Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán


Kedves lány, igéző barna szemekkel - La Fleur interjú

2019. április 11. - absolut_hu

patricebrylla_lafleur_2978_lowres_logo_zott.jpg

Fotó: Patrice Brylla

Április 12-én az Absolut Arrivals 2019 bulisorozat keretén belül a VOLT Lokálban játszik La Fleur. A svéd származású DJ és producer jelenleg Berlinben él, ahol rezidens a Watergate klubban, saját kiadója van, és több neves DJ-vel dolgozott már együtt. Pénteken most legújabb EP-jéről is játszik majd. A lenti interjúban nemcsak az derül ki, hogy egykor The Cure és The Smith rajongó volt, hanem az is, hogy gyógyszerész hallgatóként hogy kötött ki a zenélésnél.

Milyen zenéken nőttél fel, mik a korai zenei élményeid?

A legkorábbi élményem, hogy klasszikus zenére táncolok egy balett órán, de az is nagyon megmaradt, amikor az anyukám a Suzanne Vega és The Pet Shop Boys kazettáit hallgatta a kocsiban. Később én is kiválaszthattam egy kazettát a lemezboltban: Michael Jackson B.A.D. albuma lett az. A legjobb barátnőmmel nagy hatással volt ránk a nővére zenei ízlése, ami inkább volt alternatívnak mondható; például nagyon szerettett egy svéd punk bandát, az Ebba Grön och Joakim Thåström-öt, de mi mellette nyugodt szívvel hallgattuk a Backstreet Boyst is. Közben pedig olyan nevek pörögtek nálam, mint a The Cure, a Sonic Youth, a The Smith és egy svéd banda, a Kent.

Jelenleg Berlinben élsz. Nehéz volt otthagyni Svédországot, vagy pont ellenkezőleg; olyan típus vagy, aki bárhol jól érzi magát a világban?

Soha nem volt probléma számomra felfedezni új helyeket, különösen fiatal éveimben. Egy svéd kisvárosban nőttem fel, és már nagyon korán elkezdtem azt érezni, hogy túl kicsi számomra az a hely. Persze ez nem jelenti azt, hogy rosszul éreztem magam ott, mert nagyon is élveztem ott élni gyerekként, és bármennyire is szeretem a mai napig, már egészen korán éreztem, hogy kicsit tágítanom kell a világomat. Először Uppsalaba költöztem, oda jártam egyetemre, ahol gyógyszerésznek tanultam. Amikor pedig befejeztem, Stockholmban éltem és dolgoztam gyógyszerészként. Itt már a DJ-zésre is sokkal több lehetőségem volt, és eljött az a pont is, amikor ott hagytam a gyógyszerész szakmát. A DJ-zés pedig végül Berlinbe vezetett, és bevallom, utána Párizsnak akartam venni az irányt, de valahogy itt ragadtam. (nevet) Végül is az utazási igényemet bőven kielégíti, hogy sokat vagyok úton, hiszen rengeteg országban játszom.

Tovább

Történetek a tánctéren - Interjú Sascha Braemerrel

sascha.jpg

Sascha Braemer azok közé a DJ-k közé tartozik, akik a 90-es években nemcsak szemtanúi voltak az elektronikus zene térhódításának, hanem benne is voltak, és belülről látták az egész folyamatot. Elmondása szerint ezt a mai napig nagy szerencseként éli meg. Közel tíz évbe telt, amíg felépítette magát, de ez nem jelenti azt, hogy bármikor is megengedné magának, hogy nyugodtan hátradőljön. Február 16-án újra Budapesten játszik, és az eddigi fellépésekből kiindulva, most is nagy élményben lesz része annak, aki megnézi és meghallgatja az Akváriumban. Mi pedig, hogy kicsit ráhangolódjunk a szombatra, feltettünk neki pár kérdést.

Mit gondolsz, mitől annyira erős a német elektronikus zenei szubkultúra?

Németország nagyvárosaiban az elektronikus zene a megjelenése óta bármelyik irányból is nézzük, sikeresen fejlődött. Mivel mi trendeket teremtünk itt, a kiadók is tudnak építkezni, nőni. Berlin a producerek és DJ-k mekkája, ahol találkozhatnak, együtt játszanak, így hatnak is egymásra, sokszor lehetőségük van tapasztalatot cserélni egymással. De persze ez nemcsak Németországban van így. Nagyon jó producereket és DJ-ket találni világszerte. Sőt, annyit, hogy néha azt már nem is lehet követni. (nevet)

Mi adta annak idején a fő motivációt, hogy DJ legyél?

