Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Színes ábrák és megannyi üzenet - Interjú Forrai Ferenccel

2019. augusztus 22. - absolut_hu

026_logo_zott.jpg

Fotó: Bodnár Dávid

Forrai Ferenc művészetére a tömör, geometrikus, szimbólumokban gazdag, absztraktív stílus jellemző, amit mesterien használ fel az őt megérintő irodalmi művek és saját élete feldolgozásához. A mai napig úgy érzi, hogy az igazán nagy pillanatok munka közben jönnek. 2016-ban a Design Hét apropójából készített Négyszöglet sorozata a Visegrádi Négyek irodalmi mesterműveit dolgozza fel az ő szemszögéből. Ennek következő állomása idén szintén a Design Héten lesz egy kiállítás keretén belül. Addig pedig újabb és újabb töredékek jelennek meg a Hype and Hyper oldalon, ilyen módon online lábat is hozzátéve ehhez a komplex műhöz. Ferkóval többek között a művészeket kihívások elé állító alkalmazott lét és a szabad alkotás közötti egyensúly megtartásáról, a siker különböző aspektusairól és a Budapest tematikával kapcsolatos terveiről beszélgettünk művészlakásában.

Alkalmazott grafikusként dolgozol, de az mindig nagyon fontos volt számodra, hogy a szabad alkotásra is legyen időd. Nem mindig egyszerű megtartani az egyensúlyt, főleg akkor, ha az ember szakmája nagyon hasonló ahhoz, amit szabadidejében is csinál. Te hogy találtad meg az egyensúlyt a munkád és a művészeted között, és hogy tudod fenntartani? Vannak erre módszereid vagy ösztönösen jön?

Bár egyszerűnek tűnik, de ez egy eléggé összetett kérdés. Valóban nehéz megtalálni és fenntartani az egyensúlyt, mert bármennyire is jobban kedvelem a szabad alkotást, be kell látni, hogy ebből jóval kevesebb bevételem van, valamiből pedig meg kell élni. Az alkalmazott vonalat is imádom, mert az is mindig nagy kihívás, hogy valaki számára megfogalmazzak egy márkát vizuálisan, elindítsam egy olyan úton, amit ő elképzelt. Többnyire az arányok a fontosak; az, hogy ki milyen arányrendszert épít fel magának. Ez a munkában is és az életben is visszatükröződik. Alkalmazott grafikusként a munkáim nagy része a boros vonalhoz kapcsolódik, ahol viszonylag nagyobb szabadságot kapok, mint egy általános alkalmazott megbízás során. Ez is segít abban, hogy ezt a vonalat is így tudjam vinni. A szabad alkotás és az alkalmazott terület közötti egyensúly megtartása azért is nehéz, mert az autonóm, egyéni munkához szükséges feltételeket az alkalmazott vonalból kell kigazdálkodnom. Gondolok itt egyrészt a projektek finanszírozására, viszont ez nem csak abból áll, hogy megveszem a papírt, a tintát vagy a festéket, mert az idő az, ami igazán sokba kerül. De igazából ez nem is érdekel, mert imádom a szabad alkotást. Ha elsődlegesen a pénzkereset motiválna, akkor elveszíteném a szabadságot. Nem akarom fix pontokhoz, megtervezett irányhoz kötni, mint az alkalmazott vonalat, inkább maradjon meg a szabadság és az az erős szubjektivitás, ami belőlem jön. Ami fontos, hogy nem tudom külön választani az élet más részeitől, mert mindenben benne van, azt dolgozom fel, amit megélek, átélek.

forrai_ferenc_a_vonal_alatt_kiallitas_web.jpg

A vonal alatt kiállítás (2014) - Vonal és vonalzó. Út-úton. A lét kérdése keleten, nyugaton. Artus Galéria, Budapest


Nagyon izgalmas, hogy mindig egy kutatómunkával indulsz neki az alkotásnak, aztán feldolgozol magadban bizonyos gondolatokat, eseményeket, és végül egy nagyon tömör alkotás a folyamat eredménye. Mindig is ennyire tömör volt a kifejezésmódod a művészetedben?

Viszonylag mindig is tömören fogalmaztam, aztán fokozatosan még inkább leegyszerűsödött, tömörödött a kifejezésmódom. Kihívás számomra az is, hogy minél összefogottabban és átláthatóbban meséljek el valamit. Hozzám a szimbólikus ábrázolásmód áll közel. Folyamatosan haladtam a geometrikus absztrakció irányába. Ezekkel az elemekkel, eszközökkel fogalmazom meg a történéseket, vagy a gondolatkört, amit éppen feldolgozok. A jelképek visszafejtése a gondolkodásban is nagyon fontos. Ilyen például az, amikor számot vetünk, összegezzük az elmúlt történéseket. Én ezekkel az eszközökkel és ilyen formában teszem. Persze minden műnek megvan a maga sajátos szimbólumrendszere, de az egyes sorozatok nagy vonalakban össze is kapcsolódnak. A formák ugyan változóak, de a színeknek fontos jelentése van számomra, kapcsolódnak általuk a sorozatok.

Mitől függ, hogy éppen milyen technikát használsz?

