Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Városi környezet különböző megfogalmazásmódokban - Interjú Szabó Kristóffal, a KristofLab alapítójával

2019. november 01. - absolut_hu

_pvl0067_logo_zott.jpg

Fotó: Pavel Bogolepov

Szabó Kristóf 2012-ben végezte el a Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakát. Az általa létrehozott KristofLab egyfajta ernyőként fogja össze a azokat a művészeti ágakat, amikkel foglalkozik. Egyik fő kutatási területe az ember és annak környezetének kapcsolata, ezt a témát több sorozatban is megörökítette. Emellett zenekarok számára VJ-zik, tanít, táncművészek számára projektál és alkot installációkat és médiaművészeti kiállításokat szervez kurátorként. Művészete szerteágazó, mégis megvan sajátos világa, amibe műtermében engedett nekünk betekintést. Ott többek között arról beszélgettünk, hogy miért is annyira érdekes téma a panelház, mik éppen a futó trendek, ezekhez hogy kapcsolódnak az ő munkái, illetve, hogy mitől más egy táncelőadáson vetíteni, mint egy elektro bulin.

Téged hogy formált Budapest?

Győri vagyok, az egyetem miatt költöztem Budapestre, és maga a költözés is nagy hatással volt rám, de a város környezete folyamatában formál inkább. Eleve a nagyvárosok és kisvárosok közötti különbség nagyon érezhető; a nagyvárosok metódusa teljesen más, ahogy az emberek a környezetükkel élnek közösen. Győr és Budapest között a legszembetűnőbb, hogy ami Győrben kicsi, itt nagyobb volumenben nyilvánul meg, és ez lehet a legprofánabb módon a hajléktalanság, de ugyanúgy a lakótelepek nagysága, az utak szélessége. Valójában a lépték az, ami más, és ebből adódóan az emberek viselkedése és mentalitása is más lesz. Egy kisvárosi példa. Lent voltam Debrecenben egy zenekarral, akiknek éppen VJ-ztem, és az egyik helyi művész végigvezetett minket a belvárosban, ahol minden sétatávolságon belül volt, egy helyre összpontosult, és mindenki ismert mindenkit. Teljesen más a viszonyulás ott egymáshoz és a városhoz.

Mióta foglalkoztat az identitás és a környezet témája?

Már az egyetem alatt is a városi környezettel foglalkoztam, csak más megfogalmazásmódban. Aztán az elmúlt időszakban sokat változott a művészetem, ahogy jobban belemélyedtem a témába, és ahogy egyre inkább az lett a kiindulópont, hogy nekem milyen a viszonyom a várossal és közben magammal. Ebben az is közrejátszott, hogy kikerültem a Képzőművészeti Egyetem amúgy elég zárt közösségéből, máshogy kellett már boldogulni, ez pedig ilyenkor kiszélesíti az ember figyelmét is a világra. Ekkor kezdtem egyre többet foglalkozni a környezetemmel, nem egy magánmitológia jellegű dolgot szerettem volna építgetni a várossal és a gondolataimmal kapcsolatban, hanem egy bensőségesebb viszony kezdett el érdekelni a saját életemhez és a saját magamhoz kötődő érzésekhez kapcsolódóan.

_pvl0116_logo_zott.jpg

Mindegy, hogy mit nézünk, a mindennapjaidat vagy a művészetedet, nagyon sokrétű az, amit csinálsz. Nekem úgy tűnik, hogy a KristofLab jól kiszolgálja ezt.

A KristofLab két okból jött létre; egyrészt a Szabó Kristófnál szerettem volna valami sokkal egyedibb nevet választani, hogy könnyen megjegyezhető legyen, amit csinálok, másrészt pedig ahogy az egyetem után elkezdtem az VJ-zéssel, buliszervezéssel és kisérletizenéléssel foglalkozni, szintén jól jött, hogy legyen egy összefogó brand, amihez ezek a dolgok is köthetőek. Valójában a KristofLab egy nickname, és az ilyen jellegű beceneveket általában olyan zenészek, DJ-k vagy kreatív alkotók használják, akik nem a fine art műfaját végzik, hanem távolságtartóbbak vagy éppen populárisabbak. Mivel én is sok olyan dologgal foglalkozom, ami nem illeszkedik úgy a fine arthoz, ezért az én esetemben is hasonlóan működik ez a név.

x_block_i_120x80cm_olaj_va_szon_2018.jpg

A festményeiden az ember egyből felkapja a fejét a panelházakra. Hogy kapcsolódsz hozzájuk?

