Hány olyan művész van, aki élete során nem futott be, szegényen tengette napjait, egész életében a megnemértettséggel küzdött, majd halála után vagyonokért keltek el munkái. Érdekes módon van bennünk egy olyan fals elképzelés, hogy régen minden jobb volt; a múlt mindent megszépít; kapcsolatokat, emlékeket és igen, sokszor a művészetet is. A kortársművészet egyáltalán nincs könnyű helyzetben, pedig ahogy a nevében is benne van, nekünk és rólunk szól itt és most. Ezért is lenne különösen fontos, hogy értékelni tudjuk; ahhoz azonban először értenünk kell. Ezt ismerte fel Benyovszky-Szűcs Domonkos, aki képzőművészként és tanárként is tapasztalta, hogy az emberek fejében sok a homályos rész a kortárssal kapcsolatban. Ez motiválta abban, hogy elindítsa az Értsd a Kortárst! kurzust, ami abból a tézisből indul ki, hogy a kortárst nehéz megérteni a korábbi korok művészete nélkül. A tematika összeállítása során figyelt arra, hogy a laikus érdeklődő ugyanúgy megtalálja a számítását, mint az, akinek már van előképzettsége. Az előadások során a résztvevők párhuzamosan haladnak a korai és kortárs művészetek mentén, ami lehetővé teszi a művészet mélyebb összefüggéseinek megértését, és ezáltal a művekhez is közelebb kerülnek. Természetesen a lenti interjúban az Értsd a Kortárst!-on kívül Domonkos művészete is szóba kerül, ahogy Budapesthez fűződő viszonya is. 

Valószínűleg az iskolai tanulmányaink miatt van, hogy ha művészetről van szó, szívesebben tekintünk a múltba. Sok ember számára megfoghatatlan, érthetetlen, nyers a kortárs művészet. Te mit szoktál mondani az  „Ilyet én is tudnék csinálni!” reakciókra?

Igen, ez egy nagyon gyakori reakció, amit szinte csak a kortársakkal kapcsolatban hallani. Ami számomra azért is érdekes, mert ez minden műalkotásra érvényes. Ami egyszer már létrejött, azt képességeink és motivációink alapján újra elkészíthetjük, hasonló formában. A klasszikus művészettörténeti alkotások esetében erre persze nem gondolunk, mert meglehetősen időigényes volna, már csak egy egyiptomi falképhez is hasonlót alkotni. Mivel a történeti korok műalkotásai egy szélesebb közönség számára elfogadottak, úgy gondoltam, hogy ezek segítségével könnyebben megközelíthetővé válhatnak a kortársak is.  Ezért az Értsd a Kortárst! előadásokon a klasszikus művészettörténeti korszakokkal párhuzamosan nézünk olyan mai alkotókat, akik témában, koncepcióban, motívumban vagy módszerben kapcsolódnak a múlthoz. Az előadások helyszínét is az alapján választottam, hogy a művészet megszokott színterein kívüli essen, ezzel is hangsúlyozva a művekben felmerülő kérdések életszerűségét.    

Mi az, amitől izgalmas lehet egy laikus számára a kortárs képzőművészet? Mit kell ehhez tudnia az illetőnek?

Talán a kortársakkal kapcsolatban az a legizgalmasabb, hogy a saját korukra reflektálnak, ami egyben azt a valóságot is jelenti, amiben mi élünk. Nyilván egy new york-i vagy shanghaj-i művész valósága sok szempontból alig hasonlít egy átlagos budapesti életéhez, mégis vannak olyan közös tapasztalatok, amelyek mentén kapcsolódni tudunk. Hiszek abban, hogy ezek a felismerések mindenkinek a világképét gazdagíthatják. Épp ezért az előadásokon a művek megközelítése mindig az alkotók nézőpontján keresztül történik. A kortársaktól származó gondolatok közelebb hozzák az alkotók világát, hiszen mindannyian erre vágyunk, egymás megismerésére és megértésére. Ezzel együtt azonban az is fontos számomra, hogy a művészet nem rögzített jelentésekkel dolgozik, tehát a művek sosem adják magukat azonnal. Az előadásokon nem pusztán az a cél, hogy érthető legyen az alkotói szándék, hanem, hogy felfejthetők legyenek a tágabb kulturális összefüggések is, ami számomra különösen érdekes aspektusa ennek a világnak.

