Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

A fürdőruha, ami enyhülést hoz a Földnek - Ismerd meg az Undersea Bikinit!

Kis Színes Budapest

2020. február 06. - absolut_hu

grmau09_1920-1024x681.jpg

Az Undersea Bikini Szomolányi Szandra, azaz Dézi és Tóth Móni saját tündérmeséje. Persze az, hogy ma egy nemzetközileg is kedvelt és sikeres fürdőruhamárkát visznek, nem hullt csak úgy az ölükbe, mindez tudatos és kemény munka gyümölcse. A brand azonban nem szimplán ultra menő fürdőruhákat kínál, sokkal több van mögötte; egy olasz alapanyaból az ECONYL®-ből készül minden egyes darab itthon. De mi köze van a két lánynak az óceánok világához, mitől olyan különleges az általuk választott anyag, és mi motiválta őket arra, hogy 2018-ban belevágjanak az Undersea-be?

Móni és Dézi gyerekkoruktól kezdve ismerik egymást, és ezalatt az idő alatt töbször is keresztezte útjuk a másikét, de valójában fiatal felnőttként mélyült el barátságuk. Azon, hogy annak idején ismerettségük kezdetén a fotózással hobbiként foglalkozó Dézi pont Mónit szemelte ki fürdőruhafotózásra, ma már csak nevetnek. Akkor még nem gondoltál, hogy egyszer pont egy fürdőruhamárkát alapítanak majd együtt. Ahogy a legtöbb huszonéves, ők is elkezdték életüket építeni, Dézi itthon a divatiparban helyezkedett el, Móni pedig pénzügyvonalon szerzett diplomát. Akkor még nem is sejtette, hogy az általa gyűlölt területen elsajátított ismeret egyszer majd hasznos lesz egy szerelem projekt kapcsán. Mindkét lány egészen fiatal korától hatalmas rajongója a természetnek, az állatoknak, és ez a szeretet csak tovább mélyült közös utazásaik során. Sajnos ezeken az utakon a sok csodálatos élmény mellett sokszor mellbe vágta őket a környezetszennyezés természetre sújtó hatása. Volt, hogy még az amúgy legeldugodtabb óceáni partszakaszokon is szeméthalomba ütköztek. Egy idő után elkezdte foglalkoztatni őket, hogy ők mit tehetnének ez ellen, és egyáltalán mivel tudnák visszaadni a természetnek azt a sok jót, amit kaptak tőle. Közben Dézi kiábrándulva a divatiparból először Ausztráliába, majd egy spanyol kis szigetre Fuerteventura költözött, ahol továbbra is fotósként dolgozott, Móni, pedig ha tehette meglátogatta. 2017 nyarán Dézi sehol sem talált magának olyan bikini, amit szívesen hordott volna, ahogy Móni sem, így elhatározták, hogy akkor terveznek maguknak. Így született meg a fenntartható bikini márka ötlete, ami már megjelenésével egy időben hatalmas médiaérdeklődést váltott ki itthon.

84479877_891890131226519_6856281561344507904_n.jpg

Móni és Dézi az Undersea alapítói

Amikor elindult az Undersea valóban nagyon gyorsan híre ment. Azóta rengeteg lehetőséget kaptunk a márka bemutatására, különböző platformokon: előadások, interjúk, TV-s szereplések, fesztiválokon való részvétel formájában. Amit kiemelnék ezek közül, hogy szerepelhettünk a Forbes magazinban és egy éve sikeres együttműködésben állunk a Four Seasons Hotels-szel. Külföldi rendeléseink aránya is lassan eléri az 50%-ot. Nagyon sokat tanultunk, fejlődtünk szakmailag és most készülünk kidobni a harmadik női és első férfi kollekciónkat.”- mesélt Móni az elmúlt két évről, amióta elindították a márkát.

Tovább

Kortárs tárgyakká fabrikált bútorok - A megújult Fabrikában jártunk

Kis Színes Budapest

_pvl1603_logo_zott.jpg

Nem a Fabrika volt az első új hullámos vintage bútorüzlet Budapesten, amikor megnyitott 2015-ben, viszont egyértelműen úttörő volt abban, hogy az ott található bútorok egy friss szemléletmódnak köszönhetően nem szimpla restauráláson mennek keresztül, hanem mondhatni kortárs tárgyakká alakulnak át. A Fabrika a bútorok és lakberendezési tárgyak iránti szenvedélyből született, ahol érték, hogy van saját történetük, ami tovább szövődik egy új otthonban, és nem porosodnak tovább pincék mélyén, padlásokon. A kis üzlet hamar megtalálta a saját közönségét; a belvárosi hipsztereket, jó szemmel rendelkező lakberendezőket, az internetnek köszönhetően pedig egy jelentős arányú külföldi vásárlóréteget is. 

Tavaly év végén meglepő fordulat következett be a hely életében: Markó Barbara, a Fabrika megálmodója elköszönt, és hivatalosan is átadta a stafétabotot Gulyás Zsuzsának, akivel egyébként már évek óta közösen dolgoztak. Az üzlet élére új tulajdonosok kerültek Kollár Mariann és Taróczy Gábor személyében.

„A régi tárgyak iránti szeretet nekem egyrészt gyerekkoromból, másrészt a szakmai múltamból jön. Sokáig dolgoztam filmes berendezőként, és volt pár lakásprojektem is. Ezt annyira szerettem, hogy ott is hagytam a munkámat a reklámügynökségnél, és az volt a tervem, hogy belsőépítészek mellett dolgozom majd. Barbit pont emiatt hívtam fel, meg szerettem volna kérni, hogy mutasson be pár embernek, de ő ehelyett felajánlotta, hogy csatlakozzak a Fabrika csapatához.Igent mondtam, a hobbim és a szakmám összeolvadt, mindez a legjobb barátnőm oldalán; számomra ez akkor legjobb felállás volt.” – kezdte Zsuzsi azzal, hogy került a Fabrikába. 

