A vodka sour nevéből adódóan a nagy múltú sour család egyik tagja. A sourök közé tartozik egyébként a margarita és a sidecar is. Közös jellemzőjük a citrusos jegyekben gazdag kissé fanyar, kesernyés íz. 

Saját szavaival:

Éppen nagy rohanásban voltam, amikor megkérdeztem a menyasszonyomat, hogy milyen koktélokat készítsek. Ő egyből a vodka sourt mondta, így az egyik Absolut Drinknek az Absolut Vodka Sourt választottam.

Készítsd el az Absolut Vodka Sourt!

Tavaly szinte fogalom lett a „Verkstaden lányok” kifejezés. Sokan azt hiszik, hogy a Verkstaden egy újabb divatmárka a budapesti pezsgő design színtéren, pedig annál sokkal több. Ez egy műhely, sőt mondhatni egy család, ahol kreatív, bátor lányok egyszerűen csak alkotnak. Itt nincs szigorú üzleti terv, nincsenek magasra törő célok, csak az alkotás szabadsága van. Az érzésé, hogy csinálnak valami jót, valami olyat, ami előreviszi a világot. És nemcsak azért, mert mások számára már értéktelen ruhákat hoznak ismét hordható állapotba, hanem mert mindemellett egyéniséget is visznek a mindennapokba. A Verkstaden mozgalom mindazokról a fiatal lányokról szól, legyen az a két alapító, Pálma vagy Panna, vagy a velük dolgozó grafikusok, akik mernek hangot adni a gondolataiknak és a kreativitásuknak. Pálma és Panna többek között erről az életérzésről mesélt nekünk.

Hogy kezdődött a Verkstaden sztori?

Pálma: 2009-től 2011-ig Svédországban, Malmöben éltem. Mint köztudott, a design eléggé alappillére a régiónak, így nem lehetett nem inspirált állapotba kerülni ettől a közegtől. Ott találkoztam először fizikailag a szitanyomással, és egyből úgy éreztem, hogy tök jól ki tudnám fejezni magam ezzel a technológiával. Amikor hazajöttem, az ott megspórolt pénzből beruháztam az első kör festékbe, eszközökbe, majd megcsináltam a pincénkben a műhelyemet, miközben elkezdem magánúton tanulni a szitanyomás mesterségét. Egy idős bácsi szitaműhelyébe jártam fel Csillebércre, ott lestem el a csínját-bínját ennek a szakmának. Ekkor még nem voltak olyan elterjedtek itthon a szitanyomott vászontáskák, úgyhogy ez egy szuper felületnek bizonyult ahhoz, hogy gyakoroljak. Akkoriban még csak a saját grafikáimmal készítettem cuccokat. Ezeket árultam pont egy bolhapiacon a Fogasházban, amikor elöször találkoztunk Pannával!

Hol tartott akkor itthon a szitanyomás?

Pálma: A szitanyomás egy nagyon régi technológia, ennek nyilván már volt kultúrája itthon. De ezzel a szabad stílussal és a vászontáskákkal egy induló hullámot kaptunk el. Visszaemlékezve, vagy kétszáz darabot el is ajándékoztam azonnal, mert egyfajta küldetésnek éreztem, hogy elterjesszem! Ezen kívül pedig szerintem ez egy nagyon jó felület arra, hogy a grafikákon keresztül elmondhassuk a világnak, amit akarunk, emellett pedig eleve benne van a környezettudatosság is, ha mondjuk arra gondolunk, hogy ezzel is mehetünk bevásárolni a nejlonzacskók helyett.

Ismerd meg a Verkstaden lányok történetét!

Fegyverneky Sándor Jr. nap mint nap emberek különböző arcait jeleníti meg, fontos pillanatokat kap el, dokumentál. Annak idején, amikor a fotózást választotta hobbijaként már egyből ez érdekelte; megtartani a pillanatot, az emlékeket. Először csak magának, majd az utókornak. Jó benne, úgyhogy hamar beszívta a szakma. Az amúgy zenei háttérmunkásnak készülő srác egyik pillanatról a másikra összenőtt a kamerájával. Szereti, amit csinál, ráadásul a zene sem maradt el teljesen, a hangmérnöki széket felváltotta a DJ pult.

