Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán


KIEMELKEDŐ ABSOLUT (ZENEI) PILLANATOK

2019. május 10. - absolut_hu

4905410800_212dc73a87_b.jpg

Az Absolut a képzőművészet és a divat után 2003-ban elkezdett nyitni a zene felé is, aminek az eredménye számos kollaboráció és úttörő kampány lett. Az együttműködő zenészek minden esetben olyan karakterek, akik amellett, hogy tehetségesek, valamilyen módon előremutatóak vagy egyedi látásmóddal renelkeznek. Mi hat olyan pillanatot ragadtunk ki, amik évek múltán sem veszíttek jelentőségükből, egyrészt a résztvevők időtállósága, másrészt a kampány üzenetének fontossága miatt.

_53458_5_3e6de3cda9563e12e59530a55fe7b09c.jpg

2009 ROCK EDITION Wolfmother

A rocknroll nagysága előtt tisztelegve, az Absolut különleges limitált palackkal készült 2009 őszére. A palack saját szegecses “bőrruhát” kapott, a kampányt pedig tovább erősítette a Wolfmother és Danny Clinch, fotós, videós jelenléte. Utóbbi még Annie Leibovits gyakornokaként kezdte, aztán karrierje során olyan zenekarokkal és zenészekkel dolgozott együtt, mint a Smashing Pumpkins, a Dave Matthews Band, Björk, Bob Dylan vagy éppen Johnny Cash. De ő rendezte John Mayer Where The Light Is és a Foo Fighters Skin and Bones koncertfilmjét is. A Wolfmothert ismerve, náluk hitelesebb rock bandát nehéz lett volna találni. Clinch egy fotósorozat keretén belül fogalmazta meg a rocknroll esszenciáját a limitált palack és a zenekar jelenlétével; több, mint 4000 képet lőtt, azalatt az pár nap alatt, amíg együtt lógott LA-ban a bandával. Ez pedig nem minden, hiszen egy rövidfilmben is megmutatta saját rocknroll vízióját.

Andrew Stockdale, a Wolfmother énekese számára a legnagyobb élményt az adta a közös munka során, hogy mindkét oldalról megvolt a komoly bizalom, ami egyrészt elősegítette az intuitív alkotást Clinch számára, másrészt lehetőséget adott a zenekar számára, hogy teljesen önmagukat adhassák. Ennek eredményeképpen a rajongók egy autentikus és hiteles anyagot láthattak viszont.

Tovább

ABSOLUT ZENE

A borító kampány

1_02_andy_nico_and_velvet_underground_-5.jpg

A The Velvet Underground & Nico és Warhol

Valószínűleg nem volt még olyan alkoholos márka, ami akkora hatással lett volna a pop kultúrára, mint az Absolut. Az 1986-os Andy Warhol által megalkotott ABSOLUT WARHOL olyan úton indította el a brandet, ami a mai napig nagy hatással van szellemiségére. A közel negyven év alatt több, mint 500 hirdetés jött létre olyan nevek közreműködésével, mint Tom Ford, Keith Haing, Helmut Lang vagy éppen Jamie Hewlett, a Tank Girl képregény és egyben a Gorillaz arculatának megalkotója. Az Absolut mindig is szeretett olyan művészekkel együtt dolgozni, akik merészek, előremutatóak és megosztóak voltak. Így volt ez a 2002-ben indított zenei album borító kampány kapcsán is, ahol a zenetörténet legfontosabb albumai közül választott ki nyolcat, amiket aztán a márka kreatív csapata hirdetéssé alakított át. Most pedig következzenek a lemezek:

Tovább

ABSOLUT PERFECTION - Egy tökéletes reklámkampány krónikája

absolut_perfection_1.jpg

A palack, amit szinte szentté avattak

1980-ban jelent meg az Absolut hirdetések őse, az ABSOLUT PERFECTION, ami első pillanatban bombasiker lett, és azóta is a 80-as évek egyik legikonikusabb kampányaként emlegetik.

Egyáltalán hogy lehet az Absolut palack valakinek a múzsája? Hogy válhat ugyanaz a palack olyan ikonná, ami túlnő saját funkcionalitásán, önálló életre kel, művészek ezreit ihleti meg, és évtizedeken keresztül hatással van világszinten a pop kultúrára?

