Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

Second-handből tervezői ruha - Interjú Ferencz Borbála, divattervezővel

2020. január 16. - absolut_hu

670a3794_logo_zott.jpg

Azt mondják, hogy a 2020-as év meghatározó lehet a divatipar szempontjából. Egyre nagyobb az érdeklődés a fenntartható divat irán, még a nagy multinacionális cégek is elkezdtek lépéseket tenni ez irányba. A kis tervezők között is egyre többen foglalkoznak a témával, lehetséges, hogy egy újabb divatforradalom előtt állunk? Ferencz Borbála upcycling és recycling tervező, akit a műanyag iránti rajongása indított el ezen az úton. A Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem támogató közegének köszönhetően már ezekben az években sikerült több helyen megmérettetnie magát, a tavalyi év pedig különösen sűrű és sikeres volt szakmai szempontból számára. Kollekcióiban szívesen feszegeti a genderhatárokat, mégha nem is a megszokott módon. Jó ideje foglalkoztatja a feminizmus, nemrég pedig összefogott a Nemnőügy csapatával, aminek kiteljesedése egy izgalmas esti program formájában valósul meg most szombaton.  ‘Az én feminizmusom’ esemény egy szubjektív állásfoglalás Pór Ágnes, Meyer Eszter-Virág, a Nemnőügy alapítói és Ferenczi Borbála részéről; mert ők azt vallják, hogy „a feminizmus pont olyan ezerarcú, ahányan azt valljuk.” Erről is beszélgettünk Borival, ahogy a Borbála márka elmúlt egy évének legkiemelkedőbb eseményeit is megosztotta velünk.

Az elmúlt évben több nemzetközi kifutóra, kiállításra is kikerültél, ami elég nagy váltás lehetett annak a fiatal lánynak, aki pár évvel ezelőtt otthon, sorozatnézés közben alakítgatta az ékszereit. Könnyen fel tudtad venni a ritmust?

Bár gyorsan történt minden, de közben az egyik lehetőség adta a másikat, így nem igazán fogtam fel, hogy mi történik; egyrészt annyira beszippantottak a feladatok, másrészt mindig a következő cél lebegett a szemem előtt. Pont ezért előfordult, hogy mások szóltak, hogy álljak meg egy pillanatra, és örvendjek egy kicsit a sikereknek. Nem mondom, hogy nem volt fárasztó, de rengeteg örömöt adott. Mindenképpen pozitív folyamatként éltem meg, mert azzal foglalkoztam, amit szeretek. Amúgy is az a típus vagyok, aki keresi a lehetőségeket és a hasonló gondolkodású embereket, akikkel lehet kapcsolódni.

Ez a fajta aktív hozzáállás már az egyetemen is jellemző volt rád?

Az alapképzés alatt inkább ültem, hallgattam és emésztettem a sok információt. Persze közben ott is volt verseny, és az Erasmus lehetőségeket is kihasználtam; többek között Pécsett is tanultam kerámiázni, mert úgy éreztem, hogy egy kicsit jó lenne kitekinteni a divat világából. Voltam gyakorlaton a Nubunál és Finnországban, végül visszamentem az egyetemre, hogy megcsináljam a mesterképzést. Az, hogy ennyire aktív voltam, az egyetemnek is köszönhető, mert sokszor elvárás volt részt venni egy-egy versenyen, és úgy általában támogattak minket egyaránt a gyakorlati dolgokban és abban is, hogy keressük a lehetőségeket. A san francisco-i Arts Of Fashionre is az iskola segítségével kerültem ki, a szakmai támogatás mellett, közvetve a szponzorkeresésben is segítettek. Nekem az ott adott is egy nagy löketet; jó volt ilyen sokszínű, globális társasággal találkozni, és látni, hogy mindenki küzd a maga területén valamivel. Pont akkor fejeztem be az egyetemet, így jó indulópont volt ahhoz, hogy megpróbáljak a saját lábamon megállni mindenféle szervezeti támogatás nélkül.

photo_czunderlik_robin_4_web.jpg

És mennyire küzdelmes ez?

Én sem készültem fel mindenre; ahogy a legtöbb tervezőnél, mögöttem sincs üzleti tudás, és mindig vannak ködös területek a márkaépítés során, de most már elfogadtam, hogy ez mindig így lesz. Mert az ember közben tanul, fejlődik, lehet, hogy megold dolgokat, de aztán jönnek új megoldandó feladatok, vagy újdonságok, amiket nem ismer. A hit nagyon fontos, menni kell, csinálni! Vannak irányelveim, valójában azok adják az egész gerincét, mellette meg gyakran tapogatózom.

A tavalyi évnek mik voltak a legpozitívabb visszajelzései?

