Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Amire James Bond nem tud és nem is akar nemet mondani - A Vodka Martini

Elyx Martini by Rácz Zoltán

2020. február 16. - absolut_hu

image011.png

Keresve sem találnánk ikonikusabb koktélt a Martininél; nem hiába hívják a koktélok királyának. Köztudottan Ernest Hemingway és F. Scott Fitzgerald is nagy rajongója volt, rajtuk kívül pedig a Királyi család és James Bond is szívesen issza ezt az elegáns, tiszta, magas alkokoltartalmú italt. Varázsa nemcsak megjelenésének köszönhető, hanem karakteres ízének is. Igazi időtlen klasszikus.

A Martini - a klasszikus koktélok megkérdőjelezhetetlen királya

Számos történet kering a világban a martini, a klasszikus koktélok koronázatlan királyának eredetével kapcsolatban. Könyvet lehetne róla írni, és született is pár a témában. Amióta először elkészítésre került, a martini számos irányban fejlődött tovább a folyton változó koktéltrendek hatására, szerte a világon.

Az ital eredetileg gin és vermut mámorító kombinációja volt, keserűcseppekkel és curacaoval. Az 1880-as években tűnt fel, első említése pedig Harry Johnson: New and Improved Bartender’s Manual című könyvében jelent meg 1888-ban. Ebben a leírásban az ital egyenlő arányban tartalmazott olasz édes vermutot és gint. De a mennyiségek, arányok a vendég ízlésétől függően ettől eltérhetnek. Mindössze egy évtizeddel a felbukkanása után a száraz variáció is megjelent 1903-ban a „Fancy Drinks and How To Mix Them” című kis koktélkönyvben. A dry martini ebben az időben azt jelentette, hogy az olasz édes helyett francia száraz vermutot használtak.

Az ital egyre népszerűbb lett és az 1920-as évekre nők és férfiak egyaránt fogyasztották a speakeasy bárokban Amerika szerte. Az ital maga is tovább fejlődött, amihez a bathtub gin elterjedése is hozzájárult. Az 1930-as évekre sikk lett fogyasztani. Ahogy nőtt a népszerűsége, új variánsai jelentek meg, néhány változatába pedig sokkal kevesebb vermut került. A típusa, ahogy ebben az időben a száraz, azaz dry martinit ismerték, öt rész gint és egy rész vermutot tartalmazott. Minél kevesebb vermut volt az italban, annál szárazabbnak minősült. Ezzel egy időben pedig az a martini típus, ami két rész gint és egy rész vermutot tartalmazott, ’wet’ martini néven lett ismert.

1320435077-6338264-l.jpg

Tovább

#CopperMakesItBetter – Absolut Elyx, a „folyékony selyem”

 screen_shot_2020-02-13_at_19_10_48.png

Leonardo DiCaprio, Kate Hudson, Mark Ronson, Paris Hilton, Helen Mirren, Matthew McConaughey, Katie Holmes, Dita Von Teese, Chloe Sevigny. Mi a közös bennük? Hogy mindannyian buliztak már az Absolut Elyx A-listás VIP partyján.  Az Absolut Elyx azonban nem egy felszínes, elitista szuperprémium vodka. Az Absolut Elyx luxus vodka lélekkel. Az Elyx szó a svéd luxus szóból ered, de még fontosabb, hogy mindent, amit a márka tesz, az ambíció vezérli, hogy mindig integritással, teljes feddhetetlenséggel, értékvezérelt magatartással cselekedjen - még akkor is, ha senki nem figyel. Az Absolut szerint ez az igazi luxus; és az odafigyelés és idő, amit az Absolut Elyx készítésébe fektet.

Az Absolut Elyx a minőség és a szaktudás magasiskolájából jött létre. Mai napig az 1921-ben épített, kézzel irányított réz lepárló által nyeri el végleges formáját és ízét. Nem hiába hivatkoznak rá a folyékony selyemként. Mindegy, hogy martinihez használod, vagy csak jégre töltöd, gazdag, lágy íze új szintre emeli az italfogyasztás élményét.

De mitől ennyire különleges? Az Absolut Elyx lepárló mestere, Kirster Asplund és csapata összegyűjtötte minden tapasztalatát, amit az Absolut vodka készítéséből és a svéd vodkakészítési hagyományokból tanultak, hogy a természetből nyert alapanyagokból a közel százéves vintage réz lepárló segítségével különleges vodkát alkossanak. A történet meglehetősen sok összetevős.

krister_asplund.jpg

Kirster Asplund és Anna Schreil Forrás: Hjartakid.se

Tovább

Otthon biztonságos otthon - Interjú Wertán Sárával a fenntarthatóságról

_pvl0780_logo_zott.jpg

Wertán Sára nem gondolta volna, hogy egyszer majd nők ezreit inspirálja egy környezettudatosabb életmódra házilag készített tisztítószerekkel. Ő csak biztonságban szerette volna tudni családját, így szépen lassan elhagyta a boltokban kapható vegyszereket, és visszatért a régmúltban használt praktikákhoz. Sára a legjobb példa arra, hogy azzal, hogy az ember többet nem dől be a fogyasztói társadalom csábító ajánlatainak, még élhet egy örökké megújuló, esztétikus környezetben. Az About A Home Insta oldalon ennek lehetünk tanúi amellett, hogy könnyen érthető és kivitelezhető tippeket kapunk arra, hogy úgy csillogjon-villogjon az otthonunk, hogy közben a Földet is óvjuk. A lenti interjúban most kicsit jobban megismerhetitek Sárát és az About A Home történetét, ami azért is különleges alkalom, mert oldalán a megszokottnál kevesebb a személyes tartalom.

