Fotó: Bodnár Dávid

Szögi-Csomány Boglárka és Faragó Tamás története még az Óbudai Egyetemen kezdődött. Ezt követte egy közös munkahely, ahol szakmai kapcsolatuk még inkább elmélyült; annyira, hogy úgy döntöttek, közös márkát indítanak. Bár el kellett telnie egy kis időnek, amíg kiforrt a Vengru ötlete, de az egy éves útkeresés végén olyan terméket tarthattak a kezükben, ami nemcsak szép, de praktikus és itthon kimondottan egyedinek számít. Táskáik lényege, hogy a rajtuk lévő paneleket tetszés szerint lehet variálni, így mindig naprakészek lehetünk az új trendekkel. A Vengru kiemeltem vásárló centrikus márka; annyira, hogy webshopjukban mi magunk állíthatjuk össze egyedi táskánkat, és így részese lehetünk a kreatív folyamatnak. A két tervezővel műhelyükben találkoztunk, ahol a kulisszatitkok mellett azt is megtudhattuk, hogy miért szeretnek annyira Budapesten élni.

Mindketten ruhatervezéssel foglalkoztatok, ráadásul egy cégnél. Hogy jutottatok el a Vengru táskákig?

Tomi: Először ruhamárkában gondolkodtunk, és meg is tettük a kezdeti lépéseket. Azok is speciális darabok lettek volna, eleve testalkatokra terveztük a különböző modelleket, de pont emiatt ütköztünk nagyon sok akadályba. Aztán Bogi megemlítette, hogy benne már az egyetem alatt felmerült, hogy jó lenne táskákkal foglalkozni. Ha ez előbb kiderül, lehet, hogy nem húzzuk olyan sokáig az A tervet. (nevet) Egyből fel is mértük a piacot, és azt láttuk, hogy talán a kiegészítőknek jelenleg nagyobb keletje is van, mint a ruháknak.

Bogi: A munkánk kapcsán követtük a fast fashion divatot, és azt láttuk a nagy márkáknál, hogy ők is átálltak arra, hogy a ruhákat leegyszerűsítik, a kiegészítők terén pedig megnövelik a választékot. Főleg az győzött meg minket, hogy a ruhák terén lehetetlen tartani a lépést. Olyan hatalmas impulzus éri az embereket, hogy a magyar márkáknak nagyon nehéz dolguk van velük szemben.

Tomi: Az is szerepet játszott a döntésben, hogy mindenképpen időtálló darabokat, értéket szerettünk volna teremteni. Amíg egy ruhát gyakrabban cserél le az ember, a táska sokáig a ruhatár része marad. Ráadásul egy jól megválasztott bőrtáska örök darab, akár évtizedekig tudod hordani, amennyiben jó minőségű alapanyagokból készül.

Ami különösen izgalmas a Vengru esetében, hogy örök darabokat terveztek, de mégis megadjátok az esélyét a megújulásnak a cserélhető panelekkel.

Tomi: A fazonokat úgy választottuk ki, hogy minden alapdarab képviselje magát; van hátizsák, shopper, egy klasszikusabb fazonú kézitáska, illetve egy extrább modell is, ami a piramis táskánk. Ezeket pedig bármikor fel lehet frissíteni az aktuális trendnek megfelelő színekkel, mintákkal.

Bogi: Ráadásul megvan a dolog exkluzivitása is, hiszen bizonyos panelek csak limitált darabszámban érhetőek el.

Ruhatervezőként nagy váltás lehetett táskákat tervezni. Mennyi idő alatt rázódtatok bele a dologba?

Tomi: Ipari termék és formatervező mérnökként végeztünk, és mivel öltözék és kiegésztő szakra jártunk, így minden területre kaptunk egy kis betekintést, viszont egyáltalán nem mélyültünk el benne.

Bogi: Ez pont jó volt arra, hogy az ember tudja, hogy milyen irányba indulna el szívesebben. Egyikünk családjában sincs bőrdíszműves, egyedül tapostuk ki magunknak az utat.