1990 óta vagyok jelen, mondhatni már a legelejétől. Fantasztikus volt akkor átélni ennek az egész szubkultúrának a születését; mindannyian azt éreztük, hogy valami igazán forradalmi dolognak vagyunk a részesei. A DJ-zésben mindig is az érdekelt legjobban, hogy tudom a saját számaimat összerakni. A 90-es évek elején még csak DJ-ztem, 2000 és 2005 között kezdtem el komolyabban foglalkozni a zenével, mint producer. Amikor a szabadidőmben lejártam a klubokban, mindig lenyűgözött, hogy egy DJ a saját szettjével egy egész sztorit oszt meg a közönséggel, miközben ott tart minket a táncparketten. Én is pont ezt szerettem volna elérni már a kezdetek kezdetén; jó pár hónapba telt, amíg ráéreztem, hogy kell ezt. A közönséggel való találkozás különleges élmény számomra, legyen az egy klubban vagy egy fesztiválon. Fantasztikus, amikor az emberekben megmarad a szetted, és még utána is arról beszélnek, hogy milyen jól érezték magukat. Számomra az nem DJ, aki csak egymás után személytelenül berak számokat. Mondd el a történetedet, és vezesd az embereket akár 2-3 órán keresztül!

Múlt év végén jelent meg legújabb EP-d a Universal Language. Mi a koncepció mögötte?

Ezzel az EP-vel váltottam, és új irányba indultam. Talán mindenkinek ismerős az érzés, amikor úgy érzi, hogy valaminek itt a vége, és egy új fejezet következik. Ilyenkor a hátad mögött hagyod a régi mintákat. Nekem ezt a lehetőséget Marc Romboy kiadója a Systematic adta meg, ami nagyon sokat jelent nekem. Személy szerint nem jelentett gondot azonosulni az EP-n lévő második és harmadik számmal, amik magam sem tudom miért, nagyon sikeresek lettek. A szettjeim során szeretem az embereket feldobni azzal a zenével, ami belőlem jön. A jövőben is ezt fogom szem előtt tartani. Ebben az évben pedig még nagyobb hangsúlyt fogok fektetni a nemzetközi jelenlétre, nagyon várom már!

Mit tartasz az eddigi legnagyobb sikerednek?

Hogy még mindig itt vagyok, és ezt csinálom. És azt, hogy 2005 óta hivatalosan is ez a munkám.

Mi alapján választod ki, hogy kivel dolgozol együtt, mint producer?

Ha valakinek megtetszik a zenéje, ma már nagyon könnyen kapcsolatba léphetsz vele. Az új kiadóm a Hoito márciusban indul, és az első anyag, amit kihozunk, az egyik kedvenc producerem, BOg EP-je lesz.

Ki a legnagyobb kritikusod? Mi segít a fejlődésben?

Sajnos én vagyok saját magam legnagyobb kritkusa, ami sokszor nem könnyű. (nevet) És persze ott a barátnőm is. Folyamatosan figyelem más DJ-k munkásságát, sok zenét hallgatok, másoktól is játszom számokat, így tudok folyamatosan inspirálódni. A másik oldalon pedig ott a menedzsmentem, akik folyamatosan motiválnak, hogy elérjem az álmaimat.

Mi a legfontosabb lecke, amiket a zeneiparról tanultál?

A legfontosabb, hogy megtanultam hallgatni a megérzéseimre. Hogy vannak dolgok, amiket jobb, ha egyedül csinálsz, és te kontrollálsz. Ha valaki ezüst tálcán kínál mindent, elvesztíheted a rálátást a dolgaidra, és ezáltal elvesztíheted saját magadat is. A minőség megköveteli a jelenlétet!

Mennyire tartod fontosnak haladni a trendekkel?

Persze fontos, hogy friss maradj, ha ebben a világban akarsz maradni, folyamatosan fejlődnöd kell. Nincs idő, hogy hátradőlj. Ez persze nem azt jelenti, hogy a trendek irányítsanak, inkább folyamatosan lepd meg magad és másokat. Nincs recept, egyszerűen csak csinálni kell.

Már voltál nálunk. Mi tetszik a legjobba Budapestben?

Amellett, hogy gyönyörű város, tele van élettel. Az eddigi buliaim mind nagyon jó sikerültek, fantasztikus volt a közönség, nagyon várom ezt a mostanit!

