KÉRDEZZ- FELELEK a Je Suis Belle tervezőivel
Vicky Milon a párizsi Buddha-Barból érkezett Budapestre, hogy átadja tudását és megmutasson néhány trükköt itteni kollégáinak. Az elmúlt 10 évben rengeteget dolgozott, hogy ma ott lehessen a legnagyobbak között. Bevallása szerint ez nem is volt olyan könnyű ebben a férfiak által dominált szakmában. Viszont vallja, hogy akiben megvan a spiritusz, az bármit elérhet, mert ha jól teljesít, akkor elismerés lesz a jutalma. Neki elsősorban a gyökerei adnak inspirációt és teszik sajátossá stílusát. Többek között erről is mesélt nekünk, amikor meglátogattuk a budapesti Buddha-Barban a workshop előtt.
Számodra mi a legnagyobb kihívás a bartenderkedésben?
Amikor 10 éve elkezdtem ezt az egészet, nagyon kevesen voltunk nők a szakmában, és azt kell mondjam, hogy nem igazán volt könnyű kivívni az elismerést, egyáltalán jó helyre kerülni. Olyan bárba, ahol karrierlehetőséged volt, és perspektívád arra, hogy fejlődni tudj szakmailag és karrierileg. Nagyon nehéz volt bebizonyítani, hogy tudunk olyan jók lenni, mint a srácok. Mára ez teljesen megváltozott szerencsére, csakúgy, ahogy a konyhában, a gasztronómia más területein is. Egyre több a női séf, és a bartenderek között is sokkal több lány van, ráadásul a legjobb bárokban sem csak a fiúk vannak már. Ettől függetlenül nem mondom azt, hogy nincs több kihívás nőként. Én most például ebben az új pozícióban élem meg a párizsi Buddha-Barban, hiszen vezető bartenderként több embert irányítok. Ez nagy feladat számomra.
Mi az, amit a legjobban élvezel abban, amit csinálsz?
Talán azt, hogy nem vagyok mindig egy helyhez, vagy akár országhoz kötve. Beutazhatom akár az egész világot, ha ahhoz van kedvem. Rengeteg bartenderrel találkozom, és sok különböző bárt ismerek meg, sokat tanulva. Aztán amikor hazamegyek, mindazt a sok új élményt vagy akár trükköt megoszthatom a többiekkel. Igen, ez a legcsodálatosabb dolog ebben a munkában! (nevet)
Érdekel, hogy mitől sajátos Vicky stílusa?
CLAAP Franciaországból érkezik október 7-án pénteken a Fogasházba, hogy megmozgasson minden lábat, amit beindít az elektronikus zene! Előtte viszont ismerkedtünk kicsit a zseni DJ-vel. Jöjjenek a kérdések és a válaszok.
Mi volt az első olyan élményed, ami hatására a zene mellett köteleződtél el?
Egy dobszóló, amit egy big band koncertjén hallottam 12 évesen a szülővárosomban. Addig zongoraórákat vettem, de amikor megláttam a dobos fickót ilyen fantasztikus elánnal ütni a hangszerét, odafordultam a papámhoz, és azt mondtam: “Ezt akarom csinálni.” A koncert után odamentem a pasihoz, és megengedte, hogy megnézzem a cuccát. Voltak elektronikus dob padjai is, és S950-eséből elég őrült hangok jöttek. Emlékszem, volt egy full rackje tele samplerekkel, kompresszorokkal, egy keverővel és mindenféle izgalmas kütyüvel. Elmagyarázta, hogy mi hogy működik, és mivel már akkor nagy geek voltam, teljesen lenyűgözött a dolog. Teljesen belezúgtam ezekbe a cuccokba. Ez az élmény véglegesen meghatározta a későbbi zenei karrieremet: teljesen odavagyok a különböző ritmusokért, és minden olyan eszközért, amivel elképesztően őrült dolgokat lehet kreálni. Egyébként a találkozás hatására a következő héten már dobórákat vettem a zeneiskolában.
Hogy látod a zenei színteret most? Könnyebb vagy nehezebb érvényesülni DJ-ként?
Sosem volt egyszerű, és most sem az. Már eleve az sem könnyű, hogy olyan cuccokhoz juss, amikkel különleges zenét tudsz létrehozni. Ez egy folyamatos küzdelem. Emlékszem, a kezdetektől fogva keményen gyűjtöttem a pénzt a különböző eszközökre, szintikre, programokra és minden szarságra, ami a zenémhez kell. Most már szinte minden elérhető online, ami azt eredményezi, hogy boldog-boldogtalan zenét szerez, és a dalaival bombázza az embereket. Viszont sajnos a legtöbb nem jó. Ezáltal most az az egész nehézsége, hogy kitűnj ebből a fajta zajból. Minden korszaknak megvan a maga hátránya, sosincs semmi ingyen.