Remélem a következő kérdés nem lesz olyan nehéz, mint a „Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?”. Nálad mi volt előbb: a zene vagy a kép?

A zene volt! Mindig is nagyon nagy örömet adott a zenehallgatás! Talán azért is, mert otthonról ezt hozom. Édesapám, aki zeneiskolába is járt, sokat vitt koncertre, és valahogy megszerettem. Gimnázium után el kellett indulni valamilyen pályán, úgyhogy kipróbáltam pár dolgot. Például tanultam multimédiafejlesztőnek is, de nem találtam a helyemet. Amikor meghallottam, hogy van olyan szakma, hogy hangmérnök, egyből megtetszett. Nem vagyok zenész, hiszen sosem tudtam hangszeren játszani, de technikailag átlátom a dolgokat. Mivel érdekelt is ez a része, egyszerűen kézenfekvő volt. El is végeztem itthon egy iskolát, aztán kimentem egy másikba Miamiba egy évre. Amikor visszajöttem, elkezdtem dolgozni egy stúdióban.

Nevével ellentétben a  White Russian nem orosz eredetű, neve onnan ered, hogy alapját a vodka adja. Megtört népszerűségét a 90-es évek egyik legkultikusabb filmje, A nagy Lebowski hozta vissza, ugyanis ez a koktél volt a főhős, Töki kedvence. Marosvölgyi Norbert most tett egy kis csavart ebbe a sztenderd Absolut italba. 

Saját szavaival:

Amikor anno megismerkedtem a koktélok világával, ez volt az első ital, ami nagyon megtetszett. Amúgy éveken keresztül ezt is ittam.

 

Készítsd el te is otthon! Nézd meg, hogy kell!

Azt nem tudhatjuk, hogy mi lett volna, ha Marosvölgyi Norbi végül sportoló lesz, de az biztos, hogy szegényebb lenne nélküle a hazai bartender szakma. Végigjárta a legtöbb neves budapesti klubot, és több ezer embert szolgált ki a pultnál. Nem lehet azt mondani, hogy néha nincs szüksége egy kis friss levegőre ennyi éjszakázás után, de amikor végül megfogja a shakert, szívvel lélekkel teszi, és biztosak lehetünk benne, hogy valami igazán jót fogunk inni perceken belül. Interjúnkban nemcsak életútját követhetjük nyomon, de azt is megtudhatjuk, hogy milyen poharakba szereti elkészíteni az italokat, és hogy hol érzi jobban magát, a pulton belül vagy kívül.

Hogy kerültél a bárpultba?

Már gyerekkoromban a vendéglátás közelébe kerültem, mert édesanyámék vendéglátó helyeket üzemeltettek. Ennek ellenére nem ez volt az első terv. Egy ideig sportolónak készültem, de végül választani kellett valami iskolát. Beiratkoztam az egri vendéglátó suliba, ahol felszolgálónak tanultam, mellette pedig nyaranta a szakmában dolgoztam. Mivel elég vásott gyerek voltam, végül nem jártam végig a sulit, hanem még jó ideig iskolák között ugráltam. Aztán felköltöztem Budapestre, és itt álltam be igazán a pult mögé. Ekkor voltam 18. Lajsz Andrásnál és Tóth Gézánál sikerült megszereznem a vizsgámat. A nagy áttörést az Akvárium Klub hozta meg. Amúgy ez volt az első nyara a helynek. Itt értem el az első pultfőnöki posztot, és innen szépen haladtam felfelé. Sok helyen dolgoztam a belvárosban, például az Urimuriban vagya Baldaszti’s Grandban. Az évek alatt többször váltottam, pár helyre vissza is mentem hosszabb rövidebb ideig, és volt egy kis pihenés a Telepen. Most a Tütüben vagyok.

Több területet is kipróbáltál a vendéglátásban. Hol érzed magad a legjobban?