Semmi rituálé, szimplán a zene - Interjú Nora Matisse-szal

_dsc4339_357_matisse_01.jpg

December 15-én a Antifactory Vintage-ben egy közelsem szokványos bulival készült Stefánovits Fanni, a bolt tulajdonosa és arca és Mojzes Dóra, divattervező. Itt nem volt csúnya pulcsi, sem Last Christmas a WHAMtől, voltak viszont dizájner cuccok, vintage ruhák, egy kiállítás Várhegyi Dávid és Müller Karol képeiből összeválogatva, és természetesen Absolut long drinkek, miközben Nora Matisse, Alto Castello és Mr.Mstrs játszott az üzletben felállított DJ pulpituson. Mivel Nora Matisse-t már régóta szerettük volna kikérdezni, nem hagyhattuk ki a lehetőséget. A lenti interjúban kiderül, hogy milyen zenék inspirálják, hogy készül fel egy bulira, és azt is elárulta, hogy ő hova jár bulizni. 

Mi volt, ami téged a DJ pultba vonzott? Mit jelent számodra a zene?

Kiskorom óta zenèlek, 8 éves korom óta csellózom. Kamasz éveim végén kezdtem el érdeklődni az elektronikus zene iránt, hamar felmértem, hogy elég befogadó a műfaj és elképesztö tempóban fog fejlődni. Eleinte nem tetszett maga a "gépzene" és a közegek sem, amiket vonzott, az első mixemet az inspirálta, hogy lehet ezt "máshogy" is, hisz igen csak nyitott müfajról beszélünk, mely képes adoptálni más műfajokat is az elektronikus hangzásba.. Poli barátom figyelt fel erre elsőként, nagyon sokat tanultam tőle, imádtam, hogy mindenhova lemezes táskával érkezik. Inenntől jött egyik buli jött a másik után.

Mennyire befolyásolják a zenei trendek a saját stílusodat?

A zenei trendeket illetően a pop és a mainstream elég tàvol állnak tőlem. A jazz, a 70-es évek progresszìv vonalai, valamint az etno zene is inspirál, de ezek nem feltétlen aktuális trendek jelenleg.

Tovább

Elmerülve a deep house világában - Interjú Nigel Statelyvel

nigel_stately.jpg

Nigel Stately tíz évvel ezelőtt promo mixein keresztül indult el azon az úton, ami mára a deep house legnépszerűbb hazai DJ-jévé tette. Számára az idei nyár egyik legfontosabb momentuma a Caramellel kihozott közös szám a Szabadesés volt, közben pedig hétről hétre pakolta a lemezeket Budapest legexkluzívabb klubjaiban. A tudatos és kitartó munka eredményeként a világ számos országában játszott már, de elmondása szerint igazán otthon csak itt, Budapesten érzi magát. Szeptember 7-én a Raqparton zárja a nyarat; ennek a bulinak az apropójából ültünk le vele beszélgetni a Lánchíd lábánál. Volt szó a hazai klubéletről, a Deep Café sikerének titkáról, és arról is, hogy a zenélés mellett mit szeret a legjobban csinálni.

Mi volt az az élményed, ami meghatározta a DJ karriered alapját?

Több, mint tíz évvel ezelőtt, amikor elkezdtem készíteni a saját promo mixeimet, és ezzel egyidőben elkezdett kialakulni a saját stílusom, emlékszem, még IWIWen keresztül felkértek az első pár privát bulimra. Egyrészt ezek a négy-öt órás szettek voltak a nagyon meghatározóak, illetve, amikor bekerültem a Hajógyári Szigetre. Valójában ekkorra ért be a munka gyümölcse. Ez 2009-ben volt.

A pályád elején más DJ-k, akik segítettek, esetleg mentoráltak zeneileg?

Képzeld el, én hamarabb készítettem mixeket, minthogy tudtam volna zenélni. Az első privát bulimon két mixszel a hátam mögött még mindig nem tudtam, hogy kell lemezjátszóról zenét keverni. Kunz Henrik és Rácz Attila (Gabriel-A-Dawn) tanították meg nekem, hogy kell két zenét összerakni. Az első olyan bulimra, ahol már zenét is kevertem, három hónapot készültem, ami azt jelentette, hogy napi hat órákat gyakoroltam otthon a Gabrieltől kapott keverőkön, lejátszókon.

Jó, hogy említetted ezt a napi hat órás gyakorlást. Sokan azt gondolják, hogy a DJ semmit sem csinál, csak áll a pultban, amit bárki meg tud csinálni.