Ismerd meg jobban a francia DJ-t!
Simán előfordulhat, hogy a legnagyobb buli közepén jut eszedbe egy bonyolultabb koktélt inni. A szórakozás hevében azonban ki szeret sokat várni, hogy elkészüljön kedvenc itala? Hidasi Kristóf, a 4BRODOWNTOWN bartendere pont ezért fejlesztette ki Bloody Mary premixét, így az italra úgyis tekinthetünk, mint egy instant koktélra, azzal a különbséggel, hogy szigorúan természetes összetevőkből áll. Ez viszont nem minden: a Passion Mary nevéből adódóan még egy kis passion fruittal (másnevén maracuja) is meg lett bolondítva.
Saját szavaival:
Kihasználva a rengeteg vendég kérését tökéletesítgeten a premixet. Mint tudjuk a másnaposság legjobb ellenszere. A vörösbor, passion és fűszerek kombinációja, az uborka frissességével.
Érdekel mi van még a fűszereken kívül a premixben?
Az Espresso Martini igazi klasszikus. A vodka alapú italba, ahogy a neve is mutatja, egy ütős eszpresszó kerül. A koktél a 80-as évek elején született London Soho negyedében. Kristóf most csavart egyet a hagyományos verzión, és szederrel tette még karakteresebbé.
Saját szavaival:
Kedvenc klasszikusaim egyike! A kávé és a friss gyümölcsök harmóniája, kellemes fanyarságával garantált siker nálam!
Nézd meg, hogy készül Kristóf verziója!
Ma elindult a II. Magyar Klipszemle, és holnap végig izgulhatjátok, hogy kik lesznek a díjazottak. Ha pedig arra lennétek kíváncsiak, hogy kik is állnak az egész mögött, most megtudhatjátok, sőt még annál is többet.
Manapság rengetegen készítenek klipet, és ha őszinték akarunk lenni a mennyiség sokszor a minőség rovására megy. Tényleg csak a jelenlét számít? Egyáltalán érdemes ma drága videó klipet forgatni?
Vida Vera: Nekem semmi bajom a mennyiséggel. Pont az a jó az internetben, hogy minden elitizmus és hátszél nélkül óriási nézettséget el lehet érni. A nagy költégvetésű produkciókat hozza sokszor kényelmetlen helyetbe egy absolut low bugdet produkció, amiben van egy olyan ötlet, amivel elérik a milliós nézőszámot. De emellett tökre helyiértéke van a drága klipeknek is. Tök izgalmas, hogy ezeket együtt lehet kezelni.
Vermes Orsolya: Nem hiszem, hogy a mennyiség és a minőség ilyen összefüggésben lenne. Inkább úgy látom, hogy van egyrészt az a főcsapás, akik mindegy, hogy hogyan, akár fotóval kitett vagy lyrics videókkal, csak minél több dalt el akarnak juttatni a közönségükhöz, hogy a koncertjeiken ismerjék a népek a set list nagy részét. Meg van ennek az ellentéte, ahol a művészi(es)ség, a történet, az üzenet, az eszmeiség, az önkifejezés, a rendező/operatőr/vágó/stb. személye a meghatározó - általában ők azok, akik hónapokig elnyunnyognak egyetlen klippel. De ezek tökéletesen megférnek egymás mellett. Aki igényeset keres, megtalálja. Akinek nincs igénye az igényre, az is bőségesen ki van szolgálva.
Miki357: Szerintem a jó is több ezáltal. És mind a színvonal, mind a költségvetés az előadó saját igényességét, ízlését tükrözi. Szerintem fontos, hogy olyan alkotások készüljenek, melyek a közízlést formálják, vagy legalább megpróbálják formálni vizuálisan is.
Manek: Tény, hogy sokkal több klip készül, és jut el sokszor zaj formájában a retinánkig, de ez igaz a zenékre és mindenre, mivel az internet és a fejlett technika világában ma már mindenki mindent el tud készíteni önmaga is.
Ennek ellenére, akinek vannak elképzelései, pont ezeknek a folyamatoknak hála, könnyebben tud nagyon erős, profi dolgot csinálni és figyelmet kapni, anélkül, hogy több milliós költségvetésben kelljen gondolkoznia. A Klipszemlén rengeteg low budget klip kerül shortlistre, és ér el eredményeket.
