Rizsavi Tamás nevét valószínűleg mindenki ismeri, aki rendszeresen olvas online sajtót. Lélegzetelállító képeivel százezrek figyelmét vívta ki itthon. Rajong Budapestért, azt mondja, hogy számára megunhatatlan. Gyerekkora óta tudatosan építi magát, tervről tervre halad. Jelenleg ő Magyarország egyik legismertebb fiatal fotósa, de eszébe nem jutna otthagyni gyerekkori szerelmét, a mozdonyvezetést. Azt mondja, hogy jól kiegészíti egymást a két dolog, ettől igazán változatos az élete. Ráadásul van bennük közös pont is; a naplemente-napfelkelte, amit szívesen megnéz vagy megörökít, bárhol van, és bármit csinál.

Mi fogott meg a mozdonyvezetésben?

A szüleim elmondása alapján már nagyon kicsi koromban megjelent a mozdonyok iránti szeretet nálam. Amikor elvittek a Közlekedési Múzeumba, láthatóan nagyon boldoggá tett. A vasútállomással is hasonló volt a helyzet, sőt, indulásnál mindig hisztiztem. (nevet) Egy ideig azt gondolták, hogy majd kinövöm, de nem így történt. Már az iskolaválasztásnál is ez volt a cél, a közlekedés technikusi képzéstől eljutottam a mozdonyvezetői tanfolyamig. Egyszerűen elvarázsolt a világa. Bár a családban nincs vasutas, mégis ez a természetes közegem, az évek alatt rengeteg ismerőst szereztem itt. Ráadásul a valóság sokkal izgalmasabb, mint amit gyerekkoromban elképzeltem. Bár sokan szídják a MÁVot, én a másik oldalról csak jókat tudok mondani. Szeretem, hogy megbecsülik a munkámat, jó körülmények között dolgozhatok, úgyhogy ez nemcsak egy gyerekkori ábránd, ahogy telnek az évek, egyre jobban szeretem.

Mit szeretsz a legjobban benne?

Egy irodai munkával ellentétben egyrészt nagyon változatos, hiszen minden nap máshova megyek, másik útvonalon, másrészt fantasztikus dolgokat láthatok- szinte minden munkanapomon végignézhetek egy napfelkeltét vagy egy naplementét. Azt sem lehet mondani, hogy magányos munka lenne, hiszen igaz, hogy pár órát egyedül vagy a mozdonyfülkében, viszont az állomásokon folyik az élet, találkozol a kollégákkal, jó hangulatban telik a nap.

 Fotózni egyedül jársz?

Nem, bár a megrendeléses munkáimat általában egyedül csinálom, de amikor a saját oldalamra készítem a fotókat, jobban szeretem társaságban tölteni azt az időt. Nagyon társas lény vagyok, rengeteget járok a barátaimmal kirándulni bel- és külföldre is. Szeretem összekötni a fotózást az utazással és a bulizással. Persze alkalmanként előfordul, hogy van egy bizonyos téma, amire órákat kell várni, ilyenkor már nem várják ki a velem a pillanatot, de ez teljesen érthető.

Tudj meg még többet Budapest kedvenc fotósáról!

Július közepén megnyílt Lakatos Sándor, divattervező első saját üzlete, a MODE. A designer életében nemcsak ez az újdonság, mostantól női kollekciókat is tervez. A showroomban ruhái mellett megtalálhatóak Vanek Judit táskái is, ráadásul egy kollaboráció keretén belül különböző kiegészítők is kaphatóak lesznek. A megnyitón mi is ott voltunk, és Absolut koktélokkal koccintottunk a sikerre, és még arra is volt időnk, hogy gyorsan kikérdezzünk pár barátot és ismerőst, akik a kreatív szakmában mozgolódnak.

Olvasd el, mit mondtak a divattervező barátai a buliról és a tervezőről!

Minden egyes táska, ami kikerül Vanek Judit kezei körül, saját személyiséggel rendelkezik, ami aztán majd későbbi tulajdonosának köszönhetően tovább formálódik. Ő tényleg az a tervező, aki gyerekeiként tekint a termékeire, és a legapróbb részletig odafigyel, hogy minden a helyén legyen. Márkája, a The Black Sheep azoknak szól, akik nem félnek megmutatni igazi arcukat az öltözködésen keresztül sem, és akik nem egy szezonra választanak kiegészítőt. Judit a Lakatos Sándor, divattervezővel való kollaborációról is beszélt, amellett, hogy elmesélte márkája evolúcióját.

Milyen álmokkal indultál neki ennek a közel sem egyszerű útnak?

