Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

"...ez nem olyan, mintha, hanem ez az, ami." - Interjú a Viaplant alapítójával Szakács Barnabással

2020. május 24. - absolut_hu

viaplant_barnaba_s_logo_zott.jpg

2015-ben Pilsen városa volt Európa Kulturális Fővárosa, aminek keretében felkérték a Tájék művészeti csoportot, köztük Szakács Barnabást landart akciók tervezésére, készítésére. Barnabás tájépítészként az általa vezetett irodájával a Lépték Tervvel, az elmúlt tizenöt évben számos fővárosi és vidéki város közterét újította fel közösségi teret alkotva. Mivel munkája során mindig is arra törekedett, hogy becsempéssze a természetet a városi betondzsungelbe, a pilseni pályázat kapcsán is valami hasonlóban gondolkodott. Projektjében az ember által alakított táj és művészet kapcsolatát vizsgálta. A tájat szó szerint képpé alakítva be akarta vinni a város főterére, a Szent Bertalan katedrális mellé, ahol a teret körbeölelő vendéglátás a testet, a katedrális pedig a lelket szolgálta ki, azonban itt egyetlen fűszál, egyetlen fa sem volt, ami az embert természeti lényegére emlékeztette volna. Óriásplakát méretű, növényi részekből komponált skicc lett volna Barnabás “teremtett” tája az épített környezetben. A teremtés meghiúsult, a Viaplant azonban megszületett. Mivel az alapötlet nem hagyta nyugodni, több éves gondolkodás, tesztelés és fejlesztés következett, ennek eredményeként jött létre a Viaplant, ami a belsőépítészet területén sokféle módon használható növényi részekből készített burkolat. Ma már több termékcsalád is megtalálható a márka repertoárjában a fali panelektől kezdve, a világító design bútorokon és lámpákon át egészen a használati tárgyakig. Barnabással a márka mögötti történetről és annak üzenetéről beszélgettünk, miközben azt is elárulta, hogy neki melyik munkafázis a személyes kedvence ebben a nagyon is összetett folyamatban. Emellett pedig mesélt a termékcsalád legújabb, ikonterméknek szánt tagjáról, a továbbfejlesztetett HEDRON lámpáról.

A természet nemcsak a Viaplant kapcsán jelenik meg a munkádban. Az általad vezetett tájépítész iroda, a Lépték Terv fő missziója, hogy a város, amiben élünk, ne csak biztonságot adó hely legyen, hanem közösségi tér, minél nagyobb zöld területekkel.

Most teljesen másképp tekintünk a közterekre, mint száz évvel ezelőtt, amikor még közel, s távol nem volt ekkora probléma, hogy feléljük a környezetünket. Ma már egy városi zöldfelületre - az egyéb közművekhez hasonlóan - szolgáltatóként kell tekintenünk. Olyan rendszerként kell értelmeznünk, amely ökológiai szolgáltatást nyújt. Irodánk ennek szellemében tervezi közterületeinket, ahol próbálunk összhangot teremteni az élhető zöld környezet, a motorizált közlekedés, a közösségi funkciók és a közműszolgáltatás hatalmas, sokszor nehezen összeegyeztethető igényrendszerében. A köztér a tervezés folyamatában küzdőtér, végeredményében élettér.

A pilseni pályázatra készült munka is pont erről szólt. Később a művészeti alkotást hogyan kezdte el követni a termékfejlesztés gyakorlata, amiből végül megszületett a Viaplant brand?

Egy evolúciós folyamat volt. Az elején egyáltalán nem termékfejlesztésként tekintettem a témára, de a gondolat nem hagyott nyugodni. Ahogy volt időm, újra és újra elkezdtem foglalkozni vele, és fokozatosan sodródtam bele az élménybe, hogy ebben sokkal több van, mint egy egyszeri művészeti projekt. Végül akkor indult el a tudatos márkaépítés, amikor kifejlesztettük azt a gyártástechnológiát, amivel ki tudtuk lépni a teljes kézimunka köréből. Még így is sok része készül manufaktúrában, ami személyessé teszi ugyan a terméket, de költséges az előállítása. Amikor megterveztük az első szerszámot és láttuk, hogy több próbagyártás is sikeres lett, akkor éreztük, hogy ebből lehet valami.

