Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Kedvenc növényeid a nyakadban - Kerülj közel a természethez a PLANTETHICSszel

Kis Színes Budapest

2019. augusztus 18. - absolut_hu

_pvl3412_logo_zott.jpg

A bioetikának van egy olyan ága, ami a növények és az emberek kapcsolatát vizsgálja, azt, hogy miként hatnak egymásra, hogyan segíthetik egymást. Innen ered a PLANTETHICS neve, ami egy etikus, környezettudatos, fenntartható, vegan divat és lakberendezési kiegészítőket, ékszereket készítő hazai márka. Itt bármit lát az ember, biztos lehet, hogy kézzel és hatalmas szeretettel állították elő. A márka küldetése közelebb hozni a növényeket - tágabb értelemben a természetet - és az embereket. Célja, hogy megmutassa, a növények szeretete mentén lehet más utat is választani, és lehet zöldebben, kisebb ökológiai lábnyommal, felelősségteljesen, mégis lazán, divatosan élni, tömegtermékek helyett a kis szériás, egyedi tervezésű, helyi alkotók által készített darabokat vásárolni.

_pvl3346_logo_zott.jpg

Ki áll mögötte?

Dénes Barbara tizenhét éve foglalkozik kommunikációs szakemberként és projektvezetőként itthon és külföldön fenntarthatósági és kulturális projektekkel, amik során már többször felmerült benne, hogy jó lenne egy saját kezdeményezés, ahol a környezettudatos design és divat mentén közelebb hozhatja az embereket a természethez. Ő maga erdő mellett nőtt fel, közel a természethez, és ez egy életre meghatározta a növényekkel való kapcsolatát. Az, hogy ma, felnőttként is ugyanezt tartja természetes közegének, valószínűleg a korai élményeknek köszönhető.

Tovább

Furcsa formák - Interjú Keresztes Zsófiával

670a2312_logo_zott.jpg

Keresztes Zsófiát mindig is a furcsa dolgok érdekelték; ő a groteszk, már-már morbidba forduló témákban is megtalálja a szépséget. Művészete megosztó, és eddig nehezen talált utat a hazai közönséghez. Tavaly azonban megkapta az egyik legrangosabb hazai szakmai elismerést, legnagyobb meglepetésére, Esterházy díjas lett. Júliusban közös kiállítása nyílt Tom Volkaerttel. Az Everybody Needs Art kiállítóterasza a galériák sterilitásával ellentétben inkább kísérletezősebb helyszín, ahol mindkét művész szobrai jól érvényesültek. Zsófia nem most dolgozott együtt Bencze Péter kurátorral, több külföldi kiállításában is segített már az Everybody Needs Art alapítója. A Sunbaked Thirst with Love Finisszázsán az Absolut is ott volt.

Tom Volkaerttel volt már a kiállítás előtt is kapcsolódási pontod?

Igen, ez alapvetően egy online ismeretség volt, az Instagramon keresztül találkoztunk egymás munkáival először, majd ugyanaezen a platformon kezdtünk el chatelni. Többször szóba került, hogy mennyire szeretnénk egy közös kiállítást, és viccelődtünk is vele, hogy vajon mikor lesz egy olyan kurátor, aki lát fantáziát ebben a párosban, végül Peti lett az, és három év után teljesült a vágyunk. (nevet) Tom munkáiban is ugyanúgy megjelennek az elfolyó, szervekre utaló elemek. Első ránézésre absztrakt formavilágúak a munkái, de ha tovább vizsgálod, konkrét motívumokat is felfedezel benne, egy-egy groteszk arcot, testrészeket.

A Magyar Képzőművészeti Egyetemre jártál, festő szakra. Hogy jutottál el oda, hogy egyszer csak elkezdtek lemászni a képek a falról, és átalakultak szobrokká?