Valójában a legtöbb dolog nem változott Barbi távozása óta, ahogy a restaurátor csapat, Dani és Regő sem- igaz, ők saját vállalkozásuk égisze alatt folytatják a Fabrikával való közös munkát. Továbbra is számíthatunk a megszokott minőségre, a kreatív megoldásokra és a Nagy-Peti Lili által készített kiemelkedően esztétikus fotókra. Zsuzsi jelenleg szakmai vezetőként fogja össze a dolgokat, és fokozatosan egyre nagyobb szerep jut az egyik új tulajdonosnak, Kollár Mariannak is a Fabrika mindennapjaiban. Mariann, aki borszakértő és férje, Gábor nemrég költöztek haza Londonból lányaikkal, és a Fabrika átvételével új fejezet nyílt életükben. 

Tovább

Értsd a Kortárst! - Interjú Benyovszky-Szűcs Domonkossal

absolut_blog_kepek_13_logo_zott.jpg

Hány olyan művész van, aki élete során nem futott be, szegényen tengette napjait, egész életében a megnemértettséggel küzdött, majd halála után vagyonokért keltek el munkái. Érdekes módon van bennünk egy olyan fals elképzelés, hogy régen minden jobb volt; a múlt mindent megszépít; kapcsolatokat, emlékeket és igen, sokszor a művészetet is. A kortársművészet egyáltalán nincs könnyű helyzetben, pedig ahogy a nevében is benne van, nekünk és rólunk szól itt és most. Ezért is lenne különösen fontos, hogy értékelni tudjuk; ahhoz azonban először értenünk kell. Ezt ismerte fel Benyovszky-Szűcs Domonkos, aki képzőművészként és tanárként is tapasztalta, hogy az emberek fejében sok a homályos rész a kortárssal kapcsolatban. Ez motiválta abban, hogy elindítsa az Értsd a Kortárst! kurzust, ami abból a tézisből indul ki, hogy a kortárst nehéz megérteni a korábbi korok művészete nélkül. A tematika összeállítása során figyelt arra, hogy a laikus érdeklődő ugyanúgy megtalálja a számítását, mint az, akinek már van előképzettsége. Az előadások során a résztvevők párhuzamosan haladnak a korai és kortárs művészetek mentén, ami lehetővé teszi a művészet mélyebb összefüggéseinek megértését, és ezáltal a művekhez is közelebb kerülnek. Természetesen a lenti interjúban az Értsd a Kortárst!-on kívül Domonkos művészete is szóba kerül, ahogy Budapesthez fűződő viszonya is. 

Valószínűleg az iskolai tanulmányaink miatt van, hogy ha művészetről van szó, szívesebben tekintünk a múltba. Sok ember számára megfoghatatlan, érthetetlen, nyers a kortárs művészet. Te mit szoktál mondani az  „Ilyet én is tudnék csinálni!” reakciókra?

Igen, ez egy nagyon gyakori reakció, amit szinte csak a kortársakkal kapcsolatban hallani. Ami számomra azért is érdekes, mert ez minden műalkotásra érvényes. Ami egyszer már létrejött, azt képességeink és motivációink alapján újra elkészíthetjük, hasonló formában. A klasszikus művészettörténeti alkotások esetében erre persze nem gondolunk, mert meglehetősen időigényes volna, már csak egy egyiptomi falképhez is hasonlót alkotni. Mivel a történeti korok műalkotásai egy szélesebb közönség számára elfogadottak, úgy gondoltam, hogy ezek segítségével könnyebben megközelíthetővé válhatnak a kortársak is.  Ezért az Értsd a Kortárst! előadásokon a klasszikus művészettörténeti korszakokkal párhuzamosan nézünk olyan mai alkotókat, akik témában, koncepcióban, motívumban vagy módszerben kapcsolódnak a múlthoz. Az előadások helyszínét is az alapján választottam, hogy a művészet megszokott színterein kívüli essen, ezzel is hangsúlyozva a művekben felmerülő kérdések életszerűségét.    

Mi az, amitől izgalmas lehet egy laikus számára a kortárs képzőművészet? Mit kell ehhez tudnia az illetőnek?

Talán a kortársakkal kapcsolatban az a legizgalmasabb, hogy a saját korukra reflektálnak, ami egyben azt a valóságot is jelenti, amiben mi élünk. Nyilván egy new york-i vagy shanghaj-i művész valósága sok szempontból alig hasonlít egy átlagos budapesti életéhez, mégis vannak olyan közös tapasztalatok, amelyek mentén kapcsolódni tudunk. Hiszek abban, hogy ezek a felismerések mindenkinek a világképét gazdagíthatják. Épp ezért az előadásokon a művek megközelítése mindig az alkotók nézőpontján keresztül történik. A kortársaktól származó gondolatok közelebb hozzák az alkotók világát, hiszen mindannyian erre vágyunk, egymás megismerésére és megértésére. Ezzel együtt azonban az is fontos számomra, hogy a művészet nem rögzített jelentésekkel dolgozik, tehát a művek sosem adják magukat azonnal. Az előadásokon nem pusztán az a cél, hogy érthető legyen az alkotói szándék, hanem, hogy felfejthetők legyenek a tágabb kulturális összefüggések is, ami számomra különösen érdekes aspektusa ennek a világnak.

