Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán


Absolut kedvenc #3 - HIGHLIGHTS OF HUNGARY 2020

10 millió Fa

2020. április 26. - absolut_hu

10millio_fa_06.jpg

Forrás: Highlights Of Hungary

Idén az Absolut is jelen volt a Highlights Of Hungary díjátadón, ahol legfőképpen a jó hangulatért felelt. Az idei esemény kapcsán már találkozhattatok itt a blogon a szervezőcsapattal, öt kurátorral és jelöltjeikkel. Mostantól néhány héten keresztül pedig a mi kedvenceinről olvashattok.

Bojár Iván András 2019 nyarán hozta létre a 10 millió Fa kezdeményezést, ami lassan egy egész országot átfogó közösséggé alakul. Az Octogon magazin egykori főszerkesztő-tulajdonosát városépítészeti tanácsadóként már a 2000-es évek közepén elkezdte foglalkoztatni, hogy tudná környezetét zöldebbé tenni. Az első lépések inkább a figyelemfelhívásról és a tervezésről szóltak, aztán ahogy változott az élete és a lehetőségei, új szintre lépett a vágya, hogy lépjen, méghozzá egy alulról építkező projekt keretében. A 10 millió Fa nem hiába nyerte el az idei Highlights Of Hungary harmadik helyét, hiszen nagyon sok ember tud hozzá kapcsolódni. Sokszor halljuk, hogy kivételes helyzetben vagyunk itt a Kárpát-medencében. Jó lenne ezt megtartani, ezért pedig úgy tehetünk, ha nemcsak mindig elveszünk, hanem valamit vissza is adunk. De mégis hogy kerül egy művészettörténész kiemelkedő erdőökológusok és kertészek elhivatott csapatába? Hogy érdemes erdőt telepíteni civil kezdeményezéssel? És hogy látja Iván Budapest lehetőségeit az elmúlt évek távlatából, és most a járvány miatt kialakult helyzet kapcsán? Többek között ezekről is mesélt nekünk.

Miért vágtál bele a 10 millió Fa Projektbe, és te hogy kapcsolódsz a fákhoz, az erdőhöz, a természethez?

Most azt mondom, hogy nagyon kötődöm a természethez, de ha egy-két évvel korábbi állapotban fogalmaznék, akkor egy átlagos városi fickóként nem sok tudásom lenne a botanikáról. A zöld téma iránti érdeklődésem viszont nem most alakult ki, mondhatni van bennem egy körkörös érdeklődés már egy ideje. Már tíz évvel ezelőtt elkezdett érdekelni a környezettudatosság, mint egy általános intellektussal rendelkező értelmiségit, aki érzékeli a világban a problémákat, és azt is érzi, hogy ezek jelentősek. Elkezdtem az Octogonban egy rovatot, hogy a környezettudatos építészetnek legyen erős megjelenése a lapon belül, ami egészen addig működött is, amíg a magazinnál voltam. Aztán szunnyadt ez bennem, miközben a szemem sarkából azért figyeltem, hogy mik történnek ezen a téren. Az, hogy nagy mennyiségű fával lehetne javítani a városi életen, már 2010-ben eszembe jutott, amikor el is készítettem egy zöld koncepciót a Szeretem Budapestet Mozgalom keretén belül; ebben volt egy fejezet, az 1 millió fát Budapestre. Már akkor evidens volt, hogyha egy millió fát elhelyznénk, alapvetően alakítaná át a várost, és már maga a szándék olyan új prioritást hozna be, ami az elmúlt évtizedre jellemző hardware gondolkodású várostervezést átalakítaná software típusúvá, és az aszfalt rengeteg és az autók tömege helyett természetközeli gondolkodást hozna be. A Főváros által tíz év alatt ültetett 10.000 fa is valami, de közel nem akkora léptékű.

Hogy lett ebből (a) 10 millió Fa?

Amikor 2018 augusztusában feltűnt Greta Thunberg, akkor már ez a dolog mocorgott bennem, és év végére jutottam el oda, hogy meg is fogalmazzam, mit szeretnék; 10 millió fát ültetni Magyarországon. Kapcsolataim viszont nem voltak ehhez az ügyhöz, így elkezdtem keresni azokat. Bár lassan épülgetett a dolog, mégsem volt jelentős haladás, valójában akkor bőven kimerült a tevékenységem az Építészfórum főszerkesztőjeként a kortárs építészet figyelésében. Aztán egyszercsak jött egy mélypont, amikor úgy éreztem, hogy nem kapok elég ötletet, segítséget ahhoz, hogy be tudjam indítani, így tavaly nyáron hirtelen felindulásból kitettem egy hosszú posztot a személyes oldalamon a Facebookra arról, hogy 10 millió fát szeretnék ültetni Magyarországon, és segítséget kérek ehhez. A legnagyobb meglepetésemre rengeteg embert megmozgatott, a megosztások mellett többen jelezték, hogy támogatni szeretnének ebben. Mondhatni, robbanásszerűen beindult az egész projekt, másnap kész volt a logónk és két nap után elindult a közösségi oldalunk is. A kis közösségből több kisebb közösség lett, decemberre már alapítványként működtünk, és tavaly fél év alatt 15.000 fát el is ültettünk. Az idei évünket már tudatosan terveztük meg, komoly szakértői gárdánk van, nagyszerű képviselők irányítják a közösségeket, összeállt egy országos szervezet, így 2020-ban az volt a célunk, hogy megtízszerezzük a tavalyi eredményt. Pont most van a Föld Hete, amire nagyon készültünk, de a járványhelyzet miatt sajnos nem tudunk olyan aktívak lenni, mint ahogy elterveztük. Ez persze nem jelenti azt, hogy teljesen leálltunk, így is már 6000-nél több fát elültettünk a karantén ellenére.

