Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

Mesebeli Budapest - Tervezd meg a napjaidat Buzás Alizzal

Kis Színes Budapest

2019. szeptember 26. - absolut_hu

absolut_020_logo_zott.jpg

A Bomo Art Budapest 2017-ben indította el limitált kiadású Kortárs Képzőművészek Sorozatát. Erről bővebben Boldizsár Károly, alapító mesélt nekünk itt. Idén Barabás Zsófia és Csató József után Buzás Alizt kérte fel a békeidőket idéző grafikáiról is híres magyar papírmanufaktúra. A fiatal illusztrátor sok hazai projekt mellett külföldi megrendelőknek is dolgozik, nemrég péládul a Washington Post egyik cikkét illusztrálta. Aliz munkái során időről időre visszatér a városi közlekedés, nyugodtan kijelenthetjük, hogy Budapest nagy hatással van művészetére.

Szívesen kísérletezik új technikákkal, és ez magával hozza illusztrációs stílusának fejlődését is. Pont ezt szereti legjobban munkájában, ettől érzi igazán változatosnak:

„Érdekes dolog visszanéznem akár a fél évvel ezelőtt készült munkáimat, hogy mai szemmel mennyire máshogy csináltam volna meg őket. Ez nem egyfajta negatív szemlélet, csak jó látni azt, hogy viszonylag rövid idő alatt is képes alalkulni, fejlődni a látásmódom és a technikám. Legjobban a sketchbookomba, Posca filcekkel szeretek dolgozni, de ezt inkább kikapcsolódásként csinálom. Viszont ennek köszönhetően mostanában több olyan megkeresésem is érkezett, ahol kifejezetten ezzel a technikával szeretné a megrendelő, hogy elkészítsem az illusztrációkat.”- avatott be minket minket a klusszitatitkokba.

screen_shot_2019-09-25_at_22_31_44.png

A Vásárcsarnok, a 8 piac a világ körül projekt egyik szereplője

Sok munkája árulkodik arról, hogy Budapest milyen jelentős szerepet tölt be életében. Egy egyetemi feladat kapcsán készült el a 47-es villamosról szóló füzet, ami aztán annyira megteszett az embereknek, hogy többen is meg szerették volna vásárolni. Aliz azonban úgy döntött, hogy még ennél is izgalmasabb dologgal rukkol elő; ez lett a Köszöntjük kedves utasainkat könyv, amit férjével együtt készített el, és aminek hatalmas sikere lett:
„A 47-es villamosról szóló füzet egy egyetemi feladat megoldásaként készült, ahol annyi témabeli megkötés volt, hogy valami olyan dologról kell szólnia, amit nagyon szeretek. Akkoriban a Gellért térnél laktam és minden nap a 47-es villamossal jártam, imádtam mint tárgyat és mint szimbólumot is. A hangját, a csillámpadlót, az üléseit, mindent. Úgy döntöttem, hogy picit utánanézek jobban, és minél több izgalmas részletet tudtam meg róla, annál jobban élveztem a munkát. A Köszöntjük kedves utasainkat azért jött létre, mert sokan kerestek meg azzal, hogy szeretnék megvenni a villamosos füzetet, de én nem éreztem, hogy egy csupán 12 oldalas kiadvány megérett erre a célra. Felmerült tehát, hogy ki kellene bőviteni további járművekkel az egészet, és mivel a férjem is hasonlóan vonzódik a témához, egyértelmű volt, hogy megtaláltam a könyv íróját. Az egész folyamatot ketten csináltuk végig, aminek voltak könnyebb és nehezebb időszakai. A legnehezebb biztosan a klasszikus értelemben vett kereskedés volt. A könyv körüli hype hullámokban tört ránk, és főleg karácsony előtt tetőzött, így megfelelő tapasztalat és infrastruktúra híján voltak olyan napok, amikor reggel 6-tól éjfélig számláztunk, csomagoltunk, futárt intéztünk, csomagolóanyagért futkostunk. Ez alatt az időszak alatt fogalmazódott meg bennem az, hogy hiába szuper a saját dolgaidat árulni, én inkább rajzolni szeretnék az erre szánt időben is. A mai napig jó páran megkeresnek egyébként azzal, hogy szeretnének vásárolni a könyvből, de mivel ez egy sorszámozott, csupán 1000 példányban megjelent limitált kiadás volt, nem tervezzük az újranyomást.”- osztotta meg velünk a Köszöntjük kedves utasainkat háttértörténetét.

