Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

Csak elfogadás, semmi extra - A Humen Fesztiválon jártunk

2019. október 11. - absolut_hu

humen_tri_foto-bielik-istvan_1_k.jpg

A Senkit nem érdekel kiállítás egyik fotója Bielik Istvántól

Idén új saját programmal készültek a Humen Fesztivál szervezői október 11. és 15. között. Ez egy három témát felölelő fotókiállítás volt, a Ráday utcában található Art 9 Galériában. A kiállítás az elfogadás témájára épült, és legfontosabb üzenete az volt, hogy legyen valaki meleg, leszbikus, transz, roma vagy kerekesszékes, bizonyos szempontból mindenki ugyanolyan, miközben pedig mindenki különböző. Az LMBTQ emberek is a társadalom részei, ezt egyszerűen el kell fogadni. Sőt ez annyira természetes, hogy nem kellene külön témának lenni, hogy ki kit szeret.

A kiállítás első része ebből az aspektusból mutatott be embereket Bielik István lencséjén keresztül, és mesélt kicsit saját történetükről. A kiállítás második eleme a múltról szólt; a szervezők a rendszerváltás korából szerették volna bemutatni, hogy éltek akkor a magyar LMBT emberek; ez lett a Közel/Múlt a Háttér Társaság és a Labrisz Leszbikus Egyesület fotóarchívumának segítségével. A fotókiállítás harmadik része pedig a Rainbow Railroad egyesület közreműködésével jött létre, és olyan országokat mutatott be, ahol még büntetett a homoszexualitás.

„Ezekhez az országokhoz szerettünk volna valós történeteket is rendelni, és felhívni az emberek figyelmét, hogy a világ más részein, például a Közel-Keleten, Egyiptomban, Malajziában börtön vagy más helyeken akár halálbüntetés is jár azért, mert valaki vállalja a szexuális identitását. Szeretnénk a magyarok figyelmét felhívni arra, hogy hálásnak kell lenni azoknak az embereknek, szervezeteknek, akik évekkel ezelőtt kivívták azokat a jogokat nekünk, amelyekkel most a magyar LMBTQ társadalom rendelkezik. Ne vegyünk mindent olyan természetesnek.” – foglalta össze Erdei Zsolt a Humen Media Group vezetője és a Humen Fesztivál főszervezője az üzenetet.

Mi most két olyan embert mutatunk be, akik jelenleg tesznek mindezért; az egyik egy szociálisan érzékeny fotós, aki külső szemlélőként kapcsol minket össze ezzel a világgal, a másik pedig bennfentesként mesél nekünk a közösség tagjainak történetein keresztül szerelemről, kalandról, barátságról, örömről, vívódásról és bánatról.

bielik_istvan.jpg

Bielik István a szír polgárháborúban készített fotósorozatáért 2014-ben elnyerte a Magyar Sajtófotó Pályázat nagydíját, de fotóriporterként tudósított a kelet-ukrajnai konfliktusról és az Európán átívelő menekültválságról is. A Senkit nem érdekel című fotókiállítás a hazai LMBTQ közösség sokszínűségét mutatja meg. Kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen hatással volt Istvánra a kiállítás, és ő hogy látja a magyar LMBTQ közösséget. 

A Senkit nem érdekel az első fotó projekted, ami a hazai LMBTQ közösséggel foglalkozik? Mi volt a koncepciód, és változott-e valamennyit a folyamat közben? 

2017-ben már készítettem egy más jellegű dokumentarista riportfotó anyagot, Zsanettről (Attiláról) a 40-es transzvesztita családapáról, ahol őt az átlagos hétköznapoktól egy színpadi szereplésig követhettem. Bemutatva milyen ma Magyarországon transzvesztitának lenni. Amikor Zsolti megkeresett az ötlettel, akkor tudtam, hogy nyers, őszinte fekete-fehér retusálatlan portrékat akarok készíteni, amin a legtöbbet tudok előcsalni a személyiségükből. Szerencsére az alanyok is megértették ezt, hogy ez nem egy divat, vagy glamour fotózás.

Milyen visszajelzéseket kaptál a kiállításon? Volt-e olyan konkrétum, ami nagy hatással volt rád akár negatív akár pozitív módon?

Szerencsére, majdnem mindenkinél nagyon pozitív fogadtatásban volt része az anyagnak. A látogatók nyitottan és elfogadóan álltak a témához, rengeteg pozitív visszajelzés érkezett. Ez is volt a kiállítás célja alapvetően, hogy bemutassa az LMBTQ közösség tagjai sem különböznek a többségi társadalom tagjaitól. 

humen_tri_foto-bielik-istvan_2_k.jpg

Munkád során olyan komoly témákkal foglalkoztál, mint a szír polgárháború vagy éppen a menekültválségról. Mi, magyarok hogy viszonyulunk ezekhez a szociálisan érzékeny témákhoz? 