Tovább

Van akinek kacat, másnak otthona dísze – Interjú Baracsi Katival, az Artkraft alapítójával

670a9609_logo_zott.jpg

Az Artkraft egy külön kis világ a XI.kerület rozsdaövezetében. Baracsi Kati, lakberendező és csapata itt hozta létre azt a bemutatóterem-iroda hibridet, aminek láttán valószínűleg nincs olyan ember, akinek ne maradna tátva a szája. A csarnok úgy néz ki, mint egy rendezett bolhapiac, ahol nem elég egyszer körbemenni, mert folyamatosan felfedezel valami újdonságot. Kati persze elmondása szerint jól átlát a káoszon, ami csak látszólag az, ugyanis itt mindennek megvan a maga helye. De miért pont az indusztriális stílus mellett tette le a voksát a 2000-es évek második felében, amikor itthon nemhogy kereslet nem volt rá, de még a szakma is furcsán nézett a felszámolások során megszerzett, felújított bútorokra? És egyáltalán hogy sikerült felépíteni egy sikeres brandet akkor, amikor még nem volt számottevő a social media? Kik voltak első vásárlói, és végül hogy jutott el odáig, hogy ma már az ország különböző szegletéből érkeznek hozzá az érdeklődők? Miután körbevezetett minket, ezekről is mesélt, ahogy arról is, hogy miért nem vonzza egy belvárosi bemutatóterem lehetősége.

A 2000-es évek elejére talán már lecsengett a retro, a közepére kinyitottak az első romkocsmák, és lassan kedzett beszivárogni az ipari és vintage stílus. Te hogy találkoztál ezzel a vonallal, és hogy alakult vele a kapcsolatod párhuzamosan a lakberendezői munkáiddal?

A 20-as éveim végén végeztem el a lakberendezőiskolát, ahol volt egy feladatunk, ami kapcsán elkezdtem jobban belemélyedni abba, hogy rendeznék be egy álomotthont saját magam számára. Már egészen fiatalon tetszettek a különböző furcsa tárgyak és bútorok. A 2000-es évek második felében, az egész világon csak pár példaértékű ipari bútorokkal foglalkozó kereskedés létezett. Az egyik még ma is megtalálható Amerikában, a másik pedig talán Franciaországban működött. Én akkor ennek a két boltnak a kínálatából válogattam össze a berendezési tárgyakat a vizsgamunkámhoz, aminek láttán mindenkinek földbegyökerezett a lába, nem értették, hogy mi ez. Ekkor jöttem rá arra egyrészt, hogy az emberek ezt egyáltalán nem ismerik, ezért akár érdemes lenne vele foglalkozni, másrészt pedig, hogy ez vagy nagyon tetszik valakinek, vagy nagyon nem. Annak idején a lakberendezői munkám során nagyrészt leginkább az akkori trendeket követtem az igények szerint, közben pedig elkezdtem magamnak nagyon furcsa tárgyakat gyűjteni. Egy idő után csak lapjával tudtunk otthon közlekedni, így végül kibéreltem az egykori Dél-Budai Székgyár egyik 80 nm-es csarnokát. Ekkor kezdtem felépíteni az Artkraftot. Abban az időben én csináltam mindent; tisztítottam a lámpákat, vittem a villanyszerelőhöz kábeláthúzásra, fotóztam, csomagoltam és postáztam a bútorokat. Akkoriban még nem működtünk bemutatóteremként sem. Arra azonban rájöttem, hogy a felújítást nem fogom tudni egyedül elvégezni, így elkezdtem vállalkozókat keresni, úgyhogy elcincáltam a bútorokat különböző asztalos és lakatósműhelyekbe.

Nehéz volt velük megértetni ennek a lényegét?

Először mindenki újszerűen javította meg, újította fel a beadott tárgyakat, nem értették, miért jó meghagyni a régi jellegét még akkor is, ha az kopottnak tűnik. Pedig végül az idő is engem igazolt, hogy meg kell hagyni mindnek a patináját, az újnak tűnő darabokról a külföldi vásárlók nem hiszik el, hogy régiek. Sok asztalost megjártam, mire megtaláltam azokat a szakembereket, akik értik, hogy mit szeretnék kihozni ezekből a tárgyakból. Ezért is lett saját asztalos műhelyünk, állandó asztalosokkal. A 65 éves vidéki lakatosunk viszont egyből eltalálta, hogy mire van szükségünk, úgyhogy azóta is vele dolgozunk.

Tovább

Minőség a mennyiség felett - Interjú a Pauza alapítóival

670a3925_logo_zott.jpg

Klément Évi és Nádasy Zoli felhagyva addigi életükkel 2016-ban hátizsákkal a hátukon vágtak bele egy világ körüli útba, az új helyzetek és élmények pedig valamit örökre megváltoztattak bennük. Az utolsó időszakban nemcsak azt tudták, hogy mit nem akarnak már csinálni, ha hazaérnek, hanem azt is, hogy mibe fognak belevágni. Ez lett a Pauza, egy webshop és egy kedves kis üzlet Budapest egyik legjobb hangulatú utcácskájában. És azt, hogy mennyire tudatos volt a helyszínválasztás, talán az szemlélteti a legjobban, hogy kivárták, amíg kiadó lett egy üzlethelyiség a Vitkovics Mihály utcában. A Pauza fő missziója, hogy tudatosságra és egy kis lassításra inspirálja az embereket. Nekünk most Évi mesélt az útról, ami idáig vezetett számukra, közben pedig megtudtuk azt is, hogy milyen kihívásokkal járt ez a váltás, és mit szeretnek a legjobban az új életformában.

Mik voltak azok az élmények azon a bizonyos hátizsákos úton, amik arra ösztönöztek titeket, hogy teljes mértékben átalakítsátok az életeteket?

