Forrás: Botos Balázs Behance oldal

Hogy lesz valaki porcelán designer? Botos Balázs formatervezőként csöppent a porcelánok világába. Az egyetem második évében találkozott komolyabban a kerámiával Kecskeméten a Nemzetközi Kerámia Stúdióban, ahol egyből elbűvölte az anyagszerűsége, a technikája és az ehhez az anyaghoz való gondolkodás szépsége, összetettsége. Innentől kezdve nem is hagyott alább lelkesedése, így amikor elvégezte az egyetemet, visszament a stúdióba, ekkor már főállásban. Egy nagyon izgalmas időszakként tekint vissza erre, az anyaggal való munka és az ott megismert emberek is mind megerősítették abban, hogy folytassa ezt az utat.

Hivatkoztak már rá fekete bárányként, aminek egyik oka lehet, hogy a munkái nem igazán illeszthetőek bele a ma futó kortárs kerámia művészetbe.

„Persze mert te olyan formatervező szemmel nézel mindent! Ezt már nem egyszer hallottam. (nevet) Külsős vagyok, vagyis külsősként érkeztem ebbe a körbe, de úgy gondolom, hogy most már elfogadnak. Máshogyan szemlélem, használom ezt az anyagot, de mindig a legnagyobb tisztelettel, odaadással és persze humorral. Ez segít abban, hogy most már kollégaként, barátként tudok beszélni a szakmában dolgozó vagy szakma közeli emberekkel. Szuper ennek a világnak a részének lenni.” – mesélt Balázs a szakmával való kapcsolatáról.

Az esztétika mellett ugyanolyan fontos Balázs számára a funkcionalitás, az, hogy ne csak szépek, hanem hasznosak is legyenek azok a tárgyak, amiket készít. Jó érzés számára, ha van egy pici csavar a tárgyakban, egy kis trükk, ami magát a használót ösztönzi arra, hogy azt az ékszert, vázát vagy csészét felfedezze. Ezáltal sokkal személyesebbé válik a tárgy, hamarabb érezzük azt, hogy ez a miénk és hozzánk tartozik.

„Természetesen vannak olyan külföldi művészek, akik hatnak rám. Paola Paronetto, Elena Salmistraro, Evan Sugerman, de ide sorolhatnám Jaime Hayon-t is. Nehéz dönteni, de szeretem azokat a tervezőket akik jól felismerhető, karakteres tárgyakat készítenek, amiben benne van az a kis plusz. Az ember meglátja és csak annyit tud mondani, hogy „Az istenit!” A művészek mellett ugyanúgy inspirál például egy utazás; jó szétnézni más tájakon más városokba, és beszívni az ottani atmoszférát. Sajnos annyit nem tudok utazni, mint szeretnék, de ha mégis van rá módom, mindig nagyon frissítő élmény. Beindítja az ember agyában a fogaskerekeket, legyen az a helyi építészet, múzeumok vagy akár az ottani konyha. És látni azt, hogy mi hogy tud működni és miért.” – foglalta össze fő inspirációs forrásait.

Művészete bővelkedik humorban, tárgyai vidámak és mókásak, jól kiszolgálják Balázs fő törekvését, hogy örömet szerezzen az embereknek, hogy pozitív érzéseket, jó hangulatot csempésszen a mindennapjaikba. Az pedig, hogy némelyik munkája kisebb meghökkentést vált ki, csak mellékhetás, nem elsődleges cél. Nemrég érkezett haza egy milánói ékszerkiállításról, most pedig gőzerővel készül a karácsonyi időszakra; idén az ő tárgyai közül is válogathatunk az Ajándék Terminálban. Az utóbbi hónapokban új munkák is születtek a keze alatt, ami egy kicsit különbözik az eddig megszokott Botos Balázs vonaltól.

„A két friss tárgyam, a Rocky váza és a Globus nyaklánc is hozott egy kis új ízt a műhelybe, és most ezen az úton tervezek tovább haladni. Például tovább kísérletezni a roncsolt és letisztult felületekkel, és örülnék, ha egyre több anyagpárosításra is sor kerülne a jövőben. Terveim között szerepel egy webshop indítása is, hogy minél szélesebb körben tudjak mozogni.”

Fotók: Bodnár Dávid