Még a Kisképzőben kerámiaszakos voltam, onnan ered ez a fajta térbeli látásmódom. Azalatt az idő alatt szigorúan funkcionális tárgyakat készítettünk, nekem ez a hozzáállás akkoriban megpecsételte az agyaghoz való viszonyomat, és nem tudtam megregadni benne azt a fajta szabadságot amiről, azt gondoltam szükséges ahhoz, hogy a képzőművészet terepén ki tudjak teljesedni. Így jött a festészet. Úgy gondoltam, hogy festészeti eszközökkel jobban meg tudok majd valósítani egy-egy olyan koncepciót, amit elképzeltem. Ma már teljesen másképp látom, és egy ideje vágyom is arra, hogy újból agyaggal dolgozhassak. Valószínű ezért is tetszenek annyira Tom szobrai, mert abban ahogy ehhez az anyaghoz nyúl, benne van egy olyasfajta bátorság, amit én akkoriban, amikor előszőr volt rá esélyem, nem tudtam meglépni.

Tovább

Az elektronikus zene sötét oldala – Interjú a Next Level szervezőcsapatával

670a2022_logo_zott.jpg

A Next Level nemcsak egy profi elektronikus zenei bulisorozat, inkább életérzés. A fókusz főleg a basszusorientált műfajokon van, de minden esetben szempont, hogy az adott DJ, legyen magyar vagy éppen nemzetközi hírű, előremutató dolgot képviseljen. A csapat mindegyik tagja maga is rendszeresen áll bent a DJ pultban, ezzel még inkább erősítik brandjük hitelességét. A bulik egyik fő helyszínén, az Akváriumban találkoztunk velük, ahol kiderült, hogy nemcsak gondolkodásban vannak egy hullámhosszon, de megjelenésükben is. A domináns fekete szín miatt első ránézésre egy metalcore csapat látszatát keltik, ami elmondásuk szerint attitűdben és a mainstreamtől való elzárkózás miatt, nem is áll annyira messze attól, amit ők és közönségük képvisel. A Next Level amellett, hogy zenei élményt nyújt, a bulikra érkezők valami mást is kapnak; egy összetartó közösség részeivé válhatnak. Mitől pörög annyira a Next Level? Hogy találja meg a Tóth Gábor, Álmos Endre, Tóth Gergely, Baráti Zoltán, Szakács Ábel, Tenk Lőrinc a közös nevezőt? És mik voltak számukra az elmúlt évek legfontosabb pillanatai? A lenti interjúban megtudhatjátok.

Hogy állt össze a Next Level csapata, és aztán az évek alatt hova fejlődtetek?

Gábor: A Next Level öt évvel ezelőtt indult, amikor hárman, Gergő, Endre és én, kitaláltuk, hogy legyen egy hiánypótló, basszus-orientált bulisorozat, ami kitölti azt az űrt, ami akkoriban keletkezett a dubstep első hulláma és a trap között. Akkor még nem tudtuk, hogy pontosan merre fog orientálódni az elektronikus zene, de belevágtunk. A fő koncepció az volt, hogy külföldi fellépőket és fiatal, tehetséges magyar DJ-ket, producereket vonultassunk fel hónapról hónapra. Eleinte minden hónapban egy olyan bulit szerveztünk, ahol volt egy külföldi headliner, mint fő meghívott, és mellette magyar, feltörekvő, tehetséges dj-k és producerek.

Az volt a célotok, hogy nagyon előremutató dolgokat hozzatok. Ez viszont sokszor nem vonzza be a nagy tömegeket.  Milyen nehézségekkel, kihívásokkal találkoztatok?