Az a fajta nomádság és egyszerűség, amivel nekivágtunk ennek az útnak, nagyon sok mindent meghatározott. Sokféle olyan élmény ért minket, ami ehhez az új élethez hozzjárult. Például végig kempingeztük Észak-Amerikát, Costa Ricán egy hétig egy kávéfarmon laktunk, beautóztuk a vidéki Kuba falvait, Ázsiában fél éven keresztül az utcán ettünk, és végig vonatoztuk Indiát. A változatosság, az alacsony költségvetés és az a tény, hogy egy évig öt váltás ruhából, két pár cipőből és egy hátizsákból éltünk, sok mindent átértékelt. Zoli egy nyugati fizetést hagyott ott, én pedig az út előtt egy multicégnél voltam osztályvezető, így ez elég drasztikus váltás volt számunkra.

A PAUZA gondolata már kint megszületett bennetek?

Igen. Már magát az utat is vehetjük egy közös vállalkozásnak, ami valójában igazi főpróbája volt a jelenleginek. Összeszoktatott minket, kialakultak a szerepek, megtudtuk, hogy ki miben erős. Az utolsó három városban, amik egyébként nyugat-európai városok voltak, azzal töltöttük az időt, hogy más kis vállalkozásokból inspirálódtunk. Óriási izgalommal értünk haza, és ez végig is kísérte az első fél évünket. Azt, hogy a webshop elindítása miatt még az utazáshoz képest is jobban vissza kellett venni az életvitelünkből, kiegyensúlyozta, hogy izgatottak voltunk a webshop miatt.

A Pauzanak megvan a saját kis személyisége. Ti miben látjátok az egyediségét?

Az út hozzásegített minket ahhoz, hogy higgyünk a fogyasztói döntések erejében. Ezalatt azt értem, hogyha csak ezt a kis országot nézzük, itt naponta kilenc millió vásárlói döntés születik. Mi úgy tekintünk a pénzre, mint szavazóeszközre. Ez akkor tudatosult bennünk, amikor az út során kiszakadtunk a mindennapokból. Amikor kinyitjuk a pénztárcánkat, arra szavazunk, hogy milyen világban akarunk élni, vagy hogy milyen világban szeretnénk felnevelni a gyerekeinket. Ahhoz viszont, hogy szavazzunk, valahol elengedhetetlen a tájékozottság arról, hogy tudjuk, hogy a termék, amit megvásárolunk, honnan jön, miből van, ki és milyen körülmények között készíti, és ha elhasználjuk, akkor hogy tudjuk visszajuttatni a körforgásba. Mi ezt a hitet vittük bele a Pauzába, és ezért van az, hogy a honlapon és a boltban is megosztjuk ezeket az információkat a vásárlókkal. Sőt, a weboldalon külön szekcióban be is mutatjuk azokat a magyar és külföldi kisvállalkozásokat, akiknek a termékei kaphatóak nálunk. A másik, amiben próbálunk mások lenni, az az időtlenség. Úgy érzem, hogy az elmúlt egy év során bekerült új termékek ezt erősítik is. A divatiparra jellemző fast fashion jelenség ugyanúgy jelen van a lakásdekorban is, ezért mi olyan textilekkel vagy használati tárgyakkal foglalkozunk, amik vagy hagyományos eljárással készülnek vagy képesek túlélni a divathullámokat, mert formájukban és mintájukban akár tíz év múlva is megállják a helyüket.

Tovább

Highlights Of Hungary kurátor Q&A

screen_shot_2020-02-20_at_17_48_46.png

Február 21-én ismét a Highlights Of Hungary keretében megtudhatjuk, hogy mi lett az idei év legkreatívabb projektje. A díjátadón az Absolut  is ott lesz a Katona József Színházban, hogy szurkoljon a jelölteknek. A HOH 2013 óta minden évben bemutatja Magyarország leglenyűgözőbb eredményeit, innovációit 50+1 hazai tehetség vagy csapat személyében, amit egy 12 fős kurátori csapat választ ki, majd közülük kerülnek ki a győztesek kategóriák nélkül. Most pedig mi mutatjuk be a kurátor csapat négy tagját, hogy egy kicsit jobban megismerjétek, milyen flow működik a kulisszák mögött.

trellay_levente.png

Trellay Levente, Telep Galéria és Konyha társalapító, 100szikra alapító

Visszatérő kurátor. Több országban, élt és tanult, 9 éve költözött vissza Magyarországra. Pár barátjával nyitotta meg a Telep Galériát, egy olyan összművészeti-bemutatóteret, ami kötöttségek nélkül előremutató művészeknek és eseményeknek adott helyet. Azóta a Telep fogalommá nőtte ki magát a hasonló szellemiségű fiatalok körében. Úgy gondolja, hogy az ország, ahol élünk annál sokkal jobb hely, mint amit a szürke hétköznapokon láttatni enged magából. Minden olyan dolgot szeret, ami elgondolkodtatja, és ami felfedezésre készteti. Az alulról való építkezésben hisz, ezt mutatják saját projektjei is.

Miben látod a legnagyobb fejlődést itthon, amióta te is elindítottad saját projektjeidet?

A választ nehéz úgy megfogalmazni, hogy ne hasson túlontúl naívnak, főleg a mai világban, ahol a hírek sokkal inkább a pusztulásról szólnak. Ennek ellenére, szinte feleslegesnek érezném a létezést, ha nem gondolkodnék tudatosan pozitívan. Abban a világban, amiben én élek, ott elindult egy mára már különlegesnek ható kapcsolat teremtés és építés a minket körülvevő környezettel. Ez alatt nem csupán a természetet értem, hanem az embereket is, akik szintén ennek az egésznek a részét képezik. Sok olyan munkában veszek részt, ami különböző országokat és kultúrákat fűz össze. Ezekben olyan kölcsönhatások érvényesülnek, amik mindannyiunkat megerősítenek.

