Budapesten már a 90-es években megtalálható volt néhány olyan hely, ahol a különböző szubkultúrák követői egyedi és önazonos darabok után kutathattak, aztán a 2000-es évek végére globálisan is megérkezett a vintage láz. Elég csak a Girlboss kötet írójának, Sofia Amoruso több millió dolláros üzletére, a Nasty Galre gondolni. Azóta Budapesten is megszaporodtak ezek a boltok, és ma már nem csak a külföldi turisták keresik ezeket a helyeket, hanem a magyar fiatalok is sokkal nyitottabbak az ilyesfajta kincsvadászatra. A Typo Showroom először a Blaha Lujza téren nyitott meg, az alatta található Typo Barnak egy olyan modell zászlóshajójaként, amire nem sok példa volt addig a városban. A helyszín azóta már más, jelenleg a Krúdy Gyula utcában található az üzlet, de a megszokott színes termékpaletta változatlan. Fördös Tamás mesélt nekünk a Typo Showroom világáról, a vintage piac változásairól és arról, hogy mekkora esélyt lát rá, hogy új „Madách tér” születik a környékükön.Honnan a vonzalom a vintage dolgok iránt?

Andi a terhessége alatt kezdett el ruhákat árulni. Először csak Facebook csoportokban, majd vásárokon. Hamar kiderült, hogy sokan vevők az ízlésére és felpörögtek a dolgok. Egy idő után annyi emberrel kellett találkoznia, hogy szeretett volna egy fix átvevőhelyet, ezért meggyőzött, hogy az akkori irodámban építsünk egy galériát, ahol tárolhatja a ruhákat, és ahol a vevők átvehetik a megrendelt darabokat. Ez lett aztán az első 'bolt'. Később az iroda átalakult bárrá, de a bolt továbbra is ott maradt, ekkor ismerte meg igazán sok ember. Jól működött, hogy bulizás közben az emberek ruhákat is vásárolhatnak. Ezt a szokásunkat azóta is megtartottuk, rendszeresen szervezünk zenés eseményeket a boltba, alkalmanként 5-600 ember is megfordul nálunk egy este.

Kikből áll most a Typo Showroom csapata?

Jelenleg Varga Andi és én intézzük az árubeszerzést, céges ügyeket, fejlesztéseket, Papp Virág (aki egyben a virágéknál! márka alapítója – a szerk.) felel az online jelenlétért és a social media felületekért. Mira nemrég érkezett hozzánk; először eladóként dolgozott, de annyira talpraesett és proaktív volt, hogy hamarosan ő lett a store manager.

A kezdetek óta mennyit változott a bolt arculata. Egyáltalán változott?

A kínálat egy része folyton változik az aktuális trendeknek megfelelően, a másik része egy kicsit állandóbb, olyan tervezők és stílusok, amiket mi magunk szeretünk, jellemzően japán és skandináv minimalista, letisztult darabok. A készlet mennyisége a boltban állandó, hiszen van egy adott hely, amivel gazdálkodhatunk, de összességében folyamatosan nő, mert már évek óta gyűjtjük a készletet egy online bolt nyitâsához. A jelenlegi COVID-19 szituációnak köszönhetően ez lett az egyik prioritásunk.

A többi vintage, second-hand üzlethez képest ti miben vagytok mások?

A mi méretünkhöz hasonló boltok általában egy bizonyos stílust képviselnek, egy szűk közönség sajátos igényeit próbálják kielégíteni. Mi mindig is befogadóak voltunk, nálunk a tizenhat évesek ugyan úgy találnak maguknak valamit, mint a negyvenesek, a sport relikviákat keresők vagy a francia turisták. Persze ez nagyon sok munkát kíván, egyrészt azért mert folyamatosan követni kell, hogy épp mire van igény, másrészt azért, mert ezeket be is kell szerezni. Ráadásul a trendek félévente változnak, úgyhogy folyamatosan a topon kell lenni.