A pult mögött. A közvetlen környezetem persze fontos, hogy milyen, de ha a pultban lehetek, akkor én jól érzem magam. A mai napig szeretek koktélokat csinálni! Persze a sok év kicsit kikezdi az ember tűrőképességét, amit néha már érzek is magamon, de még mindig nagyon szeretek ilyen módon alkotni.

Akkor ezek szerint téged a koktélok kitalálása, megalkotása mozgat meg legjobban a bartenderkedésben?

Igen. Főleg, amikor jó kis bárhangulat van, és minden vendégre tudok szánni pár percet, ki tudom találni az ízvilágát, hogy miket szeret, és ehhez mérten be tudok állítani neki egy italt.

Az interjú folytatódik!

Hogy lehet megmutatni Budapestet audiovizuálisan? Mi emelett döntöttünk: kedvenc zenészeink eljátsszák nekünk dalaikat legkedvesebb budapesti helyszíneinken.

Itt is az első ABSOLUT BUDAPEST LIVE felvétel Marge-zsal!

A videón hallható szám, az Ez itt a vége az új Marge lemezen is helyet kap majd, úgyhogy érdemes vele barátkozni!

Az interjút itt találjátok.

 Nézd meg a videót!

„Az igazi rocksztár az első próbán meghal.”– Papp Szabi (Supernem)

Hányszor hallottuk már reklámokban, hogy “Élj úgy, mint egy rocksztár!” A fogalommal mindjárt összekapcsolunk olyan világi javakat, mint a pénz, a nagy autók, a fux és a csajok. Persze nem merül ki ebben a történet: a rocksztárok bejáratosak a legmenőbb helyekre, kivételezettek és imádják őket! Szinte mindenkinek van olyan időszaka, amikor el szeretne indulni a Sex Drugs and RocknRoll kanyargós ösvényén. Aki belevág, van, hogy kiesik, más egy életre a labirintusban ragad, és kiélvezi minden pillanatát.

De valójában milyen rocksztárnak lenni Magyarországon? Kik lehetnek azok az autentikus arcok, akik hitelesek és megélik a nagy sztorikat? És kik azok a kötelező elemek, akik ott lebzselnek a backstage-ben körülöttük? Ezen az estén három különböző karakter mesélte el nekünk a rocksztárság legcsillogóbb és legsötétebb pillanatait.

Papp Szabi a Supernem arca, akinek nem hiába van a karjára tetoválva a világ legnagyobb rockzenekarának, a Rolling Stones-nak a logója. Szabi igazi pörgős, rocknroll arc, az a fajta, aki egyből a középpontba kerül egy társaságban.

Felcser Máté a Punnany Massif énekese, ha sztereotípiákban akarunk gondolkodni, az intellektuálisabb vonalat képviseli. Ez inkább a megjelenésében, komolyabb megnyilvánulásaiban ütközik ki, mert azért őt sem kell félteni, ha a rocksztárlét előnyeit kell kihasználni.

Manó a hivatalos rocksztár haver, aki nélkül unalmas lenne a világ. Ő az, aki a fesztiválokon elfoglalja a plusz egy helyet hazafele a zenekari buszban vagy pont, hogy megérkezéskor kiszáll belőle a tagokkal együtt.

Még csak most jönnek a durva sztorik!

Bálint Biankát, a Bianicon alapítója így ihlette meg az Absolut. Variációk egy témára. 

Nézd meg a többit!

Bálint Bianka 2 éve hozta létre a Bianicon márkát. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az egyik legsokoldalúbb brand itthon, ami több művészeti területet is lefed; ilyen a tervezőgrafika, a tetoválás és a képzőművészet. Nemrég pedig megszületett a BNCN Clothing, ahol szintén saját grafikái adják meg az alaphangot a pólóknak és a kiegészítőknek. A Biankával készített interjúból többek között az is kiderül, hogy mi lehet a siker titka egy művész számára.

Hogy képzeljük el Bálint Bianka egy napját? Folyamatosan csak rajzolsz?