Ilyenkor mindig a következőt hozom fel: vegyünk három DJ-t, akik ugyanazt a tíz zenét kapják meg, amit lejátszanak abban a fél órában. Ekkor derül ki, hogy nem mindegy, ki hogy, milyen sorrendben játssza le a tíz tracket, hogy acapellázik rá, vagyis hogy adja el a közönségnek. Manapság már lehet olyan lemezjátszókat venni, amik segítségével szinte bárki össze tud keverni két zenét, de ez még nem elég. Neked érezned kell a közönséget, folyamatosan figyelned kell az emberek reakcióit. Nálam is előfordul, hogy mondjuk felrakom a hatodik zenét, és látom, hogy lankad a figyelem, akkor két percen belül váltok; na és olyankor kell tudnod, hogy merre indulj el, mi az ami felhúzza a hangulatot.

Tovább

Az ABSOLUT bemutatja

YOULI: Better Than Me

35051071_1089461274526322_7323837958954418176_o.jpg

 Fotó: Fodor Kinga - Three Wolves Studio 

Az Absolut mindig is szeretett olyan dolgok mellett kiállni, amik ha merészen is nyúlnak érzékeny témákhoz, erőt és bátorságot adnak az embereknek, hogy kiteljesítsék önmagukat. A YOULI zenekar Better Than Me dala arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy milyen sérüléseket tud okozni egy gonosz megjegyzés, egy rosszul kimondott kritika. Az Absolut büszkén állt a YOULI mögé, és segített a számra készült videóklip elkészítésében, amit a Keyframe Productions-zel közösen álmodott meg a márka és a zenekar.

Nézd meg milyen lett!

Tovább

PRE-PRIDE PARTY az Akváriumban

Beat Dis interjú

_73a0341.jpg

Rengetegen készülünk a szombati Budapest Pride-ra, a városban itt-ott már látni a szivárvány zászlót az ablakokban. Június 1-jén, amolyan bemelegítésképpen az Akváriumban tartották az esemény hivatalos előparty-ját, ahol olyan neves, és nyitottságukról híres formációk léptek fel, mint az AGAVOID, Yinna, a Crisis Sound System, az Anima Sound System és a Beat Dis. A Beat Dis tizenhat éves pályafutása alatt mindig masszívan hozta azt a magas színvonalat, legyen szó a lemezekről, videoklipekről vagy éppen koncertekről, ami a nemzetközi piacon is simán megállja a helyét. Tavaly szinte teljesen kicserélődött a csapat; és aki kicsit is otthon van a hazai zenei undergroundban, tudja, hogy csupa hiteles és tehetséges, nagy multú zenész csatlakozott Csigó Tamáshoz, az egyetlen megmaradt alapítótaghoz. Többek között erről beszélgettünk vele, de szó esett még a készülő szólóanyagáról és Budapesttel való kapcsolatáról is.

Tizenhat éve van a Beat Dis a pályán. Az eredeti felállásból már csak te vagy. Mik voltak a legmélyebb és legmagasabb pillanatok?

A legmagasabb pillanatokat kisebb-nagyobb sikerek elérése közben éltük meg, lehetett ez akár egy próba, vagy fesztivál fellépés vagy a stúdiómunka. Sok időt töltöttünk együtt, jól éreztük magunkat. Soha nem mentünk bele olyan dolgokba, amihez nem volt kedvünk, emiatt aztán szembesülnünk kellett azzal, hogy nem léphetünk tovább. Ebben aztán elfáradt mindenki. Amikor ez felszínre került, számomra az volt a legmélyebb pillanat.

Tavaly megújult a zenekar. Az új zenészek hatására hogy változott a zene, mit hoztak a “közös kalapba”?

Szőcs Gergő barátomnak köszönhetően komolyabb lett a dolog, mint egy sör melletti tervezgetés. Kellett az ő energiája, eltökéltsége is ahhoz, hogy most az új album felvételeinél tartsunk. Nem másodlagos dolog természetesen zenei sokszínűsége, és hangszeres tudása, ami élvezetessé teszi a munkát. Mohácsi Matyi basszustémáit imádom, rengeteget tesz az ő játéka is a kezdetleges zenei témákhoz, amiket kiviszek a próbaterembe. A billentyűket és a gitártémákat egyelőre én írogatom, de ezeknek kidolgozásában is kapok majd segítséget Vághy Tomitól és Dure-tól. (Ejtsd: gyur – a szerk.)

