Forrás: Tallin Design Festival

Manapság egyre több szó esik arról, hogy a műanyag milyen mértékben károsítja a Földet. Mégis van-e bármi jó, amit ki lehet hozni belőle? Többek között ez a kérdés foglalkoztatja Huszár Katalin, textiltervezőt, amikor különböző műanyagokkal kísérletezik. Persze nem volt ez mindig így, egy sokkal természetesen anyag iránti szenvedélye vezetett odáig, hogy a MOME Textilszakán elknyarodjon a műanyagok szerteágazó világába.

„Egészen pici koromtól fogva vonzott a bőr, mint anyag. Ha így visszagondolok, mindig megszagoltam, megtapintottam egy-egy táskát, kesztyűt, cipőt a boltokban, és próbáltam eldönteni, vajon valódi bőrből készítették-e. Pályaválasztásnál abban voltam biztos, hogy valami kreatív dolgot szeretnék majd tanulni, és mivel a kiegészítőtervezés különösen érdekelt, a bőrművességet választottam. Az egyetem után indítottam egy asUstrap nevű márkát és egyedi fényképezőgép pántokat készítettem bőrből. Akkor erre nem tudtam annyi energiát szánni, ami ahhoz lett volna szükséges, hogy be is robbanjon. Ezt az utat egyelőre félretettem, most jobban lekötik a figyelmemet más anyagok.” - mesélt nekünk Kata a bőrrel való kapcsolatáról.

Hogy jutott el Kata a bőrtől a műanyagig? Elmondása szerint ennek elég egyszerű oka volt. Bőrművesként kissé elveszve érezte magát a textiltervező képzésen, ezért úgy döntött, hogy ha úttörőként is, de kipróbál egy új utat. Mivel számára minden elérhető ’textiles’ technika új volt, elkezdett más irányokban gondolkodni, és a kísérletezés során a műanyagokat is kipróbálta. Az egyetem második félévében Észtországba utazott, ahol ismét bőr-kiegészítő tervezést tanult, újra otthonosan szeretett volna mozogni ezen a terepen. Aztán azt vette észre a tervezések során, hogy színes műanyaghálót meg szívószálat használ még egy táska vagy cipő tervezésénél is.

„Rájöttem, hogy ez a fajta nyitott hozzáállás az anyagokhoz, a kísérletező szemlélet az, ami engem inspirál és a szokatlan anyagtársításokra kezdtem fókuszálni. Bár jelenleg valóban a műanyagok állnak a projektjeim központjában, a jövőben szeretnék újra természetes anyagokra váltani, viszont a játékos hozzáállást és a kísérletezést megtartva.”

Anyagtervezőnek lenni egyet jelent a folyamatos kísérletezéssel; ez Kata esetében sincs másképp: „Szeretek nyitott szemmel járni és új anyagpárosításokban gondolkodni. Például ha hazalátogatok, megfigyelem milyen már nem használt anyagokat találok a garázsunkban, vagy mi az, ami minden nap keletkezik körülöttünk, és megpróbálom azt újraértelmezni, más kontextusba helyezni. Miután van egy adott alapanyag és koncepció, olyan kompozitanyagokat kreálni, ami azon túl, hogy esztétikus, jobb esetben még funkcionális is.”

Jelenlegi a notjustuseless projekten dolgozik, ami azzal a céllal jött létre, hogy egyszer használatos műanyag hulladékból időtálló értéket alkosson. Filozófiája, hogy a 2021-re betiltott szívószállaknak már most egy új, fenntartható funkciót ad, egy konceptuális, strapabíró anyagot kreálva. Kávézókkal, éttermekkel és szállodákkal való együttműködés által, innovatív megoldást kínál a még meglévő egyszer használatos műanyag szívószálak és hulladékok alternatív felhasználására. Kulcstevékenyége a már legyártott, de még el nem használt műanyagok átalakítása, majd hosszú élettartamú, dekoratív falburkolatok és térelválasztó elemek tervezése, gyártása és értékesítése. Ideális esetben a létrejött design visszakerül a vendéglátó egységekbe, de már egy időtálló termék formájában.

A Heimtextil projekt is Észtországhoz köthető, pontosabban Tallinhoz, és egy csoportos feladat részeként született meg. A ’Mycelium’ névvel három témában - a ’Super Earth’, a ’Between the lines’ és ’Nature to Nature’ - hívószóra terveztek anyagokat a 2015-ös Heimtextilre. A ’Mycelium’ egy láthatatlan világot szimbolizál, tele rendszerekkel, struktúrákkal, folyamatokkal, biodiverzitással. Elvezet minket olyan rétegekbe, mely elsőre csak fantáziának tűnhet, de mégis körülöttünk van nap, mint nap.

„Én például olyan anyagokat használtam fel a ennél a projektnél, mint a fogpiszkáló, hajgumi, csúszásgátló lap, műanyag kiskanál, nyomdai hulladék de voltak akik algákkal vagy bioműanyagokkal kísérleteztek. Szuper izgalmas volt csapatban dolgozni, együtt gondolkodni!”- árult el Kata további részleteket a projekt készítéséről.

Gyerekkora óta rajong az érdekes felületekért, és a mai napig ezek adják számára az ihletet a munkájához. A legizgalmasabbnak azonban a fák és a kristályok mintázatát találja, ezekhez végtelen rajongás köti. Emellett a mindennapi helyzetekből, élményekből is gyakran inspirálódik.

„Az ízek, egy finom bor, vagy egy jó zene, utazás, új helyek felfedezése, ezek mind nagy hatással tudnak lenni rám, de inspiráló tud lenni városokban csak úgy cél nélkül bolyongani, képzeletben kivágni egy-egy részletet például egy épületből és megfigyelni a szerkezetét, mintázatát.”

Fotók: Bodnár Dávid