Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán


Pasztellszínű álomvilág - Interjú Varga Mariettával

2018. július 20. - absolut_hu

vargamarietta.jpg

Varga Marietta képeit elnézve úgy érezhetjük, hogy egy másik dimenzióba csöppentünk. A finom pasztellszínek nagyon furcsa és mégis lenyűgöző egységet képeznek a sokak által otrombának tartott panelekkel vagy éppen a brutalista stílusú épületekkel. Fotóira olyan magazinok figyeltek fel, mint a The Guardian vagy az egyik legismertebb fotós oldal, a LensCulture. Bár projekktjeit hosszú előkészületi idő jellemzi, hiszen szeret minden egyes kis részletet megtervezni, leghíresebb sorozata mégis egy spontán reggeli fotózásból született. Most nekünk mesélt stílusának kialakulásáról, legnagyobb sikereiről és sorozatai kulisszatitkairól.

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem elvégzése után egyből Londonba mentél. Milyen tapasztalatot adott ez neked? Egyáltalán milyen volt az egyetem után kilépni az életbe?

A MOME-n 2016-ban végeztem el a BA fotós szakot. Az egyetem után nagy fejtörést okozott, hogy akkor most hogyan tovább. A diplomát akkor kapja meg az ember, ha megvan a szükséges nyelvvizsgája is, én viszont világéletemben gyengébb voltam a nyelvekből, az angollal kapcsolatosan is mindig volt bennem egy kis gyomorgörcs. Viszont tudtam azt, hogy ez a nyelv a szakmában és egyébként is szinte nélkülözhetetlen, ezért erőt vettem magamon, és mivel a korábbi próbálkozásaim nem voltak sikeresek, ezért úgy gondoltam, hogy az egyetlen út nekem az, ha kimegyek Angliába és a közegben tanulom meg a nyelvet. Augusztusban teljesen random regisztráltam egy au-pair-es, babysitteres oldalra. Az, hogy dolgoznom kellett, nem jelentett különösebb gondot, hiszen az egyetem alatt is már magamat tartottam el. Kint viszont az angol nyelvtudás hiányában nem volt bátorságom és elég magabiztosságom szakmabeli munkát keresni, így maradt a babysitterkedés. Egy héttel később már írt is egy család, beszéltünk Skype-on, és pár napra rá már repültem is ki. Visszagondolva, nagyon bátor voltam. Ha előre láttam volna, hogy mi lesz a következő évben, akkor nem biztos, hogy bevállaltam volna, viszont szerencsére nem láttam, így legalább most már ismerem a nyelvet.

Mégis nagy hatással volt a szakmai életedre a kint tartózkodás. Hogyan?

Igen, nagyon sokat segített az utam kialakításában, a képi világom fejlődésében. Nem jellemző rám, hogy honvágyam van, Londonban mégis rajtakaptam magam. Minden alkalommal, amikor volt szabadidőm, olyan helyeket kerestem, amik az itthonra emlékeztettek. A hétvégéim szabadok voltak és mivel jórészt egyedül voltam, nem kellett senkihez alkalmazkodnom, oda mentem, ami engem inspirált vagy érdekelt. Persze először lejártam a kötelező köröket, de utána főleg azokat a blokkokat kerestem, amik a kelet-európai hangulatot hordozták magukban. Érdekes, hogy itthon ezeket kevésbé fotóztam, csak ott kezdett el érdekelni ez a világ. Gondolom mivel annyira hiányzott, ezért ezen az úton tudtam kicsit újra kapcsolódni Magyarországhoz. Aztán miután hazaköltöztem, fent maradt ez az érdeklődésem. Szerintem, ha nem megyek ki, akkor nem veszem észre ezt a világot. Illetve arra is ott jöttem rá, hogy ami itthon van, akár építészetben, akár kultúrában, az ott kint kicsit egzotikumnak hat, mivel annyira eltérő sok szempontból.

Tovább

Absolut StudioFlow - A sokszínűség nyomában

2018.06.24. Szatyor Bár és Galéria

36391989_1905971056137180_7733644574194663424_o.jpg

A június hónap hivatalosan a Pride hónapja, így nem csoda, hogy ebben az időszakban fokozottan előtérbe kerülnek olyan fogalmak, mint az elfogadás és a tolerancia. A magazinoktól kezdve, a különböző TV műsorokig ilyenkor könnyen belefuthatunk olyan eszmecserékbe, amik tovább tágíthatják a világról alkotott véleményünket, és közelebb hozhatnak minket embertársainkhoz. Hiszen az élet attól szép, ha izgalmas, sokszínű és az emberek békességben élnek egymással. Persze szép utópia ez, de mégis, miért ne tehetnénk azért, hogy kicsit közelebb kerüljünk ehhez az álomképhez? Az Absolut StudioFlow júniusi beszélgetésére Csalár Bence három olyan vendéget invitált a Szatyorba, akik több szempontból is érdekeltek ebben a témában.