Tovább

Csak (?) másfél fok - Interjú a Másfélfokkal

71262805_521943498620704_1171176210831507456_o.png

Az elmúlt időszak egyik legmeghatározóbb témájává nőtte ki magát az éghajlatváltozás kérdése. A klímaváltozást még mindig sokan tagadják, annak ellenére, hogy egyértelműen észlelhető és mérhető a folyamat, valamint érezhetőek hatásai az évek során megszaporodott és egyre szélsőségesebb időjárási eseményekben. A szeptember óta tomboló ausztrál bozóttüzek csak egy a flórát, faunát és civilizációt rendkívül negatívan érintő helyzetek közül. A média híreit és a social media platformokon megosztott posztokat látva egyik pillanatban borzongunk, jeges félelem lesz úrrá rajtunk, a következőben pedig meghatódunk, látva a sok millió ember összefogását, ahogy akár a világ másik végéből próbálnak segíteni a bajba jutottakon. Tehát a változásnak nemcsak fizikai, hanem kőkemény mentális hatásai is vannak. De mégis hogy kellene kezelnünk a klímaváltozást, hogy álljunk józanul a klímakatasztrófa kérdéséhez? Szerencsére már itthon is létezik egy tudományos ismeretterjesztő oldal, ami egy komoly szakértői hálóval próbál segíteni, eligazodni ebben az útvesztőben. A Másfél fok által nemcsak jobban átláthatjuk a helyzetet, de azt is megtudhatjuk, hogy lépkedhetünk a magunk módján egy szebb jövő felé. Vigh Péter, az oldal szerkesztője és projektmenedzsere, többek között egykori LIFE éghajlat-politikai tanácsadó válaszolt kérdéseinkre. 

Az emberek – már akik elismerik – többségében kétféle reakciót vált ki a klímaváltozás: pánikolnak, vagy homokba dugják a fejüket, és még csak nem is szeretnek rá gondolni. Valójában mindkettő a jövőkép nélküliségen alapul. Mi “kis emberek” hogy viszonyuljunk ehhez a dologhoz?

Senki nem olyan kicsi, hogy ne tudjon érdemben cselekedni. Jövő pedig mindenképp lesz, erről is szeretnénk mindenkit biztosítani, csak nagyon nem mindegy, hogy milyen lesz az a jövő. Haladjunk sorban: elismerjük vagy nem ismerjük el a klímaváltozást? A Föld éghajlata az elmúlt százmillió, sőt, milliárd évek során többször változott már, sőt, sokkal radikálisabban is, mint amit most tapasztalunk. Mi akkor mégis a mostanival a probléma? A soha nem látott ütem. A Föld története során megfigyelt éghajlatváltozások, még ha intenzívebbek is voltak, általában sokkal lassabban, sokszor évezredek alatt mentek végbe, nem párszáz év alatt, és még így is több tömeges kihalási eseményt eredményeztek.  Ráadásul amikor ezek a globális környezeti változások végbementek, az emberi civilizáció még sehol nem volt. A legutóbbi jégkorszak idején pedig még csak elenyésző számú volt az emberi közösség. A mostani éghajlatváltozás különlegessége az, hogy elsősorban mi, emberek okozzuk. Életünkkel, civilizációs fejlődésünkkel, termelésünkkel és fogyasztásunkkal az ipari forradalom óta tetemes mennyiségű üvegházhatású gázt bocsátottunk a légkörbe, aminek a hatására egyértelműen megfigyelhető, ezzel összeköthető globális felmelegedés indult el, ami globális éghajlatváltozást eredményezett, eredményez. Ebben konszenzus van a tudomány részéről, mivel egymástól teljesen független, hosszú évtizedek óta zajló kutatások és mérések jutottak erre az eredményre, ahogy most kezdenek beigazolódni azok a számítások is, amiket a pár évtizeddel ezelőtti éghajlati modellek szolgáltattak. Természetesen ebben a rendszerben is számos bizonytalanság található, amihez további adatok és megfigyelések kellenek, de aki az üvegházgáz-kibocsátásból fakadó éghajlatváltozást "tagadja", az valójában a fizika törvényeivel viaskodik. Ezzel el is érkeztünk a második kérdéshez, miszerint szerintünk korunk éghajlatváltozása alapvetően nem tudományos, nem is technológiai, hanem mentális probléma. Egyszerűen felfoghatatlan egy egyén számára, hogy egy ilyen hatalmas és összetett rendszert, mint a Föld éghajlata, "én" képes vagyok befolyásolni. Pedig igen, képesek vagyunk rá. Erre akár még büszkék is lehetnénk, azonban a rendszer kiszámíthatatlanságából adódó fokozódó szélsőséges időjárási események miatt az éghajlatváltozás már nem valami távoli, elvont, megfoghatatlan fogalom, hanem ami az ajtón kopogtat, immáron Magyarországon is. Legyen szó aszályról, árvízről, idegenhonos özönfajokról, egzotikus betegségekről, eltűnő zöldségekről, gyümölcsökről, dráguló élelmiszerről, energiabiztonságról. Nálunk még nem ölik vízért egymást az emberek, és nem lángol az egész Alföld, de ne legyen kétségünk a felől, amennyiben tovább növeljük az üvegházhatású gázok koncentrációját a légkörben, úgy a fokozódó éghajlatváltozás a Kárpát-medencét sem fogja kímélni, ami egyébként jobban melegszik a világátlagnál, miközben egyben szárazodik is.

Sokan máris temetik a földi életet a jövőre vonatkozólag. Ezzel mi a helyzet?