Attól, hogy éppen milyen témát dolgozok fel. Többnyire olyan sokszorosító eljárásokat alkalmazok, mint a szita, a fametszet, a stencil, de indigóval is sokat dolgozom, és egy nagyon fontos vonala a munkáimnak az írógép használata. Nagyon gyakran szövegek is kerülnek a munkáimra, sőt, nagy részük irodalmi kötődésű, már-már olvasónaplónak nevezhetők. Éppen az aktuális vagy múltbéli olvasmányaimat kötöm össze, és ha hiányos esetleg az olvasmány-élményem, akkor azt kiegészítem. Itt jön előtérbe az újnak a kutatása, ami sok időt vesz ugyan igénybe, de imádom, mert közben sokat olvasok, vagy éppen újból át tudok gondolni egy sok éve olvasott témát, és így sokszor máshonnan tudom szemlélni.

001_logo_zott_1.jpg

Műterem részlet - Fotó: Bodnár Dávid


Az irodalom nagyon fontos az életedben. Soha nem volt dilemma, hogy merre, melyik úton indulj: irodalommal foglalkozz vagy grafikával?

Nem, az irodalom, annak olvasása mindig része volt az életemnek, de sohasem merült fel bennem lehetőségként, hogy azzal foglalkozzak. Mint mindenkinek az útkeresés volt, és folyamatos, de az én önkifejező eszköztáram a grafika és a tipográfia lett.

A sok keresgélés után egyszer csak azt érezted, hogy megérkeztél, vagy esetleg még mindig keresgélsz, tanulsz?

Igen, folyamatosan tanulok, útkeresésben vagyok. Azt gondolom, hogy mára megtaláltam az eszköztáramat, amivel a legjobban fel tudom dolgozni magamban az eseményeket. Ez régen is megvolt, csak akkor még nem tudtam kellőképpen alkalmazni és rendszerezni, nem tudtam vele kifejezni magam, hiszen nem ismertem azt, hogy a tervezés, a tipográfia ilyen irányú megközelítése hogyan is működik.

screen_shot_2019-08-22_at_20_10_58.png

Részlet a Négyszöglet (2016) sorozatból - Összetartozást jelző szimbolika is, az identitását jelző, formákból és színekből szervezett sajátos kódrendszer, Lengyel Intézet, Budapest


Mesélj kérlek egy kicsit a Négyszögletről, ami talán az eddigi legkomplexebb munkád! 

Eléggé nagy témát ölel fel ez a sorozat. Onnan indult, hogy 2016-ban a Design Hét vendégországai a V4-ek voltak. Én korábban mindig a feldobott témához, gondolathoz kapcsolódtam, most pedig úgy gondoltam, hogy inkább a V4 lesz az, ami megfoghatóbb számomra. Számomra a Négyszöglet jelentősége az – mint ahogy egyébként sok más témának is -, hogy hovatartozástól függetlenül mindenki ugyanazt éli meg, ugyanazokat az érzéseket éli át, ugyanazokon megy keresztül. Persze ezeket az érzéseket, élethelyzeteket számos tényező befolyásolja, de – bármennyire közhelyes is - mindenhol örülnek annak, ha megszületik valaki, és szomorúak, ha eltávozik. Erről írnak is. Én ezekben a dolgokban látom az országok közötti egyezéseket, és ezért ezeket helyeztem előtérbe. A különböző nemzetek szerzőinek általam már olvasott munkáin keresztül igyekeztem bemutatni ezeket az országokat, fővárosokat. Budapestnél pedig a magyarországi, budapesti vonatkozást a magyar szerzőkön keresztül, hogy ők hogy látják, látták Budapestet, amikor itt éltek, vagy épp akkor, amikor távolról szemlélték a várost.

Egy kiállítással kezdődött, aminek aztán lettek online lábai, és még most is folyamatban van, a következő állomása pedig az idei Design Héten lesz. Mi volt a folyamata?

A Négyszöglet első állomása 2016-ban a Lengyel Intézetben volt. Ott mutattam be először ennek a sorozatnak a dekódolását, hogy milyen szimbolikus elemekre építkeztem: színek, formák és egyéb elemek miként jelölik azokat az érzéseket, gondolatokat, amiket én társítok hozzájuk. Ott mutattam be azt is, hogy egy pontból elindulva milyen lehetőségeket lehet megvalósítani. 2018-ban folytattam Budapesttel, majd egy kis szünet után idén, egy nagy szerelem hatására, újból elindult ez a sorozat. Budapest fontos szerepet tölt be az életemben, több sorozatomban is feldolgoztam. A városnak egy szimbolikus jelentése van nálam, mint életnek, élettérnek, és az út azon szakaszának, amit most éppen élünk. Megrajzoltam ezt a sorozatot, ami egy teljes éves kalendáriummá nőtte ki magát. Hetven egy-néhány rajzból áll a Budapest négyszöglet sorozat, most jelent meg nemrég a 30. része. A Design Hét idejére, októberben körülbelül 40-nél fogunk tartani. Az addig megjelent részeket fogom bemutatni a kiállításon és olyan kísérletek, új irányok is megjelennek majd, amiken már évek óta dolgozom, de még sehol nem voltak láthatóak. Ezeket fogom részenként bemutatni, emellett pedig a folyamatábrát és a dekódoló rendszert is. Ez alapján ténylegesen össze tudják kötni a látogatók, hogy az egyes kompozíciók miből épülnek fel.

