Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

Nyitottnak lenni jó - Interjú Miklós Melindával, a Nyitottak vagyunk egyik alapítójával

2018. július 06. - absolut_hu

nyitottakvagyunk.jpg

Miklós Melinda számára mindig az volt a fontos, hogy a munka, amit végez valamilyen jó célt szolgáljon, és ha lehet, ne egymagának kelljen harcolnia, hanem egy összetartó és egymást inspiráló csapat tagjaként. Non-profit területen kezdte karrierjét, egy ideig PR szakértőként folytatta, most pedig a Nyitottak vagyunk egyik alapítótagjaként az esélyegyenlőség témájára fókuszál. A Prezi, az espell, és a Google által létrejött kezdeményezés azonnal hatalmas sikert aratott, az első két hétben négyszáz cég csatlakozott hozzájuk, ez az szám pedig még inkább nőtt az elmúlt években. Július 7-én hatodik alkalommal vonulnak a Pride-on olyan nevekkel, mint a Vodafone a Google, a Citi és természetesen az Absolut. Melinda mesélt nekünk az eddigi tapasztalataikról, az elfogadással kapcsolatos tendenciákról, és szóba került az ominózus kérdés is, hogy egyáltalán miért fontos a Pride.

Mi vezetett arra a területre, ahol most dolgozol?

Azt mondanám, hogy egész életemben olyan munkáim voltak, amikről az adott pillanatban azt gondoltam, hogy ezzel valahogy jól és érdekesen hatok. Tizenhét éves korom óta dolgozom; non-profit területen kezdtem, majd jött a for-profit, most pedig ismét non-profit, társadalmi vállalkozás. Az izgat, hogy az a tapasztalat, tudás, amit hozzá tudok tenni egy munkához, milyen lenyomatot hagy. Számomra az a fontos, hogy ez a lenyomat az én értékrendem és megítélésem szerint pozitív legyen, és lehetőleg ne egyedül, hanem egy csapattal, közösen érjük el. Ezekben a dolgokban szeretek benne lenni.

A Nyitottak Vagyunk három cég kezdeményezésével, illetve a te közreműködéseddel jött létre. Hogy indult az egész?

Igen, a Nyitottak Vagyunk három cég kezdeményezéséből született, a Prezi, az espell, és a Google talált egymásra ezzel az ötlettel öt évvel ezelőtt. Akkoriban a Google sajtóirodáját vezettem Magyarországon külsősként, így kerültem bele. Egy organikusan alakuló folyamat volt, és utólag elmesélve bármennyire is filmszerűen hangzik, valóban véletlenek összjátékán múlt, hogy pont ez a három cég, pont ezek az emberek találkoztak egy olyan ötlettel, ami aztán így meg tudott valósulni.

Mi volt az alapkoncepció és a cél, és ehhez képest hova jutottatok el?

Azt gondoltuk mindannyian, egymástól függetlenül, hogy egy vállalat, egy szervezet szempontjából fontos érték, hogy nyitottak legyünk, vagyis az, hogy mindenkit csak a tettei és a teljesítménye alapján ítéljenek meg, tekintet nélkül bármi másra. Azt gondoltuk, hogy ez fontos, így működni jó, helyes és egyébként meg is éri, és jó egy ilyen helyen dolgozni. Amikor összefutottunk néhány rendezvényen, felmerült, hogy valószínűleg nem csak mi hárman vagyunk ezen a véleményen, hanem nyilván sokkal többen gondolkoznak hasonlóan, akár cégek, közösségek, szervezetek. Végül arra jutottunk, hogy érdekes és jó lenne egy olyan teret teremteni, amiben ezek a cégek és szervezetek meg tudják mutatni mind befelé, a kollégáik felé, mind kifelé, a külvilágnak is, hogy ők nyitottak, és ezáltal inspirálhatnak is másokat. Azt gondoltuk és gondoljuk ma is, és szerencsére ezt számtalan kutatás is alátámasztja, hogy aki így működik, az sikeresebb, és jobb egy ilyen helyen létezni, dolgozni.

