Az Astoriától pár perc sétára található a város legizgalmasabb közösségi varróműhelye. A PINKPONILO az etikus divat jegyében működik; és nemcsak ruhajavító és készítő műhely, hanem sokféle workshop helyszíne is. A varroda ötletének megszületésével egyidőben kezdtek gyűlni a helyiségben látható pónik is, mindenféle formában és színben. Ma több, mint 300 póni talált itt otthonra. A két alapító Kudron Anna és Szabó Viktória nem sokkal a nyitás után egészült ki Burány Verával, akivel így teljes lett a csapat.
„A szerencse hozott össze minket, de még inkább a MOME. Vikivel közös osztályba jártunk, és mire már rengeteg művészetmenedzsmenti munkánk és külföldi élettapasztalatunk is összegyűlt, egy közös saját projektet szerettünk volna elindítani. Ez még 2015-ben volt.”- mesél Anna a kezdeti törekvésekről.
A diplomázást követően egyelőre még csak a szándék volt meg a két lányban, név, pénz és a területen szerzett tudás nélkül vágtak bele, de mivel szeretnek együtt dolgozni, kreativitásuknak és kitartásuknak köszönhetően egy igazi élményszigetet hoztak létre a Wagner udvar egyik helyiségében. Vera szakmai gyakorlat helyszínként választotta a Pónit, a fenntarthatóságra való törekvés miatt, mert őt ez és a divat szociális vonatkozása érdekli leginkább. 2017 nyarán sétált be az akkor még viszonylag üresen álló V. kerületi üzlethelyiségbe. Viki nosztalgiával emlékszik vissza arra az időszakra:
„Izgalmas idők voltak. Akkoriban költöztünk haza, tele voltunk ötletekkel, tervekkel és tudtuk, hogy kell egy saját hely. Azt, hogy az egy varroda lesz, csak későn találtuk ki. Amin én azóta is meg vagyok vagyok lepve, mert előtte nem mozogtam divat területen.”
Anna, Vera és Viki, a PINKPONILO csapata
A PINKPONILO tudatosan kutatja azokat a tervezőket, akik újszerű anyagokkal, illetve textilek újrahasznosításával kísérleteznek, keresik az együttműködést azokkal a hazai cégekkel, akik ipari szinten hasznosítanak újra textilhulladékot, illetve nemzetközi cégekkel, projektekkel, akik olyan új textiltechnológiákat dolgoznak ki, amikkel például lehetséges a víz és károsanyag nélküli textilfestés. Egyre többen kezdik érezni, hogy a fast fashion élhetetlen. A márkák csak úgy ontják magukból az újabbnál újabb termékeket, a ruházati cikkek egyszerűen elértéktelenedtek. Bár még csak kis százalék próbál tudatosan tenni a helyzet ellen, de úgy tűnik, szépen lassan feljövőben van egy környezettudatosabb nézet. Így az edukációra még az eddiginél is nagyobb szükség van. Vera szerint az emberek többségének nem sok fogalma van arról, hogy mi történik a ruhaiparban, mi kell ahhoz, hogy elkészüljön egy ruha:
„Nekem a saját kutatásaimon túl a divatiparon belüli szakmák hétköznapi megítélése volt nagy pofon: az, hogy hozzám közel állóknak is rendszeresen magyarázkodnom kell amiatt, hogy egyáltalán mi tervezni való van egy ruhán. Vagy, hogy miért nem száz forint egy ruha méretre igazítása.”
„A Póni fejlődésével párhuzamosan alakult a világképem, minél többet dolgozunk, olvasunk, kutatunk, kérdezünk, annál jobban látható, hogy nagyon nagy gondok vannak. Nem kellett challenge-t kezdenem, hogy csökkentsem a vásárlást, nálam egész egyszerűen elmúlt. Kellene is lassan varrnom néhány alsóneműt, jó minőségű maradékanyagunk és gumink is van hozzá bőven.” – folytatja Anna azzal, hogy rá milyen hatással volt az, hogy megismerte, mi folyik a háttérben.
Vikit németrországi „élményei” döbbentették rá arra, hogy valami nincs rendben a ruhaipar mérhetetlenül gyors terjeszkedésével: „Kölnben éltem, amikor megnyitott ott a Primark. Félelmetes volt látni, hogy alakult át pár hónap alatt az utcakép és milyen látványosan több kirakott ruha volt az utcákon. Amire már nem volt szükségük az embereknek, táskákban kiették az utcára, hogy aki szeretné elvihesse.”
A Kárpáti Zsuzsi álta vezetett Paloma udvar nemcsak azért bizonyult tökéletes helyszínnek a Póninak, mert a városközpontban van, és könnyen elérhető, hanem mert a Paloma kis közössége erősíti egymást. Annáék több kerülettel is szemeztek, próbálták tudatosan kiválasztani a helyszínt, és nagyon örülnek, hogy megtalálták azt a közeget, ahol otthon érzik magukat.