Endre: Szerintem a legfőbb nehézség mindig az, amikor egy olyan előadóról beszélgetünk, aki még nem futott be. Nehéz róla megmondani, hogy a magyar közönség érdeklődik-e iránta annyira, hogy megérje őt meghívni, vagy sem – és itt most nem csak az anyagiakra gondolok, hanem a vendégszámra is. Vannak viszont olyan fellépők is, akikről tudjuk, hogy a bulijuk valószínűleg ütni fog. Így meg lehet találni az egyensúlyt. Ehhez azért hozzátenném azt is, hogy mivel mindegyikünk dj-zik, nagyjából mérhető, hogy ha egy következő generációs előadó zenéjét játsszuk, akkor a közönség arra hogy reagál: szereti-e, bulizik-e rá, akarja-e újra hallani. Elsősorban ez mutat nekünk utat. Emellett az is, hogy például Amerikában mi az, ami fut, ez viszont nem mindig egyezik meg azzal, ami itthon van, mert vannak olyan előadók, akik itthon világsztárok, kint meg nem; és ugyanez fordítva is igaz. Amikor mi ezt az egészet kitaláltuk, egy prémium basszuszenei programot akartunk létrehozni, ahol nem adunk egy bizonyos szint alá; és ez igaz a fellépőkre, mind a klubokra, a technikára, mindenre. Ezért az szintén nehézség, hogy ezt évről évre folyamatosan fejlesszük. Összességében viszont fun az egész!

Tovább

"Gondolkodj a helyiben, és cselekedj!" - Az Absolut Cities kampány

Első rész

 

absolutcities.png

 A 70-es évek közepére a vodka lett az egyik legnépszerűbb ital az USA-ban. Az Absolut 1979-es piacra lépése pedig pont jókor jött, mert az hiába volt pár dollárral drágább az addig népszerű Smirnoffnál, a hidegháború hatására a 80-as évekre az emberek nem szívesen ittak orosz vodkát; annyira, hogy liter számra öntötték ki a csatornába. Közben meg egyszerűen menő lett vodkát inni. Michel Roux-nak köszönhetően az Absolut azonban sokkal több lett, mint egy ital márka, a kollabok olyan művészekkel, mint Andy Warhol  vagy Keith Haring ikon státuszba emelték a márkát. A 80-as évekre a New York-i partik elképzelhetetlenek voltak Absolut nélkül, ráadásul az éppen virágzó New York-i melegközösség is hamar megkedvelte a márkát, és hű is maradt hozzá. Az Absolut kampányok pedig innentől kezdve megreformálták az egész italszakmát.

Az Absolut Perfection volt az a kampány, ami elindította a márkát az ikonná válás útján. Minden hirdetésen a palackot helyezték a fókuszba, és így született több, mint 2000 különböző variáció egy művészhez, művészeti ághoz, egy hangulathoz, érzéshez, vagy épp egy városhoz, helyhez kapcsolódva. Végül utóbbi ötlet, az Absolut Cities sorozat lett az igazi befutó, az Absolut legsikeresebb, legkedveltebb hirdetései között magasan vezettek azok, amik különböző városokkal foglalkoztak.

Az Absolut Cities első hirdetése már a 80-as években kijött; az Absolut LA az Absolut palack alakú medencéjével a tipikus kaliforniai pálmafákkal egyből felhívta magára a figyelmet. Egyébként ez indította el azt a gondolatmenetet, ami arra alapozott, hogy az emberek vonzódnak a helyi dolgokhoz; „Gondolkodj a helyiben, és cselekedj!” – szólt a szlogen. És bármennyire is furcsa lehet az Y generáció tagjainak, akkoriban még nem voltak annyira menők a helyi termelők, piacok, mint manapság. Az Absolut azonban meglátta a lehetőséget abban, hogy az emberek érzelmileg kötődnek a helyhez, ahol élnek, és az Absolut LA-t további városok követték. Jött az Absolut Boston, a kikötőben úszó teás ládákkal, amik szintén palack formát adtak ki, az Absolut Killington az összefirkált gipszkötéssel vagy éppen az Absolut Philadephia, Benjamin Franklin képével. Az emberek imádták ezeket a hirdetéseket, mert tudtak érzelmileg kapcsolódni hozzájuk, miközben azért egy kicsit furának is tartották azokat. 