Sokan szelektíven gyűjtik a szemetet, odafigyelnek a környezetükre, mégis a legtöbb ember még közel nem tart ott, hogy a drogériákban kapható színes-szagos tisztítószereket felcserélje a nagymamáink által használt természetes alternatívákra. Vissza tudsz emlékezni arra pontra, amikor átbillent nálad ez a dolog?

A természetesség iránti vonzalmamat otthonról hozom. Ez nem azt jelenti, hogy nomád körülmények között nőttem fel, csak, hogy az átlagnál kicsit kicsit másképp. Bár volt Barbie-m is, de anyukám segítségével simán készítettünk csuhéjből, nemezből bábokat vagy akár rongybabát. A különböző kosarak iránti szeretetem szintén tőle jön, ugyanis kosárfonással is foglalkozott. Sok természetes anyaggal voltunk körbevéve, ez hatással volt rám. A nagy váltás persze nem egyik pillanatról a másikra történt. Az első lépéseket az hozta, hogy amikor megszületett a kislányom, egyre inkább próbáltam elhagyni a műanyagot, ekkor még inkább esztétikai okból. Aztán ahogy a köztudatba került a fenntarthatóság és a túlfogyasztás, engem is elkezdtek érdekelni az alternatív megoldások. Körülbelül egy éve kanyarodtam erre az útra, és még közel sincs itt a vége, de már látom, hogy mennyi minden változott az életünkben.

Például miken, és min volt a legnehezebb változtatni?

Sok minden bonyolultnak tűnt elsőre, de az életben, ami ismeretlen, az először általában félelmetes, tartunk tőle. Feltérképezni a csomagolásmentes boltokat illetve megtalálni azokat a dolgokat, amikkel kemikália mentesen tudok takarítani, nekem ez volt a két legnagyobb lépés. Sokan azt gondolják, hogy bejárónővel ez kivitelezhetetlen, pedig nekem is volt segítségem sokáig, és örömmel használta ezeket a természetes szereket. A vegyszerek elhagyására a legfontosabb érvem pont az volt, hogy valahol olvastam, hogy a takarítással foglalkozók egészségére nagyon rossz hatással vannak a belélgezett vegyszerek. Egyből arra jutottam, hogy a környezetemet/családomat nem akarom kitenni ennek. Először csak áttértem a boltokban kapható természetes vonalra, de aztán rájöttem, hogy a takarítószereket én is elő tudom állítani vagy meg tudom vásárolni olyan kiszerelésben, amihez nincs szükség műanyagra. A kozmetikumok terén van, amit teljesen elhagytam és van olyan, aminek a természetes, bio verzióját használom, vagy akár el is készítem itthon. Utoljára jött a fast fashion elhagyása. Az utolsó alkalom, amikor ilyen üzletben vásároltam, júliusban volt, és azóta is úgy emlékszem vissza rá, mint ennek az időszaknak a lezárására. (nevet) Egyébként a second hand szeptember kihívás azóta felnyitotta a szememet; ez nem lemondás, hanem lehetőség a sokkal jobb alternatívák felkutatására.

Tovább

A fürdőruha, ami enyhülést hoz a Földnek - Ismerd meg az Undersea Bikinit!

Kis Színes Budapest

grmau09_1920-1024x681.jpg

Az Undersea Bikini Szomolányi Szandra, azaz Dézi és Tóth Móni saját tündérmeséje. Persze az, hogy ma egy nemzetközileg is kedvelt és sikeres fürdőruhamárkát visznek, nem hullt csak úgy az ölükbe, mindez tudatos és kemény munka gyümölcse. A brand azonban nem szimplán ultra menő fürdőruhákat kínál, sokkal több van mögötte; egy olasz alapanyaból az ECONYL®-ből készül minden egyes darab itthon. De mi köze van a két lánynak az óceánok világához, mitől olyan különleges az általuk választott anyag, és mi motiválta őket arra, hogy 2018-ban belevágjanak az Undersea-be?

