Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Create A Better Tomorrow, Tonight

2018. augusztus 17. - absolut_hu

Bármilyen zűrzavaros időket él a világ, az Absolut szereti optimistán szemlélni a dolgokat, és hisz abban, hogy mi, emberek jobbá tudjuk tenni a saját és mások életét. Így minden olyan kezdeményezést támogat, ahol az alkotásé a főszerep, és ahol pozitív történetek születhetnek. A 80-as évek óta több, mint 500 művésszel dolgozott együtt, egyúttal teret adva a művészetnek a kiállítótereken kívül is. A sor Andy Warhollal indult, és olyan nevekkel folytatódott, mint Keith Haring, Kenny Scharf, Ellen Von Umwerth, Deadmau5 vagy Mickalene Thomas, hogy jelen korunk nagy művészeit se felejtsük ki a listáról.

A márka 2017 őszén indította Create A Better Tomorrow, Tonight kampányát, amire Gaia Gilardini, a brand kommunikációs igazgatója különösen fontos és izgalmas pillanatként tekint, hiszen magában foglalja, amiben a márka a kezdetek óta hisz; hogy a kreativitás ereje jelenti a szikrát a világ fejlődéséhez. Valójában ez az, amit az Absolut el szeretne érni, bármibe is kezd bele.

Tovább

Absolut StudioFlow #9 / Divat, design és művészet Győrben - Interjúk a résztvevőkkel

VENDÉG poszt

37821852_302287590512328_2087129706699685888_o.jpg

Októberig még várnunk kell a következő Absolut StudioFlow kerekasztalbeszélgetésre, de nagy örömünkre a nyár sem múlik el nélküle; a Stílusos ART Piknik keretén belül Győrben valósul meg augusztus 18-án. A felállás a megszokott: Csalár Bence kérdez, különleges, tehetséges művészek pedig válaszolnak. A különkiadás helyszíne, Győr városa az elmúlt időszakban rohamléptekben fejlődik, és ez meglátszik a különböző kulturális, művésztei és design eseményeken is. A kultúra és annak fontossága kétségtelenül már a levegőben is tapintható. A szombati beszélgetés témája a divat, design, valamint művészet hármasa köré épül. Az asztalnál pedig négy inspiráló vendég osztja meg véleményét: Tánczos Anita (TANCZOS) divattervező, Balogh Petra (Artep) divattervező és a Lemon store - Győr alapítója, Fehér József textiltervező, iparművész és Halmi-Horváth István festőművész. Természetesen mi is beszámolunk majd róla itt. De addig is ismerkedjetek meg a négy művészből hárommal.

Balogh Petra 2012 őszén alapította Artep néven saját brandjét, ami mostanra a legtöbb hazai divatmagazinban szerepelt már, és olyan meghatározó szakmai eseményen is találkozhattunk már vele, mint a #MarieClaireFashionDays. 2016-ban Petra újabb szintet lépett, és belevágott egy győri design üzletbe; A Lemon Storeban húsz magyar tervező darabjait kínálja az egyediségre vágyó győri közönség számára. Nemcsak boltjáról és márkájáról mesélt nekünk, hanem szeretett városáról is.

Mennyien kételkedtek a Lemon Store sikerében, amikor megnyitottad az üzletet Győrben? Egyáltalán milyen reakciókat váltott ki? Mennyire érezték létjogosultságát az emberek egy magyar tervezői boltnak egy vidéki városban, és benned milyen érzések voltak?