Ezt az anyagot úgy kell elképzelni, hogy a növények vagy azoknak a részei bekerülnek egy közegbe, két lap közé?

Nagyjából. Egy duplafalú szerszámot használunk a gyártáshoz. Ahhoz, hogy a növényeket elbontó mikroorganizmusok megéljenek, többek között levegőre és vízre van szükségük. Ezt a folyamatot úgy tudjuk megakadályozni, ha ettől hermetikusan elzárjuk. Amikor kiderült, hogy véghezvihető ez a tartósítási folyamat, adta magát, hogy a sorozatgyártás is lehetséges. Ami nagyszerű, hogy egy tartós és nagy igénybevételnek kitehető, felújítható anyagot kapunk, ami a belsőépítészeti felhasználásnál nagyon fontos. Így nem csak dekorációra, hanem funkcionális felületeken is használható.

lights_furnitures-quadrum_3_web.jpg

Már eleve az a tény, hogy ez az anyag nem imitálja a természetet, hanem azonos azzal, plusz értéket ad a termékhez, de még van itt egy második réteg is. Mi ez?

Egyszer megmutattam valakinek az anyagot, aki felszisszent, hogy az a jó ebben az anyagban, hogy ez nem olyan, mintha, hanem ez az, ami. Ezt a szófordulatot azóta is használjuk. Mert valójában ez egy fotó is lehetne  –  egyébként sokan első ránézésre azt is gondolják, hogy az  –  , és amikor elhiszik, hogy ebben tényleg igazi növények vannak, akkor látom a szemükben az igazi meglepődést. Aztán magának az anyagnak ott a második rétege, a növény vagy a hely története, származási helye. Például, ha van egy 500 éves tölgyfa egy településen, ahhoz már történetek, legendák fűződnek, a település örökségét hordozza, sok esetben címernövény. Ha pedig az ősszel lehulló leveleiből készítünk egy tárgyat, akkor ennek a tárgynak van egy többlet tartalma, egy második rétege, az örökség. Nagyon fontos, hogy mi a lehullott lombot használjuk fel, tehát nem károsítjuk magát a fát.

Ebben rengeteg lehetőség van, nem?

Igen, rengeteg téma hever előttünk, a híres fákon túl is. Borvidékek, dűlők, szőlőfajták levelei, történelmi csatamezők, híres sportklubok vagy kastélykertek növényzete, számos lehetőség adott egy-egy sorozat készítésére. Például, ha egy híres fociklub gyepéből, vagy éppen az EB döntőt követően lenyírt gyepet használunk, akkor ez nemcsak egy tárgy lesz, hanem valami, amihez egy fociszurkoló emocionálisan is kötődik. Csináltunk már esküvői asztaldíszből - amit amúgy az estét követően kidobnának - lámpát az ifjú párnak. Úgy tervezzük, hogy minden ilyen tárgyhoz jár majd egy kis füzet is, amiben olvasható az adott helyszín vagy esemény, és a növény története.

lights_furniture_columna_2_web.jpg

Ti még a parlagfüvet is hasznosítani tudjátok!

Úgy szoktunk fogalmazni, hogy szeretjük felkarolni a növénytársadalom perifériájára szorult növényeket is. (nevet) Fontos számunkra, hogy olyan növényeket használjunk, ami nagy tömegben rendelkezésre áll, például a zöldfelületgazdálkodás során keletkezik vagy éppen gyorsan terjedő özönnövények, úgynevezett invazív fajok. Élmény ezekből értéket teremteni. Mostanában tudtam meg, hogy a rózsatermesztők, különösen a futórózsa virágait szezon végén leszecskázzák, amit mi pld. kiválóan tudunk hasznosítani. De hasonló asztalközösség, amikor a vágott virágot használó műhelyeknek, a már nem piacképes virágait hasznosítjuk. Az ökológiából kölcsönzött fogalommal élve ez egy igazi kommenzalizmus. Most például vírusjárvány miatt kidobásra ítélt Asparagusból készítettünk burkolatot, ami lámpa formájában fogja őrizni ennek az időszaknak a nem túl kellemes emlékét. Ugyanakkor ez egyfajta értékmentés is, ami pozitív üzenetet hordoz.