A szereplők:

Marge, énekesnő, aki évek óta jelen van a hazai zenei életben, és ezalatt az idő alatt több oldalát is megmutatta nekünk. Elég csak a DAL-ra gondolni, ahol országos imertségre tett szert, egy jóval visszafogottabb arcát ismerhettük meg. 2014 óta sok változáson esett át, mind a külseje, mint pedig a zenéje; színesebb, felszabadultabb és játékosabb lett művészete. Marge a szabad önkifejezés fontosságát színpadi megjelenései által is bátran közvetíti, dalszövegei érett gondolkodásról tanúskodnak, amit élettapasztalatai alapoztak meg. Tíz országban élt, többször is olyan közegben bontogatta szárnyait, ahol több kontinen művészei fordultak meg. Sokszínű családja révén már egészen fiatal korától természetesen mozog különböző vallású és származású emberek között. Zeneterapeutaként szívesen foglalkozik hátrányos helyzetű gyerekekkel, több nemes célért is kiállt már nyíltan.

Steiner Kristófnak a gyerek-szinkronszínészként és a VIVA műsorvezetőjeként indult karrierje. Ahhoz, hogy érzékeny, nyitott és empatikus emberré váljon, édesapja Steiner Gyula is sokat hozzátett. Ő volt, aki az egyik első magyar buddhista közösség alapította. Kristóf kreativitása az elmúlt tíz évben teljesedett ki; a 2000-es évek végén az ország egyik legfrissebb lifestyle magazinját, a PEP-et főszerkesztette, majd Tel-Avivba költözött, ahol létrehozott egy magyaroknak szóló lapot. Egészen fiatal korában lett vegetáriánus, ma pedig több fantasztikus szakácskönyvvel az ország egyik fontos vegán gasztrónagykövete. A Kristóf konyhája mára túlmutat a két említett könyvön, workshopokat tart, de megtalálható különböző vegán feszteken is. 2005-ben coming outolt, acélból, hogy erőt adjon azoknak, akik nem merik felvállalni másságukat. Ő a legjobb példája annak, hogy lehet a legtermészetesebb módon kezelni azt, ha valaki az átlagtól eltérően más szexuális beállítottságú. Ezért is szeretjük.

Hegedűs Dóra, divattervező a DoraHegedus megalkotója leginkább merész témaválasztásairól, szabászati megoldásairól híres. Fő inspirációs forrását a különböző szubkultúrák adják, legújabb kollekcióját a sci-fik világa ihlette. Szívesen játszik a gender szerepekkel, az önkifejezés szabadságát gyakran a nemi szerepek fölé helyezi. Elmondása szerint még karrierje elején jár, de már sokan a legizgalmasabb fiatal tervezőként tartják számon itthon. 

Jöjjenek a beszélgetés legizgalmasabb témái!

Tovább

Shellyx Cocktail by Kormos Richárd Rico

dsc00123.jpg

A Clubland Cocktail az egyik legkifinomultabb vodka koktél a 30-as évekből, abból az időszakból, amikor a kabarék világa és a különböző klubok próbálták az emberek figyelmét elterelni a közelgő világháborúról. Rico szívesen nyúl olyan italokhoz, amik lassan a feledés homályába vesznek. Most is éppen így tett.

Saját szavaival:

Az egyik legrégibb vodkás koktél, amit már 1937-ben könyvbe véstek. A Clubland volt a márkája a sherrynek, amiből eredetileg csinálták, akkor még milyen egyszerű volt koktél neveket kitalálni (nevet) Úgyhogy én is a sherryről és az Elyxről neveztem el az italt. A száraz sherry nagyon izgalmas összetevő, és whisky bárban mi mással csavarhatnám meg az italt, mint egy sherry finishű whiskyvel.