Hogy vágtatok bele?

Létrehoztuk a Nyitottak Vagyunk honlapját, felraktunk egy manifesztót az alapelvről, amit képviselünk: arról, hogy mindenkit kizárólag a tettei és a teljesítménye alapján ítélünk meg. Aztán arra hívtuk a Magyarországon működő cégeket, szervezeteket, hogy aki ezzel egyetért, az, ha szeretné, vállalja nyilvánosan a honlapunkon a logójával, hogy ezt ő is alapértékének tekinti. Abban bíztunk, hogy ezzel másokat is hasonló működésre inspirálunk. Még az elején beszélgettünk azokról a célszámokról, amiket el szerettünk volna érni – mégiscsak üzleti háttérrel érkezett ide mindenki. Emlékszem, hogy az egyikünk azt mondta, hogy ha két héten belül legalább húsz cég csatlakozik, akkor azt mondhatjuk, hogy ezt érdemes csinálni, hiszen sokakat érdekel. Valaki más felvetette, hogy legyünk ambiciózusabbak, legyen negyven! Kis hezitálás után mondtuk, hogy jó, legyen. Aztán amikor az első két hétben több, mint négyszáz cég és szervezet csatlakozott a Nyitottak Vagyunkhoz öt évvel ezelőtt, akkor azt gondoltuk, hogy nagyon rátapinthattunk valamire. Az is fontos volt már az elejétől, hogy a nyitottságnak lehetőleg minden aspektusával foglalkozzunk, ne csak egy ügyre koncentráljunk. Nemcsak nők és férfiak munkahelyi lehetőségeiről, nemcsak az LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer) közösség elfogadásáról, nemcsak megváltozott munkaképességűekről, nemcsak romákról beszélünk, hanem igyekszünk minél több területen pozitív változásokat előidézni.

Te személyesen hogy látod, a világban milyen tendenciák vannak az elfogadás kapcsán? Úgy tűnik, mintha soha nem lett volna ennyire szabad az, hogy megmutassuk, kik is vagyunk, viszont mégis történnek nagyon durva, szélsőséges, behatároló dolgok is…

Azt gondolom, hogy nagyon sok változás történt és történik jelenleg is, a változás természete pedig olyan, hogy sokfelé, akár szélsőértékek felé is löki a labdát, amíg aztán végül – egy időre legalábbis – valahol megállapodik. Egyrészt sok tekintetben az ember sokkal szabadabban önmaga lehet, a nyugati világban, mint korábban. Másrészt viszont sok olyan dolog van, ami arra mutat, hogy még messze nem beszélhetünk egyforma lehetőségekről. Szerintem annak, aki a nyitottsággal, a sokszínűséggel foglalkozik, tudnia kell, hogy nincs egy ideális, “kész”, állapot, amit el lehetne érni. Pont arról van szó, hogy ahogy a világ is változik, változnak azok a szerepek is, amikben az emberek léteznek. Úgy gondolom, hogy ez egy út, mi a Nyitottak Vagyunkkal pedig igyekszünk egy menüt feltenni az asztalra, amiből mindenki eldöntheti, hogy az ő cége, szervezete számára milyen módon és mértékben releváns a nyitottságért dolgozni. Közben pedig igyekszünk inspirálóak lenni, és megmutatni, hogy milyen élményeket kaphat, hogy érezheti magát az, aki egy nyitott cégnél dolgozik.

Kutatásokat is végeztek...

