az újításokat néztük meg. Engem mindig érdekelt amúgy ez a téma. Nagyon izalmas terület a modern mezőgazdaság és állattenyésztés. Modern technológiák implementálását környezettudatos gazdálkodás mellett rendkívül fontos dolognak tartom. Az vicces, hogy az őseim is ezzel foglalkoztak már. Apai ágon a felmenőim nemesek voltak, az uradalmi birtok pedig mintagazdasága volt a keszthelyi Georgikonnak. Az ottani diákok, akik később gazdászok lettek, ott voltak terepgyakorlaton és tanulmányozták, hogy hogyan is működött a modern mezőgazdaság az államosítás előtti időkben. Így kijelenthetjük, hogy a mi családunkban a vér nem vált vízzé. (nevet) Amúgy simán lehet, hogy egyszer, ha ott hagyom a színpadot, akkor én is ezen a területen kötök ki.

Elég tudatosnak tűnsz. Már az elejétől tudatosan építetted a karrieredet?

Olyan túlzottan nagy tudatosság azért sosem volt benne, inkább arra próbáltam figyelni, hogy ahhoz hasonlatos miliőben éljem meg az egészet, mint a rockzenei ikonjaim, amikor alkottak vagy az alkotásukat később koncerteken előadták. Nekem a legnagyobb kedvencem Lemmy a Motörheadből, és sikerült is összehoznom vele kétszer találkozót. Az egyik nagyon emlékezetes, mert pont a 30-dik születésnapomon történt, és beszélgethettem is vele néhány keresetlen mondat erejéig. Van egy életrajzi könyve, a Fehércsíkláz és abban rengeteg olyan sztori van, amiből meríteni tudtam, hogy a szórakoztató iparban milyen út mentén lehet jó kedéllyel úgy haladni, hogy soha ne köpd magad szembe, és mindenki számára egyértelmű legyen, hogy az egy őszinte dolog, amit képviselsz. Ilyen szempontból inkább azt lehet mondani, hogy tudatalatt szőttem bele a történetbe a felvett információkat. Érdekes, hogy sokan jöttek mostanában ezzel, hogy mennyire tudatosan építem a karrieremet, pedig inkább ösztönösnek élem meg.

Érdekel mit gondol az átlagember a DJ-kről?

Kovács Andrea, az Akvárium bartendere sokakkal ellentétben nem elégszik meg azzal, ha ízekkel kísérletezhet. Előszerettel nyúl különböző konyhai eszközökhöz  koktél csodáinak elkészítése során. Ez történt a Málna Sour kapcsán is. A bárpultból előkerült a jó öreg habszifon. 

Saját szavaival:

Egy édes piros és egy észak Itáliai keserű találkozása nyári napfényben, vodkával tökéletes. Bittwer sweet kiss

Nézd meg, hogy készült a koktél!

Zsigmond Dóra nem mondhatni, hogy a könnyebbik utat választotta, amikor férfiaknak kezdett tervezni, de kitartóan építi márkáját a ZSIGMOND DORA mensweart. 2014-ben feltörekvő designerként a Gombold újra döntőse lett, azóta tervezőként is sokat fejlődött, és úgy érzi, hogy az üzleti részt is egyre biztosabban viszi, így biztos, hogy hamarosan helye lesz a vezető nevek között. Ráadásul ruháinak egyre több a női rajongója, és annak ellenére, hogy az idei Mercedes Benz Fashion Weeken nemcsak férfi modellek mutatták be az új kollekció darabjait, kitart amellett, hogy a ZSIGMOND DORA menswear fiúknak, férfiaknak szól, és valljuk be, pont ez adja az igazi pikantériáját a dolognak. Fő inspirációjának olyan szociográfiai problémákat tekint, amik van, hogy a múltba nyúlnak vissza, de mindenképpen kapcsolatban vannak a jelennel. Jelenleg a hétvégi Marie Claire Fashion Daysre készül, közben pedig nagy örömünkre szánt időt arra, hogy meséljen magáról és arról, hogy mi inspirálja kollekcióit.

Miért pont férfimárkát alapítottál? Mi vezetett erre a nem éppen szokványosnak nevezhető útra?

Nálam talán azért is alakult így, mert nekem nem gyerekkori álmom volt a tervezés, viszont már gyerekkoromban is rengeteg ötletem volt, szerettem a kreatív megoldásokat és elfoglaltságokat. Akkor már komolyabban foglalkoztam a rajzzal, és az egyik rajzelőkészítőn találkoztam a ModArt egyik tanárával Tóth Istvánnal, aki annyira nagy hatással volt rám, hogy a divattervezésnél kötöttem ki. Ő terelgetett a suli felé is, és végig mentorként jelen volt a tanulmányaim alatt. Az pedig, hogy miért férfiruhákkal foglalkozom? A diplomakollekcióm kiválasztásánál dőlt el, hogy férfiaknak fogok tervezni. Egyrészt nem sokan foglalkoznak ezzel, másrészt nagyobb kihívást jelent. Sőt, a megújulás szempontjából is sokkal több lehetőség van benne.

Magyarországon tervezőnek lenni eleve kihívás.

Igen, elég nagy kitartás kell hozzá, hogy a kudarcok ellenére is jól vedd az akadályokat. Szerencsére nekem nem sok kudarcom volt, inkább nehézségeknek vagy akadályozó tényezőknek hívnám őket.

Itthon a tervezői színtéren szinte hiánycikk a férfiruházat. Milyen előnyök és hátrányok származnak abból, ha valakinek férfi márkája van?

Az egyik előny, hogy jobban le lehet fedni a piacot, és könnyebben rád találnak. Közben meg hátrány is, mert nehezebben kerülsz be a köztudatba, mert kevés teret adnak a férfi kollekciók bemutatására.

Érdekel, hogy inspirálja Dórit a szocialista realizmus az Y és Z generáció tükrében?

Ha azt hitted eddig, hogy az Unicum és az Absolut Vodka nem barátok, akkor most ideje, hogy új szemszögből is megvizsgáld a dolgot. Kovács Andi, az Akvárium bartendere a karakteres, kesernyés ízek rajongója, és ezzel az unikumos itallal bebizonyítja, hogy nemcsak a férfiak szerethetik a "férfias" koktélokat.

Saját szavaival:

Amikor a mézes körte elcsábítja a szilvás gyomorkeserűt, és a vodka alátámasztja e zseniális kombináció harmóniáját. Absolut unique.

Nézd meg, hogy lesz az Absolut és Unicum ötvözésével egy hihetetlenül finom koktél!