A Flatlab nem egy egyszerű design bolt, de még csak nem is egy szimpla showroom. Egy olyan kreatív tér, ahol jól megférnek egymás mellett a ruhatervezők és a grafikusok, és ahol lehetőséged nyílik betekinteni a fiatal tervezők munkafolymataiba is, közben pedig különböző magyar termékek közül is válogathatsz. Valójában egy nyitott műhely és design bolt egyben, ami öt éve meghatározó eleme a budapesti design életnek. Egyik oszlopos tagja, Geréby Zsófi, az Urban Legend tervezője mesélt nekünk.  

Kiket találunk a Flatlabben, és mi köti össze őket?

A Flatlab stúdióként, co-working térként és design boltként is funkcionál. A studióban dolgozó két ruhatervezőt és négy grafikust elsősorban a személyes szimpátia hozta össze; a szakmáinkról való hasonló gondolkodás, a közös cél, hogy egy nyitott, izgalmas, új design teret hozzunk létre. Mi lennénk Kasza Emese, Laki Eszter, Szőke Gergely, és a Hidden Characters és jómagam, Gerébi Zsófi.  A boltban jelenlévő márkák közül kettő a sajátunk - a MEI KAWA és az Urban Legend, illetve a grafikusok termékei - mint a MENÜ szakácskönyv vagy a Five Morsels of Love, vagy a Hello Wood könyv. A kezdetektől forgalmazzuk a KAG táskákat és folyamatosan nyitott szemmel figyeljük az új magyar tervezőket és igyekszünk a profilunkba illő, szuper dizájnú termékeket bevonni. Jelenleg kapható nálunk Concept Eyewear, a Personal Perception, Hitka Viktória tányérai, a Malinovka, a Tatz, az Inkredible Letterpress, a Hosszúlépés, a Hungaropedia és a Zador szappanok. 

Mi változott a nyitás óta? 

A megalakuláskor elsősorban a saját tervezői tereinkre koncentráltunk, ez lényegében azóta sem változott. Az üzlet koncepcióján sokat finomítottunk az új tervezők és termékek bevonása során. Folyamatosan keressük az új, bemutatásra váró brandeket, és igyekszünk a munkáinkat minél nyitottabb keretek között közelhozni az érdeklődőkhöz. Egy idő után kulturális programokat is szerveztünk, így például fotókiállításokat, képzőművészeti bemutatókat. Igyekszünk emellett felhívni a figyelmet számunkra fontos globális és helyi problémákra, így segítettük például a Nyitott Szív Alapítvány és a Magyar Élelmiszerbank munkáját Hitka Viktória tányérjainak forgalmazásával, lokális kampányt szerveztünk Szíriában működő humanitárius szervezeteknek. 

Hogy látjátok a mai magyar deisgn életet? A gombamód szaporodó tervezők, magyar márkák erősítik vagy gyengítik egymást? 

Egyre színesebb és érdekesebb a magyar design élet, persze kevésbé átlátható, de ettől csak izgalmasabb! Sok jó kreatív energia csak erősíteni tudja egymást. Fontos, hogy egyre több, minőségi termék és szolgáltás van a piacon, ennek köszönhető, hogy eltáltalán újra értelme van magyar designról beszélni. 

Egyáltalán mennyit változott a magyar design?

Kreativitásban sosem volt hiány, de úgy látjuk, hogy egyre több energiát fektetnek a tervezők arra, hogy a termék eladható is legyen, hogy minőségi csomagolása, arculata legyen, és ami ennél is fontosabb, hogy eladható legyen, megfelelő kommunikációval, piacképes árazással. Ezekben szerintem nagyon sokat erősítik egymást a márkák, egymásnak adják a know-how-t, egymást húzzák felfelé. 

Személyes térként gondoltok Budapestre.

Mi itt vagyunk otthon. Ez nem csak azt jelenti, hogy ismerjük, mint a tenyerünket, hanem azt is, hogy alakítunk rajta. Az itt dolgozó grafikusok számos szórakozóhelynek, étteremnek, kultikus helynek készítettek arculatot, nem beszélve az új BKK logókról. Az Urban Legend márkának alap kérdése a várossal való szimbiózis, a város történeteivel való együttélés. 

Szerintetek mitől tűnik annyira izgalmasnak az idelátogatóknak?