Nemrég indult egy kampányunk, a Nyitottak Vagyunk Kutatás. Ebben azt vizsgáljuk, hogy Magyarországon hogy érzik magukat a nők és a férfiak a munkahelyeken. Ezt mérjük egyrészt országosan, reprezentatív kutatásként, illetve úgy is, hogy a Nyitottak Vagyunk honlapján bárki kitöltheti a kérdőívet, megoszthatja az élményeit, tapasztalatait, valamint lehetőséget adunk a cégeknek is, hogy megmérjék saját szervezetüket. Az látszik, hogy ez a terület - a nők és férfiak munkahelyi lehetőségeinek területe – az, amiről a legtöbben, a legtöbbet hallottak az elmúlt években. Nagyon sok számot olvashatunk rengeteg kutatásban, amik azt mutatják, hogy például a bérszakadék még mindig 16 % Magyarországon, vagy azt, hogy a nők még mindig nem jutnak ugyanolyan lehetőségekhez például az előmenetel terén. De azt gondoljuk, elérkezett egy olyan pillanat, amikor már annyian figyelnek erre a témára, hogy valószínűleg mind a nőknek, mind a férfiaknak vannak benyomásaik, tapasztalataik, kérdéseik, amiket meg szeretnének osztani. Mi pedig szeretnénk ennek teret adni, szeretnénk tudni meghallani azt, hogy azok a törekvések, amik a vállalatoknál beindultak az elmúlt néhány évben Magyarországon, milyen eredményeket hoztak eddig. Szeretnénk jobban megérteni, ki mit gondol ezekről. Meggyőződésünk, hogy ez alapján, és konkrét számok, adatok alapján tudhatnak a cégek mindenki számára jó változtatások felé mozdulni.

A társadalmi fejlődés, változás, az emancipáció, egyrészt nagyon sok pozitív dolgok hozott magával, ugyanakkor a több száz év alatt betokosodott rendszerekbe épp emiatt némi zavar is került. Hogy lehet ezt feloldani?

A válasz helyett hadd osszak meg inkább egy történetet. Egy vállalatvezetőkkel folytatott beszélgetésben a nők és a férfiak munkahelyi lehetőségeiről volt szó. Azt kerestük, hogy mik azok a területek, ahol a legégetőbb lenne valamit tenni. Erről eltérő vélemények vannak, attól is függően, hogy ki milyen iparágban dolgozik, vagy az adott cégen belül mi az, ami éppen sürgető. Az egyik első válasz egy nőtől érkezett, arról szólt, hogy az anyák munkahelyre való visszatérést támogató programokra lenne szükség. Már éppen kezdtünk belemerülni a témába, amikor az egyik férfi jelentkezett, és tette teljessé a képet: mi a helyzet az apákkal? - kérdezte. Fontosnak tartjuk, hogy ilyen kérdések elhangozzanak. Ha sikerül nyitottabb céget és szervezetet építeni, azzal a nap végén mindenki nyer. De ez folyamatos munka és tanulás. Szerintem ez egy nagyon izgalmas terület.

Pont egy ilyen közös tér a most megrendezésre kerülő Budapest Pride is. Egyáltalán miért fontos a Pride? Sokan nem igazán értik.

A Pride világszerte azon túl, hogy az LMBTQ közösségnek egy fontos momentuma és ünnepe, egy szimbólum. A nyitottság, a sokszínűség szimbóluma. Szerintem egy Pride felvonuláson nagyon sokféle motivációval lehet részt venni. A Nyitottak Vagyunkkal több, mint százhúsz cégvezető vonult tavaly, több mint ezer kollégával. Már öt éve folyamatosan ott vagyunk a Pride-on, mostanra duzzadt ekkorára a céges résztvevői létszám. A felvonulást magát nem mi szervezzük, mi is csak résztevők vagyunk. Azt látjuk, hogy azért fontos egy vállalatnak részt venni ezen az eseményen, mert a jelenlétével egy üzenetet közvetíthet azokról az értékekről, amelyek fontosak a cégnek. Emellett a cégeknek üzleti szempontjaik is lehetnek. Ma Magyarországon hatvanezer ember hiányzik a versenyszektorból, ennyi betöltetlen állás van. Az, hogy valaki választhat a munkahelyek között, egyáltalán nem ritka. Az pedig, hogy egy cég ilyen lendülettel és mértékben áll ki valamilyen érték mellett, egyrészt segíthet neki új munkaerőt felvenni, másrészt az ott dolgozókat megtartani. Nagyon sok összetevője lehet annak, ha egy cég nyitott belső kultúrát épít. Az egyik ilyen összetevő lehet például az, hogy a vezető vagy a kollégák ott vannak a Pride felvonuláson. Tavaly mi is láttunk olyan posztokat, hogy a velünk vonulók a saját profiljaikon osztották meg azt, hogy mennyire büszkék arra, hogy olyan helyen dolgozhatnak, ahol a cégvezető eljön a meleg kollégákkal vonulni a Pridera. Ez sokat jelenthet az embereknek.