Szerintem mindenki kételkedett, és a mai napig gyakran kapom a kérdést, hogy megéri-e ezt csinálni Győrben, hiszen itt eddig nem volt kialakult kultúrája a magyar divatnak, és vállalni az úttörő szerepét elég vakmerő dolog. Az üzletet, a kis magyar márkák terjesztését és magát a divattervezést szívügyemnek érzem, és mikor belevágtam az üzletnyitásba ugyan volt sejtésem róla, hogy nem lesz könnyű, de a lelkesedés akkora volt, hogy ész érvekkel nem igazán tudtak lebeszélni róla. Ezt kizárólag eltökélten és szerelemmel lehet csinálni, hiszen ha csak a számokat nézzük az elmúlt két évben lett volna alkalom megkérdőjelezni az üzlet létjogosultságát, de minden kezdő vállalkozáshoz nagy türelem és óriási kitartás kell, főleg ha egy ilyen nem mindennapi és viszonylag szűk réteget célzó dologba kezd az ember. A kitartás azonban idővel kifizetődik, és remélem ezt már a kételkedők is beismerik!

Mi alapján választod ki a magyar tervezőket, akiknek a darabjai kaphatóak nálatok? Milyen gyakran kerülnek újdonságok az üzletbe?

Fontos szempont, hogy az üzlet kínálata egy egységes képet alkosson. Ezt az egységet arra a fonalra fűztem fel, hogy az a nő, akit célközönségként vizualizáltam, minden élethelyzetre találjon nálunk jól variálható darabokat, az irodától egy koktélpartiig, hétvégi kirándulástól akár egy gálaestig, vagy ha éppen nem talál, akkor készítünk neki. Ennek megfelelően olyan márkákat válogattam össze, akik hasonlóan nőies attitűdöt árasztanak, de más-más alkalomra szólnak a ruháik illetve kiegészítőik, így nem lesznek egymás konkurensei. Ami pedig még fontos szempont a nálunk kapható márkák kiválasztásánál, az az egyediség. Olyan tervezőkkel dolgozunk, akik kisszériás kollekciókat készítenek, hiszen ez egy olyan kicsi piacon, mint a győri az egyik legfontosabb szempont. Több, mint húsz tervezőnk van már az üzletben, mindenki eltérő ritmusban dolgozik, ezáltal folyamatosan kapok újdonságokat, hetente érkeznek újabb darabok, így folyamatosan megújul a készletünk.

22426381_1415502945235580_2234145646636049777_o.jpg

Balogh Petra a modellekkel az Artep bemutatón a Design Hét Győr nyitóünnepségen Forrás: Artep Facebook

Hat évvel ezelőtt alapítottad meg saját márkádat, az Artepet. A kezdetekhez képest mennyit alakult az arculata? Mi adja a legfőbb inspirációt a márka esetében?

Rengeteget alakult a márka, főleg mióta Győrbe költöztem és mióta a Lemon működik. A márka első éveiben a pesti ritmusban, félévente alkottam meg a kollekciókat, és az ottani designerboltokkal álltam kapcsolatban. Mióta a győri közönséggel napi szinten találkozom, azóta sok minden megváltozott, egyrészt nem félévente jövök ki a kollekciókkal, és főleg nem dolgozom előre, hiszen annak itt semmi értelme nem lenne. A nemzetközi divatipar tendenciáját, a see now buy now elvét a mi kis győri mikrodivatpiacunkra leképezve azonnal hozom az üzletbe a legújabb, aktuális darabokat, amikből néhány darabos limitációk, vagy maximum egy-két méretsor készül. Itt, a kicsi győri piacon ez kifejezetten fontos, hiszen ha az egyediség a fő erényünk, akkor ezt komolyan kell venni. Természetesen itt is van egy íve az aktuális szezonban elkészült ruháknak, azok is tekinthetők egy kollekciónak és az inspirációs gyökerek azonosak – általában a művészet, festészet és az utazások inspirálnak -, de minden darab egy kicsit eltérő, és igyekszem ezt az irányt megtartani, mert úgy látom, hogy ez az egyediség már Győrben is érték lett, és ebben talán nekem is van szerepem.