Valószínűleg minden munkafolyamatban benne vagy; van azért kedvenc területed?

Mondhatjuk úgy is, hogy nem szabad mindenbe belefolynom, de mindenről szeretnék tudni. (nevet) Egyértelműen a kedvenc folyamatok között van, amikor a gyárban a növényekkel kísérletezem és textúrákat próbálgatok. Ma pont ezt tettem délelőtt, és fantasztikus élmény volt; ilyenkor olyan színek, mintázatok és részletek jönnek elő, hogy ez az élmény az egész napomat bearanyozza. Múltkor betévedtem egy szárazvirág boltba, és úgy éreztem magam, mint a kisgyerek a játékboltban. Bevásároltam, aztán pedig tesztelgettem is. Ilyenkor nagyon érdekes és szép dolgokra lehet rábukkanni.

production-technology_2_web.jpg

A márka nem a fogyasztói társadalmat szeretné kiszolgálni, hanem az örök értékeket helyezi előtérbe. Ennek ellenére kell reagálnotok a trendekre?

Eddig ösztönösen és a belső kreativitásunktól vezérelve haladtunk a márkaépítés útján, ami olyan szempontból jó – azt mondják a szakemberek - hogy ettől őszinte és hiteles a Viaplant. De a termékfejlesztés és a sorozatgyártás előkészítése már komoly tőkét igényel, a piacra lépéshez pedig még több forrásra van szükség. Ebből adódóan feladatunk, hogy figyelembe vegyünk olyan dolgokat, amik a márka sikerességéhez vezethetnek, és ebbe többek között az is beletartozik, hogy olyan terméket hozzunk létre, ami kell is az embereknek, és nemcsak nekünk tetszik. Idén foglalkoztam először például azzal is, hogy mi az év színe. Ennek eredménye, hogy 2020-ban a festett szénalámpánk kék lesz. Személy szerint nagyon örülök neki, mert amúgy is nagy kedvencem a kék-barna párosítás. 

Jól látom, hogy ez az anyag végtelen lehetőségek tárházát adja?

Igen, és bár lubickolunk az élményben, hogy mennyi a lehetőség, de közben talán az követeli meg tőlünk a legnagyobb fegyelmet, hogy ne vesszünk el ebben a sokféleségben.

dsc_8501.JPG

A Viaplant lámpacsalád sok szempontból az egyik legkülönlegesebb a termékpalettátokról. Az esetükben hogy kapcsolódik össze a növény, mint természeti motívum a geometriával?

Ha egy szóval kellene jellemezni, akkor ez egy absztrakció, megjegyzem ez visszacsatol az első lépésekhez is, ami a művészeti megközelítés volt. Természet és geometria. Fogjuk a természet organikus elemeit és mérnöki fegyelemmel létrehozunk belőle egy három mm vastag két négyzetméter nagyságú sík lapot. Majd ezt elkezdjük feldolgozni, négyzeteket, köröket, háromszögeket vágunk ki belőle, és ezekből elkezdünk építkezni. Valójában utólag állt össze, hogy nagyon egyszerű matematikai alapformákba foglaltuk bele a növények gazdag organikus formavilágát, és szerintem ez kimondottan jól áll neki. Ezt neveztem az előbb absztrakciónak. A matematikai logika magában a természetben is megjelenik. Például egy páfránylevél felépítése is leírható matematikai eszközökkel, és kevesen tudják, de a virágokat is képlettel szokták leírni; ezt hívják virágképletnek. Ha felnagyítasz egy növényi részletet, sokszor olyat látni, mintha mérnökök alkották volna. A fraktálok is ilyenek. Szeretjük ezt a különös feszültséget, ahogy a geometria összekapcsolódik a természet organikus formáival.

unbelievables_rose_2.jpg

Itt további Viaplant tárgyakat találtok. 

Most milyen újdonságon dolgoztok?

