Niki feladata az Boutiqbar bármenedzsereként többek között az, hogy összetartsa a csapatot, ami úgy tűnik, jól is megy neki, hiszen a srácok elmondásuk szerint amellett, hogy szakmailag is tudnak fejlődni, a kellemes atmoszférát és a jó csapatot emelték ki, amikor arról meséltek, miért is szeretnek annyira itt dolgozni. Nincs kedvenc ízvilága, számára az a legjobb érzés, amikor az első korty után megjelenik az ismerős elégedett mosoly a vendég arcán.

„Ha a stílusomat kell meghatározni, akkor a bohókás szó jut először eszembe. Nincs kedvenc ízvilágom, de még korszakom sem, azt az érzést szeretem, amikor valaki elmondja, hogy mit szeretne, odaadom neki az italt, és látom rajta, hogy pontosan eltaláltam. Szerencsére nagyon ritkán fordul elő, hogy valakinek nem ízlik, amit elkészítek. Az évek alatt jön egyfajta gondolkodásmód, hogy amikor valaki kimondja, hogy egy vodka alapú gyümölcsös koktélt szeretne, akkor egyből beugrik minimum húsz ital, amit aztán a kérdéseiddel folyamatosan leszűkítesz. Ezt ugyanúgy megtanuljuk, ahogy az italkészítést; hiszen az a cél, hogy eltaláljuk, hogy melyik ital passzol a vendéghez.”

Laczkó Zoli nem szereti magát korlátok közé szorítani, nem is tette le voksát egy stílus mellé. Ízvilág tekintetében is teljesen nyitott, és nincs kimondottan kedvenc alapanyaga sem. Igazi kísérletezgető típus, aki bármit szívesen kipróbál, amiről hall, amit lát, legyen az gyümölcs, fűszer vagy spirit.

„Nem igazán tudnám behatárolni, hogy milyen italokat szeretek készíteni. Nálam nincs az, hogy én most csak klasszikus vagy egyszerű koktélokat csinálok szívesen. Ha valami éppen megtetszik, meglátom valahol, vagy hallok róla, és érdekesnek tartom, akkor azonnal ki szeretném próbálni, hogy meg tudom-e csinálni, jól működik-e az adott ital. Itt minden hónapban kreálunk új koktélokat, és minden hónapban van egy adott spirit, amivel dolgozunk. Az, hogy éppen ahhoz mit találok ki, egyszer csak jön magától. Lehet, hogy csak egy téma eszembe jut, akkor ahhoz igazítom az italt is. Ez lehet egy frissítő koktél a nyár közepén. De az is előfordul, hogy először azt találom ki, hogy nézzen ki; olyankor az alapján válogatom össze az alapanyagokat. A spontán jött ötletek mellett komoly inspirációt adnak a báros oldalak is a neten.”

Repits Krisztián a csapatot szereti legjobban a Boutiq'-ban, precíz és alapos típus, elmondása szerint a legnagyobb erőssége, hogy nagyon tud figyelni a vendégekre; arra, hogy mindig legyen előttük ital, víz, és a Boutiq’ egyik jellegzetessége, a popcorn. Ízvilágban és megjelenésre is inkább a régi klasszikus koktélok állnak hozzá a legközelebb, de adjon ki bármilyen italt a kezei közül, egy dolognak meg kell felelnie, méghozzá annak, hogy olyan koktél legyen, amit ő is szívesen meginna.

„Leginkább az olyan klasszikus kevert italok állnak hozzám közel, mint az Old Fashioned. Egyrészt nagyon tetszik ezeknek a koktéloknak a kinézete, szeretem az ízvilágukat, és a korok is inspirálnak, amikor ezeket kitalálták. Ezenken kívül szívesen készítek shakelt long drinkeket is. Mindig szem előtt tartom, hogy olyan italt kapjon a vendég, amit én is szívesen meginnék. Még akkor is, ha olyan alapanyagokból áll, amiket nem feltétlenül szeretek. Mindenképpen kritérium, hogy az összízhatás nekem is megfelelő legyen. A klasszikus vonalra leginkább a kesernyés, karakteres ízvilág jellemző, de ez nem jelenti azt, hogy ne kerülhetne gyümölcs is a koktélba. A grapfruitot kimondottan nagyon szeretem, és a lime-ot is szívesen használom. Ezenkívül kedvencem még a Campari és szeretem a likőröket általában.”

A Melonhead, egy üdítő nyári hosszú ital, amit még a legmelegebb napokon is szívesen fogyaszt az ember. Krisztián az Absolut Lime zöld színéből indult ki, ez alapján építette fel koktélját: „Egy vodka alapú Gin Fizz twist mellett döntöttem. Az Absolut Lime és a Midori dinnyelikőr nagyon jól kiegészítik egymást. A dinnye ízéhez pedig jól passzol az ánizs szirup. Nyáron jobban szeretek frissítő, könnyebb italok készíteni.”