Sokan az internetet teszik felelőssé a zeneipar hanyatlásáért és átalakulásáért. Ti annak idején ingyen letölthetővé tettétek a lemezeiteket. Neked mi a személyes véleményed erről a változásról, az internet hatásáról?

Mint neten szörfözgető, új zenék után kutató zeneimádó felhasználó, csak jó dolgokat tudok az internetről mondani. Véleményem szerint egyre brutálisabban működik a zeneipar. Persze lehet, hogy nem a kiadók zsebében, hanem magánszemélyekében landol a pénz. Egy sima Soundcloud feltöltésből el lehet érni akár 250 milliós Youtube nézettséget. Nem látom persze a hátterét, de gondolom profi teamek dolgoznak a háttérben. Azért kazetta, CD és bakelit lejátszóm is van otthon, szeretek úgy is zenét hallgatni, sőt tervben van jó pár fizikai hanghordozó beszerzése a közeljövőben.

Tovább

Tuti recept nincs, csak intuíció - Interjú Lotfi Begivel

lotfibegi_portre_logo_zott.jpg

Lotfi Begi ma az egyik legfelkapottabb producer itthon. Az általa készített remixek szinte biztos a rádiók lejátszási listáin kötnek ki, legtöbb esetben a legelőkelőbb helyeken. Legtöbben a Compact Discoból ismerik, de azt csak kevesen tudják, hogy az elektronikus zene mellett, a keményebb műfajokért is rajong, jó ideig pedig a legnagyobb nevű zenekarokkal dolgozott koncertszervezőként. Itthon általában sokrétűnek kell lenni annak, aki érvényesülni szeretne a zeneiparban, és pont emiatt az elmúlt húsz év kitermelt magának jó pár olyan kulcsfigurát, akik a zenészlét mellett fontos szerepet töltenek be a háttérmunkálatokban is; menedzserkednek, szerveznek, kiadóban dolgoznak. Begi ennek a „klubnak” az egyik oszlopos tagja. Május 26-án a Yellow Budapest ELYXIR II. partyján lép fel, ennek apropójából beszélgettünk vele a kezdetekről, rajongásról, tét nélküli alkotásról és Budapestről.

Lassan húsz éve foglalkozol zenével. Sosem volt olyan érzésed, hogy elég volt, váltasz?

Érdekes, mostanában többször előkerült ez a téma a velem készített interjúk során, remélhetőleg nem azzal a célzással, hogy ideje lenne abbahagynom. (nevet) Nekem egyszerűen létkérdés a zene. Lehet, hogy ezek most nagy szavaknak tűnnek, de el sem tudom képzelni, hogy mással foglalkozzak. Soha nem történt meg velem, hogy elbizonytalanodtam volna. Lehet, hogy a szüleimnek voltak olyan gondolataik, hogy majd kinövöm, és lesz valami más „rendes” munkám, ezért hagytak, hogy azt csináljam, amit szerettem volna, de az elejétől kezdve nagyon komolyan gondolom ezt az egészet, így maradtam a zenélésnél. Ha mégis valami folytán váltanom kellene, akkor a konyha felé venném az irányt, mert a főzés a másik olyan terület, amit nagyon szeretek. Ez viszont csakis akkor történhetne meg, ha arra lennék kényszerítve.

Ezalatt a hosszú idő alatt viszont szinte minden területét megjártad a zeneiparnak. A saját produkcióidat azért tudod annyira profin vinni, mert zenei háttérmunkásként megtanultad a receptet, vagy a zenélés által megtapasztalt dolgok segítettek abban, hogy jól végezd a dolgodat, például a Magneoton/Warnernél, ahol A&R pozícióban dolgoztál egy ideig?

