Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest


Rock 'n' roll életérzés és egy kis melankólia - Interjú Hegedűs Dórával

2018. december 13. - absolut_hu

hegedu_s_do_ra_portre.jpg

Fotó: Bodnár Dávid

Hegedűs Dóra már annak a generációnak a tagja, akik végignézték a magyar új hullámos márkák sikerrejutását vagy éppen bukását. Úgy tűnik szépen kezd kitisztulni a kép és a piac a magyar design területén, és a tervezők már nem csak egy utat látnak maguk előtt saját brandjük sikerre vitelében. Dóra nem elégedett meg a MOME diplomával és egy három hónapos London College Of Fashion ösztöndíjjal, az első pillanattól kezdve tudatosan kereste a lehetőséget a fejlődésre. Gyakornokoskodott a Je Suis Belle-nél, évekig volt a BP Shop gyártásvezetője, jelenleg a TOMCSANYI márka számára dolgozik, mellette pedig saját kollekciókat tervez és készít. Szombaton az Antifactory Vintage rendhagyó Xmas eventjén az ő ruháit is láthatjuk. Előtte azonban jöjjön vele egy interjú, ahol mesél arról, hogy mitől más az ő brandje, mint a többi a hazai designer férfiruha márka, milyen filmek inspirálják a tervezés során, és azt elárulja, hogy szerinte mitől más a budapesti underground élet, mint a londoni.

Az elmúlt években nagyon sokat színesedett a magyar piac a designer férfi ruhák tekintetében. Te hova helyezed magad?

Én is látom, hogy egyre több férfi ruhamárka van, bár még mindig azt érzem, hogy inkább a minimál stílus fut. A ruháim nagy része inkább a feminimebb férfiakhoz passzolnak, de mindig figyelek arra, hogy legyen pár basic darab is minden kollekciómban, például egy egyszerű garbó, vagy farmernadrág. Amiben szerintem kicsit különbözöm a többiektől, abból fakad, hogy a BA tanulmányaimat szövött-anyag tervezés szakon végeztem a MOME-n, és emiatt struktúra orientáltan gondolkodom. Szeretek magam foglalkozni az alapanyaggal, összerakni a mintákat; az előző kollekciómnál például szövött felületeket vagy applikációkat készítettem. Jó ezekkel játszani; anyagokat halmozni, különböző textúrákat használni. Ez a vonal inkább a brit gondolkodást tükrözi, ami abból is adódik, hogy három hónapot töltöttem a London College of Fashion MENSWEAR szakán. A másik befolyásoló tényező pedig az, hogy tizenéves korom óta nagyon sok zenésszel, művésszel vagyok körülvéve, akik egyrészt már önmagukban is extrovertált emberek, így akár a mindennapokban is szívesen hordják a ruháimat, de színpadon mindenképpen. Azok a darabok mondjuk már inkább a jelmez kategóriába tartoznak, ami szintén nem áll tőlem távol, hiszen évek óta jelmeztervezéssel is foglalkozom. Többek között dolgoztam a Vígszínháznak és a Hatszín Teátrumnak. Videóklipekben is stylingolok alkalmanként, idén jelölve is voltunk a Klipszemlén a legjobb styling kategóriában az Ed is On zenekarral. Ez így mind befolyásolt abban, hogy úgy érezzem, hogy ez lehet az én utam. Közben pedig az az érdekes, hogy nem egy lány keresett már meg egy-egy darab kapcsán, így végül is nem is lehet kategorikusan kijelenteni, hogy férfiruhákat készítek. A gendersemlegesség erőteljesen benne van a darabokban, még akkor is, ha elsősorban férfiakra méretezem a ruhákat.

Miért pont a férfiruháknál kötöttél ki?

A férfiakkal sokkal könnyebb együtt dolgozni számomra. Amikor elkezdtem tervezéssel foglalkozni, már nagyon jóban voltam Wanda Martin barátnőmmel, akivel nagyon hasonló az ízlésünk, és a közös munkák kapcsán főleg fiúkat fotóztunk. Azt például nagyon szeretem bennük, hogy egy fitting során egyenesen megmondják, ha valami nem tetszik, és ebből sokat lehet tanulni. Ez a diplomakollekciónál is jól jött számomra.

Tovább
süti beállítások módosítása