A WIRE. a természet és az ember alkotta világ kapcsolatát használja fő inspirációs forrásként installációik elkészítése során. Két évvel ezelőtt a Sziget Freedom of Art pályázata által jött az ötlet, hogy készítsenek egy olyan tárgyat, ami nemcsak jól néz ki, de funkcióját tekintve is különleges. Legújabb alkotásuk a Rhythm Box idén debütál a Szigeten. És hogy miért pont a zenéhez kapcsolódik? Ez az a nyelv, amit mindenki megérti az egész világon, érzelmeket is ki lehet vele fejezni, sőt, sokszor segít kimondani a kimondhatatlant; kitűnő kommunikációs, kapcsolatteremtő és kapcsolatépítő eszköz. A csapat tagjai, Győrik Ágnes, Simon Zoltán és Lövei Attila Ági édesanyját, Bergmann Emesét is segítségül hívta, aki zeneterapeutaként mentorálta a projektet. Mi építés közben látogattuk meg őket a Hajógyári Szigeten.
Hogy kezdődött a Wire. története? Mi inspirált benneteket arra, hogy ilyen jellegű installációkat hozzatok létre?
Zoli: Ági rátalált a Sziget Art of Freedom pályázatára, és felvetette, hogy mi lenne ha pályáznánk rá. Nekem pont volt egy sulis feladatom, amit Csávás Ruzicska Tünde vezetett térbeli dinamika néven, és ezt szívesen tovább vittem volna. A feladat isnpirációjaként a természet és az ember alkotta világ kapcsolatát használtam fel, és ennek tovább gondolásából született a Négyszöglető Kerek Erdő, amit a tavalyi és tavalyelőtti Sziget Fesztiválon építhettünk fel. Azt gondolom, hogy az Art of Freedom pályázat Magyarországon szinte egyedülálló módon biztosít lehetőséget a pályakezdő művészek kibontakozására.
Hogy nézett ki a Négyszögletű Kerek Erdő, és hogy működött?
Zoli: Az installáció a természet és az indusztriális világ közötti feszültséget mutatja be. Ebben az alkotásban egy stilizált facsoporton keresztül szemléltetjük ezt a küzdelmet drót és faágak segítségével. A drótból formált geometriai testek az ember alkotta ipari világot, az ebből kifelé törekvő gallyak pedig a természetet jelképezik. A természet erőit az ember által készült dolgok nem tudják uralni, az élővilág mindig megtalálja a maga útját, ezt láthatjuk a drót rácsain keresztül minden irányba kibújó gallyaknál is. Az installáció egyes elemei külön-külön is szemléltetik ezt az örökös küzdelmet, de emellett a facsoportot úgy terveztük meg, hogy egy bizonyos pontból az elemek egy hatalmas négyzetté formálódnak. A más és más alakú testekből kialakult négyzet egyértelműen szimbolizálja azt a globálisan összeadódó indusztriális rendszert, ami a világunkban uralkodni próbál, de ebből az egyesült nagy erőből is még mindig sikerül utat törnie a természetnek. Fontosnak tartjuk a világot, amiben élünk és a természetet, ami életben tart bennünket. Szeretnénk, ha visszaszorulnának a természetet elnyomó ipari hatások. Az installációnk prezentálásául, azért a Sziget Fesztivált választottuk, mert itt a látogatók egy héten keresztül egy természetbeli környezetben élnek, így nyitottabbak annak megóvására is. Ezenfelül globálisan is szeretnénk, ha az installáció emlékét magukkal víve, eszükbe jutna a hétköznapi életben a természet megóvása.