Jövő mindenképp lesz, senki ne reménykedjen abban, hogy a "Földanya" egy csettintéssel leradírozza az emberiséget a Földről, vagy hogy jön valami technológiai újítás, ami "varázsütésre" megoldja minden problémánkat, mint mondjuk a hidegfúzió (bár utóbbira óriási szükség volna). A kilátástalanság és a kétségbeesés elleni legjobb gyógyszer a tájékozódás, a tanulás, majd az erre épített cselekvés. Minden egyes cselekvés számít, az, hogy milyen döntéseket hozunk a mindennapi fogyasztásunk során, és hogy milyen politikai-gazdasági döntéshozókat támogatunk, akik az igazán jelentős, rendszerszintű átalakítást tudnák elindítani. Senki nem olyan kicsi, hogy ne tudna érdemben cselekedni.

60345862_433353510813037_472544976354410496_o.jpg

Forrás: Másfélfok Facebook oldal

A Másfél fok pont abban segít, hogy minél teljesebb képet kapjunk, és ami még fontosabb, ok-okozati összefüggéseket is ad. A média szenzációhajhász hozzáállása sem minden esetben motiváló erő; jól látom?

Jogos a felvetés a média szerepét illetően, különösen Magyarországon, ahol a környezeti-éghajlati válság egyszerűen nem volt napirenden. Ennek több oka van: egyrészt a politika és a média nem tematizálta, másrészről nem volt annyira jelen a mindennapi életünkben. Gleccserek, sarkvidékek, esőerdők – mind távoli, megfoghatatlan témák a hazai médiafogyasztóknak. Aztán az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) 2018 őszén megjelent úgynevezett "másfél fokos" Külön Jelentése világszerte megnyomta a vészcsengőt. Erre már a szabad magyar sajtó egy része is reagált, azonban valóban kattintásvadász, "mind meghalunk" hozzáállással, ami bár napirendre vette itthon is a témát, és egyre nagyobb felületet biztosított az éghajlatváltozás témakörének, borzasztóan káros. Mert a "mind meghalunk" üzenet sulykolása épphogy a tehetetlenséget és a kilátástalanságot erősíti, nem pedig cselekvésre és kiállásra ösztönöz. El kell azt is mondanunk azonban, hogy az elmúlt szűk egy évben azért a hazai média hozzáállása is változóban van, és jelennek már meg rajtunk kívül is mértéktartó, objektív elemzések, ami rendkívül örömteli.

Tovább

Nemnőügy, mindenki ügye! - A sokszínű feminizmust ünnepeltük

nemno_u_gy.jpg

A Leanzer newcraft múlt szombaton olyan feminista eseménynek adott helyet, ahol nem mondta meg senki, hogy mit gondoljunk, mi a helyes, hogy kellene éreznünk magunkat. Az én feminizmusom event Meyer Eszter-Virág szervezésében jött létre, aki itt mutatkozott be először kurátorként. Egyik új projektje, a nemnőügy is szerves részét képezte az estének, ahol sok más hasonlóan gondolkodó művésszel nagyon fontos üzenetet közvetítettek; az feminizmus annyiféle, ahányan vagyunk.

“A nemnőügy Eszter-Virág Meyer újságíró-blogger és Pór Ágnes személyi edző kezdeményezése, nőket (is) érintő társadalmi kérdések feszegetésére.” – olvasható a bemutatkozásban a Facebook oldalukon. A két lány már egy ideje szimpatizált egymással, mielőtt belevágtak volna a Nemnőügy-be.

„Én úgy találtam Ágira még nyáron, hogy éppen a Civil Vasárnap projektemet készítettem elő, aminek keretein belül szerettem volna bemutatni azokat a valódi értékeket képviselő hazai Instagram felhasznnálókat, akik túlmutatnak az itthon általánosan népszerű anyukablogger-luxusblogger-fashionblogger tengelyen, ebben pedig a követőim segítségét kértem. Így mutatta meg nekem valaki Ági profilját, ami nagyon megfogott elsőre is, tekintve, hogy régóta küszködöm testképzavarral és étkezési problémákkal is. Nyáron például pont a bulimiám jelent meg “kísérteni”, így amikor őt olvasva rájöttem magammal kapcsolatban néhány dologra, már tudtam, hogy szeretnék vele együtt dolgozni valamin, csak azt nem, hogy mi lesz az.” – mesélt Eszter arról, hogy talált Ágira.

“Felfedeztük, hogy vannak témák, amiket mindketten fontosnak tartunk, így elhatároztuk, hogy egy közös platformon hívjuk fel ezekre a figyelmet. Úgy éreztük, szükség van egy olyan kezdeményezésre, ami támogatja a mai fiatal nőket, és ledönt olyan tabukat, amiknek 2020-ban már nem lenne szabad létezniük. Egyrészt sok területen még mindig aktív probléma a szexizmus. Például amíg irodában, IT-s területen dolgoztam, gyakran előfordult, hogy kételkedtek a szakértelmemben, csak azért, mert lány vagyok. Másrészt edzőként azt látom, hogy nagyon sok fiatal nő a külsejéhez köti az értékét: ha nem alkalmazkodom az éppen aktuális elvárásokhoz, akkor nem érdemlem meg a szerető kapcsolatot, az egyenlő bánásmódot, az alapvető tiszteletet.” – avatott be minket Ági kezdeményezésük egyik fő okára.

