Koroknai Klári több, mint tíz éve a saját útját járja a bartenderek férfiuralta világában. És jól érzi magát. Sok helyen láthattuk az elmúlt években szerepelni, versenyeken zsűrizett, és öt évig ajánlhatott koktélokat a Playboy koktélrovatában. Tíz éve egyedül viszi saját projectjét, a Mobilkoktélt rendületlenül, kreatívabbnál kreatívabb ötletekkel előállva. Koktéljait látva pedig egyből egy árnyékos, virágokkal borított lugasba képzeljük magunkat egy nyári délután, ahogy a friss gyümölcsökből készített italt szürcsölgetjük egy izgalmas könyv társaságában.
Hogy kezdődött az egész, mi inspirálja leginkább, vagy éppen mitől lesz egy koktél Koroknai Klári-s? Az interjúból minden kiderül.
Mi vonzott a bartenderkedés felé?
Beleestem ebbe a történetbe. Amikor elkezdtem dolgozni egy szórakozóhelyen, még azt sem tudtam, hogy kell elkészíteni egy vodka tonikot. Aznap este tanítottak meg a kolléganők. Később elmentem egy nagyon jó étterembe dolgozni, ahol viszont már koktélokat is kértek a vendégek. Nem tudtam elkészíteni, nagyon cikinek éreztem, hogy könyvből kell kinéznem. Másnap jelentkeztem egy suliba. A másik ok, hogy nagyon vonzottak az üvegek. Persze nem azért, hogy megigyam, ami bennük van, hiszen nagyon ritkán iszom alkoholt, hanem a látvány, ahogy ott sorakoznak! (nevet) Visszatérve a kezdetekhez, a suli oktatójával másfél éven keresztül jártam rendezvényekre, ahol nagyon sok mindent megtapasztaltam. Később elvégeztem Szőke Szabi Planet One bartender iskoláját, ami egy amerikai stílusú báriskola olasz vendégoktatókkal. Utána kimentem Londonba gyakorolni, hogy magamba szívjam a tudást. Szerencsére jó alapokat kaptam itthon. Londonban egy nagyon jó helyre kerültem a Mayfairen. Arra gondoltam, hogy majd barbackként kezdek, de nagyon hamar előre kerültem, 2 héten belül vezető bartender lettem. Fontos állomás volt még a las vegasi világbajnokság, ahova szurkolni mentem a kollegámnak, mivel együtt találtuk ki a versenyitalt. Kint úgy döntöttem, hogy maradok egy picit tanulni. Egy hónap után átmentem New Yorkba, ahol rengeteg dolgot láttam, tanultam, és nagyon sok emberrel megismerkedtem. Szó szerint kisfüzettel jártam; írtam, fotóztam, írtam, fotóztam- néztem a technikákat, végül pedig bekerültem New York egyik legmenőbb bárjába, ahol a szakma nagyjaitól tanulhattam.