Mindig ösztönösen csináltam a dolgaimat, emellett pedig van benne egy céltudatosság is az elejétől kezdve. Az álmaim eléréséhez végéig kellett járnom azt a bizonyos szamárlétrát, amit manapság úgy látok, hogy a fiatalok szívesen megúsznának. Plakátot ragaszkodtam, szórólapot osztottam az elején, hogy egyről a kettőre jussak. Egyébként pont egy ilyen munka kapcsán sikerült bekerülnöm a Hegyalja Fesztivál szervező csapatába. Elkaptam az irodájukban egy beszélgetést; éppen külföldi zenekarokat kerestek. Szóltam nekik, hogy akkor majd én hozok. A kezdeti döbbenetet nevetés követte, aztán a főnök mégiscsak azt mondta, hogy tessék, van egy hetem, hogy szerezzek egy nagyobb nevű külföldi zenekart. Leültem a gép elé, felkutattam az általam ismert bandákat, és megkerestem a Sepulturat, akik igent mondtak. Teljesen meseszerű a történet, de tényleg így volt! Azon a nyáron játszottak is a Hegyalján. Ez az eset végleg tudatosította bennem, hogy az ember bármit elérhet, csak hinnie kell benne, és keményen dolgozni mellé. Az általad említetted kapcsolódásnak biztos van logikája, és az, hogy én azért tudom-e ennyire effektíven intézni a saját produkcióimat, mert beleláttam a háttérmunkába, simán benne lehet a pakliban. Ami miatt viszont abbahagytam azt, azért van, mert rájöttem, hogy azt az energiát, amit a különböző zenekarokba fektettem, saját magamra is felhasználhatom, ez pedig jóval nagyobb megtérüléssel járhat.

Gondolom, sok élménnyel is gazdagabb lettél. Ki volt rád a legnagyobb hatással?

Nagy élmény volt olyan zenekarokkal együtt dolgozni, akiket gyerekkoromban bálványoztam, és közülük is Lemmy (Lemmy Kilmister, a Motörhead egykori énekese- a szerk.) a legnagyobb. A legutolsó budapesti koncertjén, ami a Szigeten volt, engem hívott, hogy szerezzek már neki pár dolgot a Terror Házából. (Lemmy köztudottan nagy rajongója volt a II. világháborús relikviáknak. - a szerk.)

Tovább

Platz Terasz nyitóbuli Szabó Ádámmal

platz_05.jpg

A Budapest Platz számára az év egyik legfontosabb pillanata, amikor végre kinyit a terasz, éppen ezért minden alkalommal ezt hivatalosan is megünneplik a Platz Terasznyitó Party-val. Idén az Absolut Elyx is ott volt az eseményen, a hely vezető bartendere Nagy Gyula Csuszka pedig különleges Elyx koktélokkal készült külön erre az estére. Az egyik ital, a Mango’N’Pepa háttérsztoriját itt olvashatjátok.

platz_03.jpg

Szombaton az Absolut Elyx mellett Szabó Ádámé volt a főszerep. A Csillag születikben és X-Faktorban is megfordult fiatal harmónikás-énekes srác egyáltalán nem egydimenziós művész. A szólókarrier után jelenleg a Yes Yes élén egy teljesen új oldalát mutatja. Az együttesre hamar felkapták a fejüket a hazai kritikusok is, hiszen a modern elektronikus alapra építkező zene egyik meghatározó eleme a dubstep harmónika sound. A terasznyitóra akusztikus műsorral készült Ádám. Mi a beállás előtt beszélgettünk vele zenéről, tapasztalatokról és Budapestről.

Az év eleje nagyon sűrű volt a Yes Yes számára. Egyrészt sikeres, másrészt ott a tény, hogy hajszálon múlt, hogy nem jutottatok ki az Eurovízióra. Ezt ilyenkor hogy dolgozza fel az ember?

Én már többször feldolgoztam azt az érzést, hogy majdnem sikerült, mert gyakran előfordul velem, hogy a különböző tehetségkutatókon második vagyok. Ilyenkor ez nekem pluszt is ad, mert annak ellenére, hogy nem én vagyok az abszolút nyertes, sok pozitív mellékhozadéka van egy ilyen megmérettetésnek. Ezek a dolgok olyan többletet adnak, ami lehetővé teszik a fejlődést. A jelenlegi helyzetben a különböző felkérések, amiket azóta kaptunk, pont ilyenek; idén nyáron például sok helyre megyünk zenélni. Ez nekünk felér egy első hellyel. Egyébként az AWS-nek meg nagyon szurkolunk, mert abban az esetben, ha nem mi nyerünk, mi is őket választottuk volna. Már csak azért is elégedettek vagyunk, mert tudjuk Tomival (Katona Tamás, a Yes Yes dobosa - a szerk.), hogy milyen sokat dolgoztunk azért, hogy elérjük ezt a második helyet. Nekem pedig még azért nagyon jó érzés, mert ez most egy teljesen úgy formáció volt, és az, hogy elsőre ilyen sikeres lett, egycsomó pozitív energiát ad.

Alapból ennyire pozitív személyiség vagy, vagy ebben van egy adag tudatosság is?