Móni és Dézi gyerekkoruktól kezdve ismerik egymást, és ezalatt az idő alatt töbször is keresztezte útjuk a másikét, de valójában fiatal felnőttként mélyült el barátságuk. Azon, hogy annak idején ismerettségük kezdetén a fotózással hobbiként foglalkozó Dézi pont Mónit szemelte ki fürdőruhafotózásra, ma már csak nevetnek. Akkor még nem gondoltál, hogy egyszer pont egy fürdőruhamárkát alapítanak majd együtt. Ahogy a legtöbb huszonéves, ők is elkezdték életüket építeni, Dézi itthon a divatiparban helyezkedett el, Móni pedig pénzügyvonalon szerzett diplomát. Akkor még nem is sejtette, hogy az általa gyűlölt területen elsajátított ismeret egyszer majd hasznos lesz egy szerelem projekt kapcsán. Mindkét lány egészen fiatal korától hatalmas rajongója a természetnek, az állatoknak, és ez a szeretet csak tovább mélyült közös utazásaik során. Sajnos ezeken az utakon a sok csodálatos élmény mellett sokszor mellbe vágta őket a környezetszennyezés természetre sújtó hatása. Volt, hogy még az amúgy legeldugodtabb óceáni partszakaszokon is szeméthalomba ütköztek. Egy idő után elkezdte foglalkoztatni őket, hogy ők mit tehetnének ez ellen, és egyáltalán mivel tudnák visszaadni a természetnek azt a sok jót, amit kaptak tőle. Közben Dézi kiábrándulva a divatiparból először Ausztráliába, majd egy spanyol kis szigetre Fuerteventura költözött, ahol továbbra is fotósként dolgozott, Móni, pedig ha tehette meglátogatta. 2017 nyarán Dézi sehol sem talált magának olyan bikini, amit szívesen hordott volna, ahogy Móni sem, így elhatározták, hogy akkor terveznek maguknak. Így született meg a fenntartható bikini márka ötlete, ami már megjelenésével egy időben hatalmas médiaérdeklődést váltott ki itthon.

84479877_891890131226519_6856281561344507904_n.jpg

Móni és Dézi az Undersea alapítói

Amikor elindult az Undersea valóban nagyon gyorsan híre ment. Azóta rengeteg lehetőséget kaptunk a márka bemutatására, különböző platformokon: előadások, interjúk, TV-s szereplések, fesztiválokon való részvétel formájában. Amit kiemelnék ezek közül, hogy szerepelhettünk a Forbes magazinban és egy éve sikeres együttműködésben állunk a Four Seasons Hotels-szel. Külföldi rendeléseink aránya is lassan eléri az 50%-ot. Nagyon sokat tanultunk, fejlődtünk szakmailag és most készülünk kidobni a harmadik női és első férfi kollekciónkat.”- mesélt Móni az elmúlt két évről, amióta elindították a márkát.

Tovább

Kortárs tárgyakká fabrikált bútorok - A megújult Fabrikában jártunk

Kis Színes Budapest

_pvl1603_logo_zott.jpg

Nem a Fabrika volt az első új hullámos vintage bútorüzlet Budapesten, amikor megnyitott 2015-ben, viszont egyértelműen úttörő volt abban, hogy az ott található bútorok egy friss szemléletmódnak köszönhetően nem szimpla restauráláson mennek keresztül, hanem mondhatni kortárs tárgyakká alakulnak át. A Fabrika a bútorok és lakberendezési tárgyak iránti szenvedélyből született, ahol érték, hogy van saját történetük, ami tovább szövődik egy új otthonban, és nem porosodnak tovább pincék mélyén, padlásokon. A kis üzlet hamar megtalálta a saját közönségét; a belvárosi hipsztereket, jó szemmel rendelkező lakberendezőket, az internetnek köszönhetően pedig egy jelentős arányú külföldi vásárlóréteget is. 

Tavaly év végén meglepő fordulat következett be a hely életében: Markó Barbara, a Fabrika megálmodója elköszönt, és hivatalosan is átadta a stafétabotot Gulyás Zsuzsának, akivel egyébként már évek óta közösen dolgoztak. Az üzlet élére új tulajdonosok kerültek Kollár Mariann és Taróczy Gábor személyében.

„A régi tárgyak iránti szeretet nekem egyrészt gyerekkoromból, másrészt a szakmai múltamból jön. Sokáig dolgoztam filmes berendezőként, és volt pár lakásprojektem is. Ezt annyira szerettem, hogy ott is hagytam a munkámat a reklámügynökségnél, és az volt a tervem, hogy belsőépítészek mellett dolgozom majd. Barbit pont emiatt hívtam fel, meg szerettem volna kérni, hogy mutasson be pár embernek, de ő ehelyett felajánlotta, hogy csatlakozzak a Fabrika csapatához.Igent mondtam, a hobbim és a szakmám összeolvadt, mindez a legjobb barátnőm oldalán; számomra ez akkor legjobb felállás volt.” – kezdte Zsuzsi azzal, hogy került a Fabrikába. 