Számodra mi adta a motivációt, hogy elindítsd az Értsd a Kortárst! projektet? 

Képzőművészként fontosnak tartom, hogy én és a lehető legszélesebb környezetem is képesek legyünk kilépni a saját nézőpontunkból, felfedezni és megérteni egymás valóságát. Talán ebben senki sem lehet elég jártas, de minél többet gyakoroljuk, annál nagyobb eséllyel válik rutinszerűvé a nézőpontváltoztatás lehetősége. Úgy gondolom, hogy befogadóként a művészet pontosan ebben segít. Segít új szempontokkal azonosulni, és valóságként megérteni alternatív világokat.

Hogy látod ma Magyarországon a kortárs képzőművészet helyzetét? Miben más, mint mondjuk 30-40 éve?

Mivel a harmincas éveim elején járok, nincs teljes rálátásom a változásokra. Azt gondolom, hogy az elmúlt években egyre változatosabb lehetőségek kínálkoztak, de továbbra is nagy a fejlődési potenciál a szektorban. Sok új, különféle igényekre reflektáló program, intézmény és kezdeményezés alakult és egyre több az arra irányuló törekvés is, hogy a kulturális  projektek megtalálják a közönségüket és erőforrásaikat egyaránt.

A saját művészeted során leginkább az identitás témakörével foglalkozol. Miért annyira fontos számodra ez a téma? Miket vizsgálsz és mit szeretnél átadni?

A mai világ szüntelenül képekkel dobál minket, és ez természetesen hatással van ránk. A képek közül sok belénk íródik, rávetül a személyiségünk különféle rétegeire inspirációként, vágyként, elvárásként és még ezerféleképpen. A belsővé tett képek alakítanak, ezért az énünk, egy folyamatosan változó építmény. Arra törekszem, hogy műveim által ez a képlékenység valahogyan érzékelhetővé váljon a nézők számára.  

Mi a kapcsolat a festmények és a fotók között a művészetedben?

Festményeimhez olyan fotóvázlatokat készítek, melyekben a különböző képtömörítési hibákat, digitális automatizmusokat vizuálisan elemzem, majd egy másik médiumba fordítom, festészetté alakítom. Úgy érzem, hogy az a képlékenység, amivel önmagunkban, illetve a világ jelenségeiben találkozhatunk, párbeszédbe vonható a virtuális képi világ fluiditásával. Fontos számomra, hogy a nonfiguratív határáig vitt festményeim analógiaként szolgáljanak a megismerés természetének vizsgálatához.

Prométheusz II. 2014 Olaj, vászon (68×75 cm)

Szerinted mitől válhat érdekessé napjainkban a festészet?

Nekem attól, hogy a festészet karakteréhez mindig szervesen kapcsolódik az idő. Egyrészt az alkotás ideje, másrészt pedig a befogadás ideje. Ilyen értelemben egy festmény számomra lenyomat, ami érzéki felületként kapcsolja össze a két idősíkot. De más festők számára más miatt érdekes, ami az előadásokból kiderül annak, aki ellátogat. 

Mit jelent számodra Budapest?

Születésem óta itt élek, a belváros az otthonom. Budapest számomra egy lüktető, inspiráló közeg. Szeretem, hogy számtalan dolog fut párhuzamosan, mert ez az, ami feltölt.

Milyen a kapcsolatod a várossal?

Totálisan elfogult. A hétköznapokban Budapest minden előnyét élem, a hibáit viszonylag könnyen figyelmen kívül hagyom. És szerénytelennek tűnhet, de szeretnék erre a kapcsolatra párbeszédként tekinteni, amit a művészetemmel és az Értsd a Kortárst! programokkal színesítek.

Mit szeretsz benne legjobban?

Azt szeretem leginkább a városban, hogy ezerféle arca van, pont annyi, ahány irányba indulok. Nagyon klassz az is, hogy Budapest nagyjából Európa közepén található, szóval innen rengeteg másik városba, kultúrába hamar eljutok.

Mi a három kedvenc helyed Budapesten?

Imádom az olyan időkapszulaszerű helyeket, mint a Giero vagy az Avar sörkert. Mindig váratlan élmény a Füvészkert is, ahova kedves emlékeim kötnek. És szeretem a Kőlevest, mert ott folyton az az érzésem, hogy egy sokszínű, spontán alakuló baráti társaságba csöppentem.