Tovább

IN AN ABSOLUT WORLD

Lépj be az Absolut világába!

times-square-absolut-art.jpg

Valószínűleg nincs olyan ember a Földön, aki ne merengett volna el azon, hogy mennyire jó lenne olyan világban élni, ahol a politikusok nem hazudnak, ahol nem bélyegzik meg az embert, ahol nem szennyezzük a környezetünket, és ahol a félelemkeltés helyett a híradások csupa szépről és jóról szólnak. Ha reálisan nézzük a dolgokat, ez lehetetlen, de miért ne játszhatnánk el a gondolattal egy pillanatra. Az Absolut pont ezt tette 2007-es provokatív kampányában az In An Absolut Worldben.

A svéd márka már többször bizonyította, hogy képes átlépni saját határait, ezzel a kampánnyal mégis egy újabb mérföldkőhöz érkezett. Ahogy már többször is tette, túllépett a megszokott ital reklámokon, amikben vonzó emberek – legyen az egy szexi nő, egy elegáns, sikeres férfi egy drága étteremben – éppen az adott terméket fogasztják élvezettel. Az Absolut bevállalta, és merészen nyúlt olyan komoly témákhoz, mint a politika, a gazdaság vagy a gender kérdés. Tette mindezt játékosan, humorral fűszerezve, néhol egy kis iróniát belecsempészve.

Tovább

A csajok, akik nem féltek fejest ugrani a budapesti undergroundba - Interjú Koltay Annával és Turán Eszterrel

bpunderground_logo_zott.jpg

Fotó: Cseke Dorka

Koltay Anna és Turán Eszter körülbelül három évvel ezelőtt egy koncert kellős közepén kezdett el ötletelni egy zenei szubkultúrákból álló sorozatról. Mindkettőjük fejében ott motoszkált régóta egy álom formájában, de a megvalósítás még váratott magára, egészen a szerencsés találkozásig. Végül megszületett a BP Underground, azóta pedig túl vannak két sikeres részen. Tavaly nyáron jött ki az első, ami a punk/hardcore szubkultúrát érinti, most pedig itt a második rész, a magyar hip-hop legfontosabb kulcsfiguráival. Hogy mennyire volt meredek ötlet nőként a férfiak által dominált világhoz nyúlniuk, vagy hogy mi motiválta őket a filmek készítése során; többek között erről is szó esik a lenti interjúban, mint ahogy arról is, hogy mit jelentett számukra a ’90-es 2000-es években ezekben a szubkultúrákban benne lenni.

Több budapesti szubkultúrában voltatok, vagytok benne. Ez miért volt fontos nektek, és mi maradt meg belőle?

Eszter: Nagyon érdekes, mert nekem ez nagyjából az anyatejjel jött. Fiatal értelmiségi szülők gyerekeként úgy nőttem fel, hogy otthon jelen volt az ellenkultúra. Az apukám folyton a Fiatal Művészek Klubjába járt az Andrássy-n és többek között olyan lemezek szóltak nálunk, mint az A. E. Bizottság. Egyébként hamar elkezdett érdekelni a zene. Nagyon izgalmas közegben voltam általános iskolás, már 11-12 évesen Cure-t , Depeche Mode-ot, meg mindenféle alter zenét hallgattunk a barátaimmal. Az is nagy hatással volt rám, hogy Óbudán nőttem fel, ami a punknak és a rock and rollnak az egyik fellegvára volt. A Zichy kastély mellett lógtak a skinheadek, a rockerek és a punkok, én pedig ott tátottam a szám. Innen pedig csak egy ugrás volt kicsit később a legendás Nyugati téri Totalcar, a Moszkva tér, a hardcore-punk közeg. Inkább kívülről néztem ezt a szcénát, hisz én egy orrbavalós rocker kiscsaj voltam, de közülük kerültek ki részben a  barátaim.

Mi vonzott téged leginkább ebben az egészben?