Tovább

Second-handből tervezői ruha - Interjú Ferencz Borbála, divattervezővel

670a3794_logo_zott.jpg

Azt mondják, hogy a 2020-as év meghatározó lehet a divatipar szempontjából. Egyre nagyobb az érdeklődés a fenntartható divat irán, még a nagy multinacionális cégek is elkezdtek lépéseket tenni ez irányba. A kis tervezők között is egyre többen foglalkoznak a témával, lehetséges, hogy egy újabb divatforradalom előtt állunk? Ferencz Borbála upcycling és recycling tervező, akit a műanyag iránti rajongása indított el ezen az úton. A Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem támogató közegének köszönhetően már ezekben az években sikerült több helyen megmérettetnie magát, a tavalyi év pedig különösen sűrű és sikeres volt szakmai szempontból számára. Kollekcióiban szívesen feszegeti a genderhatárokat, mégha nem is a megszokott módon. Jó ideje foglalkoztatja a feminizmus, nemrég pedig összefogott a Nemnőügy csapatával, aminek kiteljesedése egy izgalmas esti program formájában valósul meg most szombaton.  ‘Az én feminizmusom’ esemény egy szubjektív állásfoglalás Pór Ágnes, Meyer Eszter-Virág, a Nemnőügy alapítói és Ferenczi Borbála részéről; mert ők azt vallják, hogy „a feminizmus pont olyan ezerarcú, ahányan azt valljuk.” Erről is beszélgettünk Borival, ahogy a Borbála márka elmúlt egy évének legkiemelkedőbb eseményeit is megosztotta velünk.

Az elmúlt évben több nemzetközi kifutóra, kiállításra is kikerültél, ami elég nagy váltás lehetett annak a fiatal lánynak, aki pár évvel ezelőtt otthon, sorozatnézés közben alakítgatta az ékszereit. Könnyen fel tudtad venni a ritmust?

Bár gyorsan történt minden, de közben az egyik lehetőség adta a másikat, így nem igazán fogtam fel, hogy mi történik; egyrészt annyira beszippantottak a feladatok, másrészt mindig a következő cél lebegett a szemem előtt. Pont ezért előfordult, hogy mások szóltak, hogy álljak meg egy pillanatra, és örvendjek egy kicsit a sikereknek. Nem mondom, hogy nem volt fárasztó, de rengeteg örömöt adott. Mindenképpen pozitív folyamatként éltem meg, mert azzal foglalkoztam, amit szeretek. Amúgy is az a típus vagyok, aki keresi a lehetőségeket és a hasonló gondolkodású embereket, akikkel lehet kapcsolódni.

Ez a fajta aktív hozzáállás már az egyetemen is jellemző volt rád?

Az alapképzés alatt inkább ültem, hallgattam és emésztettem a sok információt. Persze közben ott is volt verseny, és az Erasmus lehetőségeket is kihasználtam; többek között Pécsett is tanultam kerámiázni, mert úgy éreztem, hogy egy kicsit jó lenne kitekinteni a divat világából. Voltam gyakorlaton a Nubunál és Finnországban, végül visszamentem az egyetemre, hogy megcsináljam a mesterképzést. Az, hogy ennyire aktív voltam, az egyetemnek is köszönhető, mert sokszor elvárás volt részt venni egy-egy versenyen, és úgy általában támogattak minket egyaránt a gyakorlati dolgokban és abban is, hogy keressük a lehetőségeket. A san francisco-i Arts Of Fashionre is az iskola segítségével kerültem ki, a szakmai támogatás mellett, közvetve a szponzorkeresésben is segítettek. Nekem az ott adott is egy nagy löketet; jó volt ilyen sokszínű, globális társasággal találkozni, és látni, hogy mindenki küzd a maga területén valamivel. Pont akkor fejeztem be az egyetemet, így jó indulópont volt ahhoz, hogy megpróbáljak a saját lábamon megállni mindenféle szervezeti támogatás nélkül.

Tovább

Absolut StudioFlow #19 - Fast Fashion vs. Slow fashion

Empathy Café & Bistro

80485664_2795507520516858_1920808902048350208_o.jpg

Majoros Zita, Alberti Petra Bianka, Csalár Bence, Eke Angéla, Csizmazia Anett (b-j.)

A rendszerváltás után már sokkal könnyebb volt hozzájutni a „nyugati” márkák darabjaihoz, mégis nagy kiváltság volt azokat hordani, hiszen komoly pénzeket kellett fizetni értük. Ma már bárki lehet trendi pár tízezer forintból a fast fashion márkáknak köszönhetően. Ez lehetne jó hír is, hiszen így a társadalom szegényebb rétegeihez tartozók is kielégíthetik a szép ruhák iránti vágyukat, de az olcsón előállított, mérhetetlen mennyiségű holminak túl magas ára van. Már évek óta hallhatóak voltak olyan hírek, hogy tárgyaink nagyrészét a Harmadik világ országaiban rossz körülmények között foglalkoztatott, éhbérért dolgozó emberek - köztük gyerekek - készítik, 2013. április 24-én azonban átszakadt egy gát, amihez sajnálatos módon meg kellett történni a Rana Plaza-balesetnek, amikor is a világ egyik legnagyobb ruhagyára összeomlott, maga alá temetve több ezer embert. Ez volt az a pont, amikor a sajtó is a téma felé fordult. Hogy mi történt azóta? Nem túl sok, miközben azt is megtudtuk, hogy milyen komoly környezeti szennyezéssel jár a ruhagyártás. A fast fashion cégek maximum tördelik a kezüket, jobb munkakörülményeket ígérnek, ökokollekciókat hoznak ki, fenntartható divatot hirdetnek, miközben lényegi lépéseket továbbra sem tesznek. Ahogy az lenni szokott bizonyos társadalmi problémák esetén, megérkezett egy új trend a slow fashion képében, ami az etikus divat mellett tette le voksát. De mit is jelent ez? Vásárolhatunk-e még jó szívvel ruhát magunknak? Mi lesz így a divattal? Hogy lehet rávenni a fiatal generációt arra, hogy ne szolgálja ki a fast fashion által létrehozott kényszerfogyasztást? Csalár Bence vendégeivel a téma a mélyére nézett.