Valójában a legtöbb dolog nem változott Barbi távozása óta, ahogy a restaurátor csapat, Dani és Regő sem- igaz, ők saját vállalkozásuk égisze alatt folytatják a Fabrikával való közös munkát. Továbbra is számíthatunk a megszokott minőségre, a kreatív megoldásokra és a Nagy-Peti Lili által készített kiemelkedően esztétikus fotókra. Zsuzsi jelenleg szakmai vezetőként fogja össze a dolgokat, és fokozatosan egyre nagyobb szerep jut az egyik új tulajdonosnak, Kollár Mariannak is a Fabrika mindennapjaiban. Mariann, aki borszakértő és férje, Gábor nemrég költöztek haza Londonból lányaikkal, és a Fabrika átvételével új fejezet nyílt életükben. 

Tovább

Értsd a Kortárst! - Interjú Benyovszky-Szűcs Domonkossal

absolut_blog_kepek_13_logo_zott.jpg

Hány olyan művész van, aki élete során nem futott be, szegényen tengette napjait, egész életében a megnemértettséggel küzdött, majd halála után vagyonokért keltek el munkái. Érdekes módon van bennünk egy olyan fals elképzelés, hogy régen minden jobb volt; a múlt mindent megszépít; kapcsolatokat, emlékeket és igen, sokszor a művészetet is. A kortársművészet egyáltalán nincs könnyű helyzetben, pedig ahogy a nevében is benne van, nekünk és rólunk szól itt és most. Ezért is lenne különösen fontos, hogy értékelni tudjuk; ahhoz azonban először értenünk kell. Ezt ismerte fel Benyovszky-Szűcs Domonkos, aki képzőművészként és tanárként is tapasztalta, hogy az emberek fejében sok a homályos rész a kortárssal kapcsolatban. Ez motiválta abban, hogy elindítsa az Értsd a Kortárst! kurzust, ami abból a tézisből indul ki, hogy a kortárst nehéz megérteni a korábbi korok művészete nélkül. A tematika összeállítása során figyelt arra, hogy a laikus érdeklődő ugyanúgy megtalálja a számítását, mint az, akinek már van előképzettsége. Az előadások során a résztvevők párhuzamosan haladnak a korai és kortárs művészetek mentén, ami lehetővé teszi a művészet mélyebb összefüggéseinek megértését, és ezáltal a művekhez is közelebb kerülnek. Természetesen a lenti interjúban az Értsd a Kortárst!-on kívül Domonkos művészete is szóba kerül, ahogy Budapesthez fűződő viszonya is. 

Valószínűleg az iskolai tanulmányaink miatt van, hogy ha művészetről van szó, szívesebben tekintünk a múltba. Sok ember számára megfoghatatlan, érthetetlen, nyers a kortárs művészet. Te mit szoktál mondani az  „Ilyet én is tudnék csinálni!” reakciókra?

Igen, ez egy nagyon gyakori reakció, amit szinte csak a kortársakkal kapcsolatban hallani. Ami számomra azért is érdekes, mert ez minden műalkotásra érvényes. Ami egyszer már létrejött, azt képességeink és motivációink alapján újra elkészíthetjük, hasonló formában. A klasszikus művészettörténeti alkotások esetében erre persze nem gondolunk, mert meglehetősen időigényes volna, már csak egy egyiptomi falképhez is hasonlót alkotni. Mivel a történeti korok műalkotásai egy szélesebb közönség számára elfogadottak, úgy gondoltam, hogy ezek segítségével könnyebben megközelíthetővé válhatnak a kortársak is.  Ezért az Értsd a Kortárst! előadásokon a klasszikus művészettörténeti korszakokkal párhuzamosan nézünk olyan mai alkotókat, akik témában, koncepcióban, motívumban vagy módszerben kapcsolódnak a múlthoz. Az előadások helyszínét is az alapján választottam, hogy a művészet megszokott színterein kívüli essen, ezzel is hangsúlyozva a művekben felmerülő kérdések életszerűségét.    

Mi az, amitől izgalmas lehet egy laikus számára a kortárs képzőművészet? Mit kell ehhez tudnia az illetőnek?

Talán a kortársakkal kapcsolatban az a legizgalmasabb, hogy a saját korukra reflektálnak, ami egyben azt a valóságot is jelenti, amiben mi élünk. Nyilván egy new york-i vagy shanghaj-i művész valósága sok szempontból alig hasonlít egy átlagos budapesti életéhez, mégis vannak olyan közös tapasztalatok, amelyek mentén kapcsolódni tudunk. Hiszek abban, hogy ezek a felismerések mindenkinek a világképét gazdagíthatják. Épp ezért az előadásokon a művek megközelítése mindig az alkotók nézőpontján keresztül történik. A kortársaktól származó gondolatok közelebb hozzák az alkotók világát, hiszen mindannyian erre vágyunk, egymás megismerésére és megértésére. Ezzel együtt azonban az is fontos számomra, hogy a művészet nem rögzített jelentésekkel dolgozik, tehát a művek sosem adják magukat azonnal. Az előadásokon nem pusztán az a cél, hogy érthető legyen az alkotói szándék, hanem, hogy felfejthetők legyenek a tágabb kulturális összefüggések is, ami számomra különösen érdekes aspektusa ennek a világnak.

