Imre Norbert ott veszi elő a fényképezőgépét, ahol mások elteszik. Bár kedveli a főváros jellegzetes épületeit, látványosságait, de ezeknél sokkal jobban vonzzák azok az eldugott helyek, amiket más még nem talált meg magának. Ennek köszönhetően képei többsége olyan arcát mutatja a körülöttünk lévő világnak, amit csak ritkán láthatunk, ilyen körítésben pedig pláne.
„Az első fényképezéssel kapcsolatos élményem egyben az első mobiltelefonomhoz kötődik, amivel hitvány minőségben, de annál nagyobb örömmel készítettem mindenféle képeket.” – idézte vissza a kezdeti lépéseket, a fényképezőgéppel való barátkozást – A következő lépcsőfok akkor jött el, amikor először használtam tükörreflexes fényképezőgépet. Ez nagyjából 2012 nyarára datálódik. A gördeszkás barátaimat fotóztam mindenféle mutatvány közben édesapám fényképezőjével. Néha a tudta nélkül is. Bocsi fater! (nevet)”
Fotó: Bodnár Dávid
Mégis talán a legnagyobb fejlődést az hozta magával, amikor Norbi felköltözött Budapestre, és megismerte a várost, annak minden impulzusával együtt. Innen már egyenes út vezetett a street fotográfiához és ehhez a stílushoz. Bár nagy tisztelője a hagyományos technikáknak, az analóg gépeknek, saját fotóihoz digitális eszközöket használ. Nála a fő kihívást azt jelenti, hogy friss tudjon maradni, fenn tudja tartani a figyelmet:
„Manapság a kreatív tartalomgyártóktól elvárás, hogy magas minőségben és ennél magasabb darabszámban öntsék magukból a produktumot. Nehéz feladat egyéniségnek maradni és folyamatosan megújulni egyszerre. Leginkább az utcai életképeket, érdekesnek vélt mozzanatokat és pillanatokat szeretem elkapni. Ugyanakkor szeretek portrékat készíteni, ugyancsak városi környezetben. Időről időre bukkannak fel nagyobb réteg számára fogyasztható képek, városképek, épületfotók. A fő téma azt hiszem mégis mindig az volt, hogy ezt a környezetet egy kissé disztópikus hangulatban ábrázoljam. Ez a kettősség jellemzi a témaválasztásaimat is.”
Fotó: Bodnár Dávid
Nem szereti a túl élénk színeket, alapvetően a deszaturációban hisz, abban, hogy a kevesebb, néha több. Kiáll amellett, hogy egy mélyebb, hideg tónusokból álló kép sokszor kellemesebben fogyasztható, mint egy túlszaturált fotó, mégha ez nem is mindig tesz jót a kattinthatóságnak. Az önazonosság viszont nagyon fontos számára, és mivel kifejezőbbnek találja a mély, hideg tónusokat, inkább enged saját ízlésének, mint a social media elvárásainak.
Bár sokszor elég résen lenni egy-egy pillanat megörökítéséhez, mégis felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán felkészül-e egy street fotós, mielőtt elindul sétálni a fényképezőgépével. Egyeseknek vannak visszatérő helyszínei, mások ötleteket gyűjtenek egy noteszbe. Norbinak is megvan a bevált stratégiája:
„Én sokat sétálok a városban, és szeretek letérni ismeretlen útvonalakra. Ha olyan környezetre bukkanok, ami illeszkedik a képi világomba és passzol az elképzelésemhez, azt jelölni szoktam a térképen. Ezt követően, ha megszületik a végső elképzelés, akkor visszalátogatok a helyszínre. Úgy gondolom, hogy némi elképzeléssel, különböző tervekkel kell rendelkezni, mielőtt belevágunk egy fotózásba, de a végeredmény úgyis az adott helyzet szülöttje lesz. Hatalmas klisé , de a lehetőségeket bárhol meg lehet találni. Budapesten ez szerencsésebb állapot, itt folyamatosan érdekes karakterekkel, történetekkel találhatjuk szembe magunkat, sokkal inkább, mint egy kisebb városban. Természetesen kezdetben a szimbolikus helyszínek, jellegzetes látványosságok vonzottak engem is, de hamar rájöttem, hogy számomra sokkal kifejezőbbek azok a helyek, amik más figyelmét nem keltik fel, mégis egy fotón nagyon jól működnek. Nekem ez sokkal nagyobb sikerélmény, mintha egy önmagában érdekes és szép helyet sikerül érdekessé és széppé fotóznom.”
Elismerésekben nincs hiány; az Instagramon például szépen épül egy masszív követőbázis. Az első visszajelzések mindig a közvetlen környezetéből érkeznek, de Norbinak ugyanolyan fontos, hogy alkalmanként építő kritkával is találkozzon, hiszen így tud igazán fejlődni. He pedig mégis ki kell emelni egy-egy pozitív visszacsatolást, akkor leginkább ezek azok:
„A gimiben, ahova jártam, a művészet tanárnő nyomására elindítottunk egy fotómat sport témakörben egy diákoknak szóló nemzetközi fotópályázaton. Meglepetésemre sikert aratott, és elhozta nekünk az első helyet. Az utóbbi időszakban kissé felpörögtek az események, és az online jelenlétemnek köszönhetően több embert érnek el a fotók. Így most már gyakrabban érkeznek pozitív visszajelzések, amik elősegítik a lelkesedésem. Nagyobb külföldi és magyar fotómegosztó oldalakon mutatkozhatnak meg időről időre munkáim, ahol pozitív fogadtatásban részesülnek. Ebből sejtem, hogy az irány jó, és igyekszem minél többet tanulni és folyamatosan fejlődni.”
Nézd meg kedvenc képeinket Norbitól!