Mielőtt elkezdtem a panel témájával mélyebben foglalkozni, városképeket festettem, képhibákkal. Ez ugyanúgy szól az észlelésről és az identitásról, valamint a környezetünkkel való viszonyról, hogy hogy észleljük a környezetünket, és a folyamat során milyen észlelési hibák adódhatnak. Ebből jön nálam a glitch artnak a hozadéka. Ezek inkább profánabb városképek voltak, például a Blaha Lujza tér. A panellel pedig már előtte is volt kapcsolatom, még középiskola végén készítettem egy litográfiai sorozatot különböző panelházakról. Most pedig, amikor újra elővettem a témát, ehez a 2006-os motívumhoz nyúltam vissza, aminek a lényege, hogy kapcsolódik az ember a panelhoz, mint lakótérhez. Érdekes, hogy a MODEMben (a debreceni Modern és Kortárs Művészeti Központ- a szerk.) most látható november 17-ig egymás mellett ez a litográfiai sorozat és a 2019-es Cell-icon festmények. A panel olyan szempontból is érdekes jelenség, hogy Magyarországon közel 788.000 ilyen lakás található. A kelet-európaiaknak a panel egyben emlék is. Érdekelt az a folyamat, hogy én, mint kelet-európai magyar a poszt szocializmus után mit tudok kezdeni vele. Ma már nem szívesen laknék panelházban, elég volt 19 év, de mégis az otthonom volt, ezenkívül pedig ott a kérdés, hogy a társadalom mit kezd vele, hogy értelmezi újra.

_panel_kia_lli_ta_s_enterio_r_modem_debrecen_cell-icon_2019_apartment_blocks_grafika_k_2006-2009_web.jpg

Mit értesz újraértelmezés alatt?

Voltunk Szlovákiában rezidencia programon, láttunk felújított paneleket ott. Érdekes, ahogy megjelennek rajtuk különböző motívumok, geometrikus formák. Ez már mind a posztmodernhez tartozik. Ebből eredeztethető a mostani sorozatomnak a témája, ahogy ezek a geometriai formák megjelennek a panelházak rehabilitációja során. Itt az a kérdés, hogy ezek hogy működnek vizuális elemként. Nálam így jött be ez az erős geometrizálódás, ahol egy esztétikaibb, dekoratívabb vonal irányába kanyarodott a kezdeti glitch art. Egyébként szépen lekövethető ez a változás; kezdtem a képhibákkal, vagyis a glitch effecttel, utána jöttek a panelházak, a BLOCK összegző címmel, ezt követte a Wrong Data, végül ez futott ki a Sturcture és a Color of structure témához, amikor magát a házat lebontom egy konstruktív, dekoratívabb vonallá, ahol már nem is feltétlenül felismerhető az objektum. Mindegyik más irányvonalból foglalkozik ezzel a témával.

_pvl0083_logo_zott.jpg

A közönségfogadtatás szempontjából melyik irány a legnépszerűbb?

Az eddigi tapasztalataim alapján a konstruktívabb vonalat sokkal inkább befogadják, szívesebben vásárolják ezeket a munkákat. Talán azért is, mert a minimalizmus a kortársművészetben reneszánszát éli, és a dizájnnak a fogalma egyre többször visszaköszön a mindennapokban is. A most uralkodó tendenciákhoz pont passzol, bár érdekes módon nem ezért indultam ebbe a konstruktív irányba, hanem azért, mert a percepció folyamatának éppen ennek a szeletével foglalkozom most. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy-egy dolgot több szempontból is körbejárok, és most pont ehhez a szemponthoz érkeztem el.

Kurátorként mitől függ, hogy éppen mihez nyúlsz?

Az elmúlt három-négy évben évente rendeztem – egyedül vagy mással együtt- egy olyan kiállítást, aminek a középpontjában a new media art fogalma állt. Itt mindig egy téma, fogalom volt a kiindulópont, ami a digitális élethez köthető; például a gif, az RGB, mint színfeldolgozás vagy a pixel, mint PX. Itt olyan alkotókat hívok, hívunk meg, akik média arttal foglalkoznak. Azért rendezek ilyen témájú tárlatokat, mert nagyon alul reprezentált műfaj, ami abból is adódik, hogy nehezen megmutatható és befogadható. Én szeretnék ennek platformot adni, mert hiánypótló. Mivel sok mindent csinálok, évente csak egy ilyen kiállítás fér bele az időmbe.

our_homa_place_installa_cio_e_s_kia_lli_ta_s_enterio_r.jpg

Ezek szerint tudatosan egyensúlyozol a különböző médiumok között?

