Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut kedvenc #3 - HIGHLIGHTS OF HUNGARY 2020

10 millió Fa

2020. április 26. - absolut_hu

10millio_fa_06.jpg

Forrás: Highlights Of Hungary

Idén az Absolut is jelen volt a Highlights Of Hungary díjátadón, ahol legfőképpen a jó hangulatért felelt. Az idei esemény kapcsán már találkozhattatok itt a blogon a szervezőcsapattal, öt kurátorral és jelöltjeikkel. Mostantól néhány héten keresztül pedig a mi kedvenceinről olvashattok.

Bojár Iván András 2019 nyarán hozta létre a 10 millió Fa kezdeményezést, ami lassan egy egész országot átfogó közösséggé alakul. Az Octogon magazin egykori főszerkesztő-tulajdonosát városépítészeti tanácsadóként már a 2000-es évek közepén elkezdte foglalkoztatni, hogy tudná környezetét zöldebbé tenni. Az első lépések inkább a figyelemfelhívásról és a tervezésről szóltak, aztán ahogy változott az élete és a lehetőségei, új szintre lépett a vágya, hogy lépjen, méghozzá egy alulról építkező projekt keretében. A 10 millió Fa nem hiába nyerte el az idei Highlights Of Hungary harmadik helyét, hiszen nagyon sok ember tud hozzá kapcsolódni. Sokszor halljuk, hogy kivételes helyzetben vagyunk itt a Kárpát-medencében. Jó lenne ezt megtartani, ezért pedig úgy tehetünk, ha nemcsak mindig elveszünk, hanem valamit vissza is adunk. De mégis hogy kerül egy művészettörténész kiemelkedő erdőökológusok és kertészek elhivatott csapatába? Hogy érdemes erdőt telepíteni civil kezdeményezéssel? És hogy látja Iván Budapest lehetőségeit az elmúlt évek távlatából, és most a járvány miatt kialakult helyzet kapcsán? Többek között ezekről is mesélt nekünk.

Miért vágtál bele a 10 millió Fa Projektbe, és te hogy kapcsolódsz a fákhoz, az erdőhöz, a természethez?

Most azt mondom, hogy nagyon kötődöm a természethez, de ha egy-két évvel korábbi állapotban fogalmaznék, akkor egy átlagos városi fickóként nem sok tudásom lenne a botanikáról. A zöld téma iránti érdeklődésem viszont nem most alakult ki, mondhatni van bennem egy körkörös érdeklődés már egy ideje. Már tíz évvel ezelőtt elkezdett érdekelni a környezettudatosság, mint egy általános intellektussal rendelkező értelmiségit, aki érzékeli a világban a problémákat, és azt is érzi, hogy ezek jelentősek. Elkezdtem az Octogonban egy rovatot, hogy a környezettudatos építészetnek legyen erős megjelenése a lapon belül, ami egészen addig működött is, amíg a magazinnál voltam. Aztán szunnyadt ez bennem, miközben a szemem sarkából azért figyeltem, hogy mik történnek ezen a téren. Az, hogy nagy mennyiségű fával lehetne javítani a városi életen, már 2010-ben eszembe jutott, amikor el is készítettem egy zöld koncepciót a Szeretem Budapestet Mozgalom keretén belül; ebben volt egy fejezet, az 1 millió fát Budapestre. Már akkor evidens volt, hogyha egy millió fát elhelyznénk, alapvetően alakítaná át a várost, és már maga a szándék olyan új prioritást hozna be, ami az elmúlt évtizedre jellemző hardware gondolkodású várostervezést átalakítaná software típusúvá, és az aszfalt rengeteg és az autók tömege helyett természetközeli gondolkodást hozna be. A Főváros által tíz év alatt ültetett 10.000 fa is valami, de közel nem akkora léptékű.

Hogy lett ebből (a) 10 millió Fa?