Pont ezért választom ezeket az érzékeny témákat, mert sajnos az elfogadás terén van még hova fejlődnie a magyaroknak. Az indulatok mögött sokszor a tájékozatlanság bújik meg, ezért fontos arcokat és történeteket kiragadni a tömegből és álltaluk megismertetni egy közösséget. 

Te hogy látod, milyen itthon az LMBTQ közösség általános megítélése, hogy tudna ez változni pozitív irányba?

Rengeteg a tévhit a moizaikszó mindegyik betűjével kapcsolatban, annak idején pont ezért vettem rá Zsanettet , hogy engedjen betekinteni az életébe, és ezért is tartottam fontosnak, hogy ebben a kiállításban is szerepet vállalhassak. Remélem, hogy a munkáim által legalább néhány ember nyitottabbá és elfogadóbbá válik. 

44311002_2140558392643743_5101702947511730176_o.jpg

Sam Wilberry tizenöt éves kora óta ír, régóta érzi, hogy ebben tud igazán kiteljesedni. Melegként fontosnak tartja, hogy olyan dolgokról írjon, amik közel állnak hozzá – szinte bármi meg tudja ihletni – így nem meglepő, hogy az LMBTQ téma mellett döntött. Sok írásában megjelenik a dármaiság, de azért alkalmanként happy endre is számíthatunk tőle. Mi többek között arra is kíváncsiak voltunk, hogy milyen itthon kortárs meleg írónak lenni, és miben látja egymás megértésének kulcsát.

Milyen lehetőségek állnak ma itthon egy  kortárs LMBTQ író előtt?

Lehetőséget mindig találni, csak jól körül kell nézni. Nyilván, ez a téma még mindig kisebb célközönségnek örvend, de azt tapasztalom, hogy az emberek egyre elfogadóbbak. Hiszen egy LMBTQ történet nem csak magát a melegséget mutatja be, emberekről és sorsokról mesél, az pedig még ennél is színesebb...  

Szerinted mik azok a témák, amikkel többet kellene foglalkoznunk, amik segítenének a megértésben, egymás elfogadásában?

Rávilágítani, hogy az ember ember — sosem a szexuális irányultságunk a személyiségünk fokmérője. Ez a cél többé-kevésbé szépen halad a magyar közegben is, én teljesen nyíltan élek, és hálás lehetek a sorsnak, hogy roppant kevés negatív élményben van részem az LMTBQ közösség tagjaként.

rush_latvanyterv-1480x982.png

Hogy látod az itthoni LMBTQ közösséget?

Nagyon félve nyúlok a témához. Ez az a kérdés, amire sosem találok jó választ. Mert ki vagyok én, hogy megítéljem? De azt hiszem, a teljesen szubjektív, saját véleményem leírhatom. Mondhatnám, hogy összetartó – és igen, egy része valóban az –, de szomorúságomra a közösségen belül is akad kiközösítés, tapasztalni az elfogadás hiányát; természetesen, tisztelet a kivételnek. Ennek ellenére azonban úgy gondolom, összetartó kis közösség vagyunk, akik csupán azért harcolnak, hogy a világ megértse: a szeretet törvényszerűség nélkül működik. 

Csupa elismerő kritika van fent a könyveidről. Mint író, miben látod a saját fejlődésed lehetőségét?

Elsősorban egy keménykezű szerkesztőben. Másodsorban pedig abban, hogy számottevő munkával és kitartással a legtöbb cél elérhető. Legfőképp mégis azt emelném ki, hogy nem bízom el magam. Hiszek a tehetségemben, de tisztában vagyok azzal, hogy rengeteget kell tanulnom, fejlődnöm — és úgy gondolom, ez a folyamat állandó.

Elképzelhetőnek tartod, hogy egyszer akár a közösségen kívüliekről is írj történeteket?

Persze! Íróként számos téma érdekel, most azonban elég kaotikus az életem, próbálok helytállni több ponton is, így az ötletelésre kevesebb idő jut. Jelenleg a megkezdett munkáim szeretném befejezni. 

A kiállításmegnyitón az Absolut welcome drinkkel várta a látogatókat. Ezek voltak a legjobb pillanatok:

humen_feszt_art9_gale_ria_2019_09_10_foto_nagy_zopa_n_20.JPG

humen_feszt_art9_gale_ria_2019_09_10_foto_nagy_zopa_n_17.JPG

humen_feszt_art9_gale_ria_2019_09_10_foto_nagy_zopa_n_18.JPG

humen_feszt_art9_gale_ria_2019_09_10_foto_nagy_zopa_n_23.JPG

humen_feszt_art9_gale_ria_2019_09_10_foto_nagy_zopa_n_26.JPG

Eseményfotók: Nagy Zoltán / Art9 Galéria

 

süti beállítások módosítása