Mi a legizgalmasabb számodra a Highlights Of Hungary-ben?

Ami számomra különleges ebben a megmozdulásban, hogy olyan történeteket gyűjt, amik igazán visszaadhatják az emberiségbe vetett hitet. Arra gondolok, hogy rámutatunk olyan dolgokra, amik tényleg jók és önmaguktól azok, nem pedig azért, mert valaki vagy valakik kitűzték “színházuk” zászlajára.

Miben változtál, mint kurátor az elmúlt években?

Öszintén? Olyan sokban nem, én mindig is pragmatikus voltam, nem gondolok itt semmi lenyűgözőre. Vannak dolgok, amik tetszenek és vannak, amik nem. A populizmus nem az én asztalom.

Mi az, amit te képviselsz a kurátori csapaton belül?

Gyermekkorom kedvenc karakterei között volt Robin Hood és Pán Péter. Azt hiszem valahol a kettő között vagyok félúton.

Mit tud Budapest; szerinted van-e valami sajátossága más európai nagyvárosokhoz képest?

Eklektikus, amolyan közép-európai olvasztótégely, sok különféle gondolat, ami az élet legtöbb területén valamilyen formában meg is jelenik. Ami egyébiránt még igazán izgalmassá teszi Budapestet, az a Duna, gondoljunk csak bele mennyi mindent köszönhetünk ennek a folyónak.

 

Jelöltjei:

Gombaszögi Nyári Tábor

https://www.highlightsofhungary.hu/hu/projektek/gombaszogi-nyari-tabor

The Qualitons // Kexp Radio

https://www.highlightsofhungary.hu/hu/projektek/the-qualitons-kexp-radio

Terroir Squad

https://www.highlightsofhungary.hu/hu/projektek/terroir-squad-1

Filip

https://www.highlightsofhungary.hu/hu/projektek/filip

Bodnár Dorottya & Sztojka Melissza // Van életünk

https://www.highlightsofhungary.hu/hu/projektek/bodnar-dorottya-sztojka-melissza-van-eletunk

Tovább

Kicsi ország, nagy dolgok - Interjú a Highlights Of Hungary szervezőivel

670a9445_logo_zott.jpg

A Highlights Of Hungary egyedülálló módon kategóriák nélkül díjazza Magyarország kreatív projektjeit. A Super Channel által életre hívott platform célja nemcsak az, hogy színes képet adjon a hazai szektor legizgalmasabb szereplőiről, hanem az is, hogy olyan közösséget építsen, ami nemcsak örülni tud egymás sikereinek, hanem ahol a tagok motivációt nyerhetnek saját projektjeikre is. A HOH azt szeretné megmutatni, hogyha még nem is olyan könnyű itthon érvényesülni, nem lehetetlen, mert a tudás, kreatívitás és kitartás előbb utóbb utat tör magának. Az éves díjátadó 55 jelöltjét egy 10+1 tagú kurátorcsapat választja ki. Remete Tibor, alapító és Turcsányi Szabina, projekt vezető arról mesélt nekünk, hogy őket mi hajtja leginkább, miben változott a Highlights az évek alatt, hogy válhat valaki ennek a közösségnek a részévé, és a beszélgetés során azt is érintették, hogy miért lenne érdemes ezt a szellemiséget megjelentetni a hazai oktatási rendszerben.

Sokszor elhangzik, hogy itthon szinte lehetetlen bármit csinálni, hogy külföldön sokkal több a lehetőség. A Highlights Of Hungary ezt minden évben megcáfolja. Ti hogy látjátok az itthoni helyzetet?

Tibor: Olyan országban élünk, ahol sok szempontból nehezebb körülmények vannak, mint tőlünk sokkal északabbra vagy nyugatabbra, és mégis mi ezen a platformon megpróbáljuk azokat a történeteket begyűjteni, ahol megvan az a tudás, kreativitás és kezdeményezőkészség, ami bizonyítja, hogy itthon is lehet csinálni jó dolgokat, ami mások számára is pozitív; mindegy, hogy ez rákkutatás, agrárinnováció vagy művészeti projekt. Egy friss csomagolásban olyan keresztmetszetét adjuk Magyarországnak, amiről azt gondoljuk, hogy büszkék lehetünk rá magyarként, és a tapasztalatok alapján, azt is elkapja ez a pozitív töltet, aki találkozik ezzel a közösséggel. Mi ezt érezzük a kurátoroknál és azoknál, akik több éve követik a Highlights Of Hungary-t. Ez egyrészt megbecsülést ad, kiemel, lendületbe hoz, gyorsítópályára rak, másfelől pedig általa rácsodálkozhatunk arra, hogy ez mind itt történik körülöttünk. Mi ezt az intellektuális élményt próbáljuk minél inkább kiterjeszteni. Azért kezdtük el 2013-ban, mert azt láttuk, hogy van nagyon sok pont, kreatív, tehetséges ember, projekt, ami érdemes a felfedezésre, és azt gondoltuk, hogy ők is sokkal erősebbé válhatnak, ha egy platform által összekapaszkodnak.

Egyik fő célotok egy egymást inspiráló közösség felépítése. Hogy áll ez most?

Szabina: Szépen épül, de persze közben felvetődik az is, hogy ez azért nem olyan tág, hiszen nagyrészt mindenki a saját kis burkában mozog. Ez bizonyos szempontból a Highlightsra is érvényes, mert ha kinézünk a sajátunkból, akkor látható, hogy még messze vagyunk attól, hogy ez a platform mindenki számára elérhető és releváns legyen. De folyamatosan fejlődünk, ahogy egyre beljebb kerülünk, úgy merülünk egyre mélyebbre is, és annál inkább érezzük ennek az energiáit a felismerések által. Ez egyébként a kurátoroknál, a jelölteknél és a közönségnél is érezhető. A Highlights közösséget nem az évente megrendezett díjátadó köti össze, ez inkább olyan szellemi közösség, ahol a mások sikere motivál. Lehet, hogy nehéz behatárolni lokációjában, de pont az adja meg a szabadságot, hogy bárki csatlakozhat hozzá. És ehhez nem kell sem kurátornak, sem pedig jelöltnek lenni, elég elolvasni egy történetet az 55 közül. És ha csak sztori valakinek olyan szellemi töltetet ad, hogy őt az motoválja, akkor ő is ennek a közösségnek a tagja lesz.