 A szereplők:

Eke Angéla, Junior Prima díjas színésznő a slow fashion elkötelezett híve és a magyar designerek nagy támogatója. Ő szerepelt a JOY magazin első tudatos – az adott szám újrahasznosított papírból készült - lapszámának címlapján. Mindennapjaiban a slow life életstílust követi, tudatosan választ minden területen. A színészeten kívül érdekli minden olyan művészeti ág, ami a formákon alapul. Szereti az olyan szimbólumrendszerekre épülő innovatív művészeti megoldásokat, amik középpontjában a tradíció áll. A tudatossághoz és a divathoz való viszonyát is az alkotóművészet irányából határozza meg, hiszen elmondása szerint a művész azáltal is meghatározza saját magát, hogy mit visel. A magyar tervezőkre is alkotókként tekint, munkáikra pedig alkotásokként.

Csizmazia Anett 2016-ban alapította ZIA márkáját a slow fashion jegyében, és a tudatosság és fenntarthatóság jegyében tervez, ebből kifolyólag törekszik az időtálló fazonok tervezésére és a minőségi anyagok használatára. Ő saját bőrén tapasztalja, hogy mennyire fontos az edukáció a divat terén, hogy az emberek újra meglássák az értéket saját öltözékükben.

Alberti Petra Bianka főszerkesztői munkásságának köszönhetően a JOY Magazin egy új, friss lendületesebb és környezettudatosabb irányt vett. Egy glossy magazin vezetőjeként nincs könnyű dolga, hiszen a fast fashion márkák továbbra is meghatározóak a piac szempontjából, így a cél valamiféle balansz kialakítása. Nagy állatbarát, így kiemelten fontosnak tartja az állatvédelmet. Mai napig szeret vásárolni, de ma már sokkal jobban átgondolja, hogy mit, mikor és miért vesz meg. Szerinte a vásárlás célja továbbra is az örömszerzés, de ilyenkor is főleg az értéket kell támogatni, ezért is vesz egyre gyakrabban ruhát a magyar deisgnerektől.

Majoros Zita, a belváros egyik legrégebbi és legelőremutatóbb magyar design üzletének alapítója. A Printa sok szempontból úttörő a fenntarthatóság, a tudatosság és az etikus fogyasztás terén, már akkor ezek voltak a meghatározó jegyei a boltnak, amikor még egyáltalán nem volt felkapott téma, a tervező pedig már akkor az upcycling alapján dolgozott, amikor még nem is volt ismert széleskörben ez a fogalom. Sőt, a Printában debütált Budapest első speciality kávézója is. 

Ezek voltak a legizgalmasabb gondolatok szerintünk.

Tovább

Itt nem fogsz szemetet látni! - A Simplicity Fesztivál tényleg zero waste

Kis Színes Budapest

_mg_9915.jpg

A Simplicity Fesztivál Budapest első minimalista életmód fesztiválja, ahol amellett, hogy segítséget kapsz ahhoz, hogy teljesebbé tedd az életed azzal, hogy minél kevesebb dologgal veszed körbe magad, megtapasztalhatod, hogy legyél egyszerűen jól, mindezt egy közösségi élményen keresztül. Itt olyan gondolkodók, szakemberek, bloggerek személyes történetét hallhatod, akik már élik és élvezik az egyszerű és tudatos hétköznapokat, mellette pedig tippeket, tanácsokat is kapsz az egyszerűsítéshez, lassításhoz, egy egyszerűbb mégis kellemesebb élethe

Kik csinálják?

A Messzelátó Egyesület fő missziója, hogy segítsen a kapcsolódásban és támogatást adjon az egyszerűbb és boldogabb élethez. A fesztivál megálmodója Kocsis Dóra, aki egyben az egyesület szakmai programvezetője is volt decemberi lemondásáig, több területen is aktívan foglalkozik a tudatosság és egyszerűség témájával továbbra is. A csapat három másik tagja mind más ponton erősíti a fesztivált; Tóth Zsófi fogja össze a kommunikációt, Bálint Orsi felelős az adminisztrációért és a pénzügyekért, Vági Zsolt pedig, aki Egészségtudományi- és képződő mentálhigiénés szakember, a Messzelátó Egyesület elnökeként azon dolgozik, hogy minél több ember megtapasztalhassa az önismeret és a fenntartható-tudatos életmód jótékony hatásait saját magára és a környeztére nézve is.

A fesztivál egyik fő erőssége a biztonságot és erőt adó közösségben rejlik, ami segít eligazodni a világban, ami befogad és közös értékrenden alapszik. Egy ilyen nyitott, inspiráló, tanulásra ösztönző közeg biztonságot nyújt a belső növekedéshez, amelyben otthon érezhetjük magunkat és összeköti a hasonlóan gondolkodókat, nemcsak a fesztivál két napja erejéig. A SimpliCity után is lehetőség nyílik bekapcsolódni a Messzelátó Egyesület eseményeibe, a simply living alkalmakba, ahol túrákat, kerekasztal beszélgetéseket, filmvetítéseket, fenntarható stílus-és divat workshopot, ruhacserét szervezünk havi rendszerességgel, mindezt minimalista szemléletben. - mesélt a közösségi élmény erejéről Tóth Zsófi.

_mg_0268.jpg

Hogy kell elképzelni?