Amikor 2018 augusztusában feltűnt Greta Thunberg, akkor már ez a dolog mocorgott bennem, és év végére jutottam el oda, hogy meg is fogalmazzam, mit szeretnék; 10 millió fát ültetni Magyarországon. Kapcsolataim viszont nem voltak ehhez az ügyhöz, így elkezdtem keresni azokat. Bár lassan épülgetett a dolog, mégsem volt jelentős haladás, valójában akkor bőven kimerült a tevékenységem az Építészfórum főszerkesztőjeként a kortárs építészet figyelésében. Aztán egyszercsak jött egy mélypont, amikor úgy éreztem, hogy nem kapok elég ötletet, segítséget ahhoz, hogy be tudjam indítani, így tavaly nyáron hirtelen felindulásból kitettem egy hosszú posztot a személyes oldalamon a Facebookra arról, hogy 10 millió fát szeretnék ültetni Magyarországon, és segítséget kérek ehhez. A legnagyobb meglepetésemre rengeteg embert megmozgatott, a megosztások mellett többen jelezték, hogy támogatni szeretnének ebben. Mondhatni, robbanásszerűen beindult az egész projekt, másnap kész volt a logónk és két nap után elindult a közösségi oldalunk is. A kis közösségből több kisebb közösség lett, decemberre már alapítványként működtünk, és tavaly fél év alatt 15.000 fát el is ültettünk. Az idei évünket már tudatosan terveztük meg, komoly szakértői gárdánk van, nagyszerű képviselők irányítják a közösségeket, összeállt egy országos szervezet, így 2020-ban az volt a célunk, hogy megtízszerezzük a tavalyi eredményt. Pont most van a Föld Hete, amire nagyon készültünk, de a járványhelyzet miatt sajnos nem tudunk olyan aktívak lenni, mint ahogy elterveztük. Ez persze nem jelenti azt, hogy teljesen leálltunk, így is már 6000-nél több fát elültettünk a karantén ellenére.

10millio_fa_01.jpg

Forrás: 10 millió Fa

Mi mentén szeretnétek haladni?

2020-ban elsősorban klímaerdőket szeretnénk telepíteni, de amíg tart a leállás, addig is a magánkertekben folyik a faültetés, ezek pedig lehetnek akár gyümölcsfák is. Az eredeti cél az volt, hogy a közösségek a településükhöz kapcsolódó 1-3 hektáros területen kezdjenek el komplex, tehát több szintű erdőket telepíteni. Ez a talajszinttől, a cserjeszinten át egészen a fákig terjed azért, hogy az állatvilág számára is jó élőhelyet teremtsünk; ahol a méheknek, más rovaroknak, rágcsálóknak és madaraknak is ugyanúgy megvan a helye. Igaz, most ez a része szünetel, de mire belefutottunk ebbe a járványba, nagyon jó közösség alakult ki, így most erősítjük egymást ezekben a karanténos hetekben. Elsősorban a levegőben található nagy mennyiségű széndioxidot szerettük volna megkötni a fákkal, ami jelenleg a gazdaság leállásával drasztikusan lecsökkent. A helyzet miatt hatalmas élmények is érnek minket; például, hogy ki tudja mióta nem volt olyan tiszta a levegő Budapesten, mint most, vagy hogy Borsodból ellátni a Magas-Tátráig. Ezek most kicsit átalakítják a természethez való viszonyunkat is, pontosabban most van rá esélyünk, hogy átalakítsák. Ez mutatja meg, hogy mennyire nem normális, amikor normálisan élünk. Az pedig választás kérdése, hogy akarjuk vagy sem. Mert ha belegondolunk, eszement dolog, hogy azért pörgetjük a gazdaságot, hogy sok embert tudjunk foglalkoztatni, akik annyit keresnek, hogy jó fogyasztóként meg tudják venni azt a sok szemetet a boltban, amit árulnak. Ez a vírus most jó alkalom arra, hogy kicsit átgondoljuk, hogy van-e ennek értelme. Különösen érdekes, hogy ez pont a Föld Hetében történik.