Tovább

A szivárványon túl

absolut_pride_rainbow_cooler_by_krystal_ramirez_1_web-630x417.jpg

Az Absolutnak a 80-as évek eleje óta fontos kapcsolódása van a LMBTQ közösséghez. Kezdetek óta kiáll amellett, hogy mindenkit pontosan olyannak kell elfogadni, amilyen, és hisz abban, hogy a sokszínűség és a tisztelet az, ami a világot a jó irányba vezeti.

Büszkének lenni, arra, akik vagyunk

Az évek alatt az Absolut több esetben is aktívan kivette a részét azokban a megmozdulásokban, amik hitvallásával megegyezően az emberek sokrétűségét és nyitottságát ünnepelte. Az első alkoholos márka volt, ami a szivárvány zászló színeibe öltözött, amit nem mellesleg Gilbert Bakerrel, az eredeti zászló megálmodójával hozott létre. Az Absolut számára ez a zászló szimbolizálja az LMBTQ közösség összefogását és a sokszínűség elfogadásának ünneplését. Már a 80-as évek elején büszkén karolt fel olyan művészeket, akik nyíltan vállalták másságukat; ilyen volt Keith Haring is, aki az egyik leghíresebb Absolut plakátot tervezte.

Az Absolut és az LMBTQ közösség

Az Absolut és az LMBTQ közösség közötti szimpatizálás már a 80-as évek elején elkezdődött. Az Absolut felismerte, hogy a közösség tagjai közül sokan igazi trendszetterek voltak, ez pedig pont passzolt egy olyan márkához, ami nem állt be a sorba, hanem inkább a saját útját szerette volna járni. Első lépésként a legnépszerűbb meleg közösséghez szóló fórumokon kezdett hirdetni. Mind a The Advocate, mind pedig az After Dark patinás magazinnak számított akkoriban, amikhez heteroszexuális hírességek is az arcukat adták. Arnold Swarzenegger az After Darkban még egy erotikus fotósorozatot is bevállalt, vagy ott van, Barbra Streisand, aki a 75-ös áprilisi lapszám címlapján szerepelt. Az After Dark végül megszűnt, de a Advocate a mai napig működik, a közösség egyik legfontosabb közéleti magazinjaként. Az első megjelenések után nem sokkal végül a márka kiterjesztette jelenlétét különböző eseményekre, jótékonysági estekre, és TV műsorokat is szponzorált. Az egyik leghíresebb együttműködés RuPaul’s Drag Race, a híres drag queen, modell, író és énekes valóságshowja, ami a mai napig fut, és ahol az Egyesül Államok legtehetségesebb drag queenjét keresik.  

Tovább

Nyitottnak lenni jó - Interjú Miklós Melindával, a Nyitottak vagyunk egyik alapítójával

nyitottakvagyunk.jpg

Miklós Melinda számára mindig az volt a fontos, hogy a munka, amit végez valamilyen jó célt szolgáljon, és ha lehet, ne egymagának kelljen harcolnia, hanem egy összetartó és egymást inspiráló csapat tagjaként. Non-profit területen kezdte karrierjét, egy ideig PR szakértőként folytatta, most pedig a Nyitottak vagyunk egyik alapítótagjaként az esélyegyenlőség témájára fókuszál. A Prezi, az espell, és a Google által létrejött kezdeményezés azonnal hatalmas sikert aratott, az első két hétben négyszáz cég csatlakozott hozzájuk, ez az szám pedig még inkább nőtt az elmúlt években. Július 7-én hatodik alkalommal vonulnak a Pride-on olyan nevekkel, mint a Vodafone a Google, a Citi és természetesen az Absolut. Melinda mesélt nekünk az eddigi tapasztalataikról, az elfogadással kapcsolatos tendenciákról, és szóba került az ominózus kérdés is, hogy egyáltalán miért fontos a Pride.

Mi vezetett arra a területre, ahol most dolgozol?

Azt mondanám, hogy egész életemben olyan munkáim voltak, amikről az adott pillanatban azt gondoltam, hogy ezzel valahogy jól és érdekesen hatok. Tizenhét éves korom óta dolgozom; non-profit területen kezdtem, majd jött a for-profit, most pedig ismét non-profit, társadalmi vállalkozás. Az izgat, hogy az a tapasztalat, tudás, amit hozzá tudok tenni egy munkához, milyen lenyomatot hagy. Számomra az a fontos, hogy ez a lenyomat az én értékrendem és megítélésem szerint pozitív legyen, és lehetőleg ne egyedül, hanem egy csapattal, közösen érjük el. Ezekben a dolgokban szeretek benne lenni.