Az egyik, hogy kikerülhettem a BCEFW által a fiatal és feltörekvő európai divattervezők kreatív fesztiváljára Kijevbe. A lehetőség mellett maga a versenyt is az egyik legjobbnak tartom, amin eddig részt vettem. Nagyon összetett volt, közben nagyon szuper társaság gyűlt össze, és még kurzusokon is fejleszthettük magunkat. Az év egyik legnagyobb meglepetése pedig Berlinben ért, ahova egy három napos kis elvonulásra mentem egyedül. Ott futottam össze az upcyclinggal foglalkozó Therapy Recycle & Exorcise márka tervezőivel, akikkel már követtük egymást Instán. A beszélgetés közben csak érdekességképpen megmutattam az ékszereimet, amik annyira megtetszettek nekik, hogy egyből vittek is a fülbevalóimból a Helsinki Fashion Weekre. Ez nekem egy megvalósult álom volt, egyrészt mert nagyon szeretem a finn kultúrát, másrészt ez az egyetlen nagyszabású fenntarható divathét a világon. Nekem ez azért is volt annyira izgalmas, mert bebizonyította, hogy mindenki mást lát bele a munkáimba. Ez a finn márka a fétis és trash stílusjegyeket ötvözi a ruháiban, és eszembe nem jutott volna, hogy a két brand passzol egymáshoz, de nagyon jól működtek a kifutón együtt. Érdekes látni, hogy az én elképzelésemet ki hogy gondolja tovább.

A lisszaboni lehetőség hogy jött?

Oda én pályáztam. Jelentkezett egy lány, hogy jönne segíteni nekem mindenfélében, és olyan jól sikerült a közös munka, hogy én erre a kollekcióra kollaborálásként is tekintek. Mivel amúgy is voltak kint barátai, nem volt kérdés, hogy jön velem a bemutatóra. Azóta is folyamatosan érkeznek portugál megkeresések, úgyhogy egyértelműen sikeres volt az ottani bemutatkozás.

A márkád egyértelműen kapcsolható a fenntarthatósághoz. Még mindig a műgyanta és a porcelán adja az alapját az ékszereidnek?

A műgyanta már nem, de valóban azzal kezdtem, és a műanyag iránti rajongásom is azáltal alakult ki. Ez elsőre furcsa lehet, mert a műanyag elég kétes értékű dolog. Az egészségügyben például elengedhetetlen összetevő, ami milliókat óv meg nagyon komoly és gyógyíthatatlan betegségektől. Itt inkább az a baj, hogy sokszor nem jól használjuk. Én ebbe kapaszkodtam bele. Elkezdtem ékszereket készíteni, hogy kiemeljem a műanyag szép oldalát. Aztán rájöttem, hogy azzal, hogy megveszem a műgyantát, ugyanúgy szemetet termelek, így a Google segítségével elkezdtem kísérletezgetni, és végül a műanyag üvegek kupakjainál kötöttem ki. Most abból készülnek a fülbevalóim. A porcelán maradt, az a pécsi kerámiás élményekből jött, de ez nem állandó alapanyag, eddig csak kollab során használtam. Valószínűleg lesznek még utazgatásaim a kerámia fele, még az is lehet, hogy majd kombinálom a műanyaggal, mert eleve nagyon izgalmas az, ahogy a kerámia, egy nagy történelmű, természetes anyag találkozik egy szintetikussal.

Ezzel a kettősséggel a ruháid kapcsán is szívesen foglalkozol. Hogy találkoztak a százötven évre visszanyúló szabások a second hand darabokkal?

Még az egyetem alatt tanári segítséggel alakult ki ez a gondolatmenet. Azon gondolkodtunk, hogy lehetne ezt a történetet minél hatékonyabban úgy kontextusba helyezni, ha az emberek meglátják a kollekció darabjait, teljesen új rálátásuk legyen erre a témára. Végül jött az ötlet, hogy érdemes lenne minél inkább kiemelni a kontrasztokat. Milyen érdekes, hogy a műanyag leutánozza a legértékesebb tárgyakat, aztán simán kidobjuk akár másnap, ráadásul le sem bomlik, nem? Mivel ruhákban kellett ezt a történetet megjeleníteni, olyan korszakot kerestem, ahol máshogy készültek a ruhák, és eleve másképp viszonyultak hozzájuk. Ez lett az ipari forradalom előtti pár száz év, azon belül is a legnemesebb anyagokból álló királyi öltözetek. Ezt ütköztettem a mostani hozzáállással, amit a fast fashion is képvisel. Pluszként pedig hozzáadódik az, hogy a mai ruhák nagyrésze poliészterből, azaz műanyagból készül.

BORBALA - Where do my clothes end up? from Liter Zsófi on Vimeo.

A ruhák alapanyagát különböző turkálókból szerzed be. Tudatosan keresel ilyenkor?