 

absolut_cities_02.jpg

Tovább

Swed Me Up Baby by Bednárik Niki

A BÁR: Boutiq'Bar

dsc02249_logo_zott.jpg
Niki feladata az Boutiqbar bármenedzsereként többek között az, hogy összetartsa a csapatot, ami úgy tűnik, jól is megy neki, hiszen a srácok elmondásuk szerint amellett, hogy szakmailag is tudnak fejlődni, a kellemes atmoszférát és a jó csapatot emelték ki, amikor arról meséltek, miért is szeretnek annyira itt dolgozni. Nincs kedvenc ízvilága, számára az a legjobb érzés, amikor az első korty után megjelenik az ismerős elégedett mosoly a vendég arcán.

„Ha a stílusomat kell meghatározni, akkor a bohókás szó jut először eszembe. Nincs kedvenc ízvilágom, de még korszakom sem, azt az érzést szeretem, amikor valaki elmondja, hogy mit szeretne, odaadom neki az italt, és látom rajta, hogy pontosan eltaláltam. Szerencsére nagyon ritkán fordul elő, hogy valakinek nem ízlik, amit elkészítek. Az évek alatt jön egyfajta gondolkodásmód, hogy amikor valaki kimondja, hogy egy vodka alapú gyümölcsös koktélt szeretne, akkor egyből beugrik minimum húsz ital, amit aztán a kérdéseiddel folyamatosan leszűkítesz. Ezt ugyanúgy megtanuljuk, ahogy az italkészítést; hiszen az a cél, hogy eltaláljuk, hogy melyik ital passzol a vendéghez.”

dsc02235_logo_zott.jpg 

Tovább

Táskának álcázott bőrnadrág – Interjú Nagy Krisztinával

_pvl1201_logo_zott.jpg

Fantasztikus dolog a természet; bizonyos állatok rejtőzködés céljából felveszik környeztük mintázatát. Nagy Krisztinát pont ez az alapgondolat indította el azon az úton, amin ma jár. Már itthon is egyre többen foglalkoznak a fenntartható divattal, és bizonyos körökben a Mimikri márka jól ismert. De hogy lesz a vintage ruhák szeretetéből egy fenntartható magyar márka? És egyáltalán mi a helyzet a bőr verzusz műbőr kérdéssel? Krisztát kedvenc helyén, a II. kerületbe látogattuk meg, ő pedig megmutatta nekünk, hogy egy ódivatú bőrnadrágból milyen időtlen klasszikus kiegészítő készíthető.

Egyes állatok felveszik a környezetük tulajdonságait, jellemzőit, ami által nagyon jól el tudnak rejtőzni; ezt hívják mimikrinek. Az általad felhasznált vintage ruhadarabok, nadrágok, bőrkabátok ugyanúgy ott rejtőzködnek a táskáidban, kiegészítőidben. Honnan jött ez a párhuzam?

A márkanév kiválasztása igazából egy véletlen eredménye. A nevemben semmi különleges nincsen, ezért még régesrég, amikor e-mail címet keresgéltem, felcsaptam az értelmező kéziszótárt, és onnan választottam a kifejezést. Később, amikor kitaláltam, hogy újrahasznosított vintage ruhákból táskákat készítek, újra eszembe jutott ez a név. Egyből arra gondoltam, hogy ez a kifejezés milyen jól reflektál arra, amit majd készíteni szeretnék. A mimikri szó, melynek viszonylag kevesen ismerik a jelentését, ahogy te is mondtad, azt jelenti, hogy az állatok rejtőzködés céljából felveszik a környezetük színét, mintázatát. A márkanév erre a jelenségre utal; hogy a bőr, az állatok kültakarója, milyen változatos és izgalmas dolgokra képes, és milyen sokfajta lehetőség rejlik benne.

Mindig nagy vintage rajongó voltál?

Mindig! Nagyon szerettem átalakítani a vintage ruhákat. Sőt, sokszor előfordult, hogy csak azért vettem meg valamit, ami egyébként húsz számmal nagyobb volt rám, mert megtetszett az alapanyaga. Aztán azt addig formáztam, alakítgattam, amíg valami olyan dolog jött ki belőle, ami passzolt hozzám.