A Nyitottak Vagyunk három cég kezdeményezésével, illetve a te közreműködéseddel jött létre. Hogy indult az egész?

Igen, a Nyitottak Vagyunk három cég kezdeményezéséből született, a Prezi, az espell, és a Google talált egymásra ezzel az ötlettel öt évvel ezelőtt. Akkoriban a Google sajtóirodáját vezettem Magyarországon külsősként, így kerültem bele. Egy organikusan alakuló folyamat volt, és utólag elmesélve bármennyire is filmszerűen hangzik, valóban véletlenek összjátékán múlt, hogy pont ez a három cég, pont ezek az emberek találkoztak egy olyan ötlettel, ami aztán így meg tudott valósulni.

Mi volt az alapkoncepció és a cél, és ehhez képest hova jutottatok el?

Azt gondoltuk mindannyian, egymástól függetlenül, hogy egy vállalat, egy szervezet szempontjából fontos érték, hogy nyitottak legyünk, vagyis az, hogy mindenkit csak a tettei és a teljesítménye alapján ítéljenek meg, tekintet nélkül bármi másra. Azt gondoltuk, hogy ez fontos, így működni jó, helyes és egyébként meg is éri, és jó egy ilyen helyen dolgozni. Amikor összefutottunk néhány rendezvényen, felmerült, hogy valószínűleg nem csak mi hárman vagyunk ezen a véleményen, hanem nyilván sokkal többen gondolkoznak hasonlóan, akár cégek, közösségek, szervezetek. Végül arra jutottunk, hogy érdekes és jó lenne egy olyan teret teremteni, amiben ezek a cégek és szervezetek meg tudják mutatni mind befelé, a kollégáik felé, mind kifelé, a külvilágnak is, hogy ők nyitottak, és ezáltal inspirálhatnak is másokat. Azt gondoltuk és gondoljuk ma is, és szerencsére ezt számtalan kutatás is alátámasztja, hogy aki így működik, az sikeresebb, és jobb egy ilyen helyen létezni, dolgozni.

Tovább

PRE-PRIDE PARTY az Akváriumban

Beat Dis interjú

_73a0341.jpg

Rengetegen készülünk a szombati Budapest Pride-ra, a városban itt-ott már látni a szivárvány zászlót az ablakokban. Június 1-jén, amolyan bemelegítésképpen az Akváriumban tartották az esemény hivatalos előparty-ját, ahol olyan neves, és nyitottságukról híres formációk léptek fel, mint az AGAVOID, Yinna, a Crisis Sound System, az Anima Sound System és a Beat Dis. A Beat Dis tizenhat éves pályafutása alatt mindig masszívan hozta azt a magas színvonalat, legyen szó a lemezekről, videoklipekről vagy éppen koncertekről, ami a nemzetközi piacon is simán megállja a helyét. Tavaly szinte teljesen kicserélődött a csapat; és aki kicsit is otthon van a hazai zenei undergroundban, tudja, hogy csupa hiteles és tehetséges, nagy multú zenész csatlakozott Csigó Tamáshoz, az egyetlen megmaradt alapítótaghoz. Többek között erről beszélgettünk vele, de szó esett még a készülő szólóanyagáról és Budapesttel való kapcsolatáról is.

Tizenhat éve van a Beat Dis a pályán. Az eredeti felállásból már csak te vagy. Mik voltak a legmélyebb és legmagasabb pillanatok?

A legmagasabb pillanatokat kisebb-nagyobb sikerek elérése közben éltük meg, lehetett ez akár egy próba, vagy fesztivál fellépés vagy a stúdiómunka. Sok időt töltöttünk együtt, jól éreztük magunkat. Soha nem mentünk bele olyan dolgokba, amihez nem volt kedvünk, emiatt aztán szembesülnünk kellett azzal, hogy nem léphetünk tovább. Ebben aztán elfáradt mindenki. Amikor ez felszínre került, számomra az volt a legmélyebb pillanat.

Tavaly megújult a zenekar. Az új zenészek hatására hogy változott a zene, mit hoztak a “közös kalapba”?

Szőcs Gergő barátomnak köszönhetően komolyabb lett a dolog, mint egy sör melletti tervezgetés. Kellett az ő energiája, eltökéltsége is ahhoz, hogy most az új album felvételeinél tartsunk. Nem másodlagos dolog természetesen zenei sokszínűsége, és hangszeres tudása, ami élvezetessé teszi a munkát. Mohácsi Matyi basszustémáit imádom, rengeteget tesz az ő játéka is a kezdetleges zenei témákhoz, amiket kiviszek a próbaterembe. A billentyűket és a gitártémákat egyelőre én írogatom, de ezeknek kidolgozásában is kapok majd segítséget Vághy Tomitól és Dure-tól. (Ejtsd: gyur – a szerk.)