Amikor 1980-ban megjelent az első Absolut hirdetés, úttörő szerepet töltött be a piacon, hiszen eleve nagyon különbözött más márkák úgynevezett lifestyle hirdetéseitől. Az Absolut bevállalta, hogy csak a palackot szerepelteti, ráadásul egy pofonegyszerű ötletetet kivitelezve: a képen a palack látható egy glóriával, alatta pedig egy felirat: ABSOLUT PERFECTION, némi humorral utalva arra, hogy ez a vodka egyszerűen tökéletes. Nem volt nevetgélő társaság, sem egy kifinomult 40-es férfi, aki éppen egy gyönyörű nővel koktélozgat egy trendi bárban. Ennyi volt az egész; egy palack glóriával és alatta egy egyszerű kijelentés, ami azt sugallta: „Ez az, erre van szükséged!” Ki gondolta volna, hogy egy szimpla hirdetés egész forradalmat indít el? Pedig így történt.

És lőn ABSOLUT PERFECTION

A TBWA ügynökség art direktora Adman Geoff Hays kapta a felkérést, hogy jöjjön elő egy kampányötlettel egy svéd vodka számára, amit épp akkor vezettek be az Egyesült Államokban. Hay figyelembe véve a márka szigorú marketing kézikönyvét, úgy döntött, hogy a palackot állítja középpontba. A hirdetésnek amellett, hogy meg kell jeleníteni a termék klasszikus, időtálló jellegét, egyrészt reflektálnia kell a jelenre is, másrészt felvenni modern világ különböző életstílusainak a hangulatát.

Tovább

Szavakra találni - Interjú Simon Mártonnal

 

simonma_rton_logo_zott.jpg

Újra menő a kortárs irodalom. Nem tudni, mi az oka, de az tény, hogy a fővárosban hétről hétre teltház előtt folynak az irodalmi estek, és egyre nagyobb figyelmet kapnak a fiatal költők és írók is. Simon Márton nem szereti ha piedesztára állítják, pedig jó páran megteszik. Nála nincs felvett póz, számára az, hogy verseket ír, teljesen természetes– ahogy ő mondja, eddigi 34 éve alatt nem talált még egy olyan izgalmas dolgot, mint az irodalom. Talán a japán kultúra kivételével; ugyanis azért is legalább annyira rajong. Marci ma este Herbert Aniko Belső horizont kiállításának záróeseményén olvas fel részleteket a Dalok a magaföldszintről kötetéből. Az Absolut is ott lesz. Addig pedig itt egy interjú vele, amiben mesél arról, hogy látja költészetének fejlődését, mi vonzotta a japán szakra és mennyire fontos, hogy megtaláljuk a megfelelő szót.

Ha visszatekintesz a három megjelent kötetedre, hogy jellemeznéd azokat, illetve, mennyit változott az íráshoz való hozzáállásod?

Az első kötetemben a legrégebbi versek tizenkilenc éves koromból származnak, amikor az, vagyis a Dalok a magasföldszintről megjelent, a húszas éveim közepén jártam. És valószínűleg egy tanulási szakasz közepén is. Mint huszonpárévesen gyakran mindenki, én is azt hittem, hogy mindent tudok, minimum. Aztán nyilván kiderült, hogy mennyire nem, viszont legalább szép lassan elkezdett körvonalazódni, hogy mit kellene megtanulnom pl. az írásról. Először úgy gondoltam, egyféle verset érdemes írni: olyat, ami érzékletes képekben, vallomásosan, személyes hangon szólal meg. Viszont mire megjelent az első kötetem, rájöttem, hogy amit eddig hittem, az hülyeség. Ekkorra már elkezdtem a japán szakot, beleástam magam a japán irodalomba is, ami teljesen más volt, mint bármi, amivel előtte találkoztam. De az is közrejátszott, hogy közben felnőttem. És amikor megpróbáltam az addigi szempontok szerint verseket írni, egyáltalán nem sikerült. Muszáj volt elindulnom egy másik úton; végül ebből lett a Polaroidok.

Ami hatalmas siker lett!

Azt hiszem ennek a kötetnek ez az állandó díszítő jelzője. (nevet) Igen. Bár a lényeg az elmúlt öt-hat évben ettől függetlenül nem sok változott, lényegében egy állandósult tanulási folyamatként élem meg az írást. És bizonyos időközönként megpróbálom összeszedni egy verseskötetben azt, hogy éppen mit gondolok erről az egészről, mit érzek érvényes megszólalásnak.

Hogy viszonyulsz most a debütáló kötethez?

Kénytelen vagyok jól viszonyulni hozzá, mert a 2010-es megjelenés után 2014-ben újra kihozta a Libri/Jelenkor, és emiatt a mai napig folyamatos mozgásban és utánnyomásban van.

Egyáltalán szereted?