Most mik a fő trendek? Mihez kell igazodnotok?

Hamarosan jön egy váltás, de az még nem dőlt el teljesen, hogy melyik irányba mennek majd a dolgok. A tavalyi év a technoról szólt, mindenki a 90-es évek rave sztorijába volt beleőrülve, és ez nemcsak az öltözködésre vontkozik, hanem a zenefogyasztására is, vagy akár a bulik grafikáira is. Ezek általában egyben mozognak. Főleg a 96-tól 99-ig tartó angol, német rave party-k hangulata volt az irányadó. Most a 2000-es évek következik, közben pedig van egy kis belenyúlás az 50-es és 70-es évekbe is, így ott a kérdés, hogy vajon melyik lesz a dominánsabb vonal. Elindult egy olyan folyamat, hogy mostanában már nemcsak egy csapásirány van, hanem több különböző szubkultúra lesz trendi egymással párhuzamosan. Teljesen elfogadott, hogy egy szórakozóhelyen az embereknek megvan a saját, egyedi stílusuk, azt viszont nagy markánsan viszik, tehát nemcsak egy-két a szubkultúrára jellemző ruhadarabbal, hanem teljes szettel. Mi ebbe nem tudunk bekapcsolódni 100%-osan, mert ahogy már mondtam, szélesebb kört szolgálunk ki, tehát mindenből van egy kis merítés, de a legtöbb vintage bolt általában kiválaszt egy irányt, és azt próbálja minél karakteresebben képviselni.

Itthon sokáig volt egy kis idegenkedés, külföldön már jó ideje megvan a saját közönsége a vintage dolgoknak. Ti milyen változást, fejlődést tapasztaltok?

Én úgy látom, hogy felnőtt egy generáció, aki megint kezdi értékelni a régi dolgokat, aki egyediségre törekszik. Ráadásul a fenntarthatóság témájához is kapcsolódik. Szerencsére mi is ezt tapasztaljuk. Furcsa, hogy a divatipar és média folyamatos nyomásának ez lett a mellékterméke. Annyira a végletekig hajszolták az embereket az egyre gyorsabb trend váltásokkal, azzal együtt, hogy alapvetően minden mass márka ugyanazt gyártja, hogy ez egyfajta ellenreakció volt, ami mára irányzattálakult át. Ironikus, hogy megint a ló túloldalára estünk, lassan akkora hype lett, hogy immár ezek a nagy márkák is elkezdték a vintage darabokat másolni, kissé tönkretéve az egész hangulatát. Szerencsére sok pozitív hozadéka is van a dolognak, az emberek egy kicsit tudatosabban vásárolnak és talán kevesebbet is, valamint más olyan témák is a fókuszukba kerülnek, amik ennek kapcsán felmerülnek. Mi például semmilyen zacskót nem tartunk az üzletben, mindenkit kérünk is, hogy felkészülten érkezzen hozzánk, és azt tapasztaljuk, hogy nagyon helyeslik a vásárlóink, hogy így döntöttünk.

Mennyire nehéz azokat a forrásokat megtalálni, ahol számotokra érdekes darabokra bukkanhattok?

Egyre nehezebb, de ez természetes, hiszen ezek a régi darabok nem termelődnek újra, egyszer csak elfogynak majd, másrészt egyre többen foglalkoznak ezzel a dologgal, egyre többen vágnak bele egy insta-butikba, vagy az úgynevezett resellerkedésbe a Facebookon. Ez így van jól, hiszen mi is így kezdtük, de most 100x annyi ember feni a fogát a jó darabokra, mint mondjuk 6-7 évvel ezelőtt.

Hogy indultok beszerző útra, konkrét elképzelésekkel vagy közben alakul, ahogy alakul?