Eszter: Ha keresed önmagad, akkor nem feltétlenül a műanyag pop világ felé fordulsz. Szerintem mindenképp ez az öndefiniálás az, ami miatt az ember elkezd szélesebb zenei spektrumot hallgatni, nézni. És a közeg is hozzásegített ehhez; a szüleim, a baráti köröm, az egész óbudai milliő, aztán a Moszkva tér, vagy akár amikor elköltöztünk II. kerületbe. Még pont beleestem abba a korszakba, amikor nem volt internet; ez az az időszak volt, amikor utána kellett menni a dolgoknak. Egészen Bécsig kellett utazni, hogy beszerezz például egy bársony Martens bakancsot. Nekem ez egyébként egy organikus fejlődés volt; ami kezdődött az alter-korszakkal, aztán irgalmatlanul gyorsan belecsöppentem a rock szcénába, majd a barátom megalapította az egyik legmenőbb magyar hardcore zenekart, akkor nyilván értek ilyen hatások is, és amúgy is, a Totalcar-ban együtt szórakozott minden szubkultúra képviselője. Aztán külföldön tanultam, lett egy amerikai barátom, és ott jött a hip-hop. Ha lehet ilyet mondani, én inkább az intellektuálisabb, főleg keleti-parti hip-hopot kedvelem, komoly üzenettekkel és társadalmi problémákkal foglalkozó szövegekkel, jazzes alapokkal. Aztán egy csomó időnek el kellett telnie ahhoz, hogy újra visszataláljak a rock zenéhez, de végül is nyilván nagyon meghatározó miket hallgat az ember tizenévesen. Szerintem egyébként teljesen belefér az, ha valaki különböző korszakaiban más szubkultúrákhoz vonzódik kicsit jobban. Az biztos, hogy nekem a munkámban is nagyon meghatározó az, hogy a saját szubjektív szűrőmön szűröm meg azt, hogy mi a jó, ki a jó. Tizenkét éves koromtól kezdve ilyen vagyok. Szerintem nagyon sok mindent hordoz magával az ember a tizenéves énjéből.  Az, hogy mindenről tudni kell, mindenhol ott kell lenni, már nyilván megszűnt, nem tudok, és nem is akarok ott lenni mindenhol, de a koncertek fontosak most is. Jó új dolgokkal találkozni a mai napig. 

Anna, a te utad hogy alakult?

Anna: Hasonlít Eszteréhez, bár tíz évvel később indult. Édesapám a beat generáció tagja volt, az első filmjét az Illés zenekarról készítette. Otthon nálunk a Led Zeppelin, az AC/DC és a Rolling Stones szólt, folyamatosan koncertekre jártunk. Először magyar rockzenéket kezdtem el hallgatni, főleg a Tankcsapda, Junkies, Auróra, Black-Out vonalat. Aztán a 2000-es évek elején az ő előzenekaraik már a kicsit keményebb zenekarok lettek, az akkor futó metal, metalcore, hardcore bandák, mint az Insane, a Subscribe, az Idoru vagy a Bridge To Solace. A rockzene keményebb ágával így találkoztam először, és aztán egyből az lett az irányom. 

Tovább

A zene mindenkié – Interjú a WIRE. csapatával

wire_foto.jpg

A WIRE. a természet és az ember alkotta világ kapcsolatát használja fő inspirációs forrásként installációik elkészítése során. Két évvel ezelőtt a Sziget Freedom of Art pályázata által jött az ötlet, hogy készítsenek egy olyan tárgyat, ami nemcsak jól néz ki, de funkcióját tekintve is különleges. Legújabb alkotásuk a Rhythm Box idén debütál a Szigeten. És hogy miért pont a zenéhez kapcsolódik? Ez az a nyelv, amit mindenki megérti az egész világon, érzelmeket is ki lehet vele fejezni, sőt, sokszor segít kimondani a kimondhatatlant; kitűnő kommunikációs, kapcsolatteremtő és kapcsolatépítő eszköz. A csapat tagjai, Győrik Ágnes, Simon Zoltán és Lövei Attila Ági édesanyját, Bergmann Emesét is segítségül hívta, aki zeneterapeutaként mentorálta a projektet. Mi építés közben látogattuk meg őket a Hajógyári Szigeten.

Hogy kezdődött a Wire. története? Mi inspirált benneteket arra, hogy ilyen jellegű installációkat hozzatok létre?