A Pride kapcsán fel szokott merülni a kérdés, hogy heteroként ott kell-e lenni a felvonuláson...

Sokan vagyunk, akik így szeretnénk kiállni a leszbikus, meleg, transznemű, biszexuális és queer emberek mellett. Egyrészt mert azt gondoljuk, hogy ezzel egy fontos üzenetet tudunk küldeni a közeli ismerősök felé, és annál sokkal messzebre is. Másrészt, pedig ha a munkahelyek oldaláról közelítjük meg, akkor a jelenlétünkkel azért is kiállunk, hogy mindenkit kizárólag a tettei és a teljesítménye alapján ítéljenek meg.

Amiben ti vagytok és akik hozzátok csatlakoznak, az egy elfogadó közeg. Hogy látod, hogy állunk ma Magyarországon az elfogadással? Az emberek nyitnak, vagy inkább elzárkóznak, esetleg zavarban vannak bizonyos helyzetekben?

Amit meg tudok osztani, az néhány korábbi adat. Van például egy kutatásunk, amit három évvel ezelőtt készítettünk a Gemiussal közösen. Ott többek között azt kérdeztük meg az emberektől, hogy ha választhatnánk, hogy milyen pozícióban fogadnak el bizonyos kisebbségekhez tartozókat, akkor kit választanánk. Az eredmények azt mutatták, hogy nagyjából az emberek hetven százaléka nem szeretne roma, körülbelül hatvanöt százaléka nem szeretne LMBTQ, és körülbelül ötvenöt százaléka nem szeretne női főnököt. Vannak más, hasonlóan borús képet festő vizsgálatok is. Mi az imént említett kutatásunkat pont most ismételjük meg, ősszel lesz arról adatunk, hogy az elmúlt három évben ezek a számok hogyan alakultak, ha alakultak. Azt viszont gondolom, hogy az, hogy az ember zavarban van valamilyen ismeretlen helyzetben, teljesen normális. Nem akarjuk megbántani a másikat, viszont nem tudjuk, hogyan kérdezzünk meg valamit, ami érdekel minket, vagy hogy meg szabad-e kérdezni egyáltalán. Ezekből elég furcsa helyzetek is kisülhetnek. Ez nagyon emberi dolog.

A Youtube-on van egy izgalmas anyagotok arról, hogy megéri nyitottnak lenni.

Néhány évvel ezelőtt volt ez a videó-kampányunk, amiben azt kértük az internetezőktől, ismert emberektől, cégvezetőktől, hogy meséljenek el egy-egy olyan történetet, amiből kiderült számukra, hogy megéri nyitottnak lenni és nem hallgatni az előítéletekre. Sok szívbemarkoló, megrázó és érdekes történet érkezett. Korábbi kérdésedre visszautalva, ezek jó része pont olyan helyzetet ír le, amikor valaki zavarban volt, vagy akár annál is több: először az előítéletei alapján reagált. Végülis úgy vagyunk összerakva, hogy ha gyorsan, kevés információ alapján “kell” ítéletet alkotni egy helyzetről, emberről, az előítéletek felbukkannak, így működik az agy. A kérdés igazából az, hogy utána mi történik. Ezért is beszélünk mi nyitottságról: egy aktív folyamatról, amely során tennem is kell valamit. Ez működhet egyéni és szervezeti, céges szinten is. Ez utóbbi az, amivel mi inkább foglalkozunk.