Budapest egy igazi hely. Koszos, random, összevissza, de igazi. Erős hangulata van a belvárosi helyeknek, a párizsi hangulatú tereknek, a duna-partnak, a titkos kis zugoknak, a gangos házaknak vagy a török fürdőknek. Aki idejön, az megéli, hogy itt hogy élnek az emberek, és talán ez a legérdekesebb aspektusa annak, amikor az ember egy idegen városba látogat. 

Egyre több tervezőt kezdenek itthon is foglalkoztatni a különböző környezetkímélő megoldások. Sőt, sokan már újrahasznosított anyagokat is használnak egy-egy kollekció előállítása során. A három fiatal lányból álló tervező csapat története kicsit más, mint a legtöbb hazai designeré, és nemcsak azért, mert a müskinn ötlete a Bánki-tó Fesztivál laza miliőjében született, hanem azért is, mert egy izgalmas összművészeti projektként indult a történet, ami aztán egy teljesértékű táska branddé nőtte ki magát. Az új kollekció csütörtökön debütál a TELEP-en, de az interjú során nemcsak erről mesélt Sziládi Noémi, Tóth Eszter és Rakovszky Zsófi, hanem többek között arról is, hogy miért jó, hogy egyre több külföldi él Budapesten.

Ha a fesztiválos, stégen láblógatós ötletelős megalakulástól indulunk, most hol tart a márka?

Eszter: Az biztos, hogy azokat a dolgokat mind megcsináltuk és el is értük, amikről akkor ott álmodoztunk, sőt, túl is jutottunk azokon a terveken, amiket akkor kitaláltunk. Most érzem azt, hogy lassan kezd kialakulni, hogy valójában milyen is ez a márka. Úgy indultunk, hogy kollaborációkra épülő kollekciókat szeretnénk létrehozni és kiállításokat szervezni, üzeneteket közvetíteni kiállításokkal, ma pedig már konkrétabb elképzeléseink vannak arról, hogy milyen irányba szeretnénk haladni.

Zsófi: Számunkra fontos, hogy hűek maradjunk az eredeti tervekhez. Erre tudatosan figyelünk, folyamatos köztünk a kommunikáció. Az eredeti alapgondolatot, missziót semmiképpen sem szeretnénk elveszíteni, annak ellenére, hogy hagyjuk magunkat a lehetőségek által formálni.

Valljuk be, nem a legkönnyebb utat választottátok - a müskinn irányítása nagyon komplex feladat lehet. Mik voltak a legnagyobb meglepetések, amikkel találkoztatok?

Noémi: Az elején egyáltalán nem tudtuk, hogy mit vállalunk ezzel az egésszel, közben rájöttünk, hogy mennyivel egyszerűbb utakat is választhattunk volna, ha egy hagyományosabb táskamárkát hozunk létre. Azzal, hogy a kollaborációs, felelősségvállalós vonalon indultunk el, utólag belegondolva, sokkal keményebb fába vágtuk a fejszénket. Persze ettől igazán izgalmas az egész.

Zsófi: Azáltal, hogy mi ezt nehezebb, de egyben izgalmasabb utat választottuk, évek múlva sem kell félni attól, hogy nehéz lesz a megújulás vagy akár kiégünk, mert annyi impulzus ér bennünket. Néha már azt érzem, hogy annyi az ötlet, hogy egyszerűen nem elég rá a 24 óra.

Tudj meg többet a müskinn lányokról!

A MEI KAWA már csak neve hangzása miatt is egzotikusnak számít az itthoni design piacon, az viszont, hogy nagy hangsúlyt kap a márkánál az unisex vonal, tényleg különlegessé teszi Kasza Emese brandjét. Ruháira egyaránt hatással van az építészet és a kortárs művészet. Már-már skandinávosan letisztult ruháit mindig feldobja valami extra ötlettel, szabásvonallal vagy anyagválasztással. Valószínűleg az sem véletlen, hogy jelmeztervezőként is dolgozik, így szabadon tudnak áramolni kreatív energiái, és éppen azon a területen használja azokat, amelyiken szükség van rájuk. Sok mindenről mesélt nekünk, többek között a "szellőztető bácsiról" is, aki új kollekcióját ihlette. 

Ami egyből feltűnt, hogy a MEI KAWA webshopban a női és férfi vonal mellé bekerült az unisex. Mostanában a gender kérdés amúgy is nagyon előtérben van. Feltételezem, hogy téged is foglalkoztat ez a dolog.