Nekem már az lenne a fura, ha nyernék! (nevet) Persze nagyon örültem volna, ha mi képviselhetnénk az országunkat, ez szívügyem is, de ilyenkor arra gondolok, hogy még nem jött el az én időm. Ha pedig ez soha nem jön el, akkor sem leszek csalódott, mert sok olyan előadó vagy zenész van, akiknek nem kell versenyt nyerniük ahhoz, hogy sikeresek legyenek. Ez a hozzáállás egyrészt ösztönösen jön belőlem, de közben az ész érvek mentén lépek ilyenkor tovább.

Mennyire jelentett számodra nagy változást, hogy most alkotó közösségben dolgozol?

A Yes Yes Katona Tomiból és belőlem áll jelenleg. Eleve mi vagyunk az ötletgazdái és a kivitelezői a produkciónak. Nekem Tomi biztonságot ad. Szólóelőadóként eléggé izgultam, még akkor is, ha ez nem kimondottan látszott rajtam. Utólag visszanézve a felvételeket, én látom magamon. Most a Dalban egyszer sem éreztem ezt. Tomi ráadásul nemcsak a zenekarban a támaszom, hanem jó barátom is egyben. Örülök, hogy mellettem van, nem sajnálom tőle a reflektorfényt egy kicsit sem. A barátságunk még a kollégiumi időszakból ered, hét éve legjobb barátok vagyunk. Nagyon könnyed vele a munka. Mindent meg tudunk beszélni, úgyhogy az, hogy ketten vagyunk, nekem csak pozitívummal jár.

Tovább

„Több nőt a zenébe!” - Interjú Horányi Julival

horanyi_juli_portre_logozott.jpg Horányi Juli nem szimplán énekesnő, inkább jelenségnek neveznénk; saját elmondása szerint kicsit harsány, de nekünk inkább határozott fiatal nőnek tűnik, aki amellett, hogy tudatos, valahogy ösztönösen tudja, hogy merre haladjon. Folyamatosan figyel, tanul, és szívja magába az életet, amiből aztán dalok születhetnek. Sokan az X Faktorból ismerik, pedig régóta a pályán van, három éve pedig a YOULÏ élén. Sokan nem tudják, de jelmeztervezőként is sikeres, több díjat tudhat magáénak, jelenleg viszont csak a zenére koncentrál. Különösen kellemes beszélgetőpartner, aki őszintén, lelkesen mesél magáról, eddigi tapasztalatiról és a zenéről.

Ha az ember végigpörgeti a közösségi média oldalaidat, feltűnik, hogy nagyon karakteres látványviláguk van. Mennyire van benne a te kezed a YOULÏ vizuáljában és képi világában?

Abszolút én határozom meg, igaz, vannak alkalmak, amikor együtt dolgozom másokkal. A március 8-i bulin például lesz egy VJ, Visnyovszky Janó, aki amúgy jó barátom. Nem ez az első közös munka vele, hiszen már több klipet is csináltunk együtt. A YOULÏ látványvilága az én ízlésemet tükrözi, és a kreatív tartalmakat is én csinálom. Ebbe beletartoznak a grafikák, a gifek és a plakátok is.

Ha már itt tartunk; milyen Horányi Juli világa?

Jó eklektikus! (nevet) Sok minden belefér, mert eleve sok minden tetszik. Mindig nagyon nehéz a saját alkotásaimról, főleg a vizuális tartalmakról beszélnem, mert nehéz szavakkal elmondani. Nagyon szeretem a nagyon modern, letisztult dolgokat, de közben imádom a reneszánszot és a barokkot is. Tanultam művészet- és viselettörténetet, ezáltal sok korszakot tanulmányoztam, és ezek mind benne vannak az én vizuális látásmódomban. És ott van mellette, amit a díszlet- és jelmeztervezésről tanultam. Eleve odavagyok a teátrális látványvilágért! Színházban nőttem fel, kicsi korom óta ez a közeg vesz körül, így ez az előadásmódomban és a vizuálban is erősen ott van. Szerintem ha akarnék sem tudnék valami realista dolgot kitalálni akár öltözködésben, akár színpadképben, mert a hatást szeretem. Azokat a dolgokat, amik megmozgatják az érzelmeket, a gondolatokat. Ez lehet egy erős smink, egy feltűnő szín, esetleg egy különleges forma.

Mekkora a különbség a színpadi és a mindennapi, rohangálós, ügyintézős éned között stílusilag?

