Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Kortárs tárgyakká fabrikált bútorok - A megújult Fabrikában jártunk

Kis Színes Budapest

2020. január 31. - absolut_hu

_pvl1603_logo_zott.jpg

Nem a Fabrika volt az első új hullámos vintage bútorüzlet Budapesten, amikor megnyitott 2015-ben, viszont egyértelműen úttörő volt abban, hogy az ott található bútorok egy friss szemléletmódnak köszönhetően nem szimpla restauráláson mennek keresztül, hanem mondhatni kortárs tárgyakká alakulnak át. A Fabrika a bútorok és lakberendezési tárgyak iránti szenvedélyből született, ahol érték, hogy van saját történetük, ami tovább szövődik egy új otthonban, és nem porosodnak tovább pincék mélyén, padlásokon. A kis üzlet hamar megtalálta a saját közönségét; a belvárosi hipsztereket, jó szemmel rendelkező lakberendezőket, az internetnek köszönhetően pedig egy jelentős arányú külföldi vásárlóréteget is. 

Tavaly év végén meglepő fordulat következett be a hely életében: Markó Barbara, a Fabrika megálmodója elköszönt, és hivatalosan is átadta a stafétabotot Gulyás Zsuzsának, akivel egyébként már évek óta közösen dolgoztak. Az üzlet élére új tulajdonosok kerültek Kollár Mariann és Taróczy Gábor személyében.

„A régi tárgyak iránti szeretet nekem egyrészt gyerekkoromból, másrészt a szakmai múltamból jön. Sokáig dolgoztam filmes berendezőként, és volt pár lakásprojektem is. Ezt annyira szerettem, hogy ott is hagytam a munkámat a reklámügynökségnél, és az volt a tervem, hogy belsőépítészek mellett dolgozom majd. Barbit pont emiatt hívtam fel, meg szerettem volna kérni, hogy mutasson be pár embernek, de ő ehelyett felajánlotta, hogy csatlakozzak a Fabrika csapatához.Igent mondtam, a hobbim és a szakmám összeolvadt, mindez a legjobb barátnőm oldalán; számomra ez akkor legjobb felállás volt.” – kezdte Zsuzsi azzal, hogy került a Fabrikába. 

Valójában a legtöbb dolog nem változott Barbi távozása óta, ahogy a restaurátor csapat, Dani és Regő sem- igaz, ők saját vállalkozásuk égisze alatt folytatják a Fabrikával való közös munkát. Továbbra is számíthatunk a megszokott minőségre, a kreatív megoldásokra és a Nagy-Peti Lili által készített kiemelkedően esztétikus fotókra. Zsuzsi jelenleg szakmai vezetőként fogja össze a dolgokat, és fokozatosan egyre nagyobb szerep jut az egyik új tulajdonosnak, Kollár Mariannak is a Fabrika mindennapjaiban. Mariann, aki borszakértő és férje, Gábor nemrég költöztek haza Londonból lányaikkal, és a Fabrika átvételével új fejezet nyílt életükben. 

_pvl1653_logo_zott.jpg

Régi misszió új úton haladva

„Az eddigi misszió talán most még inkább előtérbe fog kerülni, hiszen a környezetvédelem és a fenntarthatóság, két számomra nagyon fontos szempont. Figyelünk arra hogy ne dobjunk ki olyan dolgokat, amik még megmenthetőek. És ez nemcsak a Fabrikára vonatkozik, otthon is ezt az elvet vallom. Természetesen a Fabrika esetében kell, hogy ezek a tárgyak a mi véleményünk szerint esztétikai értéket képviseljenek.” – ecsetelte Zsuzsi a vintage  tárgyakhoz fűződő kapcsolatát.

Zsuzsiék azt az elvet, hogy semmit sem szabad kidobni, annyira komolyan veszik, hogy ha valamelyik bútort az előzetes tervekkel ellentétben mégsem tudják restaurálni, de azért még használható, elajándékozzák vagy az évente egyszer megrendezett garázsvásárukon kedvezőbb áron eladják. 

„A Fabrika szellemisége megmarad. Már abból adódóan is, hogy Barbi nagyon közel áll hozzám, és eddig közösen dolgoztunk. Bár hasonló az ízlésünk, mégsem teljesen egyforma, és ez valószínűleg látható lesz azon, hogy most Mariannal milyen tárgyakat válogatunk be a termékpalettába. Én például szeretem a vadabb dolgokat; közel áll hozzám a króm és a vas, ezek adnak egy kis rocknroll hangulatot a tárgyaknak, de helye van a finomabb daraboknak, és a furcsaságoknak is. Legutóbb például szuper litográfiákat találtam, színes tengeri motívumokkal. Most ezek az aktuális kedvenceim. Mariann a letisztult vonalvezetést kedveli, rajong a minőségi textilíákért és szőnyegekért.  A korszak, vagyis a 20-tól a 70-es, 80-as évekig tartó akár art deco, bauhaus, század-közepi modern, space age nem fog változni, az esztétikai igényesség is megmarad, és a minőségből sem fogunk engedni. Leginkább fejlesztésekre lehet számítani, megújul a weboldalunk, lesz webshop, és már bevezettük a kártyás fizetést is. Ezenkívül tervben vannak olyan kiegészítőszolgáltatások, mint a lakberendezési tanácsadás, és az előjegyzéses rendszer kialakítása. Folytatnánk az irodákkal való közös munkát, és a Fabrika mostantól boresteknek is a helyszíne lesz; ezeken Mariann borszakértői minőségében is megmutatkozik.”  - foglalta össze Zsuzsi a jövőbeli terveket.