Tovább

Csak (?) másfél fok - Interjú a Másfélfokkal

71262805_521943498620704_1171176210831507456_o.png

Az elmúlt időszak egyik legmeghatározóbb témájává nőtte ki magát az éghajlatváltozás kérdése. A klímaváltozást még mindig sokan tagadják, annak ellenére, hogy egyértelműen észlelhető és mérhető a folyamat, valamint érezhetőek hatásai az évek során megszaporodott és egyre szélsőségesebb időjárási eseményekben. A szeptember óta tomboló ausztrál bozóttüzek csak egy a flórát, faunát és civilizációt rendkívül negatívan érintő helyzetek közül. A média híreit és a social media platformokon megosztott posztokat látva egyik pillanatban borzongunk, jeges félelem lesz úrrá rajtunk, a következőben pedig meghatódunk, látva a sok millió ember összefogását, ahogy akár a világ másik végéből próbálnak segíteni a bajba jutottakon. Tehát a változásnak nemcsak fizikai, hanem kőkemény mentális hatásai is vannak. De mégis hogy kellene kezelnünk a klímaváltozást, hogy álljunk józanul a klímakatasztrófa kérdéséhez? Szerencsére már itthon is létezik egy tudományos ismeretterjesztő oldal, ami egy komoly szakértői hálóval próbál segíteni, eligazodni ebben az útvesztőben. A Másfél fok által nemcsak jobban átláthatjuk a helyzetet, de azt is megtudhatjuk, hogy lépkedhetünk a magunk módján egy szebb jövő felé. Vigh Péter, az oldal szerkesztője és projektmenedzsere, többek között egykori LIFE éghajlat-politikai tanácsadó válaszolt kérdéseinkre. 

Az emberek – már akik elismerik – többségében kétféle reakciót vált ki a klímaváltozás: pánikolnak, vagy homokba dugják a fejüket, és még csak nem is szeretnek rá gondolni. Valójában mindkettő a jövőkép nélküliségen alapul. Mi “kis emberek” hogy viszonyuljunk ehhez a dologhoz?

Senki nem olyan kicsi, hogy ne tudjon érdemben cselekedni. Jövő pedig mindenképp lesz, erről is szeretnénk mindenkit biztosítani, csak nagyon nem mindegy, hogy milyen lesz az a jövő. Haladjunk sorban: elismerjük vagy nem ismerjük el a klímaváltozást? A Föld éghajlata az elmúlt százmillió, sőt, milliárd évek során többször változott már, sőt, sokkal radikálisabban is, mint amit most tapasztalunk. Mi akkor mégis a mostanival a probléma? A soha nem látott ütem. A Föld története során megfigyelt éghajlatváltozások, még ha intenzívebbek is voltak, általában sokkal lassabban, sokszor évezredek alatt mentek végbe, nem párszáz év alatt, és még így is több tömeges kihalási eseményt eredményeztek.  Ráadásul amikor ezek a globális környezeti változások végbementek, az emberi civilizáció még sehol nem volt. A legutóbbi jégkorszak idején pedig még csak elenyésző számú volt az emberi közösség. A mostani éghajlatváltozás különlegessége az, hogy elsősorban mi, emberek okozzuk. Életünkkel, civilizációs fejlődésünkkel, termelésünkkel és fogyasztásunkkal az ipari forradalom óta tetemes mennyiségű üvegházhatású gázt bocsátottunk a légkörbe, aminek a hatására egyértelműen megfigyelhető, ezzel összeköthető globális felmelegedés indult el, ami globális éghajlatváltozást eredményezett, eredményez. Ebben konszenzus van a tudomány részéről, mivel egymástól teljesen független, hosszú évtizedek óta zajló kutatások és mérések jutottak erre az eredményre, ahogy most kezdenek beigazolódni azok a számítások is, amiket a pár évtizeddel ezelőtti éghajlati modellek szolgáltattak. Természetesen ebben a rendszerben is számos bizonytalanság található, amihez további adatok és megfigyelések kellenek, de aki az üvegházgáz-kibocsátásból fakadó éghajlatváltozást "tagadja", az valójában a fizika törvényeivel viaskodik. Ezzel el is érkeztünk a második kérdéshez, miszerint szerintünk korunk éghajlatváltozása alapvetően nem tudományos, nem is technológiai, hanem mentális probléma. Egyszerűen felfoghatatlan egy egyén számára, hogy egy ilyen hatalmas és összetett rendszert, mint a Föld éghajlata, "én" képes vagyok befolyásolni. Pedig igen, képesek vagyunk rá. Erre akár még büszkék is lehetnénk, azonban a rendszer kiszámíthatatlanságából adódó fokozódó szélsőséges időjárási események miatt az éghajlatváltozás már nem valami távoli, elvont, megfoghatatlan fogalom, hanem ami az ajtón kopogtat, immáron Magyarországon is. Legyen szó aszályról, árvízről, idegenhonos özönfajokról, egzotikus betegségekről, eltűnő zöldségekről, gyümölcsökről, dráguló élelmiszerről, energiabiztonságról. Nálunk még nem ölik vízért egymást az emberek, és nem lángol az egész Alföld, de ne legyen kétségünk a felől, amennyiben tovább növeljük az üvegházhatású gázok koncentrációját a légkörben, úgy a fokozódó éghajlatváltozás a Kárpát-medencét sem fogja kímélni, ami egyébként jobban melegszik a világátlagnál, miközben egyben szárazodik is.