Laura: Nem a költségvetésen múlik, hogy jó lesz-e egy klip. Kevés fiatal magyar rendezőnek adatik meg, hogy sok pénzből valósítsa meg az elképzeléseit. Pont ez szép a szakmában, hogy mindig van új nap alatt és minél több klip készül, annál több is a jó.
És ez még nem a vége!
KÉRDEZZ- FELELEK a USE tervezőivel
Bársony Bence sokrétű művész, fő profilja, a fotózás mellett hobbi szinten zenél, rajzol, videót készít, és egyidőben még a mixerkedéssel is kacérkodott. Nem csoda, hogy megörült, amikor Lukács Rolanddal a Boutiq’barban, a város egyik legprofibb bárjában a bartenderkedés rejtelmeiről beszélgethetett. A srácok annyira belejöttek a megfejtésbe, hogy végül Roland azt is megígérte Bencének, hogy ad neki egy listát, amin rajta vannak azok a koktélok, amiket érdemes megtanulni, ha jövő nyáron el szeretné kápráztatni bartender tudásával a barátait.
NEM MIXER, BARTENDER
B: Találkoztam egy ismerőssel, aki szintén az italkeverés csínját-bínját műveli, és miután lemixereztem, egyenesen megkért, hogy ne használjam ezt a szót. De valójában mi a különbség, körülbelül annyi, mint a fotós és fotográfus között?
R: Szerintem nincs különbség a kettő között, bár sokan úgy tartják, hogy a mixer alapvetően a cement mixer, aki csakúgy összeönti az italokat. Egyébként ma már egészen különleges megnevezések vannak a bartender mellett, ilyen a barchef és a mixológus is. Szerintem ez kicsit túlzás, mert valójában mindegyik ugyanazt csinálja.
B: Akkor nem lehet azt mondani, hogy a bartender nagyobb mestere a szakmájának? Hogy nála fontos a kommunikáció, vagy hogy elcsípje a vendég ízlését, és személyesebbé tegye az élményt?
R: Szerintem nincs ebben különbség. Ezek csak szavak, mint a pincér és a felszolgáló. Az egész lényegét pont a vendéglátás szavunk írja le a legszebben: onnantól kezdve, hogy valaki a pult mögött áll, lényegtelen, hogy bort tölt ki, sört csapol vagy koktélt készít, a lényeg, hogy úgy csinálja, hogy a helynek, a milliőnek megfeleljen. Ha mondjuk magas kategóriájú hely bár részét kell létrehozni, akkor fontos, hogy legyen ott mixológus is, aki rámegy a molekuláris dolgokra, de a lényeg, hogy mindegy, hogy miben vagy, mellényben, nyakkendőben vagy csak egy pólóban, fontos, hogy ahhoz mérten ki tudd kiszolgálni a vendéget, és a legjobb tudásodat add.
Olvasd el, hogy miről beszélgettek még a srácok!
Tóth Melinda, a DAIGE alapítója és Hidasi Kristóf, a 4BRO DOWNTOWN bartendere hamar belelendült a beszélgetésbe. Mindketten ambíciózus fiatalok, akik pontosan tudják, hogy mit akarnak, és ezért meg is tesznek mindent. Kristóf nem az a vásárolgatós típus, nem igazán hozzák lázba a ruhák, de hamar megtalálta a közös témát a designer Melindával. Abban pedig megegyezhetünk, hogy nem kis eséllyel a többi tehetséges fiatallal együtt ők fogják felvirágoztatni Budapest divat- és báréletét.
NŐI DIVAT, FÉRFI DIVAT
K: Férfiaknál mennyire jellemző, mint a nőknél, hogy bemennek, és körbejárják hat óra alatt a WestEndet, acélból, hogy találjanak egy alsóneműt?
M: Nem tudom, én női ruhákat készítek, minket általában jobban érdekel az öltözködés, a férfiak inkább a praktikumra mennek.
K: Akkor pont ezért nem is lősz a férfiakra, mint célközönségre?
M: De, szeretnék majd a jövőben, többen kerestek már meg azzal, hogy csináljak férfi dolgokat is. Gyakran kérdezik, hogy mikor csinálok már fiú pólót vagy pulcsit. Lenne rá igény, de még nagyon szűk ez a réteg itthon, és a nagy átlag a praktikumra és a megfizethető árra megy.
K: Igen, mi inkább azt nézzük, hogy ár – érték arányban is jó legyen.
Olvasd el, hogy még miről beszélgetett Melinda és Kristóf!
KÉRDEZZ - FELELEK az Elysian tervezőjével