Sokan az internetet teszik felelőssé a zeneipar hanyatlásáért és átalakulásáért. Ti annak idején ingyen letölthetővé tettétek a lemezeiteket. Neked mi a személyes véleményed erről a változásról, az internet hatásáról?

Mint neten szörfözgető, új zenék után kutató zeneimádó felhasználó, csak jó dolgokat tudok az internetről mondani. Véleményem szerint egyre brutálisabban működik a zeneipar. Persze lehet, hogy nem a kiadók zsebében, hanem magánszemélyekében landol a pénz. Egy sima Soundcloud feltöltésből el lehet érni akár 250 milliós Youtube nézettséget. Nem látom persze a hátterét, de gondolom profi teamek dolgoznak a háttérben. Azért kazetta, CD és bakelit lejátszóm is van otthon, szeretek úgy is zenét hallgatni, sőt tervben van jó pár fizikai hanghordozó beszerzése a közeljövőben.

Tovább

Gerilla Grillparty a KIFOLYÓnál

betonwellness_09.jpg

Június 9-én a BETON csapata egy gerilla wellness party keretén belül ünnepelte meg a nemrég átadásra került KIFOLYÓt. A csapat tevékenységéről itt olvashattok egy interjút. Az ABSOLUT is ott volt a bulin, és ha már kint voltunk, Baróthy Annát, a BETON és az azt befogadó S39 Hybrid Design Manufacture alapítóját is kikérdeztük. A vele készített interjút lent találjátok, ahogy a wellness buliról készített képeket is, amiket Ludman Dani fotózott. 

A S39 Hybrid Design Manufacture alapítójaként mire vagy a legbüszkébb?

Amikor az egyetem után vállalkozni kezdtem, kizárólag az volt a célom, hogy megteremtsem magam számára a feltételeket ahhoz, hogy minél több időt tölthessek izgalmas furcsa dolgokon való agyalással, tervezéssel és azok megvalósításával. Nem akartam mellékállásban hobbiművész lenni. Miután közvetlenűl a diploma után egy fél évet dolgoztam eladóként egy design tárgyakat értékesítő boltban a West End-ben, ez az elhatározásom különösen fontossá vált. Hatalmas elszántsággal álltam neki a lehetőségek felkutatásának. Az erre szánt munka és figyelem meg is hozta a gyümölcsét, hamarosan megkaptam az első megbízásomat Bujdosó Ildi és Fejérdy Péter, építészektől. Büszke vagyok arra, hogy egy akkor még ki nem taposott úton kitartottam, és végül sikerült teremtenem egy saját kis világot az S39 Hybrid Designnal.

Az elmúlt években sok változáson ment keresztül Budapest – szinte kivirágzott. Te is így látod?

Igen. Budapest kivirágzott, és valóban minden ízében izgalmas hellyé vált Európa szívében. Egy vonzó turisztikai célpont let rövid időn belül.

A betonnal mikor lett szorosabb a kapcsolatod? Mi inspirált arra, hogy elindítsd a BETON workshopot?

Az egyetemi évek alatt kezdtem el betonnal foglalkozni, olyan befalazott üvegfelületek kapcsán, ahol arra törekedtem, hogy a transzparens részeket egy egyértelműen végleges és “megváltoztathatatlan” anyag vegye körül. A beton olcsó és számomra könnyen kezelhető anyag volt, emiatt választottam.

Mik a legfontosabb projektjeitek jelen pillanatban?

A KIFOLYÓ , A Graphisoft Park Fogadóépületének homlokzata, amit egyébként nemrég adtak át, a most gyártmánytervezés allatt lévő salgótarjáni tanösvény design elemei és egy hostel belsőépítészeti koncepciójának kialakítása.

Mit szeretsz legjobban Budapestben?

-Szeretem benne, amellett, hogy szép és a mindennapokban is izgalmas élettér, mégis minden élhető és szerethető módon van jelen. Az egzotikus Pécsett nőttem fel, Budapestre csak az egyetemi évek alatt kerültem, de hamar otthonossan mozogtam a vársosban, igazán minden megvan benne, ami egy boldog városlakónak kellhet.