„Álmodni sem mertünk erről! A Paloma udvar és Kárpáti Zsuzsi szenzációs partner, bárki bármikor szívesen betér ide. Megvan a műhely-hangulat, az illusztris épület, a jó megközelíthetőség és a nyitottság is, könyvesbolt, több designer showroom és itt az Auguszt cukrászda a szomszédban. Minap két válltömést két tortaszeletre cseréltünk, öntözzük egymás virágait, közös programokat valósítunk meg, de ha szeretnénk, egész nap a munkára koncentrálunk.”
„Eleinte nem is keresgéltünk a kerületben, mert azt hittük esélytelen. Amikor kiderül, hogy ide fogunk költözni, akkor kezdtük igazán komolyan venni a Pónit. Éreztük, hogy jó irányba tartunk, és ez egy jó dolog lesz. A legjobb az, hogy sok tervező van körülöttünk, ismerjük egymást. Családias a légkör. Szeretjük.” – mesél Viki arrról, hogy mekkora lendületet adott nekik a Paloma.
De vajon mivel telnek a mindennapok a PINKPONILO mühelyében? Általában több dolog történik egyszerre, a munkafolyamatok párhuzamosan folynak. Van, aki varr, van aki szabásmintát készít, vagy a laptopján dolgozik, közben pedig dobálják be a közösbe az aznap szembe jövő lehetőségeket, ötleteket. Mindig van a műhelyben kávé és bor, így ha valaki betéved, legyen az délelőtt vagy estefele, az ajtó nyitva áll előtte, és a lányok meg tudják kínálni. Annáék szerint nincs szükség nyitvatartási időre sem, így sokkal spontánabban tudják megélni az egészet:
„Hivatalos nyitvatartás-ellenesek vagyunk, szinte mégis mindig itt dolgozunk, irodázunk, kivitelezünk, workshopot tartunk vagy éppen megrendelőket fogadunk. Az alap-cateringünk nagyon fontos, hogy meg tudjuk kínálni a vendégeket valamivel, hosszabb napokon még főzünk is.”
Az elmúlt két évben nagyon sokan meglátták a lehetőséget a workshopokban, sok hazai dizájner szervez közös alkotást. A kérdés azonban felvetőtik, hogy nem lesz-e ez is túltolva, mint annyi minden? És egyáltalán, meddig tart a hype, és hogy lehet kiszűrni a minőségi programokat és azokat a szervezőket, akik csak nyerészkedni szeretnének a hullám meglovagolásával.
Vera szerint a növekvő számú workshopoknak kimondottan jó oldala, hogy így egyre nyitottabbá válnak az emberek, és nem idegenkednek a közösségi élményektől. Így az ő üzenetük is több emberhez jut el, Anna szerint pedig a folyamat közben fellépő problémákat közösen megtanulják kezelni, és megkeresik a lehetőségeket a megoldásra. És addig is folyamatosan tudnak beszélgetni a divatipar problémáiról, a textilekről és a jövőről. Saját workshopjaik hatalmas sikerrel zajlanak, nem ritka a teltház.
„A legutóbbi teltházas a nyári ruha workshopunk volt. A nyári időszakból kiindulva félve hirdettük meg az elsőt - ennek ellenére rögtön követte három másik még ugyanabban a hónapban. Ugyanilyen népszerű a little black dress, a kapszulagardrób workshopunk Balla Gabival és a Messzelátó Egyesülettel, de első kedvencünk, a kimono is. A workshopokon mindig egy kész ruhadarabbal távozhatnak a résztvevők, ami így rögtön sikerélményt nyújt, és ezáltal magabiztosabban mernek a későbbiekben varrógép elé ülni. Sokszor kapunk képeket az újabb alkotásokról, amik gyakran a workshopon készített darabok átalakított vagy másik anyagból reprodukált változatai. A workshopokon a varrás igazi közösségi élménnyé változik, sokat beszélgetünk, barátságok alakulnak, az agyunk mellett a kezünk is dolgozik, egyszóval ez egy komplex kikapcsolódás is.” - foglalja össze Vera az eddigi workshopos tapasztalatokat
A PINKPONILO csapatát leginkább az inspirálja, hogy a fenntarthatóságra való törekvés hosszú útján mindig van, amiben lehet fejlődni, hiszen folyamatosan jelennek meg ezzel kapcsolatos izgalmas új irányok, kutatások. Őket az motiválja, hogy ezeket megismertessék másokkal is. És persze ott van az a szabadság érzés is, hogy már sokat dolgoznak, hogy elérjék céljukat, mégiscsak azt csinálják, amit szeretnek. Anna isteni sütijeivel pedig az ötletelés is könnyen megy.
Fotók: Pavel Bogolepov