Tibor: A fejlesztési szemlélet 2013-óta bennünk munkálkodik, ez pedig minden évben egy-egy újabb felismerést hoz. Idén az a visszajelzés érkezett a kurátoroktól, hogy ők azáltal, hogy 10 másik hasonló szellemiségű emberrel tudnak konstruktívan beszélgetni, számukra kézzelfogható fejlődést hoz. És ha ezt ki tudjuk terjeszteni társadalom szinten, mondjuk az oktatásra, akkor ez egy 21. századi modell lehet a tanításra a jelenlegi elavult rendszer helyett. Mi most ezen is dolgozni fogunk, akár első körben úgy, hogy a történeteket megismerjék a gyerekek az osztályfőnöki órákon. Egyébként ez ugyanolyan jelentős lehet általános és középiskolában, előbbinél még csak az ismerkedés szintjén jelenne meg, utóbbi akár a pályaválasztás kapcsán lehet fontos, a felsőoktatásban pedig a vállalkozásszemléletet segíthetné.

Tovább

Otthon biztonságos otthon - Interjú Wertán Sárával a fenntarthatóságról

_pvl0780_logo_zott.jpg

Wertán Sára nem gondolta volna, hogy egyszer majd nők ezreit inspirálja egy környezettudatosabb életmódra házilag készített tisztítószerekkel. Ő csak biztonságban szerette volna tudni családját, így szépen lassan elhagyta a boltokban kapható vegyszereket, és visszatért a régmúltban használt praktikákhoz. Sára a legjobb példa arra, hogy azzal, hogy az ember többet nem dől be a fogyasztói társadalom csábító ajánlatainak, még élhet egy örökké megújuló, esztétikus környezetben. Az About A Home Insta oldalon ennek lehetünk tanúi amellett, hogy könnyen érthető és kivitelezhető tippeket kapunk arra, hogy úgy csillogjon-villogjon az otthonunk, hogy közben a Földet is óvjuk. A lenti interjúban most kicsit jobban megismerhetitek Sárát és az About A Home történetét, ami azért is különleges alkalom, mert oldalán a megszokottnál kevesebb a személyes tartalom.

Sokan szelektíven gyűjtik a szemetet, odafigyelnek a környezetükre, mégis a legtöbb ember még közel nem tart ott, hogy a drogériákban kapható színes-szagos tisztítószereket felcserélje a nagymamáink által használt természetes alternatívákra. Vissza tudsz emlékezni arra pontra, amikor átbillent nálad ez a dolog?

A természetesség iránti vonzalmamat otthonról hozom. Ez nem azt jelenti, hogy nomád körülmények között nőttem fel, csak, hogy az átlagnál kicsit kicsit másképp. Bár volt Barbie-m is, de anyukám segítségével simán készítettünk csuhéjből, nemezből bábokat vagy akár rongybabát. A különböző kosarak iránti szeretetem szintén tőle jön, ugyanis kosárfonással is foglalkozott. Sok természetes anyaggal voltunk körbevéve, ez hatással volt rám. A nagy váltás persze nem egyik pillanatról a másikra történt. Az első lépéseket az hozta, hogy amikor megszületett a kislányom, egyre inkább próbáltam elhagyni a műanyagot, ekkor még inkább esztétikai okból. Aztán ahogy a köztudatba került a fenntarthatóság és a túlfogyasztás, engem is elkezdtek érdekelni az alternatív megoldások. Körülbelül egy éve kanyarodtam erre az útra, és még közel sincs itt a vége, de már látom, hogy mennyi minden változott az életünkben.

Például miken, és min volt a legnehezebb változtatni?

Sok minden bonyolultnak tűnt elsőre, de az életben, ami ismeretlen, az először általában félelmetes, tartunk tőle. Feltérképezni a csomagolásmentes boltokat illetve megtalálni azokat a dolgokat, amikkel kemikália mentesen tudok takarítani, nekem ez volt a két legnagyobb lépés. Sokan azt gondolják, hogy bejárónővel ez kivitelezhetetlen, pedig nekem is volt segítségem sokáig, és örömmel használta ezeket a természetes szereket. A vegyszerek elhagyására a legfontosabb érvem pont az volt, hogy valahol olvastam, hogy a takarítással foglalkozók egészségére nagyon rossz hatással vannak a belélgezett vegyszerek. Egyből arra jutottam, hogy a környezetemet/családomat nem akarom kitenni ennek. Először csak áttértem a boltokban kapható természetes vonalra, de aztán rájöttem, hogy a takarítószereket én is elő tudom állítani vagy meg tudom vásárolni olyan kiszerelésben, amihez nincs szükség műanyagra. A kozmetikumok terén van, amit teljesen elhagytam és van olyan, aminek a természetes, bio verzióját használom, vagy akár el is készítem itthon. Utoljára jött a fast fashion elhagyása. Az utolsó alkalom, amikor ilyen üzletben vásároltam, júliusban volt, és azóta is úgy emlékszem vissza rá, mint ennek az időszaknak a lezárására. (nevet) Egyébként a second hand szeptember kihívás azóta felnyitotta a szememet; ez nem lemondás, hanem lehetőség a sokkal jobb alternatívák felkutatására.

