Fegyverneky Sándor Jr. nap mint nap emberek különböző arcait jeleníti meg, fontos pillanatokat kap el, dokumentál. Annak idején, amikor a fotózást választotta hobbijaként már egyből ez érdekelte; megtartani a pillanatot, az emlékeket. Először csak magának, majd az utókornak. Jó benne, úgyhogy hamar beszívta a szakma. Az amúgy zenei háttérmunkásnak készülő srác egyik pillanatról a másikra összenőtt a kamerájával. Szereti, amit csinál, ráadásul a zene sem maradt el teljesen, a hangmérnöki széket felváltotta a DJ pult.

Remélem a következő kérdés nem lesz olyan nehéz, mint a „Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?”. Nálad mi volt előbb: a zene vagy a kép?

A zene volt! Mindig is nagyon nagy örömet adott a zenehallgatás! Talán azért is, mert otthonról ezt hozom. Édesapám, aki zeneiskolába is járt, sokat vitt koncertre, és valahogy megszerettem. Gimnázium után el kellett indulni valamilyen pályán, úgyhogy kipróbáltam pár dolgot. Például tanultam multimédiafejlesztőnek is, de nem találtam a helyemet. Amikor meghallottam, hogy van olyan szakma, hogy hangmérnök, egyből megtetszett. Nem vagyok zenész, hiszen sosem tudtam hangszeren játszani, de technikailag átlátom a dolgokat. Mivel érdekelt is ez a része, egyszerűen kézenfekvő volt. El is végeztem itthon egy iskolát, aztán kimentem egy másikba Miamiba egy évre. Amikor visszajöttem, elkezdtem dolgozni egy stúdióban.