Fotók: Knapp Dávid

Pálffy Lackó három éve frissen végzett jogászként jelentkezett a Boutiq’-ba, és kezdte el az inasképzést. Azóta úgy érzi, egy második családot talált a csapat és Zoliék személyében; elmondása alapján nem hiába van, hogy az amúgy sem rövid munkaórákon kívül is szívesen vannak együtt, akár a bárban, akár máshol.

 „Nagyon ritkán érzem azt, hogy dolgozni jövök be ide. Jogászként végeztem, és hallom, hogy az egykori hallgatótársaim sokszor milyen gyomorgörccsel indulnak munkába. Szeretem azt az atmoszférát, ami itt van, ezt a szisztematikus káoszt. Ez egy jól felépített hierarchikus, de igazságos rendszer. Nemcsak arról szól, hogy italokat készítünk, hanem itt azt tanuljuk, hogy a jövőben jól tudjunk működni az életben. Felkészít arra, hogy állj a munkához, a főnöködhöz, hogy legyél alázatos, hogy fogadd el a kritkát, és dolgozz együtt másokkal. Teljesen mindegy, hogy asztalos vagy, esetleg jogász, ezt bárhol fogod tudni hasznosítani. Szakmailag és mentálisan is folyamatos növésben vagyunk, és ez egyszerre köszönhető Zolinak és a rendszernek.”

Laczkó Zoli, Pálffy Lackó, Repits Krisztián, Kocsis Lilla, Nagy Zoli, Bednárik Niki, Gellér Eszter (b-j.)

Fotók: Knapp Dávid

A Boutiq’Bar 2012-ben bekerült a világ legjobb 50 bárja közé. Ami abban az időben azért volt különösen fantasztikus eredmény, mert még közel sem tartott ott a budapesti bárkultúra, mint ma. Nagy Zoliék azóta is ugyanazzal a tudatossággal, magabiztossággal és alázattal végzik munkájukat, és bár apró változtatásokat időről időre felfedezhetünk a helyen, az alapokhoz nem nyúltak. Maradt a klasszikus speak easy bár belső, a bartenderek stílusos megjelenése, az egyéniségekből álló csapat, a változatos italkínálat, a megújuló tematikus programok, és a kellemes, otthonos hangulat, legyen csütörtök este vagy éppen szombat hajnal. A magas szakmai felkészültség mellett viszont van még valami, amitől egyik másik bárhoz sem hasonlítható a Boutiq’ a városban, mégpedig az, hogy lelke van. Mi pont ennek a léleknek a titkát próbáltuk felkutatni pár órás ott tartózkodásunk során, és úgy néz ki, sikerült is.  

Aki kicsit is képben van a budapesti bár élettel, tudja, hogy a Boutiq’Bar nem csupán egy bár, inkább egy intézmény. Nagy Zoli és párja, Kocsis Lilla tíz éve költöztek haza Londonból, és mindenféle vízió nélkül vágtak bele egy új hely nyitásába, ami aztán megreformálta az egész bárszakmát itthon. Akkoriban itthon a bartender, mint fogalom nem létezett, a mixerek főleg a Pina Colada Mojito Sex On The Beach háromszögben mozogtak, a díszítés pedig legtöbbször kimerült a kis ernyőkben, a feltűzött koktélcseresznyékben és a narancskarikákban. Ők azonban valami egészen mást szerettek volna, a londoni báréletből inspirálódva kezdtek dolgozni a pult mögött. 

„ Azt tudtuk, hogy egy kicsit mást szeretnénk, mint ami itthon jellemző volt a bárkultúrára. Először nem is szerepelt egy saját hely nyitása a terveink között, inkább a rendezvényekre szerettünk volna rámenni. Aztán egy átmulatott este során jött a lehetőség; van egy helyiség a Paulay utcában. Meg is néztük, különösen tetszett, hogy két szintje van, ugyanis a jó nevű londoni koktélbároknak is ehhez hasonló volt az elosztása. Egyből beindult nálunk az érzelmi csatolás. Nem volt nagyon tudatos tervezés az elején, inkább a gyakorlati feladatokra összpontosítottuk az energiáinkat.”– kezdte a múlt idézést Lilla. 

Zoli így emlékszik vissza a kezdeti lépésekre: „Amikor hazaköltöztünk sok olyan dologgal találkoztunk, amikről azt gondoltuk, hogy már rég levetkőzte Magyarország, és ahogy Lilla is mondta, nem állt szándékunkban saját helyet nyitni. Így visszatekintve, nagyon merész húzás volt a részünkről. Leginkább a Nagyon nagy ő filmhez tudnám hasonlítani az egészet, mert én is sokkal többet láttam a bárba, ahogy Jack Black karaktere a filmbeli barátnőjébe.”