A Dizzy édes ízvilágú koktél, amiben az Absolut Raspberriben található málna jól harmonizál a gyümölcsös Irsai Oliver borral, a málnás borhab pedig selymessé és elegánssá teszi az italt.

Saját szavaival:

Az Írsai Olivér bor remekül együttműködik a málnás Absolut természetességével.

Ennek az italnak a különlegességét a mezcal, egy mexikói tequillahoz hasonló párlat adja, amit agavéból készítenek. Egy legenda szerint egyszer egy villám csapott bele egy agavenövénybe, ami ugyanazt az eredményt eredményezte, mint a mai hőkezelés, amit az erjesztés előtt alkalmaznak. Emiatt többen az „égből jött italnak” nevezik a mezcalt.

Saját szavaival:

Eltüntettem a Mezcal intenzív füstösségét az Absolut Citronnal, ezáltal egy olyan italt tudtam készíteni, ami ízvilágában sokkal populárisabb.

A Vodka Martini csupán két összetevőből áll, mégis több százféleképpen el lehet készíteni. James Bond kedvenc itala az egyik legismertebb koktél a világon; és hogy mitől olyan népszerű? Egyszerű, karakteres, és végtelenül elegáns, köszönhetően az Y pohárnak, amiben szervírozzák. Bohus Péter, a Vakegér vezető bartendere most egy twistet készített nekünk. 

Saját szavaival:

A twist ebben a koktélban nem az alapanyag, hanem az elkészítés módja és a szervírozás hőmérséklete, ami által, a citrus az ital fokozatos melegedésével fejti ki hatását.

A Vakegér saját Moscow Mule twistje, amiben a gyömbérsör intenzív édes ízét, nemcsak a limelé húzza vissza, hanem Bohus Péter és bartender kollégája által kifejlesztett kakukkfüves citromvüves cordial is. A hely egyik siker itala a Vakegér Mule, ami az izgalmas réz pohárnak is köszönhető. Ahogy valaki kikér egyet, egyből elindul a pultnál a kérdezősködés. Ha pedig egy koktél szép,rossz már nem lehet, mert ahogy a mondás tartja; az emberek nagyrésze már a kinézet alapján eldönti, hogy ízleni fog-e neki az adott ital.

Saját szavaival:

Próbáltam az eredeti receptben szereplő gyömbérsör édességét visszafogni a friss lime lével és a codial csípősségével.

Budapesti bartender körökben elég ritka, ha valaki huzamosabb ideig ugyanabban a bárban dolgozik. Bohus Péter hét éve van a Vakegérben; ráadásul az itallapon kívül más területeken is kiéli kreativitását. Ilyen a nemrég felépített impozáns könyvespolc, amit lehetetlen nem észrevenni a nagy terembe lépve. Érződik, hogy szereti és törődik a hellyel. Sok bartenderrel ellentétben ő abban látja a legnagyobb kihívást egy koktéllap elkészítésénél, hogy olyan italokkal töltse meg, amik a vendég számára érthetőek, számára könnyen elkészíthetőek, mégis van bennük egy kis extra. Élményt szeretne adni, és mindezt megfizethető áron, hiszen a Vakegér közönsége 90%-ban magyarokból áll.

Mik a legfontosabb dolgok, amiket az elmúlt 13 évben megtanultál a bartender szakmáról?

Azt, hogy folyamatosan változik, nem szabad megállni a fejlődésben, folyamatosan képezni kell magunkat, illetve, hogy mindenkinek végig kell járnia a ranglétrát. Az elsőt évet én is poharazóként töltöttem, ezután lettem pultos, majd bartender, most pedig head bartenderként és üzletvezető helyettesként dolgozom.

Mennyire volt tudatos, hogy a bárpult mögött kötöttél ki?

A középiskola után rendőr szakközépbe mentem, de három hét után rájöttem, hogy nem az én világom, ahhoz túlságosan kötött, úgyhogy az egyik barátom által inspirálódva jelentkeztem a vendéglátó szakközépbe. Fogalmam sem volt róla, hogy ez miről szól, de nagyon hamar megszerettem; a pörgés, az italok, a rugalmasság mind meggyőzött.

Amióta fellendült Budapesten a turizmus, és egyre több hely nyílik, lassan eltűnőben vannak azok a felszolgálók, pultosok, akik tanulták a vendéglátást. Ez nem feltétlenül jó.

Megvan az a felső tíz százalék a vendéglátósok között, akik nagyon jól csinálják a dolgukat, amibe beletartozik, hogy komolyan veszik a szakmájukat, és folyamatosan fejlődni próbálnak. Ami egyfelől jó, de közben van, hogy már túltolják ezt a koktél sztorit. Néha azt érzem, félúton elhagytuk a vendégeket, és vannak olyan bartenderek, akik már csak maguknak vagy a kollégáknak készítik az italokat. Nemhogy a vendégek, de sokszor még a vendéglátósok sem tudnak lépést tartani velük. Izgalmas, hogy mindenki egyedi koktélokat készít, de már nincs meg az, ami húsz évvel ezelőtt, hogy megvoltak a sztenderd italok, amiket ha kikértem akár a világ különböző pontjain, hasonlót kaptam. Nincs baj az egyediséggel sem, de nem biztos, hogy minden körülmények között ehhez kellene ragaszkodni. Persze ez az én véleményem. Aztán ott a másik véglet; nagyon sokan alulképzettek a szakmában. A magyar társadalom jelenlegi állapotához tudnám hasonlítani a helyzetet; itt sincs meg a masszív középréteg. Én ezt próbálom hozni; az átlag embert szeretném megszólítani.