Igen. Alapvetően maga a márka is unisex márka, évek óta így van. Mivel Magyarországra most kezd ez a dolog begyűrűzni, ezért figyelnek fel mostanában erre az emberek. Jó pár külföldi vásárlóm kimondottan az unisexet keresi, így fontos, hogy egy kattintással megtalálják, amit keresnek, de közben úgy érzem meg kell tartani a férfi-női szűrést is.

Tényleg ez lehet a jövő, hogy eltűnnek a nemi identitások? Most nagyon sok cikk foglalkozik ezzel. Te hogy állsz ehhez a témához?

Ez egy elég komplex kérdés, de elsősorban megpróbálok önazonos lenni – így lehetek hiteles. Nagyon sokrétű amit csinálok, akár a MEI KAWA teljeskörű irányítását, akár a jelmeztervezést nézem. Női és férfi energiákra is szükség van ahhoz, hogy sikeres legyél. Ezt olyan ember tudja jól csinálni, aki nem riad meg mondjuk attól, hogy ez nem kimondottan nőies szakma. Minthogy attól sem kell megriadnunk, hogyha valami olyan dolog jön velünk szembe, amit még nem csináltunk eddig.

 Érdekel mit jelent szingapúri mandarin nyelven a MEI KAWA?

A fotókat Zombori Andris készítette.

Budán is egyre jobban gyűlnek a magyar tervezői üzletek. Március 9-én friss design pontként nyílt meg Tóth Melinda (DAIGE) és D. Nagy Kinga (the Mama Kin) közös boltja, a Repertory, ami a tervezők termékein kívül sok más design tárgyat is kínál. A hely igazi bája talán abban rejlik, hogy a két lány szíve-lelke benne van minden egyes négyzetcentiméterben. A bolt megnyitása is igazi csapatmunka volt, és ez érződik is a hangulaton. 

Kíváncsiak voltunk, hogy ők mit mondanak első saját üzletükről:

Nem hiába lett Repertory a nemrég nyílt boltotok neve. Nemcsak a ti munkáitokat találjuk itt, hanem egy kisebb gyűjteményt. Mi az üzlet alapkoncepciója?

Az üzlet alapvetően a DAIGE és a the Mama Kin bázisa, de szerettünk volna egy komplexebb teret kialakítani, ezért kerestünk olyan tárgyakat és növényeket, amik beleillenek a mi esztétikánkba. A logónkon olvasható "makers and curators" felirat is erre utal. Olyan alkotókat, készítőket válogattunk össze, akik hasonló vizualitással és minőséggel dolgoznak, mint mi. Folyamatosan kutakodunk újabb termékek után, így a kínálatunk időről időre meg fog újulni, azonban maga a Repertory hangulat állandó marad.

Mivel tud többet ez a hely, mint a többi showroom?

Ez nagyon fontos, hogy ez egy üzlet és nem showroom. Szeretjük, hogy utcafrontos, hogy van kirakat, van állandó nyitvatartás. Mi magunk csináljuk. Imádjuk a növényeket, az illatokat, hogy zöld, hogy mi kontaktolunk személyesen vásárlóinkkal. Ez nekünk óriási változás, mert eddig mindig volt a márka és a vásárló között még 1 állomás, a viszonteladó. Arra, hogy miben más a Repertory, mint a többi bolt, az az konzekvens szelekció, a növények, és a hangulat, amit ha belépsz, megérzel nálunk.

Hogy sikerült a megnyitó?

Nagyon sokan voltak, rengetegen álltak a bolt előtt, és bent is, ezért alig lehetett valamit látni a térből, de azért persze örülünk, hogy ennyien kíváncsiak ránk. Csupa pozitív, bíztató visszajelzést kaptunk. Rengeteg dolog van még hátra vagyis előre, hogy bejáratódjon az üzlet, lokálisan is megismerjék a emberek. Tisztában vagyunk vele, hogy most jön a neheze, de nagyon várjuk az elkövetkező időszakot. 

Nézd meg a helyről és a megnyitó buliról készült fotókat!

A the Mama Kin ékszerek finomak, mégis, van bennük dög, valami eszméletlen lazaság. Pont emiatt tudnak annyiféle nőn működni. Minden darab rézből készül, de nem ez az egyetlen oka a kollekciók jellegzetes hangulatának. Hogy mi alapján tervez D. Nagy Kinga, vagy mi köze van a nagy rock slágernek a magyar ékszermárkához, a lenti interjúban kiderül.