Szerencsésnek mondhatom magamat, mert viszonylag hamar, 18 évesen eldöntöttem, hogy tervezéssel szeretnék foglalkozni. Talán nagymamám szabó-varrónő munkássága csábított erre a pályára. Illetve lehet, hogy tudatalatt dédnagypapám is hatott rám, aki cipész volt; de ezt csak később, már a márka alapítása után tudtam csak meg. A divat nagyon vonzott, úgyhogy a párom mamája adta az ötletet, hogy tanuljam ki a MODARTban a tervezői szakmát. Ő akkor segített is felkészülni, felvettek és belevágtam. Az első évben rájöttem, hogy nem az iskolában fogom megtalálni a saját utamat. Ezért nekiálltam dolgozni, és azt találtam ki, hogy félreteszek pénzt, és ha kialakul, hogy pontosan mivel szeretnék foglalkozni, már nem lesz gond kifizetni a tandíjat. Végigjártam a szokásos huszonéves köröket, több fast fashion üzletben is dolgoztam, mert így a divat közelében maradhattam, és abban bíztam, hogy az ihlet is megjön, hogy pontosan mit kellene terveznem.

És megjött?

Igen! Nem tudom pontosan megmondani, hogy mikor jött az a kattanás, hogy bőrrel szeretnék foglalkozni, de végül is megjött. És ha már bőr, akkor táskák. Ez olyan szempontból is jó ötletnek tűnt, hogy a táskakészítésbe nem kell előre annyi pénzt invesztálni, mint mondjuk egy ruhakollekcióba. Visszagondolva már-már varázslatos eseménysorozat következett. Ahogy kitaláltam a táskázást, pont jött is egy lehetőség, hogy az Anna Amelie márkánál gyakornokként megtanulhattam a táskatervezés és készítés alapjait; szabtunk, varrtunk, ragasztottunk. Láttam, hogy készül el egy kollekció, de ami talán fontosabb, hogy az akkori showroomba ahol Oláh Anna, Jankovics Mariann és Daubner Anna egy helyen dolgozott, láttam az egymás és a szakma iránti lelkesedést és szeretetet. Ez, és a barátom segítsége nagy erőt és tudást adott, hogy belevágjak a saját márkámba.

Érdekel, hogy milyen egy 21. századi doktortáska?

A hagyományos Espresso Martini talán még izgalmasabb az Elyxszel.

Saját szavaival:

A kávé markánsságát jól ellensúlyozza a krémes jellege.

Olyan egyszerű! Készítsd el te is!

Egy-két hónapja nyílt egy kicsi, mégis feltűnő koktélbár a Madách téri gasztrorengeteg közepén. Semmilyen eddigi bár nem fogható a Piña-hoz; egyszerre letisztult és színes, zajos és nyugodt. Ezen a pár négyzetméteren egyszerűen kitágul a horizont és megnyílik a világ. Váradi Lili mesélt nekünk koncepcióról, misszióról és szenvedélyről.

Bár a bárnak, ahol vagyunk nem sok köze van a sokat csúfolt Piña Coladahoz, mégis merészség volt ilyen névvel újhullámos bárt nyitni, nem?

Sokat gondolkodtunk, és semmiképpen sem akartunk magyar hipszter nevet, valami egyszavas ütős dolgot kerestünk. Végül azért is lett a Piña, mert az egy dolog, hogy ananász a jelentése, de a vendéglátásnak és a vendégszeretetnek is az univerzális szimbóluma. Persze tisztában vagyunk vele, hogy mindenki a Piña Coladara asszociál, ami egyébként jelenleg nem kapható nálunk. Közben a Piña Colada egy nagyon jó koktél tud lenni, ha tradicionálisan készítik el, ahogy azt kitalálták, friss alapanyagokból. Attól viszont nagyon messze van az emberek fejében élő gejl verziója. És közben azért a részünkről ez egy fricska is, bevállaljuk ezt a nevet kraft koktélbárként, ahol nem is nagyon lehet kapni hagyományos italokat, vagy maximum egy jókora csavarral. Ananásszal viszont sokat dolgozunk, úgyhogy a név ilyen szempontból is megállja a helyét, arról nem is beszélve, hogy díszítőelemként hozza azt a fajta trópusi hangulatot, amit meg szeretnénk itt jeleníteni. Zenében a latin-techno vonal jellemzi a helyet, és ez mind ellensúlyozza a sárga, fekete, fehér letisztultságát. Egy mini Dél-Amerikát próbálunk a Madách téren megeleveníteni hangulatban és italstruktúrában egyaránt.

Ez a fajta merészség, ami a névválasztás során is jelen van, hogy csúcsosodik ki az italokban?