Ha teljesülhetne három kívánságod a várossal kapcsolatban, mit kívánnál neki?

Több kiegyensúlyozott és boldog embert, felújított és jól működő korszerű kórházakat és iskolákat, több segítő lehetőséget a kisgyerekes családoknak és dolgozó édesanyáknak. Ápolt közparkokat, több bicikliutat.

Mik a kedvenc budapesti helyeid, és miért?

A KIFOLYÓ , mert nagyon őszinte és hiánypotló vagány hely lett, tele pozitív energiával. Az eredeti LUPA-tó, a maga autentikus bányató jellegével. Persze ez most már így nem érvényes. A harmadik pedig a Hajós Alfréd uszoda, mert imádok besétálni a Margit-szigeten át, úszni egy jót, utána pedig napozni. A Bazlika előtti tér, ahogy húz a látvány a maga komponáltságában, néha csak azért kanyarodok arra biciklivel, hogy megfürödjek ebben az érzésben. De mondhatnám a Rómait a kis Fellini Bistroval, a Kabint a Szúnyogsziget csücskében, a szentendrei Kacsakövet vagy a Kertemet a Városligetben. Sok-sok kedvenc helyem van most már, és mindig igyekszem újakat felfedezni.

Nézd meg a képeket is!

Tovább

Absolut StudioFlow #7 - Gasztroforradalom

2018. május 28. Hadik

34268913_1867931096607843_3590493316862443520_o.jpg

Budapest rengeteget formálódott az elmúlt öt évben; a város fejlődésének egyik legfontosabb alappillére az a gasztroboom, ami nemcsak a nemzetközi konyha különböző válfajainak megjelenését és fellendülését hozta, hanem egy sor olyan kezdeményezést is, amik által ma elmerülhetünk a gasztronómiai élményekben akár otthon is. A gasztroblogok népszerűsége új szintre emelte a gasztro bloggereket is, akik ma már mint véleményvezérek jelennek meg különböző márkák arcaként, vagy sok esetben jelentetnek meg saját szakácskönyvet. A színtér színes, szinte nincs olyan ága a gasztronómiának, ami ma ne lenne jelen a fővárosban. Az Absolut StudioFlow keretén belül Csalár Bence olyan vendégeket hívott meg a beszélgetésre, akik mellett egyszerűen nem lehet elmenni ebben a témában.

A szereplők:

Mautner Zsófi műsorvezető, szakács, a Chili és Vanília bloggere, diplomata karrierjét hagyta ott a főzésért. Ma már ő a hazai gasztronómia egyik legismertebb személyisége, sikeres TV műsorral és hét szakácskönyvvel a háta mögött. Minden 2005-ben, a Chili és Vanilia bloggal indult, ahol a receptek mellett saját utazással és ételekkel kapcsolatos élményeit is megosztotta az olvasókkal. Ez a személyes hangvétel és az ételek iránti valódi rajongása hamar megtalálta a közönségét. Imádja az ízeket, odáig van a fűszerekért. Tudását saját tapasztalatokra építi, az évek során bejárt országokból mindig magával hoz egy “szeletet”, és saját kreativitását bevetve, igazi világkonyha remekeket képes alkotni.

Czinege Tamás, a Gastro-Hack showmanje igazi nagydumás, őt tartják a magyar gasztronómia legeredetibb figurájának. Közel két évig töltötte meg élettel üzletvezetőként a Pozsonyi sarkán található kis kedves gasztróbárt és üzletet, a Sarki Fűszerest, ahol nap mint nap szórakoztatta ízekkel és illatokkal a hely törzsközönségét. Tavaly hozta létre a Gastro-Hacket Pintér Árpáddal és Németh Richárddal, amiben egyszerre három profilt olvasztottak össze: Czinege, mint sommelier, kávé szakember, Pintér, mint fotós és Németh, mint bor szakíró. Valójában egy teljes körű, laza hangvételű catering szolgáltatást nyújtanak, és magukat leginkább gasztroügynökségként hívják. Filozófiájuk fontos része, hogy mindig a vendég az első. Velük töltve az időt biztos, hogy részesei lehetünk valami nem mindennapinak, hiszen innen jön a név is, valamit biztos meghackelnek.