Az elején valószínűleg voltak, akik le akartak erről beszélni vagy nem vettek komolyan. Mi változott azóta?

Teljesen megértem azokat, akik először szkeptikusak voltak, hiszen amikor egy műveszettörténész fickó, aki közéleti dolgokkal foglalkozik, kiállításokat szervez és építészetről ír, megjelenik egy olyan területen, ami nem az övé, az szkepticizmust szül. Mások egyetemen tanulják ezt, sok évet töltenek azzal, hogy elsajátítsák a tudást, ami ehhez kell. Annál jobban esik, amikor a munkánk révén sikerül egy korábban nem meglévő bizalmat megteremteni, és megerősíteni a hitelességünket másokban. Ez mind azt jelenti, hogy jó úton haladunk. Főleg, amikor együttműködő partnerekre találunk azokban, akik először kétkedve álltak hozzánk.

10_millio_fa_07.jpg

Forrás: Highlights Of Hungary

Hogy áll fel a csapat? Kik tartoznak a magba?

Hálistennek magból is van több! A körülöttem lévők egyik csoportja, a szakértőké, akik a különböző habitusuk ellenére életük jelentős részét és rengeteg energiájukat fordítják a 10 millió Fára. Közöttük van Dr. Aszalós Réka, erdőokológus, tudományos kutató, Bozzay Balázs, erdőtechnikus, aki az erdészeti gazdasági vonalon is otthonosan mozog és Zsolnay Balázs, kertész, akinél nagyobb növényimádóval még nem találkoztam. Mellettük pedig ott vannak a közvetlen munkatársak, akik segítenek összefogni ezt az egészet; többek között Hervai Franciska a legközvetlenebb mukatársam, vagy Balázs-Johnson Laura. Összesen tizenketten alkotjuk ezt az országos keménymagot. Mellettünk pedig vannak a lokálisak, akik egy–egy jó menedzseri képességű, kiemelkedő egyéniség köré szerveződnek. Ők nemcsak az ültetésben vesznek részt, hanem magukra vállalnak mindenféle tudámányos tevékenységet is. Ilyen a kecskeméti csoport, amely az Alföld elsivatagosodása ellen is megpróbál fellépni.

Az ültetést hogy követi az utógondozás a ti esetetekben?

Azért is fordultunk nagyrészt az erdőtelepítések felé, mert az általunk elképzelt vegyes rendszereknek megvan az a sajátossága, hogy ezek egy idő után megtartják magukat. Ahogy kialakul az egyensúly, az utána már működteti a rendszert. A városi, közterületi ültetések esetében viszont fontos szerepet játszik az utógondozás. Az egyes közösségeink egyénenként szervezik a locsolást és a fák megóvását. A karantén alatt most ez valószínűleg édes teher az emberek számára, hiszen van miért kimozdulni a négy fal közül.

Az oldalatokon megtalálható egy lista a tiltott fajokról. Ki gondolná, hogy egy fa kártékony is lehet?

Amikor elindítottam a projektet, én sem gondoltam sok mindenre, akkor azt hittem, minden mindegy, akár gerillában is ültethetnénk. Pont ezért jó, hogy mondhatni az első perctől szakértőkkel dolgozunk együtt, mert ők mutatják az utat. De nemcsak azért fontos a jelenlétük, mert bizonyos esetben rászólnak az emberre, és meg is indokolják, hogy mit miért kell vagy éppen nem szabad csinálnunk, hanem közben barátok is lettünk.

10millio_fa_02.jpg

Forrás: 10 millió Fa

Mi az, amit te kaptál a 10 millió Fától ezalatt a kicsit több, mint fél év alatt?