Tomi: Meg kellett tapasztalnunk, hogy bőr és bőr között is mekkora a különbség; hogy kecske és marha bőrből is többféle vastagságú és keménységű van, vagy, hogy nem mindegyik nyúlik ugyanúgy, más a strapabírásuk. Egyébként először úgy gondoltuk, hogy csak a tervezéssel foglalkozunk majd, és a munkát kiadjuk. Mivel soha nem lett olyan a termék, amilyet szerettünk volna, kerestünk egy műhelyet, vettünk egy varrógépet, és magunknak kezdtük el kikísérletezni a táskákat. Először papírból, plexiből vagy textilből készítettük el a formákat.

Bogi: Ez abban is segített nekünk, hogy az elképzeléseink letisztuljanak. A paneleket is közben találtuk ki, az elején csak azt tudtuk, hogy bele szeretnénk csempészni a variálhatóságot.

Mikor érkezett el a pillanat, amikor azt éreztétek, hogy megszületett a termék?

Bogi: Ehhez kellett a bőrdíszműves csapatunk is. Az általunk elkészített táskák finomhangolásával éreztük azt, hogy végre igazi prémiumtermék lett a végeredmény. A feladatmegosztás úgy nézett ki, hogy Tomi varrt, én pedig szabtam, ragasztottam és festettem; viszont vannak bizonyos modellek, amiket mi nem tudunk bizonyos technológiai akadályok miatt megcsinálni. Nagyon sokat segített a bőrdíszművesünk abban, hogy lássuk, hogy mi kell ahhoz, amit szeretnénk. Ettől függetlenül a panel táskákat a legtöbb esetben még mindig mi gyártjuk.

Tomi: Az egész folyamat az alapgondolattól az első protípusig nagyjából egy évig tartott. Általában munka után vagy hétvégén volt lehetőségünk haladni a saját dolgainkkal; olyankor mentünk bőröket nézni, vagy éppen vártuk, hogy elkészüljön egy prototípus. Valójában az utolsó hat hónapban pörgött fel az egész.

Bár a városban több helyen is megtalálhatóak kész táskáitok, a webshopotokban mindenki magának összeállíthat egy egyedi darabot. Ez nem okoz nehézségeket?

Bogi: Ez a része leginkább Tomira szakad. (nevet)

Tomi: Igen, sok különleges terméket állítanak össze a weboldalunkon. Például sokszor, ha hat színből lehet egy táskát összerakni, akkor annyiból válogatják össze az elemeket. (nevet) De ettől izgalmas ez az egész, és valójában a márkának is ez a lényege, úgyhogy nincs ezzel semmi baj.

Így, hogy mindig ugyanazokkal az alapmodellekkel dolgoztok, nem szorítjátok magatokat korlátok közé? Mekkor szabadság marad így a tervezőnek?

Tomi: Nekünk az egészben a legizgalmasabb folyamat az új fazonok kikísérletezése és az új színek és textúrák keresése. Ez elég szabadságot ad nekünk, emellett már eleve úgy indítottuk el a márkát, hogy bele szerettük volna vonni a vásárlót a tervezésbe, a cél az volt, hogy ő olyan táskát kapjon, amilyet szeretne. Ez kicsit hasonlít azokhoz a workshopokhoz, ahol a vevő készít el egy táskát, hiszen itt is beleszól, hogy milyen legyen, csak ebben az esetben készen kapja kézhez. De ezen kívül nekünk ott vannak az üzletek is. Ebben az esetben mi választjuk ki, hogy mit viszünk be. Amellett, hogy az elejétől kezdve a fekete és a bézs az alap szín, folyamatosan tesztelgetünk új színeket, textúrákat, és így éljük ki ennek a művészi oldalát. Én például nagyon élvezem, amikor összeállítunk egy új mini kollekciót egy üzletbe.

Bogi: Közben vannak szezonális kollekcióink is; most éppen volt a vászon, vagy tavaly ősszel egy minimál sorozat, amit az ihletett, hogy a kezdetekkor többen úgy érezték, hogy a Vengru túl komplex. Kíváncsiak voltunk, hogy egy letisztult kollekció hogy működik a márkánk esetében.