Kárai Dávid, újságíró, szakács, gasztroblogger amellett, hogy nagy rajongója a világkonyhának, a hazai klasszikus receptekről sem feledkezik meg. Az 50 édesség, amit el kell készítened könyvében a zserbótól kezdve az elegáns éclair fánkig sok minden megtalálható. Sokáig marketing területen dolgozott, közben alapította meg az IzHUSZÁR blogot. Autodidakta szakács, éppen egy új könyvön dolgozik; elmondása szerint nem szeretne a desszerteknél leragadni. Blogját elnézve, ez teljesen érthető, hiszen rengeteg izgalmas recept és videó köthető a nevéhez. Jó ideig volt a NoSalty főszerkesztője, majd lapkiadója, és még ma is el-elcsíphetünk egy-egy írást tőle a népszerű receptoldalon.

Jöjjenek a legjobb témák

Tovább

Nincs olyan, hogy lehetetlen! - Interjú Kormos Richárd Ricoval

dsc00176.jpg

Mire Kormos Richárd Rico bekerült a Good Spiritbe, már túl volt a belvárosi pörgésen, amit leginkább az Ötkertben és az Akváriumban élt meg. Szerencsére az évek alatt sok olyan emberrel hozta össze a sors, akiknek a „keze alatt” sokat tanulhatott és gyorsan fejlődhetett. Ma már teljesen otthonosan mozog a bárkultúrában, és bár nagy klasszik rajongó, szívesen veszi a kihívásokat, amikkel egy-egy új alapanyag kapcsán kell szembesülnie. A lenti interjúban szó esik arról, hogy mi inspirálja munkája során, milyen kapcsolat fűzi a grapefruithoz, és arról is, hogy ha betévedünk egy bárba egy idegen helyen, honnan tudjuk, hogy érdemes-e koktélt kérni.

Hogy kerültél a bárpult mögé, és milyen út vezetett idáig?

A történet 2013-ban kezdődött. Ez egy elég hosszú út volt, nemcsak időben, de térben is. Az egyetem mellett foglalkoztam először vendéglátással, méghozzá azért, mert egy olyan munkát kerestem, ami este végezhető. Mondjuk eleinte sok közöm nem volt a vendégekhez mosogatóként. (nevet) Az Ötkertben, ahol poharazással kezdtem, majd barbackként folytattam, fogott meg a bartender világ. Megtetszett Czeilinger Petra munkája, aki ezt realizálta is és gyakorlatilag úgy kezdett el tanítgatni, hogy észre se vettük. (nevet) Ami igazán megfogott benne, az az, ahogy reagált egy vendég kérésére, ahogy elkezdett ötletelni rajta. Kreatív emberként nagyon vonzó volt számomra ebben a munkában, hogy gyakran szabad kezet kap az ember. Az Ötkert után jött az igazi mélyvíz. A Szigeten már pultosként dolgoztam, ezt követte egy kisebb hely, aztán az Akváriumban, Kovács Andi mellett tovább csiszolhattam a tudásomat. Őt a mai napig mentoromnak tartom, és annyira megkedveltük egymást, hogy azóta is rendszeresen találkozunk. Ő szerettette meg velem igazán ezt a szakmát. Egy idő után csak azt vettem észre, hogy már a szabadidőmben is ezzel foglalkozom. Tavaly aztán először mérettettem meg magam a Diplomático versenyén, innen pedig egyenes út vezetett ide, a GoodSpirit-be.

A kreativitás fogott meg Téged ebben a szakmában. Honnan meríted az ötleteidet? Tudatosan rászánsz esetleg egy-egy napot az ötletelésre, vagy van erre valamilyen más bevált technikád?

Erőltetni nem szeretem, nem is érdemes, abból ritkán születik jó. Egy elvem van, amit követek: ha bármi eszembe jut, akkor azt azonnal leírom telefonjegyzetbe, és később ezeket nyitom meg. Legtöbbször utazás közben ugrik be valami, vagy egy vendégkérés alapján. Főleg ízkombinációkat szoktam megfogni, és utána azokat gyúrom tovább; megnézem, hogy melyik alap spirit illik hozzá, vagy mitől lehetne egy kicsit extrább. A mostani itallapunkon például az egyik ital egy zeller-ananász kombináció, ami annak ellenére, hogy furán hangzik, iszonyatosan jól működik együtt. Van, hogy beleállok egy igazi kihívásba; ilyen volt a mandarin, mint alapanyag. Egyik nap Norbi hozott a bárba csak úgy eszegetni, én meg azt hittem, hogy valami italhoz. Azt mondta, hogy dehogy italhoz, mandarinból nem igazán lehet jó italt csinálni. Ezt kihívásnak vettem, úgyhogy készítettem belőle egy finom kis koktélt. (nevet)