Sokan máris temetik a földi életet a jövőre vonatkozólag. Ezzel mi a helyzet?

Jövő mindenképp lesz, senki ne reménykedjen abban, hogy a "Földanya" egy csettintéssel leradírozza az emberiséget a Földről, vagy hogy jön valami technológiai újítás, ami "varázsütésre" megoldja minden problémánkat, mint mondjuk a hidegfúzió (bár utóbbira óriási szükség volna). A kilátástalanság és a kétségbeesés elleni legjobb gyógyszer a tájékozódás, a tanulás, majd az erre épített cselekvés. Minden egyes cselekvés számít, az, hogy milyen döntéseket hozunk a mindennapi fogyasztásunk során, és hogy milyen politikai-gazdasági döntéshozókat támogatunk, akik az igazán jelentős, rendszerszintű átalakítást tudnák elindítani. Senki nem olyan kicsi, hogy ne tudna érdemben cselekedni.

60345862_433353510813037_472544976354410496_o.jpg

Forrás: Másfélfok Facebook oldal

A Másfél fok pont abban segít, hogy minél teljesebb képet kapjunk, és ami még fontosabb, ok-okozati összefüggéseket is ad. A média szenzációhajhász hozzáállása sem minden esetben motiváló erő; jól látom?

Jogos a felvetés a média szerepét illetően, különösen Magyarországon, ahol a környezeti-éghajlati válság egyszerűen nem volt napirenden. Ennek több oka van: egyrészt a politika és a média nem tematizálta, másrészről nem volt annyira jelen a mindennapi életünkben. Gleccserek, sarkvidékek, esőerdők – mind távoli, megfoghatatlan témák a hazai médiafogyasztóknak. Aztán az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) 2018 őszén megjelent úgynevezett "másfél fokos" Külön Jelentése világszerte megnyomta a vészcsengőt. Erre már a szabad magyar sajtó egy része is reagált, azonban valóban kattintásvadász, "mind meghalunk" hozzáállással, ami bár napirendre vette itthon is a témát, és egyre nagyobb felületet biztosított az éghajlatváltozás témakörének, borzasztóan káros. Mert a "mind meghalunk" üzenet sulykolása épphogy a tehetetlenséget és a kilátástalanságot erősíti, nem pedig cselekvésre és kiállásra ösztönöz. El kell azt is mondanunk azonban, hogy az elmúlt szűk egy évben azért a hazai média hozzáállása is változóban van, és jelennek már meg rajtunk kívül is mértéktartó, objektív elemzések, ami rendkívül örömteli.

Tovább

Nemnőügy, mindenki ügye! - A sokszínű feminizmust ünnepeltük

nemno_u_gy.jpg

A Leanzer newcraft múlt szombaton olyan feminista eseménynek adott helyet, ahol nem mondta meg senki, hogy mit gondoljunk, mi a helyes, hogy kellene éreznünk magunkat. Az én feminizmusom event Meyer Eszter-Virág szervezésében jött létre, aki itt mutatkozott be először kurátorként. Egyik új projektje, a nemnőügy is szerves részét képezte az estének, ahol sok más hasonlóan gondolkodó művésszel nagyon fontos üzenetet közvetítettek; az feminizmus annyiféle, ahányan vagyunk.

“A nemnőügy Eszter-Virág Meyer újságíró-blogger és Pór Ágnes személyi edző kezdeményezése, nőket (is) érintő társadalmi kérdések feszegetésére.” – olvasható a bemutatkozásban a Facebook oldalukon. A két lány már egy ideje szimpatizált egymással, mielőtt belevágtak volna a Nemnőügy-be.

„Én úgy találtam Ágira még nyáron, hogy éppen a Civil Vasárnap projektemet készítettem elő, aminek keretein belül szerettem volna bemutatni azokat a valódi értékeket képviselő hazai Instagram felhasznnálókat, akik túlmutatnak az itthon általánosan népszerű anyukablogger-luxusblogger-fashionblogger tengelyen, ebben pedig a követőim segítségét kértem. Így mutatta meg nekem valaki Ági profilját, ami nagyon megfogott elsőre is, tekintve, hogy régóta küszködöm testképzavarral és étkezési problémákkal is. Nyáron például pont a bulimiám jelent meg “kísérteni”, így amikor őt olvasva rájöttem magammal kapcsolatban néhány dologra, már tudtam, hogy szeretnék vele együtt dolgozni valamin, csak azt nem, hogy mi lesz az.” – mesélt Eszter arról, hogy talált Ágira.