A fesztivál alappillérét az előadások, kerekasztalbeszélgetések és workshopok adják; itt ugyanúgy szóba jön az, hogy találhatunk nyugalmat a digitális világban, de képet kapunk arról is, hogy kell elképzelni a figyelemdiétát, megmutatják, hogy fordíthatjuk épülésünkre az amúgy meglehetősen kártékony Instagramot, és azt is megtudhatjuk, hogy kapcsolódik egymáshoz a net és a spiritualitás. Az egész napos progamokat egészíti ki a mini ökopiac tér, ahol a kiállítók termékei segítenek az egyszerűbb élet kialakításában; legutóbb itt volt a nálunk is bemutatott Shamo Bags, a használt farmerekből használati tárgyakat előállító Old Blue, a Capsul Farm, akik azt a tévhitet szeretnék megcáfolni, hogy a lakásban csak dísznövényeket lehet tartani, vagy az Incorpora, akik az álláskeresőket és vállalkozni vágyókat segítik abban, hogy megtalálják a hozzájuk legközelebb álló tevékenységet. A felsoroltakon kívül művészeti projektek és különböző kézműves programok is helyet kapnak.

A SimpliCity a harmónia, rend és a tudatosság fesztiválja. Segítségével megélheted, hogy milyen érzés a mai városi, rohanó életünkben egy pillanatra megállni, és aztán újból kapcsolódni. Ez az első fesztivál, ahol megtanulhatod, hogyan teheted teljesebbé az életed kevesebbel, és ezzel hogy éred el, hogy egyszerűen jól leszel. A 2018-as sikeres fesztivál tapasztalataira támaszkodva 2019-ben is a népszerű nemzetközi trend hazai bemutatását tűzte ki célul a csapat:

„A fő téma az önkéntes egyszerűség (voluntary simplicity), avagy a minimalista életmód volt. Itthon is egyre jobban terjed a minimalizmus, többezer követője vallja: a "kevesebb több". Ez az értékrend önként vállalt egyszerűségen, ökotudatosságon és az emberi odafigyelésen alapszik. Hiszünk benne, hogy a minimalista életmód által visszanyert egészség, szabadság és idő harmóniát teremt egyéni, társadalmi és gazdasági szinten is. Szeretnénk, ha egyre több boldogabb, kiegyensúlyozottabb, ökotudatosabb ember éljen Magyarországon, ami lehetővé teszi, hogy se magunkat, se más élőlényeket, se a természetet ne zsákmányoljuk ki.”

img_2181.jpg

Fesztivál hulladék nélkül?

El tudod képzelni, hogy egy két napos fesztivál tud hulladék nélkül is működni? A SimpliCity természetesen arra is nagy hangsúlyt fektet, hogy csakis minimális mértékben termelj szemetet a két nap alatt. Ebben pedig az kellően motivál, hogy nincsenek szemetesek, így a nap során keletkezett hulladékot el kell raknod, és haza kell vinned; ez azért is jó, mert így kontroll alatt tarthatod saját hulladéktermelésedet. A szervezők eleve kerülnek mindent, ami egyszerhasználatos és eldobható, ital és étel kínálatuk csomagolásmentes, üvegpohárban szolgálnak ki, annak pedig csak örülnek, ha viszel saját termoszt vagy kulacsot.

„A Fesztiválon nem feltétlen azt tudtam meg, hogy hol van még egy csomagolásmentes bolt, vagy hogyan készítsek otthon sampont, hiszen ezeket az információkat sok helyről beszerezhetem. Ehelyett egy átfogó képet és támogatást kaptam hiteles, lelkes előadóktól, szakértőktől, pszichológusoktól arról, hogy miről szól az önkéntes egyszerűség, milyen előnyei vannak, s miért érdemes a figyelmünket fókuszálni az egyszerű, ámde annál értékesebb dolgok irányába testi-lelki egészségünk érdekében.” – osztotta meg élményeit egy résztvevő.

A SimpliCity Fesztivál a minőségi időtöltésről és a tudatosság jelentőségéről szól, és nemcsak útmutatót ad a mindennapokra, hanem átadja azt az szabadság érzést, amit az a felszabadulás tud okozni, amikor megértjük, hogy egyszerűen a legjobb élni.

Fotók: Biljarszki Dániel

Unicorn by Gerzsenyi Benjamin

A BÁR: YELLOW BUDAPEST

dsc03790_logo_zott.jpg

Benji, ahogy kollégái hívják a Yellow-ban, szereti a pörgős estéket, valójában ezért is választotta ezt a munkát. Nincs kedvenc itala, de ginekkel kifejezetten szeret dolgozni. Ebből adódik, hogy a citrusok és a borókabogyó ízvilága nagyon is közel áll hozzá. Bár a Yellow itallapja mindenféle igénynek és ízlésnek eleget tesz, de ha úgy alakul, hogy a vendég mégsem találja meg az igazit rajta, szívesen készít számára személyre szóló koktélt.

 „Általában a citrusos, borókás, rózsaborsos, fűszeres vonalon dolgozom, különösen szeretem a különböző gineket. Itt a Yellowban elég komoly szortimenttel rendelkezünk ilyen téren is. Ami talán a legnagyobb kihívás számomra, lépést tartani a trendekkel, és áthelyezni ide, természetesen a helyre szabva. Ma már szerencsére itthon is vannak magas színvonalú bár showk, versenyek, és természetesen külföldre is rendszeresen járunk. Berlinben a Bar Conventen például össze lehet szedni olyan ötleteket, technikákat, amik itthon még újdonságnak számítanak. Ezt is szeretem a bartenderkedésben; hogy kinyílik a világ, elképesztően sok embert ismersz meg akár egy éjszaka alatt, és ha jól csinálod a dolgod, pozitív személyiség vagy, akkor megtalálnak a lehetőségek, és akár bejárhatod az egész világot.”

 piltnerpeter-2595_logo_zott.jpg

Leginkább klasszikus italokkal szeret dolgozni, hiszen a nagy pörgés miatt a Yellowban nincs akkora tere a bartendereknek, mintha egy klasszikus bárban dolgoznának. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem élhetik ki a kreativitásukat, pár összetevős italoknál is van lehetőség arra, hogy valami igazán különlegeset alkossanak. Benji is így áll ehhez. Bár a helyen ő képviseli a fanyarkásabb, kesernyés ízvilágú maszkulinabb italokat, most nekünk mégis egy igazi csajos koktélt készített. A Unicornnak már a neve is sokat sejtet, de kellemes meglepetést azoknak fog leginkább okozni, akik rajonganak a Pina Coladaért.