Aki ezt a szakmát választja, mind szerencséjátékos, sosem tudhatod, hogy mibe botlasz bele. Sajnos akkor nagyon drága a beszerzési forrás, ha konkrét elképzelése van az embernek. Persze mi is szeretnénk biznyos dolgokat, amik éppen aktuálisan slágerek, de mindig nyitva tartjuk a szemünket, és sosem tudhatjuk, hogy mibe botlunk bele. Az egyik kedvenc történetünk, amikor egy vidéki vásáron találtunk a valaha volt első 1972-es Kemper szériából hat hordatlan, vadiúj párt. Részben azért is szeretjük csinálni, mert van egy kis kincsvadászat hangulata az egésznek. Persze vannak olyan országok, ahol nagyjából előre tudjuk, hogy milyen lehetőségeink lesznek. Nemrég voltunk Milánóban, ott kifejezetten kerestük az olyan high brandeket, mint a Louis Vutton vagy a Gucci, vagy ha Skandináviába megy az ember, akkor is van elképzelése arról, hogy miket érdemes ott keresni. Azt viszont sosem lehet tudni, hogy konkrétan mit találunk.

Milyen Budapettel a kapcsolatod?

Gyerekkorom óta sokat éltem külföldön Indiától egészen Amerikáig. Azt mindannyian tudjuk, hogy Budapest szép, és azonkívül, hogy az embert a barátai és a csalája is idekötik, és egy nagyon vibráló város volt 8 évvel ezelőttig. Én most ezt a különleges hangulatot hiányolom. Nagyon sok klub bezárt, pedig előtte Európa szerte híres klubélete volt Budapestnek, ami hajtotta előre a várost. Hiányoznak a kis klubok, és emiatt a fiatal szervező brigádok nem tudnak szervezni bulikat. Ettől függetlenül még mindig izgalmas hely, amit pedig különösen szeretek benne, hogy a trendek még minidg másfél év csúszással érkeznek hozzánk, ami nekünk olyan szempontból jó, hogy fel tudunk készülni a későbbi igényekre.

Elindult valami a Palotanegyedben. Lehet még belőle egy újabb Madách tér?

Erre volt esély, de szerintem már nem fog megtörténni. Volt egy betelepedési hullám, amit az önkormányzat is támogatott, és ennek hatására sok fiatal költözött ide a környékre. Ez viszont azzal járt, hogy nagyobb lett a mozgás, a nyüzsgés, ami kellemetlen lett egyeseknek. Erre reagálva több helyet bezárattak, így járt a Kék Lótól is, pedig ezek mind hajtották előre a dolgot. Bár én most kiüresedőnek látom ezt a kezdeményezést, talán megint van egyfajta nyitás, de nem tudni, hogy mi lesz belőle. Ez még a belvárosnak egy felfedezetlen területe, ahova az a szcéna át tud települni, aki a Madách teret azzá tette, ami most már nem az, ami annak idején volt. Mi nagyon szeretjük ezt a környéket, Andival mi is a kerületben lakunk, a Typo Showroom a Blahán nyitott meg először, ott volt a Don’t Panic irodája, amit sok évig csináltam, minket minden ehhez a részhez köt, úgyhogy örülnénk, ha minél több fiatalos hely nyílna a környéken.

Van kedvenc helyed?

Ma már közel nem bulizom annyit, mint régen, de ami megmaradt kedvenc helyek közül, az a Kis Lumen. Egyrészt, mert közel van hozzánk, másrészt nagyon jó kis társaság gyűlt ott össze. A Mikszáth tér amúgy is egy mini Madách tér.

Bár a jelenlegi járványhelyzet miatt a Typo Showroom bizonytalan időre bezárt, a Facebookon és az Instagramon érdemes figyelni az újdonságokat, ugyanis ezalatt az idő alatt a kiválasztott darabokat vidékre pedig kipostázzák, Budapesten pedig ingyen házhozszállítják.

Absolut Budapest fotók: Bodnár Dávid

Typo Showroom fotók: hivatalos Facebook oldal