Manapság felmagasztaljuk a 80-as, 90-es éveket. Ez nemzetközi trend, ami visszakúszott a divatba, a zenébe és a mindennapjainkba. De mi van a 2000 környékével? Ott is volt történés bőven. Budapesten például ekkor élték fénykorukat azok a klubok, amik egy egész generációnak jelentették a szabadságot, a barátokat és kétségkívül a hét legjobban várt pillanatait. Ilyen volt a Süss Fel Nap!, a Kultiplex vagy éppen a Cha-Cha-Cha. A legfurább az egészben, hogy a mostani huszonévesek nagyrésze már nem is hallott ezekről a legendás helyekről.

Ilyen gyorsan felejt a világ, vagy csak egy egyszerű kiöregedésről van szó? A Budapest Dirt aktuális vendégei az utóbbira voksolnak. Ők voltak azok, akik évekig olyan helyeket vittek, amik jelentősen meghatározták a 2000-es évek klubkultúráját. Hogy mi volt a titkuk, egyáltalán mit adott a klubélet az embereknek, és mit jelentett az undergroundba tartozni, ezt fejtegették 2 órán keresztül a 4BRO DOWNTOWNban.

Kultikus helyek legendás arcok

Szalontay Győző 1997-ben az öccsével nyitotta meg a Süss Fel Napot, ami nagyon hamar a budapesti underground fellegvára lett, bár valójában egy pinceklubról beszélünk. A zenei programok mellett egyéb művészeti események is helyet kaptak. A heti hét napos nyitva tartással pedig teret tudtak adni rengeteg szubkultúrának. Győző sok más projektje mellett nagyon fontos volt még a Holdudvar, aminek szintén alapítója, és a West Balkan. Utóbbi évekig vándorolt a városban, amíg az egykori Skála helyén a Nyugati téren bekövetkezett a tragédia, ami annak ellenére, hogy a zenekarok, szervezők egy emberként álltak ki Győző megbízhatósága és etikus munkamorálja mellett, a West Balkan vesztét és számára egy történet végét jelentette.

Ha már kultusz és nosztalgia; Szabó Simon esetében vétek lenne kihagyni a híres Sziget reklámokat vagy a Moszkva tér című filmet – talán sosem mossa le magáról “a srác a Moszkva térből” jelzőt. Ennek ellenére véletlenül lett a Kultiplex programszervezője. Utána dolgozott a Sziget számára, ő vitte a Medúza helyszínt, végül pedig a Merlinben szervezett egy ideig. A Kultiplex is az a hely volt, ahova a hét minden napján lehetett menni, és a goától kezdve a hardcore és metal eseményekig minden volt, magyar és nemzetközi bulik egyaránt. Innen nőtte ki magát az Irie Maffia és a Bëlga, és itt volt a Tilos Rádió rezidenciája is. A Kulti halálát a kulltúrpolitika okozta, az egykori Kinizsi Moziként üzemelt Bauhaus épület helyén – ami valljuk be, így nem is tűnik olyan nagynak - ma park van.

Tihanyi Attila a Kálvin téri 60 nm-es csoda, a Cha-Cha-Cha alapítója. 2000 januárban nyílt a hely, és azok, akik annak idején lejártak az aluljáróban található szórakozóhelyre, nosztalgiával gondolnak vissza a családias bulikra. Attila nem ezzel kezdte pályafutását, a néhai divattervező Király Tamás vezette be az undegroundba, aztán a felolvasó és irodalmi estek után jött a zene, és annyira beszippantotta az éjszaka, hogy saját helyet nyitott. Ez volt a Club Seven az Akácfa utcában. Bár az is legendás hírű lett, mégis a Cha-Cha-Chának sikerült tekintélyes kultuszt kialakítania az akkori fiatalok körében.  Valószínűleg erőteljes sármja a szürrealitásban gyökerezett. Mert, hogy kerül egy menő szórakozóhely egy koszos, lepukkadt metróaluljáróba?    

Jöjjenek a sztorik!

Aki hallott már Murányi Kristófról, annak valószínűleg azzal sincs gondja, hogy elhelyezze a fiatal grafikust a hazai művészpalettán. Munkái annyira jellegzetesek, hogy szinte lehetetlen, hogy ne maradjon meg az emberben egy-két alkotása, miután találkozott velük. Már a témaválasztás sem mindennapi- gyerekkorának kedves tárgyait vonultatja fel fókuszba helyezve, határozott színválasztással. Két évvel ezelőtt valaki felfedezte magának és kitette a netre az addig inkább csak bizonyos körökben látott és ismert képeket. Felbolydult az ország, imádták az emberek! Hogy miért pont ehhez a témához nyúlt, vagy hogy milyen tárgyakat hiányol ma felnőttként a boldog gyerekkorból, többek között erről is szó esik a vele készített interjúban.