Igen, de általában nem találom meg, amit keresek, de ha valami megtetszik, haza viszem azzal a jelmondattal, hogy valamire majd jó lesz. Így már elég szép mennyiség gyűlt össze otthon ezekből a darabokból. (nevet) De például az utolsó kollekciómhoz egy Romániában készülő divatmárka alapanyag raktárából kaptam több méternyi anyagot. Ezek is maradék textilek voltak egyébként. Szinte bármivel szívesen kísérletezgetek, legyen az nejlonharisnya vagy PVC.

A ruháid mondhatni genderfluidak; ami összefügg azzal az észrevételeddel, hogy a férfi divat kicsit leragadt a nőihez képest.

Az alapképzéshez készített diplomamunkám kapcsán kezdtem el foglalkozni ezzel a témával. Nagyon érdekesnek találtam azt, hogy a női divat a feminizmus előrehaladtával milyen nagy változásokon ment keresztül. A férfi gardróbot viszont senki nem tervezte újra. Mintha egyszerűen elfeledkeztünk volna róla. Nem azt mondom, hogy nem voltak törekvések, de valahogy csak nem akarnak engedni azok a régi berögződések. Van egyfajta ellenállás a férfiakban, és ennek szerintem nagyon érdekes társadalmi és pszichológiai gyökerei vannak. Mikor lett a gyengeségnek a jele, ha valaki nőies? Egyáltalán miért szégyenít meg egy férfit az, ha nőies? Ehhez hasonló kérdéseket próbáltam áthelyezni a ruháimba. Az alapot a motoros stílus adta, ami a férfias megjelenés egyik megerőteljesebb megnyilvánulása. Ezt ötvöztem az olyan klasszikus értelembe vett nőies színekkel, mint például a rózsaszín, a csipke szerű mintákkal vagy olyan megoldásokkal, mint a crop top szabás és a vállat szabadon hagyó kivágás. A célom nem az volt, hogy klasszikus női ruhába öltöztessek férfiakat, aminek amúgy most trendje van, inkább az érdekelt, hogy a mindennapi maszkulin férfinak milyen új ruhát lehetne kitalálni. Engem az mozgat, hogy a világ változásai hogy tükröződhetnének vissza a férfi divatban.

670a3939_logo_zott.jpg

Mit jelent számodra a feminizmus?

Felnőttéválásom során többször éreztették velem, hogy egy lánynak mit szabad és mit nem, próbálták megmondani, hogy mit merhet megtenni egy nő, és így a szükség szülte, hogy elkezdtem kutatni, hogy is van ez az egész. Így jutottam el a feminizmushoz. Persze ennek is van több hulláma és különböző fokozatai, ráadásul a célkitűzései még ma is elég vegyesek. Számomra egy alternatívát kínál arra, hogy ebben a kompetitív világban milyen lehetőségeim lehetnek nőként.

Szombaton a Nemnőügy csapatával készültök valami nagyon izgalmas dologra. Hogy találkoztál a lányokkal?

Eszterrel már azelőtt dolgoztam együtt, hogy személyesen találkoztunk volna. Aztán amikor kitaláltam a jelenlegi fülbevalókollekcióm vulva vonalát, egyből bevillant ő és a Nemnőügy, amit Ágival csinálnak. Jó volt az időzítés, mert pont ők is mozgolódni szerettek volna, így összehoztuk ezt az estét, ahol megtekinthető lesz egy kiállítás, én a Vulva fülbevalóimmal készülök, amikben egyszerre ötvöződik a feminista vonal a fenntarthatóság iránti szimpátiámmal, Eszter, aki egyben az Y Konszept alapítója pedig a legújabb pólókollekcióját mutatja be. És hogy teljes legyen a kép, egy vizuális anyagot is készítünk a kollabból.

Hogy kapcsolódsz Budapesthez?

Számomra Budapest az örök fent-lent város; akárhányszor idejöttem, vagy nagyon jó vagy nagyon rossz időszak következett. Azt viszont nagyon szeretem benne, hogy nyüzsög. Tetszik, hogy egyszerre szép és lepukkant. Gyerekkoromban jártunk ide a családommal, de amikor először utaztam ide egyedül, a mai napig megvan bennem az érzés, amikor leszálltam a 2-es metróról, kisétáltam a Duna felé. Az egy igazi megérkezés élmény volt.

Gyertek el szombaton (2020.január 18.) este 7-re a Leanzer Newcraft Galériába, ahol Absolut welcome drinkkel várunk benneteket, és ahol Ferencz Borbála vulva ékszerei mellett debütál az Y Konszept legújabb pólókollekciója is. Ezeken kívül pedig még egy izgalmas kiállítást is megnézhettek.

Absolut Budapest fotók: Bodnár Dávid

Promo fotó: Czunderlik Robin

 

süti beállítások módosítása