Zoli: Ági rátalált a Sziget Art of Freedom pályázatára, és felvetette, hogy mi lenne ha pályáznánk rá. Nekem pont volt egy sulis feladatom, amit Csávás Ruzicska Tünde vezetett térbeli dinamika néven, és ezt szívesen tovább vittem volna. A feladat isnpirációjaként a természet és az ember alkotta világ kapcsolatát használtam fel, és ennek tovább gondolásából született a Négyszöglető Kerek Erdő, amit a tavalyi és tavalyelőtti Sziget Fesztiválon építhettünk fel. Azt gondolom, hogy az Art of Freedom pályázat Magyarországon szinte egyedülálló módon biztosít lehetőséget a pályakezdő művészek kibontakozására.

Hogy nézett ki a Négyszögletű Kerek Erdő, és hogy működött?

Zoli: Az installáció a természet és az indusztriális világ közötti feszültséget mutatja be. Ebben az alkotásban egy stilizált facsoporton keresztül szemléltetjük ezt a küzdelmet drót és faágak segítségével. A drótból formált geometriai testek az ember alkotta ipari világot, az ebből kifelé törekvő gallyak pedig a természetet jelképezik. A természet erőit az ember által készült dolgok nem tudják uralni, az élővilág mindig megtalálja a maga útját, ezt láthatjuk a drót rácsain keresztül minden irányba kibújó gallyaknál is. Az installáció egyes elemei külön-külön is szemléltetik ezt az örökös küzdelmet, de emellett a facsoportot úgy terveztük meg, hogy egy bizonyos pontból az elemek egy hatalmas négyzetté formálódnak. A más és más alakú testekből kialakult négyzet egyértelműen szimbolizálja azt a globálisan összeadódó indusztriális rendszert, ami a világunkban uralkodni próbál, de ebből az egyesült nagy erőből is még mindig sikerül utat törnie a természetnek. Fontosnak tartjuk a világot, amiben élünk és a természetet, ami életben tart bennünket. Szeretnénk, ha visszaszorulnának a természetet elnyomó ipari hatások. Az installációnk prezentálásául, azért a Sziget Fesztivált választottuk, mert itt a látogatók egy héten keresztül egy természetbeli környezetben élnek, így nyitottabbak annak megóvására is. Ezenfelül globálisan is szeretnénk, ha az installáció emlékét magukkal víve, eszükbe jutna a hétköznapi életben a természet megóvása.

Tovább

Quinine Mule by Kormos Richárd Rico

 

dsc00160.jpg

Ennek a koktélnak az alapja a Moscow Mule. Rico azonban most nem kész gyömbérsört használt az italhoz, hanem maga állította elő azt. Stílusosan egy réz bögrében, úgynevezett mugban tálalta az italt.

Saját szavaival:

Nagyon sok olyan gép van a bárban vagy a konyhában, ami végtelen lehetőségeket ad a kreativitás megéléséhez, úgyhogy ebben az italban igyekeztem ezeket bemutatni és használni. Sous vide-áltam, gyümölcsprést használtam a friss gyömbérléhez, és a szénsavasító gépet is bevetettem.

Tovább

Bontakozó multitalentum - Interjú Szász Zsófival

sza_szzso_fi_logo_zott.jpg

Szász Zsófit tavaly kapta fel a sajtó, amikor a Trónok harca sztárjai sorra az ő grafikáival díszített pólókon kezdtek az Instagramon pózolni. Egy barátnője segítségével juttatta el az ajándékokat a forgatásra, és ő maga sem gondolta, hogy ekkora felhajtás követi majd a kedves gesztust. Bár Zsófit mindig is vonzotta a rajzolás, sokáig teljesen más utat követett, ami utólag nézve a jelenlegi karrierrjére is jó hatással volt. Története a népmesék hőseinek kalandos életútjára hajaz; a lány, aki elindul a kis faluból világot látni, és megtalálja álmait. Persze ennek a mesének még közel sincs vége, bármi lehet még, csakis Zsófin múlik, aki persze nem hazudtolja meg magát, izgalmas tervekkel várja a jövőt. Nagy örömünkre lelkesen mesélt nekünk a gyerekkoráról, a budapesti háztetők iránti rajongásáról, és a tervezés kulisszatitkaiba is beavatott minket. A lenti interjúban megismerhetitek ezt a kivételesen tehetséges lányt.