Tovább

Lófej az ágyban - Varázs Garázs

Kis Színes Budapest

670a2954_logo_zott.jpg

Fotók: Bodnár Dávid

A Bertalan Lajos utcában van egy hely, ahova ha belépsz, tuti nyitva marad a szád. Ez nem egyszerű garázsműhely, hanem egy csodahely. Nemhiába kapta a Varázs Garázs nevet, mintha egy elvarázsolt világba csöppennél, csupán pár sarokra a Szabadság-hídtól. Az alkotóközösség tavaly költözött be, és azóta nemcsak élettel telt meg a helyiség, hanem furcsábbnál furcsább tárgyakkal is. Itt mindenkinek van saját kis sarka, fontos szempont a hagyományőrzés, a fenttarthatóság; a recycle keveredik a steampunkkal, az antikkal és a modernnel, és itt még azon sem csodálkozol, hogy kerül négy lófej az ágyba.

 670a2904_logo_zott.jpg

Tovább

ABSOLUT TURNÉBUSZ EP 5

Wellhello

wellhello_00_09_08_06_still001.jpg

Ki ne szeretne belelátni a híres zenekarok életébe? Vajon tényleg minden csak a bulizáról szól? Egyáltalán mi folyik egy turnébuszban; és a backstage-ben? Sokszor mondják, hogy ami ott történik, ott is marad. Ez mostantól megváltozik. Miskovits Marci az ország legmenőbbjeit kíséri el egy-egy turnállomásra, így ezentúl ti is beleláthattok a színfalak mögötti világba, a színpad előtti rituálékba, a koncertek utáni őrült partyzásba. A jó hangulatért az Absolut felel, a többi meg kiderül.

5 dolog, amit érdemes tudnod a Wellhello-ról!1. A Wellhello 2014-es megalakulása előtt Fluor Tomi és Diaz is befutott már egy elég komoly karriert, előbbi a Mizu és Lájk számaival, utóbbi pedig olyan csapatokkal dolgozott együtt dalszerzőként, mint a Hősök, a Halott Pénz vagy Éder Krisztián.

2. Fluor Tomi és Diaz 2006-ban ismerkedtek meg Balatonalmádiban az Animal Cannibals táborban.

3. 2016-ban jelent meg a #Sohavégetnemérős – Történetek Wellhello-ra, ami hat történette foglal magában. A független film azt a generációs életérzést ragadta meg, amit a Wellhellonak sikerült tökéletesen eltalálni szövegeivel.

4. Az Emlékszem, Sporonban a 2015-os Volt Fesztivál himnusza volt.

5. Az elmúlt évek nagy zúzása után az együttes idén kicsit visszavonulót fújt, mindössze 20 koncertet vállaltak csak be.

20180313-temesi_dsc02220_ret_1.jpg

Fotó: Temesi Ádám

Jöjjön a videó!

Tovább

Pearsuit of Happiness by Laczkó Zoli

A BÁR: Boutiq'Bar

dsc02102_logo_zott.jpg

Laczkó Zoli nem szereti magát korlátok közé szorítani, nem is tette le voksát egy stílus mellé. Ízvilág tekintetében is teljesen nyitott, és nincs kimondottan kedvenc alapanyaga sem. Igazi kísérletezgető típus, aki bármit szívesen kipróbál, amiről hall, amit lát, legyen az gyümölcs, fűszer vagy spirit.