Stílusilag nincs, arra viszont figyelek, hogy mentálisan különválasszam a színpadi énemet a mindennapitól. Fontos, hogy amikor hétköznap jövök-megyek, a színpadi szerepkört letegyem. Egyedül a színpadon van helye a színpadias viselkedésnek, a mindennapi életben ugyanolyannak kell lennem, mint bárki másnak. Néha ezt nehéz szétválasztani, és kicsit veszélye is ennek a szakmának, hogy ez a kettő könnyen összemosódik. Ha valaki lejön a színpadról, de nem tudja ott hagyni a színpadi énjét, akkor ebből lehetnek kisebb megőrülések, túlkapások. Amúgy én a hétköznapokban is feltűnő ember vagyok, annak ellenére, hogy nincs feltűnési viszketegségem; egyszerűen ez vagyok én. Éppen zsűrizem egy tehetségkutató versenyen, és akárhányszor megérkezem, a társaim sokszor mondják, hogy már messziről kiszúrnak, ha jövök. (nevet) Ez nem tudatos a részemről, csak valahogy az a sok minden, amit tanultam, és ami bennem van, látszik rajtam, ha akarnám sem tudnám letagadni, hogy közöm van a művészetekhez és a szerepléshez. Egyébként maga a színpad számomra egy szent hely, és ünnepként élem meg, ha felléphetek. Ennek a különleges pillanatnak mindig próbálom megadni a módját. Ezt az öltözködéssel is szeretném kifejezni.

Érdekel mit jelent Juli számára a feminizmus?

Tovább

Utazz techno-ra! - Interjú Finskittel

finskit_logozott.jpg

Finskitet még tinédzserként kapta el az elektronikus zene szeretete, de még várnia kellett, amíg valójában a DJ pult közelébe juthatott. 2010-es debütálás után el kellett telnie egy kis időnek, amíg megtalálta zeneileg is az útját. Azóta már több országot megjárt kissé elszállós tánczenéjével. Kicsit több, mint egy éve jelent meg első EP-je a német Emerald & Doreen Recordings gondozásában. Pénteken ő is ott játszik majd az újrainduló HOMERUN sorozat nyitóbuliján. 

Mesélnél azokról a pillanatokról az életedben, amik meghatározták a zenével való kapcsolatodat?

Nem ugranék vissza nagyon az időben, inkább azokról pillanatokról mesélek kicsit, amik hirtelen eszembe jutnak. 17 - 18 éves koromban az iskolának köszönhetően olyan barátaim lettek, akik akkor már “DJ”-ként játszottak különböző házibulikban. Aztán persze később saját, kisebb bulikat szerveztek mindenfelé. Ezekkel a srácokkal jártunk az akkor még létező Patexbe, később jött a Supersonic Technikum, hogy csak pár helyet említsek. Itt vonzott be az elektronikus zene igazán, mert addig elég vegyes stílusban hallgattam mindenféle zenét. Később szintén egy barátom révén kerültem road-ként egy zenekarhoz. Pár év alatt már beletanultam az egészbe és kisebb zenekarokat hangosítottam rendezvényeken. Itt kerültem közel az élő zenéhez és a színpadi dolgokhoz. Az egyetemi időszak alatt megint a fogyasztói oldalra kerültem vissza. 2010-től indult be nálam a “DJ” vonal és party szervezés az akkori Fogasház révén. Nagyon sok új emberrel ismerkedtem meg, nagyon szerettem ezt az időszakot. 2014-ben teljes ösztöndíjat nyertem az Improba (Impro School zenei producer képzés- a szerk.), és innen már nem volt megállás.

Mikor álltál először a DJ pultba? Milyen volt az első szetted és milyen érzések kavarogtak benned?

Volt pár vicces kezdeti próbálkozás, amit azért nem sorolnék ide. Az igazi elsők egyike, ha jól emlékszem 2010 körül az akkori Fogasházban volt. Egy barátommal együtt kezdtünk neki ennek az egésznek. Nagyon szerettünk volna egy bulit összehozni, és szerencsénkre adott volt hozzá minden. Eléggé izgatottak voltunk, hogy milyen lesz a fogadtatás, de a siker nem maradt el. Akkor még nem volt semmi koncepció, csak a kedvenc számainkat játszottuk, amiket egyébként is állandóan hallgattunk. Abban az időszakban elég aktív volt a társaságunk, sok fesztiválra meg mindenféle bulikba jártunk együtt, hasonló zenéket hallgattunk.

Érdekel, hogy milyen a travel-house?

Tovább