Tovább

Itt nem fogsz szemetet látni! - A Simplicity Fesztivál tényleg zero waste

Kis Színes Budapest

_mg_9915.jpg

A Simplicity Fesztivál Budapest első minimalista életmód fesztiválja, ahol amellett, hogy segítséget kapsz ahhoz, hogy teljesebbé tedd az életed azzal, hogy minél kevesebb dologgal veszed körbe magad, megtapasztalhatod, hogy legyél egyszerűen jól, mindezt egy közösségi élményen keresztül. Itt olyan gondolkodók, szakemberek, bloggerek személyes történetét hallhatod, akik már élik és élvezik az egyszerű és tudatos hétköznapokat, mellette pedig tippeket, tanácsokat is kapsz az egyszerűsítéshez, lassításhoz, egy egyszerűbb mégis kellemesebb élethe

Kik csinálják?

A Messzelátó Egyesület fő missziója, hogy segítsen a kapcsolódásban és támogatást adjon az egyszerűbb és boldogabb élethez. A fesztivál megálmodója Kocsis Dóra, aki egyben az egyesület szakmai programvezetője is volt decemberi lemondásáig, több területen is aktívan foglalkozik a tudatosság és egyszerűség témájával továbbra is. A csapat három másik tagja mind más ponton erősíti a fesztivált; Tóth Zsófi fogja össze a kommunikációt, Bálint Orsi felelős az adminisztrációért és a pénzügyekért, Vági Zsolt pedig, aki Egészségtudományi- és képződő mentálhigiénés szakember, a Messzelátó Egyesület elnökeként azon dolgozik, hogy minél több ember megtapasztalhassa az önismeret és a fenntartható-tudatos életmód jótékony hatásait saját magára és a környeztére nézve is.

A fesztivál egyik fő erőssége a biztonságot és erőt adó közösségben rejlik, ami segít eligazodni a világban, ami befogad és közös értékrenden alapszik. Egy ilyen nyitott, inspiráló, tanulásra ösztönző közeg biztonságot nyújt a belső növekedéshez, amelyben otthon érezhetjük magunkat és összeköti a hasonlóan gondolkodókat, nemcsak a fesztivál két napja erejéig. A SimpliCity után is lehetőség nyílik bekapcsolódni a Messzelátó Egyesület eseményeibe, a simply living alkalmakba, ahol túrákat, kerekasztal beszélgetéseket, filmvetítéseket, fenntarható stílus-és divat workshopot, ruhacserét szervezünk havi rendszerességgel, mindezt minimalista szemléletben. - mesélt a közösségi élmény erejéről Tóth Zsófi.

_mg_0268.jpg

Hogy kell elképzelni?

A fesztivál alappillérét az előadások, kerekasztalbeszélgetések és workshopok adják; itt ugyanúgy szóba jön az, hogy találhatunk nyugalmat a digitális világban, de képet kapunk arról is, hogy kell elképzelni a figyelemdiétát, megmutatják, hogy fordíthatjuk épülésünkre az amúgy meglehetősen kártékony Instagramot, és azt is megtudhatjuk, hogy kapcsolódik egymáshoz a net és a spiritualitás. Az egész napos progamokat egészíti ki a mini ökopiac tér, ahol a kiállítók termékei segítenek az egyszerűbb élet kialakításában; legutóbb itt volt a nálunk is bemutatott Shamo Bags, a használt farmerekből használati tárgyakat előállító Old Blue, a Capsul Farm, akik azt a tévhitet szeretnék megcáfolni, hogy a lakásban csak dísznövényeket lehet tartani, vagy az Incorpora, akik az álláskeresőket és vállalkozni vágyókat segítik abban, hogy megtalálják a hozzájuk legközelebb álló tevékenységet. A felsoroltakon kívül művészeti projektek és különböző kézműves programok is helyet kapnak.

A SimpliCity a harmónia, rend és a tudatosság fesztiválja. Segítségével megélheted, hogy milyen érzés a mai városi, rohanó életünkben egy pillanatra megállni, és aztán újból kapcsolódni. Ez az első fesztivál, ahol megtanulhatod, hogyan teheted teljesebbé az életed kevesebbel, és ezzel hogy éred el, hogy egyszerűen jól leszel. A 2018-as sikeres fesztivál tapasztalataira támaszkodva 2019-ben is a népszerű nemzetközi trend hazai bemutatását tűzte ki célul a csapat:

„A fő téma az önkéntes egyszerűség (voluntary simplicity), avagy a minimalista életmód volt. Itthon is egyre jobban terjed a minimalizmus, többezer követője vallja: a "kevesebb több". Ez az értékrend önként vállalt egyszerűségen, ökotudatosságon és az emberi odafigyelésen alapszik. Hiszünk benne, hogy a minimalista életmód által visszanyert egészség, szabadság és idő harmóniát teremt egyéni, társadalmi és gazdasági szinten is. Szeretnénk, ha egyre több boldogabb, kiegyensúlyozottabb, ökotudatosabb ember éljen Magyarországon, ami lehetővé teszi, hogy se magunkat, se más élőlényeket, se a természetet ne zsákmányoljuk ki.”

img_2181.jpg

Fesztivál hulladék nélkül?

El tudod képzelni, hogy egy két napos fesztivál tud hulladék nélkül is működni? A SimpliCity természetesen arra is nagy hangsúlyt fektet, hogy csakis minimális mértékben termelj szemetet a két nap alatt. Ebben pedig az kellően motivál, hogy nincsenek szemetesek, így a nap során keletkezett hulladékot el kell raknod, és haza kell vinned; ez azért is jó, mert így kontroll alatt tarthatod saját hulladéktermelésedet. A szervezők eleve kerülnek mindent, ami egyszerhasználatos és eldobható, ital és étel kínálatuk csomagolásmentes, üvegpohárban szolgálnak ki, annak pedig csak örülnek, ha viszel saját termoszt vagy kulacsot.