Hogy élted meg, amikor 2015-ben egyszercsak a “semmiből” felrobbantottad a magyar internetet?

A kollégák, barátok mondták, hogy kitapétázták a munkáimmal a tartalom-megosztó magyar oldalakat. Először nem is hittem el, persze nagyon jól esett.

Ha jól tudom, elzárkózol a nosztalgiázástól, és az amúgy 10 éve annyira felkapott retrótól? Adja magát a kérdés, hogy miért és honnan ez a jellegzetes téma választás és világ?

A nosztalgia vagy retró kifejezésekben érzek némi visszásságot. Rárakódott a jelentésükre egy édes máz, egyfajta "bezzeg régen" dac, ami sokakban kelt visszatetszést. Nem alaptalanul. Persze én sem tudok jobb megközelítést. Én egy siófoki panelből indultam, ahol szerettem élni. Bennem is munkál az önmeghatározás vágya. Nálam a propozíció a tárgyi környezet, ami még nyomokban most is körülvesz minket, de az Y generáció emlékeiben mindenképp jelen van.

Érdekel mi hiányzik legjobban Kristófnak abból az időszakból?

Ez a kotél az élő példa arra, hogy élményben mennyire hozzá tud tenni egy koktélhoz az, hogy tálalják. A Killing Me Softly kicsit olyan, mint egy egzotikus virág, viszont ízre már korántsem olyan “habkönnyű” koktél; az édes ízjegyek mellé felsorakozik a kesernyés és a savanykás is.

Saját szavaival:

Ebben az italban az édes, a keserű, és a savanyú gyönyörű egységet alkot. Szerettem volna egy nőies italt készíteni bár a férfiak körében is megállja a helyét, melyben olyan ízekkel ismerkedhetnek meg a vendégeim, melyek nem hétköznapi párosítások valamint tükrözik a személyiségem is.

 Nézd meg hogy készül?

Garam Judit a kezdetektől tudta, hogy a divat központi helyet foglal el majd az életében. Mégsem tervezéssel kezdődött a története: annak idején ő hozta be a Kookai-t Magyarországra. A kereskedelem viszont nem volt elég számára, így létrehozta saját márkáját a NUBU-t, ami mára a magyar divatvilág egyik elismert szereplője lett, és közben elkezdett foglalkozni a magyar művészettel a MONO Galéria keretében. Kovács Adél nyolc éve csatlakozott hozzá, még gyakornokként. Akit érdekelnek egy magyar márka kulisszatitkai, annak különösen érdemes elolvasnia a velük készített interjút.

A NUBU szellemiségéhez szorosan hozzátartozik a kortárs magyar képzőművészet. Ez hogy kapcsolódik hozzátok?

Judit: Folyamatosan foglalkozunk művészettel; a Mono Galéria kapcsán rendszeresen vannak képzőművészeti projektjeink, de valójában ugyanúgy inspirál minket az építészet, vagy akár említhetnék különböző hangulatelemeket is. Gyakran előfordul, hogy egyes művészek, akiknek a munkáival találkozunk, tudat alatt beépülnek, és amikor kint vagyunk egy textilkiállításon vagy meglátunk egy szelekciót, elindul egy kölcsönhatás, amiből aztán összeáll a koncepció.

A jelenlegi kollekciótokat többek között Nádler István munkái inspirálták. Hogy jelenik ez meg?

Judit: Van egy olyan korszaka, ahol fekete ecsetvonásokat kék színnel kombinál. Ezek az amúgy minimalista hangulatú festmények az említett ecsetvonástól egyfajta struktúrát is kapnak. Ez a csíkos felület nagyon megtetszett nekünk, így az anyagtextúrákban is megjelenítettük a kollekcióban. A csíkritmus egyszerre jelenik meg felületeiben, textúráiban és színeiben.

Szívesen belelátnál egy sikeres divatmárka kulisszái mögé?

Ez a különleges martini megjelenésében tradícionális, ízében pedig újító, a kiwinek, a bodzának és az uborkának köszönhetően. 

Saját szavaival:

Egy frissitő martini variáció, az örök kedvenc párossal az uborkával és a bodzával valamint a kiwi roppanós ízvilágával. Remek választás,ha az ember egy üdítő citrusos italra vágyik.

Nézd meg, hogy készült!

 Fotó: Szombat Éva

Sok fiatal lánynak lehet a példaképe Soós Nóra, aki egyszerre egyensúlyozik korunk különböző női szerepeiben. Festőművészként anyának és feleségnek lenni közel sem egyszerű, de nem is lehetetlen. Ha van kitartás, erő és hit, mint ahogy a példa is mutatja, meg lehet teremteni azt az életet, amivel meg lehet élni a különböző szerepeket. Nórában egy céltudatos, határozott és bátor nő portréja jelenik meg előttünk. Ez az interjú is ezt bizonyítja.