“Felfedeztük, hogy vannak témák, amiket mindketten fontosnak tartunk, így elhatároztuk, hogy egy közös platformon hívjuk fel ezekre a figyelmet. Úgy éreztük, szükség van egy olyan kezdeményezésre, ami támogatja a mai fiatal nőket, és ledönt olyan tabukat, amiknek 2020-ban már nem lenne szabad létezniük. Egyrészt sok területen még mindig aktív probléma a szexizmus. Például amíg irodában, IT-s területen dolgoztam, gyakran előfordult, hogy kételkedtek a szakértelmemben, csak azért, mert lány vagyok. Másrészt edzőként azt látom, hogy nagyon sok fiatal nő a külsejéhez köti az értékét: ha nem alkalmazkodom az éppen aktuális elvárásokhoz, akkor nem érdemlem meg a szerető kapcsolatot, az egyenlő bánásmódot, az alapvető tiszteletet.” – avatott be minket Ági kezdeményezésük egyik fő okára.

Tovább

Second-handből tervezői ruha - Interjú Ferencz Borbála, divattervezővel

670a3794_logo_zott.jpg

Azt mondják, hogy a 2020-as év meghatározó lehet a divatipar szempontjából. Egyre nagyobb az érdeklődés a fenntartható divat irán, még a nagy multinacionális cégek is elkezdtek lépéseket tenni ez irányba. A kis tervezők között is egyre többen foglalkoznak a témával, lehetséges, hogy egy újabb divatforradalom előtt állunk? Ferencz Borbála upcycling és recycling tervező, akit a műanyag iránti rajongása indított el ezen az úton. A Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem támogató közegének köszönhetően már ezekben az években sikerült több helyen megmérettetnie magát, a tavalyi év pedig különösen sűrű és sikeres volt szakmai szempontból számára. Kollekcióiban szívesen feszegeti a genderhatárokat, mégha nem is a megszokott módon. Jó ideje foglalkoztatja a feminizmus, nemrég pedig összefogott a Nemnőügy csapatával, aminek kiteljesedése egy izgalmas esti program formájában valósul meg most szombaton.  ‘Az én feminizmusom’ esemény egy szubjektív állásfoglalás Pór Ágnes, Meyer Eszter-Virág, a Nemnőügy alapítói és Ferenczi Borbála részéről; mert ők azt vallják, hogy „a feminizmus pont olyan ezerarcú, ahányan azt valljuk.” Erről is beszélgettünk Borival, ahogy a Borbála márka elmúlt egy évének legkiemelkedőbb eseményeit is megosztotta velünk.

Az elmúlt évben több nemzetközi kifutóra, kiállításra is kikerültél, ami elég nagy váltás lehetett annak a fiatal lánynak, aki pár évvel ezelőtt otthon, sorozatnézés közben alakítgatta az ékszereit. Könnyen fel tudtad venni a ritmust?

Bár gyorsan történt minden, de közben az egyik lehetőség adta a másikat, így nem igazán fogtam fel, hogy mi történik; egyrészt annyira beszippantottak a feladatok, másrészt mindig a következő cél lebegett a szemem előtt. Pont ezért előfordult, hogy mások szóltak, hogy álljak meg egy pillanatra, és örvendjek egy kicsit a sikereknek. Nem mondom, hogy nem volt fárasztó, de rengeteg örömöt adott. Mindenképpen pozitív folyamatként éltem meg, mert azzal foglalkoztam, amit szeretek. Amúgy is az a típus vagyok, aki keresi a lehetőségeket és a hasonló gondolkodású embereket, akikkel lehet kapcsolódni.

Ez a fajta aktív hozzáállás már az egyetemen is jellemző volt rád?

Az alapképzés alatt inkább ültem, hallgattam és emésztettem a sok információt. Persze közben ott is volt verseny, és az Erasmus lehetőségeket is kihasználtam; többek között Pécsett is tanultam kerámiázni, mert úgy éreztem, hogy egy kicsit jó lenne kitekinteni a divat világából. Voltam gyakorlaton a Nubunál és Finnországban, végül visszamentem az egyetemre, hogy megcsináljam a mesterképzést. Az, hogy ennyire aktív voltam, az egyetemnek is köszönhető, mert sokszor elvárás volt részt venni egy-egy versenyen, és úgy általában támogattak minket egyaránt a gyakorlati dolgokban és abban is, hogy keressük a lehetőségeket. A san francisco-i Arts Of Fashionre is az iskola segítségével kerültem ki, a szakmai támogatás mellett, közvetve a szponzorkeresésben is segítettek. Nekem az ott adott is egy nagy löketet; jó volt ilyen sokszínű, globális társasággal találkozni, és látni, hogy mindenki küzd a maga területén valamivel. Pont akkor fejeztem be az egyetemet, így jó indulópont volt ahhoz, hogy megpróbáljak a saját lábamon megállni mindenféle szervezeti támogatás nélkül.