„A Fesztiválon nem feltétlen azt tudtam meg, hogy hol van még egy csomagolásmentes bolt, vagy hogyan készítsek otthon sampont, hiszen ezeket az információkat sok helyről beszerezhetem. Ehelyett egy átfogó képet és támogatást kaptam hiteles, lelkes előadóktól, szakértőktől, pszichológusoktól arról, hogy miről szól az önkéntes egyszerűség, milyen előnyei vannak, s miért érdemes a figyelmünket fókuszálni az egyszerű, ámde annál értékesebb dolgok irányába testi-lelki egészségünk érdekében.” – osztotta meg élményeit egy résztvevő.

A SimpliCity Fesztivál a minőségi időtöltésről és a tudatosság jelentőségéről szól, és nemcsak útmutatót ad a mindennapokra, hanem átadja azt az szabadság érzést, amit az a felszabadulás tud okozni, amikor megértjük, hogy egyszerűen a legjobb élni.

Fotók: Biljarszki Dániel

Te is lehetsz gasztro szuperhős! - Interjú a Felelős Gasztrohős csapatával

670a6134_logo_zott.jpg

Tíz évvel ezelőtt még közel nem volt akkora tudatosság az élelmiszerek terén az emberekben, mint manapság. Azóta Budapesten is sok kisebb-nagyobb termelői piac működik, szaporodnak a háztáji alapanyagokat árusító webshopok, és egyre több vendéglátóhely számára fontos a profit mellett, hogy minél fenntarthatóbban működjön. De mi, az átlagos fogyasztó honnan tudjuk, hogy jó minőségű ételt fogyasztunk-e egy étteremben, vagy egyáltalán ki tud nekünk segíteni abban, hogy az otthoni főzés során is környezettudatossá tudjunk válni anélkül, hogy órák mennének el a kutatásra? A Felelős Gasztrohős csapata pont ezen dolgozik; edukálnak, informálnak és ami a talán a legfontosabb, könnyebbé teszik az életünket. Az alapítvány egyik alapítójával Varga Judittal és Szabó Eszti, kommunikációs vezetővel ültünk le beszélgetni Budapest egyik Fenntartható Vengéglátóhelyén, a BB'z-ben.

Hogy indult a Felelős Gasztrohős, és hogy bontakozott ki az a rendszer, ami szerint működtök?

Judit: A négy alapító tíz évvel ezelőtt találkoztunk egy nyári egyetemen. Mindannyian budapestiek voltunk, de más területről jöttünk, és csak azt tudtuk, hogy amit ott tanultunk, valahogy ki szeretnénk bontani egy saját koncepcióban. Első ötletként egy olyan felületet szerettünk volna létrehozni, ahol segítjük az önkénteskedést és az összes környezetvédelmi szervezetnek összegyűjtjük a programjait, amikbe aztán bárki becsatlakozhat. Ez végül nem teljesen úgy működött, ahogy elképzeltük, így tovább próbálkoztunk más dolgokkal. Közben egy évre kimentem az USA-ba, és ott láttam azt, hogy egyes éttermek nagyon büszkék arra, hogy tudják, hogy honnan vannak az alapanyagok, amiket felhasználnak. Közben tanúja voltam a termelői piac kultúrának is, ami nagyon megtetszett, így ezt szerettem volna valahogy „hazahozni”. El is kezdtünk egyeztetni vendéglátó helyekkel, először azokat kerestük meg, akikről amúgy is tudtuk, hogy fontos számukra, hogy minél felelősségteljesebben működjenek, csak ezt nem hangsúlyozták ki a kommunikációjukban. Ők először szkeptikusak voltak a tekintetben, hogy azért választaná valaki őket, mert „zöldebbek” az átlagnál, de arra nyitottak voltak, hogy ha lenne egy szervezet, ami ezt kommunikálja, akkor szívesen együttműködnének. Így jött az ötlet, hogy csináljuk meg a Fenntartható vendéglátóhely minősítést. Először csak inkább informálni szerettük volna az embereket, hogy ilyen helyek is vannak. Valójában így alakult ki a két láb, a gasztrohelyekkel való kooperáció és a lakossági szemléletformálás. Azóta rengeteget fejlődtünk, és amikor mi tíz évvel ezelőtt elkezdtünk beszélni arról, hogy az étkezési szokások hatással vannak a környezetre, még nem igazán volt erről szó a médiában. Az élelmiszerhulladék, a hús és tejtermékfogyasztás ökológiai lábnyoma egyáltalán nem volt téma.

A műanyaghasználat káros hatásairól már szinte mindenki hallott, de arról még mindig nem gyakran esik sokszor szó, hogy mekkora mennyiségű élelem megy kárba, ami szintén jelentősen terheli a Bolygót.

Eszti: Ez azért van, mert nem olyan látványos az étel és a környezetterhelés kapcsolata, mint a műanyagé. Arról nem látsz képet, hogy a szarvasmarha mit ereszt ki magából, amíg az, hogy a műanyag bekerült a bálna gyomrába, már jóval kézzel foghatóbb jelenség.

Judit: Illetve az egy nagyon személyes dolog. Azt mondani valakinek, hogy ne vigyen haza nejlonzacskót, egyszerű üzenet, hiszen mindenkinek van otthon egy fióknyi belőle, de azt, hogy vegyen vissza a húsfogyasztásból, és egy finom hamburger helyett egyen inkább krumplis tésztát, ott már jóval nagyobb ellenállásba ütközhetsz, hiszen azzal már élvezettől fosztja meg magát az ember. Ilyen esetekben sokkal nehezebb a szemléletformálás. Én nagyon örülök, hogy a zero waste berobbant a köztudatba, mert ez lehet bármi más jó dolognak az előszobája, de az is igaz, hogy most egy picit túl van tolva. Azért fontos leszögezni, hogy nem a hulladékhalmozás az egyetlen környezetszennyező tényező.