Nagyon otthonosan mozogsz a filmek világában, többek között vágóként és rendező-asszisztensként is dolgozol. Emellett pedig a rajzolásnak is egyre nagyobb szerepe van az életedben. Mikor kezdtél el rajzolni?

Igazából a filmezés és a rajz is véletlenül jött, bár már általános iskolás koromban is rajzoltam, de mindig volt egy nálam tehetségesebb diák, így nem is gondoltam arra, hogy ezzel kellene kezdenem valamit. Aztán amikor gimit kellett választani, akkor anyukám azt mondta, hogy a művészetből nem lehet megélni, úgyhogy jött a közgazdasági gimnázium, azután andragógia szak az egyetemen, csupa olyan téma, aminek semmi köze nincs a művészethez. A rajzolás nagyjából három éve tért vissza az életembe. Akkor fejeztünk be egy nagyobb filmsorozatot, aminek a készítése évekig tartott. A szakmában ez úgy működik, hogy ha hosszabb ideig dolgozol valamin, akkor tudják, hogy te most azzal a bizonyos dologgal vagy elfoglalva, ezért nem is keresnek meg mással. Amikor viszont ennek vége, akkor vissza kell magad helyezni valahogy a köztudatba, tudatni kell a külvilággal, hogy újra itt vagy, szabad vagy. Na ez az, ami nekem három évvel ezelőtt nem sikerült.

Viszont teljesen új erőkészleteket fedeztél fel magadban, ami nagyon gyorsan sikert hozott számodra. Mi vezetett a grafikához?

Akkoriban a Bazilikánál béreltünk egy lakást a barátommal, és hosszú hónapokig csak néztük egymást naphosszat, mivel egyikünknek sem volt egyáltalán munkája. Egyszercsak megláttam Instán egy lány munkáit, amik nagyon megtetszettek. Úgy gondoltam, hogy én is tudok hasonlót, úgyhogy megpróbáltam. Próbáltam egyszer, aztán még egyszer, feltettem különböző grafikus csoportokba, ahonnan sok bátorítást kaptam. Amikor összegyűlt az első húsz rajz, kitettem őket Instára, és azonnal hatalmas lett az érdeklődés. Olyannyira, hogy először nem is tudtam ezt hova tenni, viszont olyan löketet adott, és ad egyébként nekem ma is az online világ, ami akkor is, és azóta is visz előre ezen a területen.

Mennyire volt teljesen más világ, mint a filmezés?

Sok dolgot fel tudtam használni, amit a filmezésből tanultam! Például amikor árnyékolás során, azt veszed alapul, hogy hogyan világítanád meg az adott jelenetet. Szépen összefonódnak a dolgok, és bár az elején a filmezést sem akartam, most már az a cél, hogy ezt a két területet kombináljam hosszútávon.

Tovább

Smith Agent on Holiday by Kormos Richárd Rico

dsc00138.jpg

Kormos Rico koktélját látva már csak a látvány miatt is felkapjuk a fejünket, hiszen egy igazi trópus italhoz illő tiki poharat választott a tálaláshoz, pontosabban kettőt, amiket egymásba tett, a külsőbe a szárazjég, a belsőbe pedig az ital került. Ezzel a koktéllal teljesen újragondolta a tiki italokat, az eredmény pedig mesés lett, mint kinézetre, mind ízre.

Saját szavaival:

Ritkán csinál az ember trópusi italt vodkából. Gyakorlatilag ez egy újragondolt Pina Colada. Megjegyzem, sok bartender gyűlöli ezt az italt, mert blenderes és macerás. Szeretek friss gyümölcsökkel dolgozni és a cseresznyés balzsamecet nagyon jól passzol a friss ananászhoz. Nagyon sokat számít manapság az ital külleme; ezzel a szárazjeges megoldással gyorsan felhívod az italra az emberek figyelmét.