Tovább

Absolut StudioFlow #19 - Fast Fashion vs. Slow fashion

Empathy Café & Bistro

80485664_2795507520516858_1920808902048350208_o.jpg

Majoros Zita, Alberti Petra Bianka, Csalár Bence, Eke Angéla, Csizmazia Anett (b-j.)

A rendszerváltás után már sokkal könnyebb volt hozzájutni a „nyugati” márkák darabjaihoz, mégis nagy kiváltság volt azokat hordani, hiszen komoly pénzeket kellett fizetni értük. Ma már bárki lehet trendi pár tízezer forintból a fast fashion márkáknak köszönhetően. Ez lehetne jó hír is, hiszen így a társadalom szegényebb rétegeihez tartozók is kielégíthetik a szép ruhák iránti vágyukat, de az olcsón előállított, mérhetetlen mennyiségű holminak túl magas ára van. Már évek óta hallhatóak voltak olyan hírek, hogy tárgyaink nagyrészét a Harmadik világ országaiban rossz körülmények között foglalkoztatott, éhbérért dolgozó emberek - köztük gyerekek - készítik, 2013. április 24-én azonban átszakadt egy gát, amihez sajnálatos módon meg kellett történni a Rana Plaza-balesetnek, amikor is a világ egyik legnagyobb ruhagyára összeomlott, maga alá temetve több ezer embert. Ez volt az a pont, amikor a sajtó is a téma felé fordult. Hogy mi történt azóta? Nem túl sok, miközben azt is megtudtuk, hogy milyen komoly környezeti szennyezéssel jár a ruhagyártás. A fast fashion cégek maximum tördelik a kezüket, jobb munkakörülményeket ígérnek, ökokollekciókat hoznak ki, fenntartható divatot hirdetnek, miközben lényegi lépéseket továbbra sem tesznek. Ahogy az lenni szokott bizonyos társadalmi problémák esetén, megérkezett egy új trend a slow fashion képében, ami az etikus divat mellett tette le voksát. De mit is jelent ez? Vásárolhatunk-e még jó szívvel ruhát magunknak? Mi lesz így a divattal? Hogy lehet rávenni a fiatal generációt arra, hogy ne szolgálja ki a fast fashion által létrehozott kényszerfogyasztást? Csalár Bence vendégeivel a téma a mélyére nézett.

 A szereplők:

Eke Angéla, Junior Prima díjas színésznő a slow fashion elkötelezett híve és a magyar designerek nagy támogatója. Ő szerepelt a JOY magazin első tudatos – az adott szám újrahasznosított papírból készült - lapszámának címlapján. Mindennapjaiban a slow life életstílust követi, tudatosan választ minden területen. A színészeten kívül érdekli minden olyan művészeti ág, ami a formákon alapul. Szereti az olyan szimbólumrendszerekre épülő innovatív művészeti megoldásokat, amik középpontjában a tradíció áll. A tudatossághoz és a divathoz való viszonyát is az alkotóművészet irányából határozza meg, hiszen elmondása szerint a művész azáltal is meghatározza saját magát, hogy mit visel. A magyar tervezőkre is alkotókként tekint, munkáikra pedig alkotásokként.

Csizmazia Anett 2016-ban alapította ZIA márkáját a slow fashion jegyében, és a tudatosság és fenntarthatóság jegyében tervez, ebből kifolyólag törekszik az időtálló fazonok tervezésére és a minőségi anyagok használatára. Ő saját bőrén tapasztalja, hogy mennyire fontos az edukáció a divat terén, hogy az emberek újra meglássák az értéket saját öltözékükben.

Alberti Petra Bianka főszerkesztői munkásságának köszönhetően a JOY Magazin egy új, friss lendületesebb és környezettudatosabb irányt vett. Egy glossy magazin vezetőjeként nincs könnyű dolga, hiszen a fast fashion márkák továbbra is meghatározóak a piac szempontjából, így a cél valamiféle balansz kialakítása. Nagy állatbarát, így kiemelten fontosnak tartja az állatvédelmet. Mai napig szeret vásárolni, de ma már sokkal jobban átgondolja, hogy mit, mikor és miért vesz meg. Szerinte a vásárlás célja továbbra is az örömszerzés, de ilyenkor is főleg az értéket kell támogatni, ezért is vesz egyre gyakrabban ruhát a magyar deisgnerektől.

Majoros Zita, a belváros egyik legrégebbi és legelőremutatóbb magyar design üzletének alapítója. A Printa sok szempontból úttörő a fenntarthatóság, a tudatosság és az etikus fogyasztás terén, már akkor ezek voltak a meghatározó jegyei a boltnak, amikor még egyáltalán nem volt felkapott téma, a tervező pedig már akkor az upcycling alapján dolgozott, amikor még nem is volt ismert széleskörben ez a fogalom. Sőt, a Printában debütált Budapest első speciality kávézója is. 

Ezek voltak a legizgalmasabb gondolatok szerintünk.

Tovább