Tovább

Neked a divat mondja meg? – Interjú Mengyán Eszterrel

_pvl6688_web_logo_zott.jpg

Fotó: Pavel Bogolepov

Mengyán Eszter neve időről időre felmerül a fenntartható divat kapcsán, az általa írt Holy Duck! pedig az egyik leginformatívabb és izgalmasabb blog ebben a témában. Sok évig dolgozott újságíróként és volt főszerkesztő is, 2019 márciusától pedig ismét szabadúszó: főállásban irányítja az emberek figyelmét a divatipar negatív hatásaira, úgy, hogy közben megpróbál opciókat ajánlani arra az esetre, ha valaki változtatna a vásárlási szokásain. De mégis mi vezetett idáig? Eszter, aki a 30-as fiatal nőkre jellemző habitussal követte a trendeket, 2016-ban látva a True Cost című dokumentumfilmet, eldöntötte, hogy  három hónapig nem vásárol új ruhát. Pár hónap alatt aztán annyira hozzászokott ehhez az új állapothoz, hogy egy évre kiterjesztette fogadalmát. Ezalatt az idő alatt pedig folyamatosan szívta magába az információkat, ami azt eredményezte, hogy szinte észrevétlenül átalakult nemcsak a ruhákhoz való hozzáállása, de az egész élethez is. Blogján véleményének hangot adva, rengeteg emberhez eljutott üzenete, ami azt eredményezte, hogy ma már rendszeresen hívják előadásokra, kerekasztalbeszélgetésekre. Ma már keresett színtanácsadó, idén pedig elindította saját beszélgetős estjét. Ennek a helyszínén, a Van Borisban mesélt nekünk tapasztalatairól.    

Arról már sokszor olvashattunk, hogy miért és hogy változtatta meg a gondolkodásodat és az életedet a True Cost. De milyen volt az az Eszter, aki akkor megnézte azt a dokumentumfilmet?

Mi elég gyakran turiztunk otthon, és az sem volt ritka, hogy a tesómmal vagy akár szomszédokkal ruhákat cseréltünk, így ez már a film előtt is az életem része volt. Ami arra az időszakra jellemző, hogy elkezdtem vágyni a színekre, de már akkor is a turkálókat jártam színek után kutatva, így jobban mertem kísérletezni is. Egy ideig Németországban éltem, és Münchenben találkoztam először a fast fashionnel, és akkor az egy izgalmas élmény volt, hiszen úgy éreztem, hogy majd abból a sokféle ruhából ki tudom választani, hogy mi passzol az én stílusomhoz. Persze ekkor még nem is volt saját stílusom. Ezt is azóta találtam meg. Viszont az már akkor sem tetszett, hogy szanaszét hevertek a földön a ruhák, ugyanis még abban a korban nőttem fel, amikor azt tanították nekünk, hogy a ruha érték, amire spórolunk. Egyébként a szelektív hulladékgyűjtési szokásokat is Németországból hoztam haza magammal, és nagyjából ezzel egyidőben kezdett bekúszni Magyarországra is ez a dolog. Később amikor főszerkesztő lettem, jól esett megvenni azokat a ruhákat, amikről azt gondoltam, hogy hozzám tesznek, és bár nem voltam nagy halmozó, sok felesleges darabom volt otthon.  Aztán amikor megnéztem a True Costot, egyből mindent átbillentett bennem. Akkor ott összeállt a kép. 

Tovább

Van egy jó sztorid? - 100 szóban Budapest

Nézd meg a kiállítást a Szabó Ervin Könyvtárban!

670a7274_logo_zott.jpg

Budapest ezerarcú, különleges város. Sokan próbálták már megfejteni mi teszi annyira egyedülállóvá, néha csak az érzés van meg, nehéz szóban kifejezni esszenciáját. Márpedig a Mindspace 2014 óta pont erre törekszik 100 szóban Budapest pályázatával. Ez azonban jóval több, mint egy szimpla város imázs építés, a szervezők legfőbb célja inkább az, hogy összekapcsolják a városi létet az irodalommal, és ösztönözzék a városlakókat az írásra. Az elmúlt öt év alatt több ezren küldték be 100 szavas sztorijukat, tavaly óta pedig a POKETnek hála, a zsűri által 100 legizgalmasabbnak ítélt történet egy könyv oldalain is megmarad az utókornak.

„Idén 1600 pályázat érkezett, 200-zal több, mint tavaly. A témaválasztás hasonló volt, mint az elmúlt években. Sokszor szerepelt a történetekben a szerelem, a Margit-sziget illetve a nagy ikonikus budapesti helyszínek, de sokan írtak a hajléktalanokról is – ami mint korlelet –, jól ábrázolja a város lelkét. Ezáltal pedig az is bebizonyosdott, hogy sokakat foglalkoztat a téma.” – foglalta össze a 2019-es pályázattal kapcsolatos tapasztalatokat Varga Cili, a 100 szóban Budapest idei koordinátora. 

Chiléből Budapestre

A pályázat ötletét a Chile-ben már 16 éve létező „Santiago en 100 palabras” elnevezésű felhívás adta. 2001-ben Santiago-ban (Chile) a Plagio, a Minera Escondida és a santiagói metró összefogtak, hogy elindítsanak egy pályázatot, amire egy legfeljebb száz szavas, a városhoz valamilyen módon kapcsolódó írással lehetett jelentkezni. Az évek során a kezdeményezés Chile legfontosabb irodalmi pályázatává nőtte ki magát és évről évre egyre többen küldenek be történeteket.

11230035_514214235397755_925998788089665266_n.jpg

Forrás: 100 szóban Budapest oldal

Tovább