Ahogy sok más márkának, nekünk is gyorsan kellett reagálnunk a jelenlegi járványhelyzetre. Sok minden kérdésessé vált, a fő értékesítési stratégiánk a szálloda, étterem, iroda szektorra fokuszált, amik a járvány legérintettebb területei. Most egy kicsit a B2C irányba fordultunk, webshopot építünk, a márkaépítésre, a brand megismertetésére koncentrálunk, és létrehozunk egy ikonterméket, amit egyelőre nem adunk kiskereskedelembe, saját magunk fogjuk értékesíteni. Lesz egy időszak, amikor gyakorlatilag előállítási áron adjuk, hogy minél több emberhez eljuttassuk, növelve ezzel a Viaplant ismertségét. Csak ezt követően kerül kiskereskedelmi forgalomba, de ott már magasabb áron. Ez a HEDRON lámpánk lesz, és ha minden jól megy akkumulátoros verzióban is kapható lesz majd, amit teraszra, kertbe is ki lehet vinni.

Először klasszikus művészi pályára készültél, végül a tájépítészetnél kötöttél ki. Hogy fonódott össze ez a kettő az életedben?

Nyolc évig jártam művészeti iskolába, szerettem rajzolni, adta volna magát a dolog, hogy képzőművész legyek. Aztán amikor Erdélyből Magyarországra költöztünk, valahogy elillant ez az ambíció. Ahogy sok más kamasz, én is ráuntam a sok gyakorlásra. Aztán később visszatért a motiváció. Gimnázium végén pedig már biológus szerettem volna lenni. A tájépítészet végül úgy jött, hogy megláttam egy felvételi kiírást, amiben együttesen szerepelt a biológia, a rajz és a matematika. Egyből tudtam, hogy ez az én koktélom. Ez lesz az, amit keresek, és be is jött, a mai napig nagyon szeretem a szakmámat, ezt a határterületen „levést” amit a tájépítészet képvisel. És úgy érzem ezt a koktélt a Viaplant testesíti meg a legjobban.

viaplant_columna_web.jpg

Forrás: 2019 S/ALON

Milyennek látod Budapestet?

Induljunk ki abból, hogy én a demokrácia hajnalán egy erdélyi városból települtem át Budapestre, és már ebből a szempontból is számomra Magyarország volt a nyugat, a lehetőségek országa. Ez az élmény pedig akkor is, a kilencvenes években, és jelenleg is csodás várossá teszi számomra Budapestet. Hogy lehetne jobb, hát persze, de ez számomra nem elégedetlenkedést jelent. Az elégedettség érzése mindig nézőpont kérdése is. Sokat utazom, és megfigyeltem, hogy ha hazajövök Nyugatról, akkor nagyon érzem Budapest lemaradását, de ha keletről érkezem, vagy valami messzi, teljesen más kultúrából, akkor pedig azt, hogy ez a város ragyog és jó itt lenni. Alapvetően gyönyörű város Budapest, de ez a kettősség jelen van; vannak csillogó részei, és van, ahol kihívásokkal küszködik, ami viszont fontos, hogy ez egyben lehetőség is. Amikor például egy lakótelep közterület felújításával foglalkozunk, és van rá forrás, akkor meglátom a nagy lehetőséget a lepusztultságban. Ha megnézzük az elmúlt harminc évet, akkor egyértelmű a fejlődés. Sok jó dolog történik, de van itt még elvégezhető feladat bőven.

Vannak kedvenc épületeid vagy helyeid?

Vannak konkrét épületek és helyek is, de ami elsőre bevillan az inkább ezek együttese. Ha autózom, mindkét rakparton van egy pont, ahol egy nagyon izgalmas együttállása jelenik meg a Margit-sziget fáinak, a Parlamentnek, a Budai Várnak, a Gellért - hegynek és a hidaknak. Ezt akárhányszor látom, mindig lenyűgöző élmény! De vannak apró részletek is, például amikor megyek Szentendre felé az út mentén van egy homlokzat, amit egykor befutott a vadszőlő. Ezt idétlenül kivágták, viszont ott maradt a gyökér és az erezet lenyomata, ami annyira csodálatos grafikát rajzol a homlokzatra, hogy minden alkalommal rácsodálkozom, amikor látom. Nagy kedvencem még tavasz és ősz között a kék óra a Margit-szigeten, ahova rendszeresen járok futni. A pillanat, amikor felkapcsolódnak a fények, miközben ez a kék fény befesti a Dunát, igazi WOW élmény.

Fotók: Bezzeg Gyula