Tovább

Pasztel színek harca - Interjú Herbert Anikoval

 haniko.jpg

Herbert Aniko Haniko munkáiban egyszerre van ott a természet lágysága és a légies nőiesség. Ő maga is finom, kedves jelenség, akiből csakúgy árad a pozitív energia. Művészetére ugyanúgy hat a kortárs irodalom, a film, a távol-keleti művészetek és a slowlife jelenség. Június 13-án a K.A.S. Galériában látható legújabb kiállítása, a Rejtett kert. Aniko alázatos, szerény, közben pedig ott van benne egy erős tudatosság, és egy jó nagy adag bátorság is. Találkozásunk során szó esett egy észtrországi kalandról, Váczi Eszterről, rengeteg író és film zseniről és arról is, hogy milyen jó néha eltévedni Budapesten. 

Tavaly Észtországban voltál. Mit csináltál ott, és milyen tapasztalatokkal jöttél haza?

Két másik magyar művész lánnyal voltam Tallinban és Muhu szigetén. Utóbbi egy kicsi sziget, a minimál minimáljaként kell elképzelni az ottani körülményeket: szalmán aludtunk egy skanzenben, a kunyhótól több száz méterre volt a mellékhelyiség, a nomád kategória magasfoka, ami után jó volt visszatérni a civilizációba. (nevet) Egy workshopon vettem részt, ahol print technikát tanultunk, amit már egy ideje ki szerettem volna próbálni. Meglátogattunk egy másik művészt, Urmas Viik-et is, aki egy üvegházakkal szegélyezett nagybirtokon lakik. Nagyon álomszerű az egész hely: a tengerparton van egy kis üvegház, ahol filozofálhatsz az élet nagy dolgairól. Az ottani mentalitás nagyon közel áll hozzám. Idén júliusban vissza is megyek a Balti-tengerhez, most Lettországban fogok eltölteni egy hetet egy művésztelepen, ősszel pedig visszatérünk Tallinba, ahol a már említett két művészlánnyal lesz közös kiállításom.

Hogy viszonyulnak ott a művészethez?

Sokkal egyszerűbb, sokkal tisztább a művészethez való viszonyulásuk. Az ő iskolarendszerükben a művészeti oktatás is eltérő, illetve az én meglátásomban művészet náluk a hétköznapok részét képezi.

Egyre népszerűbb itthon is a slowlife, mint életforma. A te életedben ez hogy jelenik meg, mennyire fontos számodra?

Én megrögzötten próbálom követni ezt az életformát több-kevesebb sikerrel. Alap dolog nálam például, hogy szelektíven gyűjtöm a szemetet. Az alkotás során a felesleget újra felhasználom egy másik munkámban. Általában biciklivel közlekedem, vagy ha lehet, akkor tömegközlekedést használok. Mostanában arra is próbálok figyelni, hogy egy évben legfeljebb kétszer, háromszor üljek repülőre, a többi utat próbálom inkább busszal, vonattal megoldani. Nekem a gondolkodásom is olyan, hogy vagy nagyon rákoncentrálva csinálok valamit, vagy sehogy. Próbálok ezzel az életformával mindenkit megfertőzni, például hangsúlyozom, hogy ha boltba vagy piacra mész, akkor vigyél magaddal szatyrot. A jövőre gondolok, és mindig csak azt veszem meg, ami tényleg szükséges. Emellett igyekszem minőségi dolgokat vásárolni, és ha tehetem, akkor magyar termékeket. Nagyon szeretem a magyar tervezők munkáit, azokat például second handes, vintage darabokkal is szoktam variálni. Ha ruhákról van szó, akkor olyan darabokat választok, amiket évekig tudok viselni. Egyébként sem szoktam shoppingolni járkálni, alapvetően ez a pláza kultúra nem is áll közel hozzám, inkább a kisebb boltokat kedvelem.

A munkáid egyrészt nagyon természetközeliek, másrészt egy erőteljes nőies, finomság is van bennük. Te hogy jellemeznéd a saját művészetedet?

A letisztultság mindenképpen jellemző. Egyszerű formák, minél egyszerűbben próbálok elmondani akár bonyolultabb dolgokat is. Van a munkákban egy magasfokú érzékenység és líraiság, ami átfolyik rajtam. A tapasztalásaimat adom tovább, és ezáltal próbálom a nézőt az ő világának a megtalálására, megismerésére inspirálni.

Tovább