Most már nem, hiszen bekerültem a Queen Of Hearts tetoválószalonba, ráadásul sokan már úgy jönnek be hozzám, hogy tervet sem kell készítenem, mert a már meglévő rajzaimat hozzák be, rámutatva, hogy az kell nekik. Persze ezenkívül rajzolok, rajzolok, rajzolok, inspirálódom, és újra rajzolok.

Hogy indult a kreatívkodás?

A fotózással kezdődött minden. 2013-ban létrehoztam a Bianicon Facebook oldalát, amit úgy kezeltem, mint egy Insta felületet, hangulatképeket töltöttem fel. Aztán amikor a Jaschik Álmos Művészeti Szakközépben elvégeztem a tervező grafikát rengeteg izgalmas programmal ismerkedtem meg. Kész voltam, hogy úristen, ennyi mindent ki lehet hozni a képekből!?

Lehet azt mondani, hogy amíg mást az inspirál, hogy látja mások munkáit, téged maga az eszköz?

Igen, teljes mértékben! Innentől kezdve a programok segítségével újabb és újabb képeket alkottam.

Tudj meg többet Biankáról!

A Marge jelenség régóta foglalkoztatja a várost. Különlegesnek, néha kicsit misztikusnak tartják őt. Nem kérdés, hogy körbelengi valami finomság és könnyedség. Egészen addig, amíg valaki nem találkozik vele személyesen. Mert azonnal egy kedves, néha már cserfesbe hajló és élettel teli fiatal lánnyal találod szembe magad. Egy olyan lánnyal, akiben már ott az anya is, és aki a világ legcsodálatosabb dolgának tartja ezt az állapotot. Persze a zene mellett. Kevés itthon az olyan ösztönös és sokrétű tehetség a zenei életben, mint ő. Folyamatosan pörög, agyal, szervez és megvalósít. Számára a zene nem önmagában áll, hanem egy művészeti kiteljesedés egyik fontos eleme. Több év után újabb lemezre készül, többek között ennek a részleteibe is beavatott minket.

Nemcsak énekesnő és dalszerző vagy, hanem zeneterapeuta is. Mik azok az első emlékeid a zenével kapcsolatban, amik arrafele vittek, hogy Te ezzel komolyan foglalkozni szeretnél?

Az apukám gitáros volt. Három éves koromig éltünk együtt, és kevés az olyan emlékem, amikor nincs gitár a kezében. Valószínűleg ez meghatározó. Nagyon kicsi voltam, amikor kaptam egy billentyűt tőle, és emlékszem, mennyire szerettem rajta játszani. Végül is a hangszerek voltak a játékaim. Ez nagyon megmaradt. És amúgy pont most próbálom visszaültetni a hangszereket a koncertjeimbe is, mert rájöttem, hogy nagyon hiányzik, hogy játsszak hangszeren a színpadon.

Sokáig a háttérben voltál. Különböző zenészekkel dolgoztál együtt. Valahol azt nyilatkoztad, hogy szerettél meghúzódni a háttérben, de egyszercsak ez kitört belőled az őrült művész, és főszerepet követelt. Ez hogy történt?

Nem vagyok egy nagyon exhibicionista típus, és ezért próbáltam először ösztönösen, aztán már tudatosan is építeni, hogy step by step történjenek a dolgok. Nem akartam soha több lenni annál, mint ami vagyok. Amíg nem éreztem, hogy mint szólista ki tudnék állni a színpadra, addig tudatosan nem jelentem meg ilyen minőségben. Nem lett volna hiteles. Annak idején volt egy beatboxos formációim, és ez tök jó buli volt 14-15 évesen, de nem éreztem azt, hogy el tudnék vinni egyedül egy színpadi produkciót. Aztán szépen lassan, egyre inkább hozzászoktam a színpadhoz. Ebben sokat segített, amikor a külföldi kinttartózkodásom során elmentem különböző open mike estekre (olyan események, amikor feltörekvő művészek – stand uposok, zenészek- lépnek fel kisebb közönség előtt- a szerk.), és sorra jöttek a pozitív visszajelzések. Egyre inkább megértem a színpadra, és ebben az időben hoztam ki az első lemezt is. (And, 2010- a szerk.)

Tudj meg többet Marge-ról!