Nekem az a hozzáállásom a koktélokkal kapcsolatban, hogy ott valami szex történik. Szerintem egy ital akkor működik, ha az összetevők egymásba tudnak szerelmesedni. Nem romantikus értelemben, inkább úgy, hogy megvan a kémia köztük. (nevet) Érteni kell az ital belső dinamikáját, hogy az a pár összetevő hogy viszonyul egymáshoz adott korban, ízvilágban, földrajzi és kulturális adottságok mentén. Nem véletlenül születtek meg a klasszikusokat körbevevő legendák; sok mindent elmond egy italról a története, és fontos ismerni, hogy újra tudd definiálni. Ha nem, felbomlik az egyensúly, és a végén lesz egy hasonló, de nem túl balanszos koktél, ami soha nem tudja visszaadni azt az egyszeri élményt, amikor először beleiszol. Valamennyire tudatos is részünkről a szexre asszociáló kommunikáció, hiszen itt óriási szenvedélyek mozdulnak meg. Ha belegondolunk, az alkohol egyidős az emberiséggel. Minden kultúrában van mágikus vagy rítikus szerepe, csak a mi világunkban már máshogy éljük ezt meg. Nem egy sámán vezetésével fogyasztjuk, hanem elmegyünk szórakozni a barátainkkal.

Érdekel, hogy milyen sajátos módszerrel találja ki Lili az új italokat?

Komoly mezőnnyel vágtunk neki a 2. Ötkert Absolut Battle eseménynek. Az 1 vs 1 freestyle verseny győztese Kántor Matyi 300 000 Ft-ot vitt haza, a második helyezett Hefler Dániel 100 000 Ft-ot nyert. A közönségdíjas a Red Bull jóvoltából egy 2 személyre szóló amszterdami utat nyert és részt vehet a Red Bull BC ONE break verseny döntőjén. A zsűri tagjai Snu Dee Németországból, valamint Barta Viki és Fazekas Róbert "Pizsy" le voltak nyűgözve a versenyzőktől és a hangulattól egyaránt. Gratulálunk az összes táncosnak és fellépőnek! Aki lemaradt, annak itt a videó, aki pedig ott volt, figyelmesen nézze, hátha meglátja magát! 

Kattints a videóhoz!

Lakatos Sándor, divattervező gyerekkora óta tudta, hogy mivel szeretne foglalkozni, és ezért rengeteget tett is. Az otthonról hozott céltudatosság sokat segített abban neki, hogy kitartóan haladjon álmai felé. Most fontos mérföldkőhöz érkezett, ma nyílik első saját üzlete az Ó utcában; azon a környéken, ahol annak idején a családi vállakozásuk is működött. Az elmúlt időszakban sok változáson esett át ő és márkája is, úgyhogy bőven volt miről beszélgetni. Az esti megnyitón természetesen az Absolut. is ott lesz.

Hat évesen varrtad az első ruhádat, ami egyáltalán nem szokványos dolog. Milyen emlékeid vannak a nagymamád varrodájából?

Igen, minden a nagymamától indult, és innen fejlődött ki a családi vállalkozásunk. Anyu az értékesítésért, a Mama a gyártásért, a nagybátyám pedig az anyagbeszerzésért felelt. Gyerekkoromban minden nyári szünetet bent töltöttem a varrodában, ami persze akkor annyira nem tetszett, de így utólag visszanézve örülök, hogy így alakult. Valóban kiszabtam egy trikó formát hat évesen, amit kézzel varrtam össze. Másnap abban mentem iskolába. Ez magától jött. Ahogy néztem a nagymamámat, ahogy készítette a ruhákat, én is elkezdtem mellette tevékenykedni. Persze abban az időben ez még nem volt tudatos dolog. Tizennégy éves koromtól jegyzem azt, hogy már tudtam, hogy divattervező szeretnék lenni. Már az elejétől kezdve magamra terveztem, aminek az is az oka, hogy annyira vékony voltam, hogy csak gyerekfarmert tudtam hordani. Persze közben meg azt is élveztem, hogy az általam készített ruha nem jött szembe az utcán, ráadásul így csak olyat hordtam, ami maximálisan tetszett.

Hogy lett ebből brand?

Mivel a barátaimnak tetszettek a magamnak varrt ruhák, egyre többen kezdték igényelni, hogy nekik is készítsek valamit, aztán ahogy elkezdett bővülni ez a kör, úgy jött a többi hozadék is. Megjelentek különböző magazinokban a ruháim, és ezáltal rám is kíváncsiak lettek az emberek. Ezalatt a pár év alatt pedig eljutottam oda, hogy most már szükség van egy saját üzletre.

Van benned olyan érzés, hogy megérkeztél?

Ezen az úton nem igazán lehet megérkezni, ahogy holtunkig tanulunk az élet más területein is, de azt mondhatjuk, hogy ez egy fontos mérföldkő.

A márka stílusa egyben a te saját stílusod is. Mikorra alakult ki?