Ha Mama Kin, akkor Aerosmith.

Ez egy nagyon vicces, véletlen egybeesés. A névválasztás sosem könnyű. Eredetileg mozaikos szójátékból jött a név, és csak közben jöttem rá, hogy Mama Kin az Aerosmithnél egyesek szerint a kreativitást jelképező nőszemély. Ez annyira tetszett, hogy maradtam is a névkombinációnál.

Ha megnézzük az ékszereket, akkor van bennük valamilyen bohó hangulat. Nekem a 70-es évek ugrott be. Ez tudatos?

Örülök, ha ez így érződik, bár azért konkrétan nem szűkíteném le a hangulatot a ’70-es évek világára, szerintem inkább a részletekben érződik ez az időszak. Kizárólagos kapcsolódási pontnak pedig semmiképpen nem mondanám, kivéve az egyik kollekciót. A bohókás, könnyed jelleg viszont remélem, hogy kicsit benne van a márkában.

Ismerd meg jobban a the Mama Kint!

A Zoe Phobic tervezőjével Szimon Ágnes Nórával pont az ő társkáit felvonultató Open Showroom megnyitója előtt készítettünk interjú. A bulin mi is ott voltunk az Absoluttal.

A hely missziójáról pedig Beke Luca, tervező, a hely lelke mesélt nekünk.

Mit képvisel az Open Showroom?

Az Open Showroom pár évvel ezelőtt indult, még az Október 6-a utcában, ahonnan januárban költöztünk el. Több fiatal tervező fogtunk össze, hogy létrehozzunk egy olyan közösségi teret, ami megfelel annak a három fontosabb szempontnak, amit célként tűztünk ki magunk elé. Az egyik, hogy egy olyan alkotóteret hozzunk létre, ahol a desinerek nem csak árulhatják a termékeiket, hanem alkothatnak is. Ez most manifesztálódott itt az új helyen, ahol végre van erre külön helyiség. A másik kritérium az volt, hogy olyan üzlet legyen, ahol a vásárlók előzetes egyeztetés utána magától a tervezőtől tudják megvásárolni a kinézett terméket. Ezáltal a megszokottól sokkal bensőségesebb kapcsolat alakulhat ki tervező és vásárló között. Mi azt valljuk, hogy a design mindenkié, és eszerint alakítjuk a profilunkat is. Folyamatosan azon dolgozunk, hogy az emberek minél közelebb kerülhessenek a magyar designerekhez. Fontos alappillére még a showroomnak a galéria, amit szintén a jelenlegi helyen sikerült megvalósítanunk kompromisszumok nélkül. Ha össze kellene foglalnom, hogy mi is az Open Showroom, azt mondanám, hogy egy kreatív befogadó tér különleges magyar design termékekkel, ahova jó betérni, és ahol jó elveszni a részletekben.

Nemcsak a tér új nálatok. Milyen változások történtek még?

Már az elejétől kezdve ügyeltünk arra, hogy úgy hívjunk tervezőket, hogy ne konkurenciát lássunk a másikban, hanem kiegészítsük egymást. Duplájára nőtt a showroomban található márkák száma, ráadásul nagyon sokszínű a kínálat: a ruháktól kezdve, a kiegészítőkön át, a lakásdekorig rengeteg dolog megtalálható, ráadásul mostantól a férfiakhoz is szólunk. Egyébként ezzel még nem ért véget a változás, áprilistól stílus- és sminktanácsadással is várjuk a vásárlókat. Az sem mindegy, hogy most, hogy végre nagy terünk van. Ez egyedül is működik, de ha szeretnénk, el is szeparálódhatunk egymástól, akár kis tereket alkotva. Ennek köszönhetően hétvégi workshopokat is szervezünk a jövőben.

Hogy sikerült a Re-Opening Party?

Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk; többen is kiemelték, hogy mennyire tetszik nekik ez a barátságos hangulat. Már az ajtóból belépve érezni a különleges atmoszférát. Pont ez volt a célunk, úgyhogy nagyon elégedettek vagyunk. Ez persze nem sikerült volna olyan fontos dolgok nélkül, mint a támogatók, amit ezúttal is köszönünk, és a csapatmunka, ami másfél hónap alatt folyt megállás nélkül.