Náluk a fenntarthatóságra való törekvés ott is megjelenik, hogy főleg a környező országokból, vagy Magyarországról szerzik be a felújítandó bútorokat.  Előfordulhat, hogy az üzletben nézelődve svéd darabokra lelünk, de azok valószínűleg már Németországból érkeztek az üzletbe., ezzel is csökkentve az ökológiai lábnyomunkat.

_pvl1725_logo_zott.jpg

Ez nem DIY!

A Fabrika célja az, hogy az ott látható tárgyakat bárki azonnal el tudja helyezni a lakásában. A lámpákat a legtöbb esetben áthúzzák, már csak biztonsági okok miatt is, a 70-100 éves bútorok pedig nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, de statikailag is úgy vannak felújítva, hogy használati tárgy funkciójukat is betöltsék. Bár a legtöbb darab átesik némi felületkezelésen, nagyon figyelnek arra, hogy egyik se veszítsen saját karakteréből, patinájából. 

„Nem nyúlunk mindenhez erőszakkal. Nagyon fontos számunkra, hogy korhű maradjon az adott bútor amellett, hogy némileg aktualizáljuk. Nagyon fontos, hogy ez nem DIY, hanem komoly restaurátor munka folyik a műhelyben. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a vintage bútorokból kortárs tárgyak születnek. Engem most amúgy is foglalkoztat az, hogy alakul a műgyűjtés a 21. században. Értem ezalatt, hogy amíg a szüleink a vitrinben tartották a dísztárgyaikat, addig mi már nem. Egyébként is miért ne lehetne része egy szék vagy akár egy asztal a műgyűjteményünknek? Nem titkolt szándékunk, hogy szeretnénk egy kicsit galéria irányba elmozdulni, később akár képzőművészeti alkotásokat is árulni.”  

_pvl1655_logo_zott.jpg

Patinás darabok a tömeggyártott helyett

Amikor Zsuzsit arról kérdezzük, hogy minek van helye Fabrikában, határozott véleménye van arról, hogy mi jöhet és mi nem. Természetesen kizáró ok, ha valami nem felújítható.

 „Az én feladatom az, hogy ezt ki tudjam szűrni első ránézésre. Ehhez ismernem kell azokat a problémákat, amiket nem lehet orvosolni. Nem rajongok a tömeggyártott bútorokért; sok ezek között a szocreál érából származik. Ezeket nagyon óvatosan vesszük be, itt is a személyes ízlés az irányadó. A vasvirágtartókat szeretjük, de már egy kockalábú ebédlőasztalt nem vennénk meg, és ezt sokszor nehéz megértetni azzal, aki mindkettőt el akarja adni nekünk. Szerencsére Mariannal jól kiegészítjük egymást; mindig jól néznek ki azok a tárgyak együtt, amiket külön-külön választunk ki.”

Ha valaki valamilyen okból kifolyólag nem talál olyan bútort, amit szívesen magával vinne, előzetes egyeztetést követően körbenézhet a raktárban is, és ha ott belebotlik valami igazán izgalmasba, van rá lehetőség, hogy saját ízlése szerint újíttassa fel az adott darabot. Az üzletben található textilminták közül például választhat magának színt a kárpithoz. Zsuzsiék alkalmanként dolgoznak cégekkel is, simán be tudnak rendezni akár 2000 négyzetméteres tereket vintage bútorokkal.  És ott vannak még a külföldi szállítások is a belsőépítészek, lakberendezők számára. Mivel több nagy beszállítóval is dolgoznak, általában az egyedi kéréseket is sikerül teljesíteniük.   

Ha nem is jár le teljesen az ideje a gyérebb minőségű, olcsó bútoroknak, látszik, hogy nő a kereslet azok iránt a berendezési tárgyak iránt, amik értéket képviselnek, de árkategóriájukban még nem érik el a sokszor borsos árú design darabokat. A Fabrika nemcsak azokhoz szól, akik bútorokat keresnek, hanem azokhoz is, akik egy-két kiegészítővel szívesen egyedibbé tennék lakókörnyezetüket, úgy, hogy közben a kincskeresés izgalmát is megkapják ezáltal.

Fotók: Pavel Bogolepov