Az ember folyamatosan változik, és ha visszatekintek a tizennégy éves önmagamra, és arra az útra gondolok, amit azóta jártam be, úgy érzem, hogy most a harmincas éveimre alakult ki a saját stílusom. Ez kicsit olyan számomra, mint a személyiség; jó ideig formálódik. A rám jellemző fekete-fehér színkombináció is a részemmé vált. Számomra a fekete színben is rengetegféle variáció és játék lehet. A kollekcióimban pont ezért megelégszem legtöbbször ezzel a két színnel, ami nem jelenti azt, hogy a munkám másik területén, ahol személyre szabott öltönyöket készítek, nem vállalok be egy sötétkéket vagy szürkét. A színes dolgok viszont nem tetszenek.

Tudni szeretnéd mi a divattervező kedvenc helye Budapesten?

Nincs is jobb nyáron, mint elkortyolgatni egy friss, gyümölcsös koktélt egy kellemes teraszon valahol a város közepén. A málna pedig még mindig az egyik kedvenc idénygyümölcse a bartendereknek ezekben a hónapokban.

Saját szavaival:

Ezt a málnás koktélt egy francia likőr, a Chambord inspirálta.

Nézd meg, hogy készül ez a frissítő nyári koktél!

Sokan emlékezhetnek még arra az időszakra, amikor a „fruitoftheloomos” pólókra vasaltuk a mintákat, hogy minél egyedibbek legyünk, majd két mosás után, miután tönkrement, csalódottan dobtuk a játszós ruhák közé, hogy majd jó lesz valamire. Szerencsére ma már nem kell ezt átélnünk. Egyre több kis műhely van a városban, akik különböző technológiákkal nyomják a pólókat, kapucnisokat, ingeket, és szinte bármit, amit szeretnénk. A Prés Műhely is ilyen, akik ráadásul egy saját márkát is elindítottak Prés néven. Simon Zoltán és Lövei Attila, az alapítók három év után újabb fejezetet kezdenek. Július 1-jén az alsó szint üzletté alakul. A lenti interjúban többek között szó lesz arról, hogy miért érdemes Budán design boltot nyitni, mitől lesz egyedi a Prés Műhely, és mik a legtutibb zöld pontok a környéken.

Hogy indult a Prés Műhely története?

Attila: Gyerekkori barátság a miénk, eleve a rajzolás hozott össze minket. Tinédzserkorunkban magával ragadott minket a hip-hop kultúra, imádtuk a graffitiket, és folyamatosan rajzoltunk. (nevet)

Zoli: Megvolt ez a közös hobbi, ami által barátok lettünk, aztán mindketten Budapestre kerültünk. Attila egy pólónyomó cégnél helyezkedett el, én meg egyetemre mentem.

Attila: Az egyik találkozásunk alkalmával arra terelődött a szó, hogy jó lenne ha már nem alkalmazottként kellene dolgozni, erre Zoli rávágta, hogy akkor csináljunk egy céget. Először nem vettem komolyan, de tovább folytattuk a beszélgetést, és rájöttem, hogy nem is olyan lehetetlen dolog ez. Miután Zoli is leállamvizsgázott, és neki is munkát kellett volna keresnie, elkezdtünk dolgozni a Prés Műhely elindításán. 

Mi volt a koncepció?

Zoli: Mindenképpen valami új irányvonalat szerettünk volna létrehozni. Az elmúlt két-három évben a kezdeti ötletek szépen letisztultak, úgy érezzük, hogy most vagyunk igazán készen. Az egyik meghatározó eleme az lesz a műhelynek, hogy az emberek egy workshop keretén belül meg tudják valósítani a saját ötleteiket a segítségünkkel. Ebbe az is beletartozik majd, hogy itt a helyszínen lehet majd elkészíteni a grafikát, ami aztán a termékre kerül. Ez azoknak is könnyen megvalósítható lesz, akiknek nincs kimondottan jó rajzkészségük. Mivel a MOME-n sok designer megismertem és beleláttam ebbe a világba, adta magát a helyzet, hogy más márkákkal is együttműködjünk, így több brand is csatlakozott hozzánk.

De miért Buda?

Ha létezik igazán elegáns ital, akkor a Rouge Pink az. Nem lepődnénk meg, ha Czeilinger Petrát, az Orscar Bar bartenderét a hollywoodi dívák ihlették volna meg ennek az italnak a megalkotásakor. A tojásfehérjének köszönhetően az íze pedig selymes és lágy.

Saját szavaival:

Ebben az italban szinte minden ízjegy megtalálható. A vodka a vermuttal határozott fűszerességet kölcsönöz az italnak, a citrom megadja a savanykás jelleget, és itt kerül még bele a cseresznye, mely édes, ám enyhén kesernyés is.

Nézd meg, hogy készül a Rouge Pink!