Magyarországon festőnek lenni kicsit kockázatos vállakozás, nem? Ráadásul két képzőművész is van a szűk családotokban.

Festőművésznek lenni itthon furcsa helyzet. Egyszerre nagyon szabad, ami csábítóvá, vonzóvá teszi, ugyanakkor a társadalom többsége számára gyakorlatilag teljesen értelmezhetetlen létforma. Gyakorlatilag semmilyen viszonyulásuk nincs hozzá, egyszerűen nem érdekli őket a sztori. Festőként sokszor érezzük magunkat földönkívülinek, cserébe viszont ott a lehetőség, hogy más szemszögből szemlélhessük a dolgokat. Ez a kívülrekedtség megeddzi a lelket; a magad főnöke vagy, csak magadnak tartozol elszámolással. Bár az igazat megvallva, mi valamiféle burokban élhetünk, mert nagyon sok olyan ember keres és látogat meg, akik érdeklődnek a kortárs festészet iránt, és ezek nagyon felemelő helyzetek.

A férjeddel hogy egészítitek ki egymást? Hogy viszonyultok egymáshoz: az egyik a másik legjobb kritikusa?

A férjemmel gyakorlatilag együtt nőttünk fel, együtt váltunk festővé. Rengeteg küzdelem, megaláztatás, siker, vita és kompromisszum vezetett odáig, ahol ma tartunk. Közben megváltozott minden. Gyermekeink lettek, ma már igazi család vagyunk. Nehéz út volt, egyikünk sem jött gazdag családból. Amit elértünk magunknak és egymásnak köszönhetjük, erős szövetség a miénk. A kritika pedig nem más mint gondolkodás, és mivel a műtermünk közös, sokat beszélünk a festményekről. De ez természetes. A festészet folyamatos gondolkodás, agyalás a dolgokon.

Számodra mik a művészlétnek a legnehezebb és legszebb pillanatai?

A legfelemelőbb a festés maga. Leginkább az íráshoz hasonlítanám a folyamatot. A betűkből szavak, a szavakból mondatok, majd bekezdések, fejezetek és a végén ott egy regény, vagyis kész a Kép. Ez egy folyamatos párbeszéd magaddal, a képpel és a külvilággal. Semmihez sem hasonlítható dialógus, gyakorlatilag megszűnik az idő, igazi flow élmény. Egyben ez a legnehezebb is; az alkotásra fordítható idő megtalálása, beosztása. Anyaként ez sokszor szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik, folyamatos küzdelem.

Érdekel, hol talált rá Nóra saját stílusára?

Aki gyakran jár az éjszakában, tapasztalhatja, hogy fejlődik az italkultúra hónapról hónapra a belvárosban. Amit a bartenderek új generációja csinál, már sokkal több egy egyszerű pultozásnál. Folyamatosan képzik magukat, bittereket, szirupokat gyártanak, konyhatechnológiát használnak, nem lehet nem komolyan venni őket. Vége a neonszínű, esernyős italok világának is, az új koktélok elegánsak, lenyűgözőek, különlegesek és passzolnak a legújabb trendekhez.

És hogy milyenek? Nézd meg a videót!

Ez egy karakteres, igazán különleges ízvilággal rendelkező ital. Kiváló választás egy téli estén. Szeretem kicsit más oldalról megközelíteni az italaim készítését, ez ebben az esetben is így van. A koktél (számomra) egy madarat szimbolizál, a nyugalom és a boldogság madarát, melyet mindenki szabadjára engedhet.

Az egykori Anti Fitness Club énekes, Molnár Tamás és Hated Tomorrow basszusgitárosa, Czoller Bence által összehozott Jetlag nemrég ünnepelte legújabb klipjét egy fotókiállítással összekapcsolva. A Keresem a bajt videó forgatásáról Bársony Bence készített izgalmas fotósorozatot. Az Absolut is jelen volt a buliban.

Érdekelnek a kulisszatitkok is? 

Múlt héten nyitott az Art Garden a Károlyi utcában. A pop up galéria december végéig folyamatosan megújuló készlettel várja azokat, akik nemcsak szívesen néznének szét a kortárs képzőművészek munkái között, de akár vásárolnának is belőlük. A kezdeményezés szervezőinek fő célja, hogy közelebb hozza az embereket a kortárs művészekhez, és lehetőséget adjon arra, hogy meglepően elérhető áron juthassanak hozzá képekhez.

A megjelenő művészek listája folyamatosan bővül december folyamán, így érdemes akár többször is benézni. A kiállítók közül most három tehetséges festőt mutatunk be.