A Design Hét után lezárul ez az epizód és egy új kezdődik majd, vagy folytatod tovább?

A Budapest vonal mindenképpen folytatódni fog, csak más anyagokat, technikákat fogok használni, másként fogom feldolgozni. Lesznek olyan elemek, amik 3D-s formát vesznek fel, és lesznek olyanok, amik a papíron maradnak, csak szabadabban kezelem majd a kompozícióalkotást. Az a fontos a Négyszögletnél, hogy az egyes kompozíciókat egy nagyon feszes keretrendszer adja meg, amit a négy pontból eredeztetek. Számomra az a kihívás, egy nagy feladat, hogy ebből hozzam létre azt a kompozíciót, amivel az általam kiválasztott irodalmi idézetet próbálom átadni mások számára.

forrai_ferenc_sokszoglet_sorozat.jpg

A Sokszöglet (2017) egyik darabja - Utazás a mindenkori A-ból a mindenkori B-be: a megismerés absztrakt kalandja, Négyszoba Galéria, Budapest


Ezért van az, hogy elébe mész a dolgoknak és a közönség kap egyfajta magyarázatot is?

A Sokszögletek sorozatomnál is fontosak voltak a szimbolikus elemek, viszont ott nem volt megoldó képlet, hanem mindenki végigjárhatta az utat saját maga. A kiállítás úgy volt felépítve, hogy egy térkép alapján utazhattál. Ez egy fizikai utazás is volt, egy túraútvonal, ugyanakkor egy belső utazás is volt számomra, mert ez az útvonal az én életutamat is szimbolizálta. Szakaszokra bontottam, és az irodalmi művek abban az életszakaszban jelentek meg, amikor épp olvastam őket: ifjúsági regényt gyerekkoromban, regényt, verset felnőttként. Ott nem volt megfejtés, mindenki utazhatott önmagában, de ha igényelte, akkor megadtam neki az iránymutatást azzal, hogy az én utam hogy néz ki. Jó volt látni, ahogy a látogatók elmélyedtek az egyes szakaszokba, és sorra jöttek elő a saját emlékeik. Ráadásul így, hogy nem adtam meg előre a megoldást, nem befolyásoltam őket.

Hogy éled meg a sikert? Fontosak számodra a külső visszajelzések, vagy inkább a belső érzések mozgatnak?

Számomra a nagy pillanatok inkább munka közben jönnek. A bemutatók, megnyitók pillanatait nehezen élem meg. Elég pőrén áll ott az ember, és mivel amúgy is nehezen viselem a tömeget, még nehezebb, ha én vagyok a középpontban. Viszont ez kell ahhoz, hogy be tudjam mutatni a munkáimat. Fontos számomra, hogy ezekről a gondolatokról tudjak másokkal beszélgetni, és kíváncsi vagyok arra, hogy bennük mit indít el ez az egész. Mert lehet, hogy ők teljesen máshogy látnak dolgokat, és ez segít abban, hogy teljesen megértsem, és később máshonnan szemléljem. A munkáim nem megoldások, abban az élethelyzetben, éppen akkor úgy látom, és lehet, hogy a következő évben ugyanarról fogok készíteni egy sorozatot, de teljesen más irányból, mert egy jó beszélgetés rávilágít arra, hogy azt máshonnan is lehet nézni.

forrai_ferenc_negyszoglet_ja_2019_03_web.jpg

A Négyszöglet (2018-2019) sorozat egyik momentuma - A magyar költészet napja alkalmából készített installáció József Attila idézetekkel a Szabó Ervin Könyvtárral szemben a Reviczky utcában

Mit szeretsz Budapestben? Mitől különleges számodra?

2000-ben költöztem fel végleg Budapestre, lassan húsz éve. Szekszárdi születésű vagyok, az életem nagy részét ott töltöttem. Nehezen szoktam meg a nagyvárost. De ismerkedés közben elkezdtünk összecsiszolódni, és egyre inkább, mára nagyon jóban lettünk. Megtaláltam azt az oldalát, azokat a helyeket, ami miatt nagyon megszerettem. Jó itt élni, és mindig jó visszajönni. Nem tudnék egy valamit kiragadni, ami miatt szeretem Budapestet. Egyszerűen csak szeretek végigbringázni a rakparton, jó érzéssel tölt el, amikor áttekerek valamelyik hídon. Ezek az apró, mindennapos dolgok kapcsolnak ki igazán.  Budapesten kötött barátságokon keresztül is megtapasztalhattam, hogy milyen Budapest, miként lehet jól hozzákapcsolódni. És ugyanez vonatkozik azokra az írókra, költőkre, akiken keresztül megintcsak közelebb tudtam kerülni a városhoz. Persze a nagy klasszikusok még máshogy látták, de az érzések ugyanazok, mint amit most érzünk mi vagy az irodalmi kortársak.