Egy részét nagyon. Azért már van pár szöveg, amiktől konkrétan elborzadok. De hát tudomásul kell vennem, hogy eltelt bő tíz év, ami alatt az ízlésem és a verssel kapcsolatos elképzeléseim is sokat változtak. Tulajdonképpen mázli, hogy van egy része, amit még mindig szeretek! Talán a kétharmadát. A többit meg betudom annak, hogy az első köteteknek megvannak a gyerekbetegségei.

Tovább

Több, mint nosztalgia - Interjú Lakatos Balázzsal

lakatosbala_zs.jpg

Az YKRA (ejtsd eek-rah-nak - a szerk.) szinte megjelenésével egy időben az egyik legmenőbb márka lett a Madách tér környékén. Ráadásul pont előfutára volt annak a tendenciának, hogy a fiatalok újra felfedezték maguknak a túrázást, a természetjárást. Lakatos Balázs szülei révén élt New Yorkban és Jugoszláviában is gyerekkorában. Ezek a kint tartózkodások mind hozzátettek ahhoz, hogy létezik az YKRA. Ma már világszinten 60 üzletben kaphatóak az egykori csehszlovák, NDK-s túrazsákokra hajazó táskák, és még az is lehet, hogy egyszer olyan nevek mellett fogják emlegetni a magyar márkát, mint például a Levi’s vagy a Converse. Balázs most mesélt nekünk első lépéseiről a saját márka indítása felé, elárulta az YKRA sikerének titkát, és azt is megtudtuk, hogy az utóbbi időszakban miért lehet itthon ritkábban találkozni ezekkel a táskákkal.

Azért az nem mindennapi, hogy valaki már tizennégy éves korában arra készül, hogy saját márkája lesz. Ezt gondolom a több évig tartó New York-i kint tartózkodás is inspirálta. Mikor fogalmazódott meg ez benned, és egyáltalán milyen márkát szerettél volna létrehozni?

Nyaranta hazajártunk, egyértelműen látható volt a különbség a két ország között. Magyarországon már megtörtént a rendszerváltás, de teljesen máshogy mentek a dolgok, mint most. Itthon nem volt kvázi semmi, ott pedig egy átlag 14 éves már fogyasztónak számított. Ez nagyon szembetűnő volt számomra. Sok menő amerikai márkáról itthon még csak nem is hallottunk. Van is egy sztorim; akkoriban a rapet, hiphopot hallgató srácok körében elterrjedt az extra bő farmernadrág, de mivel 300 dollárba került, nem is álmodhattam róla, hogy kapok egy olyat a szüleimtől, így amikor egyik nyáron megint hazajöttünk, és megtudtam, hogy az egyik nagynéném varr, egyből megkértem, hogy készítsen nekem egyet vitorlavászonból. Ő aztán felvilágosított, hogy ha megcsinálja, akkor az olyan lesz, hogy lerakjuk, és megáll magában. Így végül lemondtam róla. (nevet) A szobám falait teleragasztottam a különböző magazinok hirdetéseivel, és arról ábrándoztam, hogy egyszer lesz egy farmermárkám. Annyira komolyan hogy minden részletet kitaláltam hozzá; Wantednak neveztem el, és rajzoltam hozzá logót is, sőt, még névjegykártyám is volt.

Adott még másfajta alapot New York?

A World Trade Center mellett volt egy üzleti suli, ahova nagy lelkesedéssel kezdtem járni, de nagyon hamar rájöttem, hogy nem az én világom. Lehetőséget kaptunk arra, hogy különböző bróker cégeknél gyakornokoskodjunk. Emlékszem, voltam bent párszor, és akkor éreztem, hogy ilyen helyeken soha nem akarok dolgozni.  A suliban viszont részt vettünk egy izgalmas projektben, ami egyben egy verseny is volt; kaptunk 20 dollár hitelt, amiből el kellett indítanunk egy saját vállalkozást rendes üzleti tervvel. Nagyon élveztem, jól is szerepeltem, második helyezést értem el azza, hogy a suli előtt a reggeli csúcsforgalomban a World Trade Center metrómegálló kijáratánál 50 centes nyakkendőket árultam. (nevet) Aztán elapadt a lelkesedés, egy pár évig apukám béna nyakkendőket kapott karácsonyra, és egy jó időre ezeket az ambícióimat is felre tettem. Csak a 20-as éveim elején kezdtek újra ébredezni.

Az köztudott, hogy te vagy az YKRA mögött, de azzal csak kevesen vannak tisztában, hogy annak idején te varrtad és kísérletezted ki a táskákat.

