Szoboszlay András számára a művészetközeli milliő, amiben felnőtt egyértelműen azt hozta magával, hogy rajzoljon. Grafikusként is alkotói munkát végzett, viszont csak pár évvel ezelőtt derült ki számára, hogy mi az, ami igazi örömöt ad neki. Először csak a saját szórakoztatására kezdett budapesti élethelyzeteket rajzolni, majd megteremtette a Painter Of Budapest karaktert, aki Budapest, és alkalmanként más városok izgalmas épületeit, helyszíneit örökíti meg. Mi most kicsit a misztikus karakter mögé néztünk. András a Barside teraszán rajzolgatva avatott be minket történetébe.
Hogy kezdődött a Painter of Budapest sztori?
Három éve költöztem a belvárosba. Előtte Zuglóban laktam, és bár a MOME-ra jártam, ami fent volt a Zugligetben, tehát érintettem, de soha nem éltem a centrumban. Először a VIII. kerülettel próbálkoztam, aztán egy évvel később a Dob utcában találtam lakást, a külső, körúton kívüli részében, ami jóval csöndesebb, mint a belső. Három évvel ezelőtt jött néhány nagy változás az életemben, ami érintette a munkámat és a magánéletemet is. Arra gondoltam, hogy ha már új életet kell kezdenem, akkor legyen valami. Egy kiállítással, kezdetem belvárosi életem, ami a külvárosi külvárosi budapesti élethelyzetekről készített harminc darabos „hétköznapi karcolatai” című grafika sorozatom volt. Ezt a Massolit kávézóban került megrendezésre. Közel volt, és valamiért otthon éreztem ott magam; kedvesek voltak bent, rengeteget beszélgettem emberekkel, fantasztikus élethelyzeteket élhettem át itt, így témájában illeszkedett a hely varázsa a kiállításhoz. Onnantól kezdve minden nap bejártam egy kávéra a városba, és közben rajzoltam. Közben kaptam a bátyámtól karácsonyra egy sketch bookot, és ebben kezdtem el különböző helyzeteket megörökíteni. Azóta is mindig van egy ilyen könyvecske a zsebemben, hogyha látok valami izgalmas témát, akkor egyből le tudjam rajzolni. Általában az emberek és a tér hangulatát próbálom visszaadni a rajzaimmal.
A stílusod elég sajátos. Hogy alalkult ki?
Az egészet télen kezdtem, mínusz 10 fokban. Emlékszem, néztem a fényeket a Wesselényi utcában, és azonnal le akartam rajzolni. Ahogy elkezdtem, már le is fagyott a kezem, úgyhogy nem volt más megoldás, mint 10 perc alatt összedobni. Miután végeztem, ránéztem, és nagyon megtetszett; el is határoztam, hogy mostantól így fogok rajzolni.
Nézd meg hogy inspirálta az Absolut Andrást!