Több üzletben is megéri jelen lenni most Budapesten?

Bogi: Ha az embernek van készlete, akkor mindenképpen. Mondhatjuk, hogy minden üzletben, ahol jelen vagyunk, más és más stílus működik; egyikben a letisztulatbb, a másikban a metálos esetleg az állatmintás.

Tomi: Gyakran forgatjuk is a különböző kollekciókat. Az egyik üzletben például hetekig állt a zöld mini kollekciónk, aztán átvittük egy másikba, és ott azóta is nagy sikere van. Tesztelni kell, és folyamatosan tölteni a készletet. Sőt, annyira különböző a fogadtatás a boltokban, hogy az is előfordult, hogy az egyikben nyáron, a másikban inkább télen vitték a táskáinkat.

Bogi: Ahogy Tomi már korábban is mondta, mi így éljük ki a kollekció tervezési igényünket. Minden boltba kitaláljuk, hogy milyen színű mini kollekciót viszünk, és azokat váltogatjuk aszerint, hogy mekkora sikere van. Ráálltunk arra, hogy a nagy táskákat alapszínekből készítjük, ez alól kivételt képez a zöld, mert az még mindig nagy siker, és a panelekre választunk extrémebb színeket vagy esetleg szőrt. Ha pedig nem elég pozitív a visszajelzés, csak bemegyünk, és lecseréljük a panelt egy másikra. Ilyenkor teljesen megújul az egész. (nevet)

Ha a személyes preferenciát vesszük, kinek mi a kedvence?

Tomi: Nekem a fekete lakk és a nagyon színes dolgok.

Bogi: Nekem inkább a bézs, a szőr és metálos színek közül a rozégold jön be, vagy a púderrózsaszín. Az üzletekben egyébként nagyon szeretik azokat a darabokat, amik kicsit különlegesebbek.

A kiegészítők is variálhatók?

Tomi: Igen, először a karkötő született meg. Az egyik oldal mindig metál színű, a másikra pedig az alapszínek közül lehet választani, és ahogy a táskánál, itt is lehet kérni saját feliratot. Ehhez egyébként most tervezünk egy keskenyebb változatot is, aminek az ötlete már a visszajelzések hatására született meg. A második a háromszög tartó lett, amit sok másik márka is csinál, de nagyon szeretik az emberek. Aztán jött a névjegytartó, ami szintén átlapolós technikával készül, mint a háromszög tartó.

Mit szerettek Budapestben?

Bogi: Mindketten vidéki kisvárosból jövünk, ami teljesen más, mint Budapest. Ott mindenki ismer mindenkit, mindenkiről mindenkinek megvan a véleménye. Amikor felköltöztem, emlékszem mennyire felszabadító érzés volt! Az egyetem alatt nagyon megszerettem Budapestet. Szerintem az egyik legszebb város Európában.

Tomi: Nekem is nagy vágyam volt kitörni, nagy váltás volt az életemben. Többek között azt szeretem Budapestben, hogy egy igazi mix; vannak igazán lepukkant részei, pár méterre meg már akár gyönyörűen renovált épületeket látsz.

Mik a kedvenc helyeitek?

Tomi: A Vas utcát nagyon szeretem. Ott van egy suli, egy nagyon szép vasajtóval, ott forgatták a Bladerunnert. (Ez a Lajta Béla által tervezett Vas utcai „iskolapalota”. – a szerk.) 10 éve lakom itt és még mindig felfedezek valami újat, akár csak felnézek, és rácsodálkozom, hogy milyen szép épületek vannak.

Bogi: Én a Batthyány teret emelném ki, mert amikor felköltöztem, ott laktam egy évig. Amikor először megérkeztem oda, és kijöttem a metróból, nem hittem el, hogy ilyen látvány fogad. El sem akartam hinni, hogy ott fogok lakni!

 A Vengruval itt találkozhattok a városban: Paula Store, HoF- Home of Fashion, wonderLAB, BERLIN