Hogy valójában milyen volt a hangulat a megnyitón, most megnézhetitek:

A Zoe Phobicot Szimon Ágnes Nóra 10 éve alapította. A ruhákból az évek alatt táskák lettek, és ma már a fiatal lányok egyik kedvenc hazai márkája. Többek között a siker oka, a Kinfolk – szerű letisztultság és finomság mellett, hogy sok más hazai designerrel ellentétben a Zoe Phobic táskákhoz elérhető áron lehet hozzájutni, így a 20-as éveiben járó fiatalok számára is megfizethetőek. Kíváncsiak voltunk arra az új szemléletmódra, amit Ágó képvisel.

A Zoe Phobic indie fashion labelként definiálja magát. Ebben az esetben ez mit jelent, és miért fontos hangsúlyozni?

Egy kicsit máshogy, úgy is mondhatni, hogy függetlenebbül kezelem a Zoe Phobicot a többi hazai márkától. Tudatosan kívülre helyezem magam hozzájuk képest. Egyáltalán nem folyok bele a hazai divatesemények történéseibe, és nem is vagyok jelen akítvan ebben a körben. A magam feje után megyek, a megérzéseim alapján építem a brandet.

Világszinten most van is egy tendencia. Sorra bukkannak fel azok a kis márkák, amiket csak online értékesítenek, az alapítók pedig sokszor nem is tervezők, hanem kreatív fiatalok, akik mindenféle printelt kollekciót hoznak létre a pólóktól, táskáktól egészen a lakásdekorig. Hozzájuk képest te hol vagy?

Mivel már évek óta építem a márkát, tőlük is elhatárolódnék, hiszen bejártam egy utat, amiből lehetett volna egy hagyományos értelembe vett márkaépítés is, de közben a tapasztalatok alapján másfele indultam el. Annyiból hasonlítok ezekehez a brandekhez, hogy a kommunikáció passzol ebbe a képbe.

Bár először színésznő szerettél volna lenni, mégis más irányba kanyarodtál. Miért?

Leginkább azért tetszett meg a tervezés, mert ezt a háttérből lehet csinálni. Szívesen megmutatom, hogy mi van bennem, de nem magamon keresztül, hanem annak segítségével, amit megtervezek és elkészítek.

Mesélj kérlek a Zoe Phobic evolúciójáról! Ruhákkal kezdted. Ráadásul nem is kevés elismeréssel, mégis a kiegészítőknél kötöttél ki.

Annak idején egyértelmű volt, hogy ruhákkal kezdek. Az egész a Divatrajz.hu oldallal indult. Ott rajzolgattam, jelentkeztem pályázatokra, nyertem is. Később olyan szakképzést választottam, ahol szintén ruhákkal foglalkoztunk. Ez adta magát. Bár az első dolog, amit készítettem, és el is adtam, az egy táska volt. Aztán amikor később elkezdtem táskákat gyártani, már akkor is mindenféle szőrös, érdekes darabokat csináltam, és láttam, hogy ez nagyon tetszik az embereknek. Ahogy egyre több táskára volt igény, úgy szépen lassan elmaradtak a ruhák. Jobban is élvezem ezt a vonalat. Talán azért, mert hamarabb lesz belőle látványos eredmény, ráadásul egyenként is megállják a helyüket. Számomra szerethetőbbek, mint a ruhadarabok.

Érdekel, miért olcsóbbak a Zoe Phobic darabok az átlag magyar design táskákhoz képest?

Garam Judit a kezdetektől tudta, hogy a divat központi helyet foglal el majd az életében. Mégsem tervezéssel kezdődött a története: annak idején ő hozta be a Kookai-t Magyarországra. A kereskedelem viszont nem volt elég számára, így létrehozta saját márkáját a NUBU-t, ami mára a magyar divatvilág egyik elismert szereplője lett, és közben elkezdett foglalkozni a magyar művészettel a MONO Galéria keretében. Kovács Adél nyolc éve csatlakozott hozzá, még gyakornokként. Akit érdekelnek egy magyar márka kulisszatitkai, annak különösen érdemes elolvasnia a velük készített interjút.

A NUBU szellemiségéhez szorosan hozzátartozik a kortárs magyar képzőművészet. Ez hogy kapcsolódik hozzátok?