A médiaművészet nagyon sokat formált rajtam, főleg az interdiszplicináris (több tudományterületet érintő – a szerk.) ágak és az együttműködésen alapuló művészetek, és ezt nagyban befolyásolta az, hogy festek. Annak köszönhetem, a festészeti formanyelvem alakulását, hogy ezzel foglalkozom, de egyensúlyozni kell a kettő között, mert projekt alapú tevékenyésgből nehéz megélni vagy előrejutni, de festészetből egy fokkal egyszerűbb. Emellé pedig jöhetnek kiegészítésnek olyan területek, mint a VJ-zés vagy a színház. Ezek mind külön platformot adnak arra, hogy meg tudj élni. A médiaművészet egyébként azért is nagyon izgalmas, mert csak tizenpár éve létezik, így bármit csinálunk, az újdonság. Olyan energiát rejt magában, amit még ki kell bontanom, persze amellett, hogy festek is.

Van most valami konkrét dolog, amire készülsz?

Most szerencsére van egy pár hónapos nyugalom, pont jó arra, hogy kibontsam a már említett Color of structure témát. Néha kell időt szakítani a mélázásra, az elgondolkozásra az új vonalakon, lehetőségeken. Egyébként két dologgal azért készülök jövőre. Az egyik projekt Csizik Balázzsal közös ötlet, ő fotósként hasonló témával foglalkozik; volt is már közös tárlatunk Szentendrén. Már fejben készülünk, de nincsenek még konrétumok. Jövő év elejére pedig várható egy izgalmas dolog; úgy tűnik tavasszal sikerül elhozni az Artus Studioba Dokter Sybriggel (svéd kortárstáncos- szerk.) egy előadást. Vele már 2018-ban Stockholmban dolgoztam együtt.

kristoflab_monta_zs_1.jpg

Te hogy kapcsolódsz a kortárs tánchoz?

Nagyon szorosan együtt dolgozom a Ziggurat Projecttel, akik hozzám hasonlóan az interdiszplicináris művészeti ágat képviselik. Én, mint médiaművész dolgozom velük, ezen belül is a projekciókért, az installációkért, esetleges zenei installációért felelek. Ezt azért nem hívnám VJ-zésnek, mert jóval komolyabb tervezést igényel, mint egy buli, ami főleg arról szól, hogy a zene hangulatához illesztkedve kevered a videó alapokat. A legutolsó installációs projektet Szász Attilával csináltam, és ez is köthető a Ziggurat-hoz, mert több közö munkából gyúrtuk össze ezt az interaktivitás határán mozgó fényinstallációt, amit nyomásérzékelőkkel lehet vezérelni. A lényege, hogy ebben a térben elveszíted a terra tér érzékedet, vagy kapcsolatba kerülsz vele, és újra elkezded érzékelni; ezért is SPACE of SENSE a címe. Táncosokkal is működik, Bot Ádám csinált egy táncdarabot, és a LED oszlopokat ott alkalmaztuk először. Visszaültethető ez a darab bizonyos formában ebbe az installációba, mint egy tánc performansz is működőképes, de ennek a fejlesztése még most folyamatban van, és remélhetőleg külföldön is bemutathatjuk majd.

x_space_of_sense_performansz.jpg

Mit szeretsz a legjobban Budapestben?

Talán azt, mivel nagy, mindig tartogat valami újat, de közben meg el tudok benne bújni. Ezt szeretem a techno bulikban is, hogy ott is ott lehet sok száz ember, mégis jól elvagy egyedül is, mert amúgy is mindenki elvan önmagában. (nevet) Budapesten a léptékváltás miatt a művészközeg is jóval szegmentáltabb, így könnyebben rátalálsz azokra a dolgokra, amiket igazán szeretsz.

Mik a kedvenc helyeid?

A nagy kedvencem, a MÜSZI sajnos bezárt, de a Vitulát és a Borpatikát szeretem, és a Dürer Kert is rendben van.