screen_shot_2019-09-25_at_22_24_28.png

Ízelítő a Köszöntjük kedves utasainkat könyvből

Elmondása szerint egyre többször fordul elő, hogy teljesen szabadkezet kap egy-egy új munka során; ilyenkor rábízzák az illsztráció stílusát. A munkafolyamat első állomásaként fekete-fehér vagy színes kompozíciós vázlatok készülnek, ezek alapján már közös döntés születik az irányról, Aliz pedig ezután neki is áll a végleges grafikának. Az a típus, akik a fókuszt a jelenre irányítja, és bár eddig is rengeteg izgalmas felkérés érkezett itthonról és külföldről is, számára mindig az aktuális munka a legizgalmasabb. Ilyenkor minden idegszálával azon van, hogy a lehető legjobban oldja meg az adott feladatot. Fontos számára, hogy a meglévő munkák mellett rendszeresen legyenek saját projektek is, hiszen azokban még inkább ki tud teljesedni. Néha azonban ezek összemosódnak; ez történt a legfrissebb munkájával is:

„Párhuzamosan mindig futtatok egy-egy saját projektet is. Ilyenkor igyekszem új dolgokat, technikákat kipróbálni, amikkel kihívások elé állíthatom magam. Általában egyébként ezek a "hobbi" projektek hozzák be a legváratlanabb helyekről a munkamegkereséseket, úgyhogy legalább annyira szeretem őket, mint az ügyfelek által delegált munkákat. A legutóbbi munkámat félig-meddig a magam szórakoztatására csináltam végig, az egy illusztrációs sorozat a Budapesti Illusztrációs Fesztivál pályázatára. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom az egészet, és eldöntöttem, hogy ha időm engedi, akkor mindenképpen készíteni fogok valamit a pályázatra.”

50748148_2200437646877187_4853539608299831296_o.jpg

A Bomo Art Budapest kollaboráció, a Kortárs Képzőművészek Sorozat harmadik szériája kétféle határidőnaplót és egy ponthálós naplót tartalmaz. A grafikák különböző budapesti pillanatokat jelenítenek meg Aliz jellegzetes stílusában. Amíg a határidőnaplókat a kézzel készített „Balkon” és „Metró” rajzok dísztik, addig a vászonkötésű, ponthálós belsejű naplókon draw pad-del rajzolt grafika jelenik meg. A forgalomból mára már kivont „kékmetrók” kissé nosztalgikus hangulatot is adnak, és ezáltal kapcsolódnak is a Bomo Art szellemiségéhez. Aliz örömmel vállalta a kollaborációt, hiszen már jó ideje ismerte a márkát, ráadásul a közös munka is gördülékenyen ment, hamar egy hullámhosszra került a csapattal. Erről is mesélt nekünk:

Még az egyetem alatt találtam rá a Bomo Artra, mert nagyon igényes, szépen kivitelezett munkáik voltak, ezért úgy döntöttem 2015 környékén, hogy az egyik egyetemi projektemet az ő műhelyükben köttettem meg. Idén januárban váratlanul kerestek meg azzal, hogy már régóta kedvelik a munkáimat, és felkértek egy együttműködésre. Teljes mértékben szabad kezet kaptam tőlük, nekik sikerült a grafikákhoz legjobban passzoló kötészeti megoldásokat kiválasztaniuk, a végeredményt pedig valóban jó kézbefogni, használni.”

kks_buzas_aliz_diary2_660px-640x640.jpg

Aki ismeri Aliz munkáit, tudja, hogy legalább annyira közel állnak hozzá a budapesti épületek, mint a közelekedés eszközök. Kíváncsiak voltunk arra, hogy melyik kerületet szereti a legjobban és vannak-e kedvenc budapesti házai. Ő pedig azt is elmesélte, hogy történt az, hogy egyszercsak az évek óta kiszemelt házban kezdett el dolgozni.

A XI. kerület az egyik kedvencem, mióta tíz éve Budapestre költöztem, itt éltem a legtöbbet. A Gárdonyi téren elhaladva mindig megnéztem egy bizonyos házat, hogy mennyire jó lenne abban élni, kiváltképp a legfelső szinten. Az egyetem után egy ideig otthonról dolgoztam, de nagyon hiányzott az, hogy elinduljak reggelente valahova, emberek közt legyek. Évekkel később aztán teljesen véletlenül alakult úgy, hogy a kiszemelt ház legfelső emeletén sikerült kialakítanunk az irodánkat a barátaimmal. Nagyon szeretem ezt a teret a környékkel együtt, és azt hiszem a ház, amiben az irodánk van, jelenleg az egyik kedvenc épületem a városban. Hálás vagyok ezért. Sok más épületet is kiemelhetnék még, de talán a legkedvesebbek azok, amiket Lajta Béla tervezett. Egyik kedvencem tőle a Rózsavölgyi-ház, melynek a főhomlokzati motívumai alapján korábban egy betűcsaládot is terveztem. A budapesti kerületekről készített sorozatom gyűjtőmunkája közben rengeteg új, izgalmas helyre tévedtem be a tervezés során, teljesen véletlenül. Nagy kedvencem például a Döbrentei tér közelében álló Mandl-ház, a Körszálló, vagy a Váli utca 10-12. és 14. számú társasházak között megbúvó kis park és a benne álló szobor.”

 

süti beállítások módosítása