Judit: Folyamatosan foglalkozunk művészettel; a Mono Galéria kapcsán rendszeresen vannak képzőművészeti projektjeink, de valójában ugyanúgy inspirál minket az építészet, vagy akár említhetnék különböző hangulatelemeket is. Gyakran előfordul, hogy egyes művészek, akiknek a munkáival találkozunk, tudat alatt beépülnek, és amikor kint vagyunk egy textilkiállításon vagy meglátunk egy szelekciót, elindul egy kölcsönhatás, amiből aztán összeáll a koncepció.

A jelenlegi kollekciótokat többek között Nádler István munkái inspirálták. Hogy jelenik ez meg?

Judit: Van egy olyan korszaka, ahol fekete ecsetvonásokat kék színnel kombinál. Ezek az amúgy minimalista hangulatú festmények az említett ecsetvonástól egyfajta struktúrát is kapnak. Ez a csíkos felület nagyon megtetszett nekünk, így az anyagtextúrákban is megjelenítettük a kollekcióban. A csíkritmus egyszerre jelenik meg felületeiben, textúráiban és színeiben.

Szívesen belelátnál egy sikeres divatmárka kulisszái mögé?

KÉRDEZZ - FELELEK TÓTH BORIVAL

Zsigmond Dóra nem mondhatni, hogy a könnyebbik utat választotta, amikor férfiaknak kezdett tervezni, de kitartóan építi márkáját a ZSIGMOND DORA mensweart. 2014-ben feltörekvő designerként a Gombold újra döntőse lett, azóta tervezőként is sokat fejlődött, és úgy érzi, hogy az üzleti részt is egyre biztosabban viszi, így biztos, hogy hamarosan helye lesz a vezető nevek között. Ráadásul ruháinak egyre több a női rajongója, és annak ellenére, hogy az idei Mercedes Benz Fashion Weeken nemcsak férfi modellek mutatták be az új kollekció darabjait, kitart amellett, hogy a ZSIGMOND DORA menswear fiúknak, férfiaknak szól, és valljuk be, pont ez adja az igazi pikantériáját a dolognak. Fő inspirációjának olyan szociográfiai problémákat tekint, amik van, hogy a múltba nyúlnak vissza, de mindenképpen kapcsolatban vannak a jelennel. Jelenleg a hétvégi Marie Claire Fashion Daysre készül, közben pedig nagy örömünkre szánt időt arra, hogy meséljen magáról és arról, hogy mi inspirálja kollekcióit.

Miért pont férfimárkát alapítottál? Mi vezetett erre a nem éppen szokványosnak nevezhető útra?

Nálam talán azért is alakult így, mert nekem nem gyerekkori álmom volt a tervezés, viszont már gyerekkoromban is rengeteg ötletem volt, szerettem a kreatív megoldásokat és elfoglaltságokat. Akkor már komolyabban foglalkoztam a rajzzal, és az egyik rajzelőkészítőn találkoztam a ModArt egyik tanárával Tóth Istvánnal, aki annyira nagy hatással volt rám, hogy a divattervezésnél kötöttem ki. Ő terelgetett a suli felé is, és végig mentorként jelen volt a tanulmányaim alatt. Az pedig, hogy miért férfiruhákkal foglalkozom? A diplomakollekcióm kiválasztásánál dőlt el, hogy férfiaknak fogok tervezni. Egyrészt nem sokan foglalkoznak ezzel, másrészt nagyobb kihívást jelent. Sőt, a megújulás szempontjából is sokkal több lehetőség van benne.

Magyarországon tervezőnek lenni eleve kihívás.

Igen, elég nagy kitartás kell hozzá, hogy a kudarcok ellenére is jól vedd az akadályokat. Szerencsére nekem nem sok kudarcom volt, inkább nehézségeknek vagy akadályozó tényezőknek hívnám őket.

Itthon a tervezői színtéren szinte hiánycikk a férfiruházat. Milyen előnyök és hátrányok származnak abból, ha valakinek férfi márkája van?

Az egyik előny, hogy jobban le lehet fedni a piacot, és könnyebben rád találnak. Közben meg hátrány is, mert nehezebben kerülsz be a köztudatba, mert kevés teret adnak a férfi kollekciók bemutatására.

Érdekel, hogy inspirálja Dórit a szocialista realizmus az Y és Z generáció tükrében?