Legfőképpen egy nagyon jó minőségű közösségben való létezés lehetőségét. Nap, mint nap, rácsodálkozom, hogy milyen jó emberekkel vagyok körbevéve. A jelenlegi helyzetben ez különösen felértékelődik, amikor el vagyunk izolálva a világtól, amit sokan nagyon nehezen élnek meg. A jelenlegi elszigetelt helyzetben is nagyon szoros a kapcsolat mindenkivel, és ahogy tudunk haladunk is a projekttel, vagy legalább is tervezgetünk. És hogy mit kaptam még? Sokat tanultam ezektől az emberektől, és ki is jelenthetem, hogy most már egy fokkal kevésbé vagyok botanikai analfabéta, mint voltam. (nevet)

Budapestet hogy látod most?

Most nagyon érdekes pillanat van, mert abból a szinte őrületig felfokozódó hangulatból, ami itt volt, szinte Csipkerózsa álomba dermedt a város. Annak a Budapestnek, ami három hónappal ezelőtt létezett, vége van. Az is tény, hogy nagy veszteségek érték. Azt gondolom, hogy azok a turisztikai fejlesztések, amikben gondolkoztunk a 2000-es évek közepén, megvalósultak az elmúlt pár évben. Azt szerettük volna, hogy többen és jobban ismerjék meg ezt a várost, hogy végre ki lehessen aknázni a lehetőségeket, és növekedjen Budapest presztízse. Ez egyébként szerintem nagyrészt eaz Airbnb-nek és a fapados járatoknak köszönhető. Ez a kettő csinált desztinációt Budapestből. És ez nemcsak a magyar fővárosra irányult, hanem más bulivárosokra is; Prágára, Athénra, Madridra vagy éppen Barcelonára. A bulizni vágyó angol és skandináv fiataloknak jó lehetőséget adtak, akik miután az egyik helyet kipipálták, jöhetett a következő. Mellettük pedig a hollywoodi és bollywoodi filmforgatásoknak is volt pozitív hatása. Régen a Várban laktam, most pár éve a Klauzál térnél a VII.kerületben élek, tehát bőven benne a sűrűjében, és azt látom, hogy létezik egy nagyon öntudatos civil társadalom. A kerület lakossága aktív, hallatja a hangját, és ez szerintem jellemző a többi kerületre is, legyen belső vagy éppen külső. A 10 millió Fa is ezekre az emberekre épül. Szerintem egy városnak hatalmas erőt tud adni, ha a civil közössége sokirányú és erőteljes. Korábban sokkal nagyobb passzivitás volt jellemző rá. Jó, hogy a civil kezdeményezőkészség megnövekedett. Én pedig még nem mondtam le teljesen az 1 millió fa kezdeményezésről. Rengeteg lehetőség van még mindig ebben a városban, és nemcsak a felső körök részére. A Népsziget lehetne egy kellemes zöld terület akár az angyalföldi, akár az újpesti városközösségnek, és ott az Óbudai–sziget; a jelenlegi helyzet kapcsán az is felmerül, lehet, hogy lejárt a nagy fesztiválok kora?

Vannak kedvenc helyeid a városban?

Nagyon szeretem a Lovas úton a fedett lépcsőt, ami felvisz a várba; gyerekkori élmények is kötnek hozzá. De nagyon bírom a Kazinczy, Holló utca, Gozsdu Udvar és Madách tér közötti szakaszt is, ahogy fittyet hányva mindenféle szabályozásnak egy sajátos dzsumbuj alakult ki. Ezt egyébként el tudnám képzelni Erzsébetvárosban tobbfelé is. Minden olyat szeretek, ami spontán, mindenféle várostervezős projektek és mérnökök nélkül jön létre. Azt pedig kimondottan nem szeretem, amikor értékes helyeken megjelenik az ingatlanfejlesztő, és mindenféle gondolatiságot mellőzve építkezésbe fog kizárólag a pénzszerzés miatt. Ez sajnos már nem az emberről szól, hanem a hitelező bankokról és a profittermelésről.