Tovább

Pasztellszínű álomvilág - Interjú Varga Mariettával

vargamarietta.jpg

Varga Marietta képeit elnézve úgy érezhetjük, hogy egy másik dimenzióba csöppentünk. A finom pasztellszínek nagyon furcsa és mégis lenyűgöző egységet képeznek a sokak által otrombának tartott panelekkel vagy éppen a brutalista stílusú épületekkel. Fotóira olyan magazinok figyeltek fel, mint a The Guardian vagy az egyik legismertebb fotós oldal, a LensCulture. Bár projekktjeit hosszú előkészületi idő jellemzi, hiszen szeret minden egyes kis részletet megtervezni, leghíresebb sorozata mégis egy spontán reggeli fotózásból született. Most nekünk mesélt stílusának kialakulásáról, legnagyobb sikereiről és sorozatai kulisszatitkairól.

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem elvégzése után egyből Londonba mentél. Milyen tapasztalatot adott ez neked? Egyáltalán milyen volt az egyetem után kilépni az életbe?

A MOME-n 2016-ban végeztem el a BA fotós szakot. Az egyetem után nagy fejtörést okozott, hogy akkor most hogyan tovább. A diplomát akkor kapja meg az ember, ha megvan a szükséges nyelvvizsgája is, én viszont világéletemben gyengébb voltam a nyelvekből, az angollal kapcsolatosan is mindig volt bennem egy kis gyomorgörcs. Viszont tudtam azt, hogy ez a nyelv a szakmában és egyébként is szinte nélkülözhetetlen, ezért erőt vettem magamon, és mivel a korábbi próbálkozásaim nem voltak sikeresek, ezért úgy gondoltam, hogy az egyetlen út nekem az, ha kimegyek Angliába és a közegben tanulom meg a nyelvet. Augusztusban teljesen random regisztráltam egy au-pair-es, babysitteres oldalra. Az, hogy dolgoznom kellett, nem jelentett különösebb gondot, hiszen az egyetem alatt is már magamat tartottam el. Kint viszont az angol nyelvtudás hiányában nem volt bátorságom és elég magabiztosságom szakmabeli munkát keresni, így maradt a babysitterkedés. Egy héttel később már írt is egy család, beszéltünk Skype-on, és pár napra rá már repültem is ki. Visszagondolva, nagyon bátor voltam. Ha előre láttam volna, hogy mi lesz a következő évben, akkor nem biztos, hogy bevállaltam volna, viszont szerencsére nem láttam, így legalább most már ismerem a nyelvet.

Mégis nagy hatással volt a szakmai életedre a kint tartózkodás. Hogyan?

Igen, nagyon sokat segített az utam kialakításában, a képi világom fejlődésében. Nem jellemző rám, hogy honvágyam van, Londonban mégis rajtakaptam magam. Minden alkalommal, amikor volt szabadidőm, olyan helyeket kerestem, amik az itthonra emlékeztettek. A hétvégéim szabadok voltak és mivel jórészt egyedül voltam, nem kellett senkihez alkalmazkodnom, oda mentem, ami engem inspirált vagy érdekelt. Persze először lejártam a kötelező köröket, de utána főleg azokat a blokkokat kerestem, amik a kelet-európai hangulatot hordozták magukban. Érdekes, hogy itthon ezeket kevésbé fotóztam, csak ott kezdett el érdekelni ez a világ. Gondolom mivel annyira hiányzott, ezért ezen az úton tudtam kicsit újra kapcsolódni Magyarországhoz. Aztán miután hazaköltöztem, fent maradt ez az érdeklődésem. Szerintem, ha nem megyek ki, akkor nem veszem észre ezt a világot. Illetve arra is ott jöttem rá, hogy ami itthon van, akár építészetben, akár kultúrában, az ott kint kicsit egzotikumnak hat, mivel annyira eltérő sok szempontból.