A Pride-on hogy legyen hozzátok csatlakozni?

Van egy Nyitottak vagyunk kamionunk - a kamion túlzás, de a megengedett legnagyobb méretű teherautó, amivel vonulhatunk. Aki szeretne csatlakozni, annak igazából nincs más dolga, mint hogy odasétál az autónkhoz. A logónkról felismeri, a design legyen meglepetés. Aki pedig úgy szeretne részt venni, hogy ezzel a cégét is képviselje, annak azt szoktuk javasolni, hogy érdemes valamilyen logózott dolgot magukra ölteni, pólót, zászlót, lufit. Idén is folytatjuk a 100+ cégvezetőt a Pride-ra kampányunkat, ehhez is lehet csatlakozni a Nyitottak vagyunk oldalán

Honnan hova jutottatok az öt év alatt?

Amikor 2013-ban először mentünk ki a Pride-ra, akkor is majdnem száz cég képviselte magát valamilyen formában velünk, de sokkal kisebb létszámban vettek részt egy-egy cégtől, illetve akkor még nem voltak annyira láthatóak. És hogy honnan hova fejlődött ez a történet: tavaly indítottunk egy kampányt, aminek az volt a célja, hogy több mint száz cégvezetőt vigyünk ki a Budapest Pride-ra, mert azt gondoljuk, hogy a vezetőknek van egy extra feladata és lehetősége arra, hogy példát mutassanak. És ezt szerencsére nem csak mi gondoljuk így, hanem nagyon sok cégvezető Magyarországon, nagyvállalatok vezetői, mint például a Google, a Citi, a Morgan Stanley, a BlackRock, a Prezi első emberei. Rajtuk kívül rengeteg magyarországi vállalkozás vezetője is velünk tartott. Ezt idén is folytatjuk, szeretnénk ebből hagyományt teremteni. A cégvezetőket megjelenítjük egy fotóval a honlapunkon is, így már a felvonulás előtt lehetőségük van egy fontos üzenetet küldeni a dolgozóiknak és kifelé, a nagyvilág felé is. Ehhez is lehet csatlakozni.

Mesélj Budapestről! Hogy érzed magad a városban, milyen a kapcsolatod vele?

Tizenöt éve élek Budapesten, előtte Érden laktam, de már akkor is, gimisként is Pestre jártunk, leginkább a Király utca környékére. Akkoriban persze még nagyon más volt. Emlékszem, a Gozsdu még lezárt, pusztuló terület volt, de ha tudtad, hogy hogy lehet oda belógni, akkor tudtad azt is, hogy van bent egy egy darab sörcsapból álló kocsma, és ott adják a legjobb padlizsánkrémes kenyeret. Szerintem nagyon sokféleképpen lehet szeretni Budapestet. Én leginkább az eldugottabb, kevésbé felkapott, számomra valamiért izgalmas kínálatát szeretem, mindenben, a kis piacoktól a lakásszínházakig, a titkos kocsmai koncertektől az elhagyatott és újjáélesztett kiállítóterekig.

Vannak kedvenc helyeid?

Amikor PR-osként dolgoztam, akkor a munkámhoz tartozott, hogy jól ismerjem a város helyeit. Mióta nem ez a főállásom, inkább azokat a helyeket látogatom, amik valahogy megmozgatnak. Ez sokféleképpen történhet. Nagyon szeretem például a Valyó projektjeit, most éppen a Valyo kikötőt, vagy télen a szauna buszt. A Zsivágóban is gyakran meg lehet találni, szívesen ülök be a Gdanskba is a Bartókon, de a Lick the Click az A38-on is szerelem.

Akkor érzem otthon magam, amikor a számomra leginkább fontos, megkapó kulturális, zenei, vagy akár gasztronómiai élményekhez, felfedezésekhez valahogy másokon, a kedvenc helyeimen keresztül jutok el - nincs szükség a Facebook eseményekre.

süti beállítások módosítása