Egy időben Anna Zaboeva műhelyében dolgoztam, és ott vált számomra világossá, hogy jó megoldóképességgekkel rendelkezem, emellett pedig szerettem rajzolni és álmodozni. Ezekből adódóan jött az ötlet, hogy tervezek egy táskát. Először lerajzoltam a fejemben lévő ötleteket, mértem, szabtam, és végül összevarrtam. Hatalmas élmény volt, hogy kitalálok valamit, leülök, elkészítem, és ott egy általam legyártott termék.  Ezt aztán lépésről lépésre tökéletesítettem, ahogy kitapasztaltam a hibáit. Nagyon jó időszak volt; a Telep éppen akkor nyitott, és a pincében több barátom is hasonló dolgokat csinált, akikhez többször lementem lógni, és alkalmanként tanácsot kérni. Pont volt egy üresedés, úgyhogy hívtak, hamár úgyis ott vagyok folyamatosan, miért nem költözöm be. Éppen nem volt munkám, és úgy éreztem, hogy ez a tökéletes időzítés, hogy belevágjak egy sajár márka alapításába. Aztán minden nagyon gyorsan történt, pár hónap alatt bepörgött a dolog. Emlékszem, amikor beadtam az egyik barátom üzletébe a táskákat, már az első pár napban el is ment kettő. Ez nagy önbizalmat adott, doppingként hatott, így a következő egy évet a pincében töltöttem, ahol elkészítettem az első ötven YKRA táskát.

Tovább

Fake Mule by Szekeres György

 

dsc00667_logo_zott.jpg

A Moscow Mule neve ellenére az Egyesült Államokból indult világhódító útjára. Kihagyhatatlan összetevői a vodka és a gyömbérsör; utóbbit már az 1700-as években is fogyasztottak Angliában, viszont ekkor még alkoholtartalma is volt. Bár az alhoholtilalom idején valahogy kikopott a köztudatból, jó ideje reneszánszát éli. Gyuri egy házi almás verziót készített ehhez a koktélhoz. 

Saját szavaival:

Ez egy klasszikus Moscow Mule újragondolva, aminek teas ízvilága tökéletesen passzol a téli hónapokhoz.

Tovább

Cosmopolitan by Szekeres György

dsc00657logo_zott.jpg

Szekeres Gyuri Cosmoja külsőre nagyon hasonlít az eredeti verzióra, viszont az összetevőket tekintve egy jó nagyot csavart rajta. A gránátalmával fuzionált Absolut Blue, a gin és a balzsamecet teszi a megszokottnál pikánsabbá teszi a koktélt.

Saját szavaival:

Ez egy Cosmopolitan twist, amit kicsit fűszeresebb irányba terelgetem, azáltal, hogy a narancslikőr helyett Slo gint használtam. Ettől egy igazán izgalmas, szexi ital. lett.

Tovább

Megmutatni a valódit - Interjú Bartha Mátéval

barthama_te.jpg

Bartha Máté nyerte a 2018-as Capa-díjat Kontakt című fotósorozatával. Bár annak idején sok más diáktársához hasonlóan ő is nagy reményekkel lépett ki diplomájával a kezében a MOME-ról, hamar rá kellett jönnie, hogy fotóművészként két opció van: megalkuszik, és olyan munkákat vállal be, amik nem villanyozzák fel cseppet sem, vagy kitart amellett, ami szeret, viszont egyáltalán nem biztos, hogy meg tud élni belőle. Mégis hogy lett happy endje az ő történetének? Valami a dokumentumfilmezéshez vonzotta, amiben aztán annyira megtalálta magát, hogy jelen pillanatban diplomafilmjén dolgozik, ami várhatóan tavasszal készül el, és az év folymán már a nagyközönség is láthatja. Többek között erről a karrierváltásról is beszélgettünk vele, miközben arról is mesélt, hogy mit jelent számára ez a fotós elismerés, vagy hogy mitől érzi magát annyira jól Budapesten.

2018-ban te kaptad meg a Capa-nagydíjat, amihez gratulálunk. Nem ez volt az első elismerés a szakma részéről, mégis érdekelne, hogy mit jelent számodra ez a díj?

Én most dokumetumfilm rendezést hallgatok a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és már előtte is inkább a dokumentumfilmezésre koncentráltam. Persze nem engedtem el teljesen a fotót sem, de sokkal kevésbé foglalkoztam vele. Jó élmény volt, hogy amikor megtaláltam ezt a témát, hirtelen nagyon egyértelmű volt, hogy ebből érdemes egy kompakt sorozatot készíteni. A fejemben megvolt a sztori, hogy majd miről szól, és tisztán láttam magam előtt, hogy ennek lesz eleje és vége is, a munkafolyamat felénél pedig már azt is tudtam, hogy le fogom adni a Capa-díjra. Ez az elismerés számomra azt jelenti, hogy jó volt a megérzésem, és a tervem bejött. Hogy kifejlesztettem valamiféle érzéket az évek alatt, ami alapján látom, hogy mibe érdemes belefogni. De nemcsak ebből a szempontból jó visszajelzés ez a díj, hanem olyan szempontból is, hogy érdemes magam körül tartanom a fotót, mint eszközt, amit alkalmanként elő lehet húzni, mert működik.