Tovább

Absolut StudioFlow - A sokszínűség nyomában

2018.06.24. Szatyor Bár és Galéria

36391989_1905971056137180_7733644574194663424_o.jpg

A június hónap hivatalosan a Pride hónapja, így nem csoda, hogy ebben az időszakban fokozottan előtérbe kerülnek olyan fogalmak, mint az elfogadás és a tolerancia. A magazinoktól kezdve, a különböző TV műsorokig ilyenkor könnyen belefuthatunk olyan eszmecserékbe, amik tovább tágíthatják a világról alkotott véleményünket, és közelebb hozhatnak minket embertársainkhoz. Hiszen az élet attól szép, ha izgalmas, sokszínű és az emberek békességben élnek egymással. Persze szép utópia ez, de mégis, miért ne tehetnénk azért, hogy kicsit közelebb kerüljünk ehhez az álomképhez? Az Absolut StudioFlow júniusi beszélgetésére Csalár Bence három olyan vendéget invitált a Szatyorba, akik több szempontból is érdekeltek ebben a témában.

A szereplők:

Marge, énekesnő, aki évek óta jelen van a hazai zenei életben, és ezalatt az idő alatt több oldalát is megmutatta nekünk. Elég csak a DAL-ra gondolni, ahol országos imertségre tett szert, egy jóval visszafogottabb arcát ismerhettük meg. 2014 óta sok változáson esett át, mind a külseje, mint pedig a zenéje; színesebb, felszabadultabb és játékosabb lett művészete. Marge a szabad önkifejezés fontosságát színpadi megjelenései által is bátran közvetíti, dalszövegei érett gondolkodásról tanúskodnak, amit élettapasztalatai alapoztak meg. Tíz országban élt, többször is olyan közegben bontogatta szárnyait, ahol több kontinen művészei fordultak meg. Sokszínű családja révén már egészen fiatal korától természetesen mozog különböző vallású és származású emberek között. Zeneterapeutaként szívesen foglalkozik hátrányos helyzetű gyerekekkel, több nemes célért is kiállt már nyíltan.

Steiner Kristófnak a gyerek-szinkronszínészként és a VIVA műsorvezetőjeként indult karrierje. Ahhoz, hogy érzékeny, nyitott és empatikus emberré váljon, édesapja Steiner Gyula is sokat hozzátett. Ő volt, aki az egyik első magyar buddhista közösség alapította. Kristóf kreativitása az elmúlt tíz évben teljesedett ki; a 2000-es évek végén az ország egyik legfrissebb lifestyle magazinját, a PEP-et főszerkesztette, majd Tel-Avivba költözött, ahol létrehozott egy magyaroknak szóló lapot. Egészen fiatal korában lett vegetáriánus, ma pedig több fantasztikus szakácskönyvvel az ország egyik fontos vegán gasztrónagykövete. A Kristóf konyhája mára túlmutat a két említett könyvön, workshopokat tart, de megtalálható különböző vegán feszteken is. 2005-ben coming outolt, acélból, hogy erőt adjon azoknak, akik nem merik felvállalni másságukat. Ő a legjobb példája annak, hogy lehet a legtermészetesebb módon kezelni azt, ha valaki az átlagtól eltérően más szexuális beállítottságú. Ezért is szeretjük.

Hegedűs Dóra, divattervező a DoraHegedus megalkotója leginkább merész témaválasztásairól, szabászati megoldásairól híres. Fő inspirációs forrását a különböző szubkultúrák adják, legújabb kollekcióját a sci-fik világa ihlette. Szívesen játszik a gender szerepekkel, az önkifejezés szabadságát gyakran a nemi szerepek fölé helyezi. Elmondása szerint még karrierje elején jár, de már sokan a legizgalmasabb fiatal tervezőként tartják számon itthon. 

Jöjjenek a beszélgetés legizgalmasabb témái!

Tovább