 „A Unicorn erősen édes ital, ami a kókusznak és az ananásznak köszönhető. Valójában a bázisa megegyezik a Pina Coladaéval, de miután az itteni bármunka nem alkalmas az eredeti elkészítésére, ez pótolja azt, a vendégek pedig egyszerűen imádják!” 

Tovább

Te is lehetsz gasztro szuperhős! - Interjú a Felelős Gasztrohős csapatával

670a6134_logo_zott.jpg

Tíz évvel ezelőtt még közel nem volt akkora tudatosság az élelmiszerek terén az emberekben, mint manapság. Azóta Budapesten is sok kisebb-nagyobb termelői piac működik, szaporodnak a háztáji alapanyagokat árusító webshopok, és egyre több vendéglátóhely számára fontos a profit mellett, hogy minél fenntarthatóbban működjön. De mi, az átlagos fogyasztó honnan tudjuk, hogy jó minőségű ételt fogyasztunk-e egy étteremben, vagy egyáltalán ki tud nekünk segíteni abban, hogy az otthoni főzés során is környezettudatossá tudjunk válni anélkül, hogy órák mennének el a kutatásra? A Felelős Gasztrohős csapata pont ezen dolgozik; edukálnak, informálnak és ami a talán a legfontosabb, könnyebbé teszik az életünket. Az alapítvány egyik alapítójával Varga Judittal és Szabó Eszti, kommunikációs vezetővel ültünk le beszélgetni Budapest egyik Fenntartható Vengéglátóhelyén, a BB'z-ben.

Hogy indult a Felelős Gasztrohős, és hogy bontakozott ki az a rendszer, ami szerint működtök?

Judit: A négy alapító tíz évvel ezelőtt találkoztunk egy nyári egyetemen. Mindannyian budapestiek voltunk, de más területről jöttünk, és csak azt tudtuk, hogy amit ott tanultunk, valahogy ki szeretnénk bontani egy saját koncepcióban. Első ötletként egy olyan felületet szerettünk volna létrehozni, ahol segítjük az önkénteskedést és az összes környezetvédelmi szervezetnek összegyűjtjük a programjait, amikbe aztán bárki becsatlakozhat. Ez végül nem teljesen úgy működött, ahogy elképzeltük, így tovább próbálkoztunk más dolgokkal. Közben egy évre kimentem az USA-ba, és ott láttam azt, hogy egyes éttermek nagyon büszkék arra, hogy tudják, hogy honnan vannak az alapanyagok, amiket felhasználnak. Közben tanúja voltam a termelői piac kultúrának is, ami nagyon megtetszett, így ezt szerettem volna valahogy „hazahozni”. El is kezdtünk egyeztetni vendéglátó helyekkel, először azokat kerestük meg, akikről amúgy is tudtuk, hogy fontos számukra, hogy minél felelősségteljesebben működjenek, csak ezt nem hangsúlyozták ki a kommunikációjukban. Ők először szkeptikusak voltak a tekintetben, hogy azért választaná valaki őket, mert „zöldebbek” az átlagnál, de arra nyitottak voltak, hogy ha lenne egy szervezet, ami ezt kommunikálja, akkor szívesen együttműködnének. Így jött az ötlet, hogy csináljuk meg a Fenntartható vendéglátóhely minősítést. Először csak inkább informálni szerettük volna az embereket, hogy ilyen helyek is vannak. Valójában így alakult ki a két láb, a gasztrohelyekkel való kooperáció és a lakossági szemléletformálás. Azóta rengeteget fejlődtünk, és amikor mi tíz évvel ezelőtt elkezdtünk beszélni arról, hogy az étkezési szokások hatással vannak a környezetre, még nem igazán volt erről szó a médiában. Az élelmiszerhulladék, a hús és tejtermékfogyasztás ökológiai lábnyoma egyáltalán nem volt téma.

A műanyaghasználat káros hatásairól már szinte mindenki hallott, de arról még mindig nem gyakran esik sokszor szó, hogy mekkora mennyiségű élelem megy kárba, ami szintén jelentősen terheli a Bolygót.

Eszti: Ez azért van, mert nem olyan látványos az étel és a környezetterhelés kapcsolata, mint a műanyagé. Arról nem látsz képet, hogy a szarvasmarha mit ereszt ki magából, amíg az, hogy a műanyag bekerült a bálna gyomrába, már jóval kézzel foghatóbb jelenség.

Judit: Illetve az egy nagyon személyes dolog. Azt mondani valakinek, hogy ne vigyen haza nejlonzacskót, egyszerű üzenet, hiszen mindenkinek van otthon egy fióknyi belőle, de azt, hogy vegyen vissza a húsfogyasztásból, és egy finom hamburger helyett egyen inkább krumplis tésztát, ott már jóval nagyobb ellenállásba ütközhetsz, hiszen azzal már élvezettől fosztja meg magát az ember. Ilyen esetekben sokkal nehezebb a szemléletformálás. Én nagyon örülök, hogy a zero waste berobbant a köztudatba, mert ez lehet bármi más jó dolognak az előszobája, de az is igaz, hogy most egy picit túl van tolva. Azért fontos leszögezni, hogy nem a hulladékhalmozás az egyetlen környezetszennyező tényező.

Tovább
süti beállítások módosítása