Egyáltalán nem meglepő, hogy a domumentumfilm rendező szakon kötöttél ki, hiszen végignézve az oldaladon a fotósorozataidat, szinte mindenhol visszaköszön a dokumentarista irány. Ez a legelejétől kezdve benned volt?

Igen. A portfóliómban szereplő anyagok közül a divatfotók, a színházi vizuál tervezés és a videóklipek eléggé a periférián helyezkednek el, ha az eddigi munkáimat nézzük, de még ezekben is feltűnnek a dokumentarista jegyek. Például a KELE márkának is készítettem kampányfotókat; ők eleve szeretik a természetességet; ez látszik a modell- és a helyszínválasztásukban is, és az egész márkában van egy nagy adag természet – és emberközeliség, ezért ezt magaménak tudtam érezni. Ez a fajta megközelítés klipekben is jól tud működni, de például a vetítős projektekben is valamiféle „valós” nyersanyagból indulok ki. Annak idején a MOME fotós szakára is fekete-fehér szoció sorozattal felvételiztem. Azt érzem, hogy a dokumentarizmus inkább következménye annak, hogy szeretem magamat új helyzetekbe tenni: új embereket megismerni, új helyekre eljutni, furcsa szituációkba kerülni.

Tovább

Asian Wind by Szekeres György

image_01.jpg

Szekeres Gyuri, a Blue Fox The Bar bartendere a hideg téli hónapokban szívesen készít fűszeres, lélekmelegítő koktélokat. Az Asian Wind különlegességét a jázmin teás mézvíz és egy egzotikus gyümölcs, a kaffir lime adja, ami a thai konyha egyik fő alapanyaga. 

Saját szavaival: Fűszeres, száraz inkább savanykás hosszú ital, a kaffir lime frissítő üdeségével.

Tovább

Akik rendesen feltérképezték a várost - Interjú az Urban Sidewalker alapítóival

 urbansidewalker_portre.jpg

Egri Balázs és Rávay Máté régóta nagy rajongója Budapestnek. A város iránti szeretetük vezette őket, amikor elkezdték az Urban Sidewalkert, aminek fő ismertetőjegye az aprólékosan kivitelezett grafikai munka, Balázs keze által. És ezt szó szerint kell érteni. Minden egyes térkép, városrészlet, épületegyüttes kézi rajz, amiknek elkészítése akár hónapokba is telhet. A Károly körúton található kis üzletben beszélgettünk Balázzsal és Mátéval a budapesti ajándéktárgyak fejlődéséről, a monotonitást igénylő rajzolásról és az ösztönös márkaépítésről.

Ma már szerencsére egyre több minőségi Budapesttel kapcsolatos ajándéktárggyal találkozhatunk a belvárosban. Nektek mi adta a motivációt az Urban Sidewalker elindításához?

Balázs: Azóta, hogy elkezdtük az Urban Sidewalkert, elindult valami ezen a téren, és van jelentős elmozdulás a minőségi dolgok iránt.

Máté: Egyetértek azzal, hogy egyre több szép tárgyat lehet kapni, de sajnos még mindig a gagyi van többségben, és inkább koncentráltan lehet jó dolgokat találni a városban, úgyhogy van hova fejlődnünk. Valamennyire inspirált minket, hogy nem láttunk magunk körül sok szép dolgot, de inkább belső motiváció volt, ami miatt elkezdtük az egészet. Egyszerűen valami olyat szerettünk volna csinálni, ami nekünk is tetszik.

Balázs: Persze, ha nem tetszett volna az embereknek a legelső Budapest poszter, akkor nem ragadunk itt, és egy irodában ülnénk, és nem a saját brandünket építenénk.

Legyen az egy térkép vagy pár épület együttes, az Urban Sidewalker illusztrációk egytől egyig aprólékosan kidolgozottak. Ez elég sok türelmet igényelhet tőled, Balázs.

Balázs: Igen, van bennem jó adag monotóniatűrés, hiszen nem mindig egyszerű végigcsinálni egy ilyen grafikát. (nevet) Egyébként előtte egyáltalán nem rajzoltam városrajzokat. Ahogy elkezdtem készíteni ezeket a grafikákat, egyre inkább belejöttem, így bővültek a rajzok is.

Tovább