„Nem igazán tudnám behatárolni, hogy milyen italokat szeretek készíteni. Nálam nincs az, hogy én most csak klasszikus vagy egyszerű koktélokat csinálok szívesen. Ha valami éppen megtetszik, meglátom valahol, vagy hallok róla, és érdekesnek tartom, akkor azonnal ki szeretném próbálni, hogy meg tudom-e csinálni, jól működik-e az adott ital. Itt minden hónapban kreálunk új koktélokat, és minden hónapban van egy adott spirit, amivel dolgozunk. Az, hogy éppen ahhoz mit találok ki, egyszer csak jön magától. Lehet, hogy csak egy téma eszembe jut, akkor ahhoz igazítom az italt is. Ez lehet egy frissítő koktél a nyár közepén. De az is előfordul, hogy először azt találom ki, hogy nézzen ki; olyankor az alapján válogatom össze az alapanyagokat. A spontán jött ötletek mellett komoly inspirációt adnak a báros oldalak is a neten.”

dsc02173_logo_zott_1.jpg

Tovább

Lelki lenyomatok - Interjú Tripoval

003_logo_zott.jpg

Tripsánszki Dávid művészetének mozgatórugója saját lelke és az élet adta helyzetek, amik hol gyötrik, hol pedig az egekbe emelik. Munkáira láthatóan nagy hatással van a pop kultúra és a street art, mégis sajátos a művészete. Képei, legyenek azok budapesti szórakozóhelyeken, műgyűjtők falán vagy éppen pólókon - Tripo kollaborált a Dorko-val is, – nagyon mélyen gyökerező gondolatokat, érzéseket közvetítenek. Mi arra voltunk kíváncsiak, hogy ki van az alkotások mögött, mi indítja be az alkotói ösztönt, és miért is annyira fontos számára szép dologokat teremteni a semmiből.

Nagyon karakteresek a képeid. Hogy alakult ki a stílusod?

A stílusom kialakulása magától történt. Nem erőltettem semmit, talán csak a legelején, mikor tudatosult bennem, hogy nem én vagyok a legjobb rajzos a földön. Tudod, ez az a kis düh, hogy nem te vagy a legfaszább. Biztos sokaknak ismerősek ezek a gyermekkori sóvárgások. Aztán beletörődtem, és ahogy a jellemem fejlődött, vonzotta a technikákat. Lépésről lépésre az élet maga alakította úgy ki a sorsom, hogy a stílusom maga az életszemléletemmé és életmódommá váljon. Nyíregyházáról indultam, gördeszkás voltam. Ha most nagyon röviden összegeznem kéne, hogyan jutottam idáig, csúnya szóval élnék; sokat szívtam. De úgy rendesen! Nem szeretek a múltban élni, nagyon hajlamos vagyok rá, ez sokszor rányomja a bélyegét arra, hogy érzem magam, de most jó kedvem van. Szóval sokat szenvedtem, nem volt egyszerű, most sem az, de itt vagyok. Most jó!

Szinte minden képedben van egy csavar, egy részlet, ami megbontja a harmóniát. Ez mennyire tudatos; előre tervezel vagy spontán alakítod ezeket?

Minden képem koncepcióját, térben való elhelyezkedését előre megtervezem; fekete – fehérben, Phototosopban, szinte papírmetszettként. Ez körülbelül olyan, mintha egy óvodás kisgyerek összevágna lapokból egy Kariajit anyunak. Eléggé rosszak. Látnod kellene néhány megrendelőm arcát, amikor megmutatom nekik! Szörnyű! (nevet) Többször gondoltam azt, hogy na, most fogják visszamondani a megrendést. Nem értik, hogy lesz ebből az, amit megbeszéltünk. A harmónia megbomlása akkor keletkezik be, mikor a megrendelő agyát, szívét, bizalmát elnyerem. Amikor elhiszi, hogy képes vagyok rá, és az élet azért vezette hozzám, hogy ahogy én mondom, egy szakrális energiapontot helyezzek el a lakásában vagy éppen a helyére. Amikor ez megvan, kezdődhet az alkotás maga. Nehéz folyamat ez, és súlyos lelki dolgok jönnek ki. Azért általában nem szép és kedves dolgok jönnek ki, és a végén mindig nagyon boldog mindenki. Sokszor előfordul, hogy kések egy képpel. Ennek az az oka, hogy emberek nem képeket vesznek tőlem, hanem egy adott életciklusom lelki lenyomatát. Talán ez adja azt a plusz csavart, amit említettél.

Tovább